Hope has Wings - 8.fejezet
Sziasztok!
Most aztán megölhettek virtuálisan, mert most aztán übereltem magam rész felpakolási késelmet illetően! Tényleg!! A történettel kapcsolatban előre leszögezném, hogy megint unalmasnak fog igérkezni elsőre - de BECS SZÓ!!! Nem lesz sokáig az, mert már felpörögnek az események.
Igazából nem tudom miért nem megy az írás, és az események pörgetése... a régi történeteimben ezek nem így voltak! Azokban aztán mindig történt valami. Nem tudom mi van velem - de JÓ OLVASÁST!! ^^
VIII.fejezet: "Rá kellett ébrednem"
A koncert lezajlását követően a fiúk, Miranda és Melissa társaságában ellátogattak egy "after party" szerűségre, amit persze tiszteletükre rendeztek - és a tiszteletükre megfelelő mennyiségű alkohollal szolgáltak a banda számára. De persze hála Miranda vezéregyéniségének, és vezetői képességeinek nem seggeltek be annyira, csak épp megjött a jó kedvük.
Melissa nem nagyon volt kibékülve az alkohollal. Nagybátyja jutott eszébe, hogy miket művelt vele és nővérével az ital hatása végett. Nem nagyon akarta megint nosztalgiába folytani az estét (ami egyébként jól is alakult, amíg Tom nem próbálta meg megint felszedni őt), de be kellett látnia, hogy amióta a fiúkkal van azóta elég gyakorta fordul elő, hogy visszaemlékezik régi lakására - mert otthonnak nem mondhatni - tehát hamar átváltott az elmélkedésből nevetésbe, és igyekezett semmire sem gondolni.
- Más terveitek nincsenek az estére nézve?
Érdeklődött Mira, de sajnálatos módon abban a megtiszteltetésben illetődött, hogy Tom válaszoljon ezen kérdésére, egy nem épp várt válasszal - na jó! Tőle talán várt.
- Nekem van!
- És pedig?
- Te lehetnél például.
- Tom!!! Ne mááááár!
Nyavajgott a lány, de közben mélyen magában nagyon is örvendezett, hogy szív szerelme felfigyelt rá. Csak nem épp a várt formában!
Bill már azon kattogtatta agyát, hogy mit csináljon, merre menjenek, mi legyen a nap hátra lévő részében? Nem sokat tervezhet be, mert már negyed 10 van, és nem akar túl sokáig kint lézengeni, de viszont még elég sok kedve van ahhoz, hogy a barátaival szórakozzon. A színpadon való szereplés ennek nem épp az egyik formája. Ezért kell még az, hogy valamerre kiruccanjanak! Bár most a koncert miatt hemzsegni fognak a paparazzok, de hogyha a két lány miatt lesz valami, azt legalább könnyű szívvel bátyjára foghatja!
- Elmehetnénk még valamerre beszélgetni.
- Beszélgetni?
- Beszélgetni.
- Remek! Úgysem túl sok kedvem van haza menni. Na lányok, mit szóltok hozzá?
- Részemről rendben! Melissa, szerinted?
- Persze! De merre lehet nyugodtan beszélgetni meg ökörködni egy after fan partyn?
- Bízd a mesterre.
Kacsintott Tom, és már ki is találta merre menjenek! A választása egy kilátóra esett, ahol modern bőrfotelek vannak, üveg-dohányzó asztal, és függöny, ami takar a nyilvánosságtól. Tökéletes! Leültek, és miközben pezsgőt meg energia italt iszogattak elkezdődött a traccs party is.
- Hallod Bill, amikor felhívtad a színpadra azt a fa hangú spinét azt hittem összeesek!
- Annyira nem volt kibírhatatlan.
- Különben is: összeesett az helyetted is, Gustav!
- Nah, ez jogos.
- Lássátok be: az én közelemben a lányok nyomó többsége elolél!
- Az enyémben meg inkább "ágyba-kél"!
Bill valahányszor poénkodni mer egy-egy ilyen beképzeltnek tetsző szövegével Tom örökké letarolja. Már unalmasnak véli, ezért a hahotázási rohamban inkább Melissára meredt, aki sokat nem mondóan méregette előtte álló pezsgős poharát. Nem tűnt épp boldognak, és ez már megint zavarta az énekest!
- Mi baj van, Melissa?
- Hm. Hát... mmm... semmi! Csak eszembe jutott - valami.
- Mondd el mi?
- Semmi említésre méltó.
- Ne csináld már Melissa! Unom, hogy örökké játszod a "szent szüzet"! Hallooooood!! Egymás között vagyunk, beszélj már nyugodtan!
Tom hirtelen természete megint felül kerekedett a fiú maradék józan eszén. Nem restellte, mert legalább megnyugodott zaklatott lelkiismerete, és eddig is eltereli a gondolatát Mira dekoltázsáról! De Melissa láthatólag nem szándékozott belekezdeni...
- Jó! Amíg Melissa ráveszi magát a válaszadásra én postolok egyet twitteren...
- Ki kérdezett? Csinálj amit akarsz.
- Tom akkora prosztó állat vagy!
- Sajnálom, hogy ez csak most vált világossá számodra...
Kacsintott rá Tom, majd ismét Melissára meredt. Mirandában kettős érzelmek kavarogtak: düh, és izgalom. Mert Tom végre egyenesen hozzá szólt! És megint eszébe jutott ezért az édesanyja, aki azt magyarázza, hogy Tom nem egy Mirának való fiú... de Mira talán pont ezért is akarja Tomot ennyire, mert "a tiltott gyümölcs a legfinomabb"! Ez nem csak nála van így... másnál is épp ugyanez a felállás!
- Hát épp... csak a testvéreim...
- Neked vannak testvéreid?
Csodálkozott a dologra Georg, és ezzel nem volt sokáig egyedül, mert amint a többiekhez is elért az infó már mindenki kíváncsian figyelt.
- Nos őőő igen! Egy nővérem, és egy öcsém.
- Ők is az utcán élnek?
- Nem, legalábbis nem tudom. Ahh... már egy éve nem láttam őket! Lassan kettő...
- Biztos hiányoznak.
- Ez nem a helyes kifejezés!
Aki persze legelőször észre vette, hogy szükséges a téma váltás, azaz önmagát soha meg nem tagadó Bill volt. Hirtelen felállt Melissa mellől, és a lány követte őt tekintetével. Komoran maga elé meredt, és zsebre dugta kezeit. Lehajtott fejjel fordult meg, és indult a függöny felé, miközben odaszólt a többieknek:
- Menjünk el valamerre sétálni! Elegem van ebből a puccos after partyból... na jó! Nincs elegem, de most menni akarok.
- Jól van.
Elindultak tehát kifelé, és lefelé menet Tom persze nem hagyhatta ki a következő kérdést:
- Melissa! A nővéred hány éves?
- Ajj Tom. Hagyjad már!
- Neked ki szólt? Miért kell örökké közbeugatni?
- Annyira egy pokróc vagy! Melissának ez kínos téma, és ... !!
- Semmi baj, Mira! Idén lesz 20, amúgy.
- Az klassz!
Csillant fel a gitáros szeme, miközben kiértek az épületből. Az ajtóban megállva még felmeredtek a csillagos égre, amin most nem láthatták a csillagokat, mert a felhőkarcolók, és a füst eltakarta. Aztán elindultak tovább az éjszakában...
***
Fél órája sem sétáltak, mikorra a jó kedvük teljesen visszatért! Melissa még vonaglott némi képp érzelmileg, de nem túl sokáig, mert utána már ő is önfeledten nevetett a fiúkkal és Mirával. Ez így ment az est hátra lévő részében, amíg csak haza nem értek! Otthon ugyan elköszöntek egymástól, és ő az ikrekkel betért a házba, de legalább egy jó estével gazdagodott, valamint egy új barátnővel, Miranda személyében.
A vacsoránál mindenki részletesen beszámolt minden eseményről, ami az este folyamán történt. A mesélésből persze tökéletesen lerít, hogy mennyire jól érezték magukat, és hogy ma nem fognak egy hamar ágyba bújni, úgy fel vannak pörögve. De Simone hirtelen közbeszólt:
- Jaj Melissa! Elfelejtettem ma délelőtt odaadni neked valamit... letettem az ágyadra!
Kacsintott fogadott lányára célzás ként Simone. Egy perc sem telt bele, hogy Melissa felpattanjon és felrohanjon megnézni az ajándékát! És vajon mi volt az? Egy telefon. Simone az ajtó félfának dőlve magyarázkodott, amíg Bill és Tom oda nem sereglettek a lány új ketyeréje köré.
- Ha a fiúkkal vagy el tudlak így érni. És legalább nem kell azon mérgelődenem ha őnagyságáék sem veszik fel a telefonjukat!
Bill és Tom fülig pirult, majd anyjukat követve tértek ki a szobából. Melissa mára már egyedül maradt - legalábbis ezt érezte! De az idő múlásával talán mégiscsak társaságot kapott...
A kinyitott ablakban ülve élvezte az első melegebb éjszakát az évben, miközben sűrű, sötét barna haját a szél kifújta arcából. Simogatásnak tetszett a dolog Melissa részéről, és ha már mással nem is, legalább a széllel kapcsolatot tud teremteni testvérei és saját maga között. Hiányoztak neki, ez nem kétség! De még sosem annyira, mint azóta, mióta Simone befogadta őt az utcáról. Azóta mindent megkapott, és talán csak a bűntudata erősödött az álltal, hogy testvérei minden bizonnyal még a zsarnok rokonai "oltalmában" élvezik a hétköznapokat. - saját merengését az ajtó kopogása szakította félbe.
- Ki az?
- Melissa, én vagyok! Beszélnünk kéne...
Bill hangját felismerve siklott oda az ajtóhoz, és dőlt neki a keretnek. De nem nyitotta ki, úgy hallgatta az énekes felé indított dialógusát.
- A mai nap kellett ahhoz, hogy rájöjjek milyen rossz neked.
- Bravo!
- Megmondom őszintén... még sosem gondoltam bele a helyzetedbe! Az igazat megvallva azt hittem, hogy csak kihasználod anyám jótékonykodását, aztán amikor oda kerülünk itt hagyod őt a szarban...
- Mi?!
- Igen, jogos hogy kiakadsz! De könyörgöm: hallgass végig!
- Nálad a szó...
- Nos. Ma ráébredtem arra, hogy te mennyire megérdemled mindezt ami veled történik, de valamilyen úton-módon azt hiszem meg akarod keresni a testvéreidet.
Melissa nem felelt. Valóban gondolt már erre a lehetőségre, de az egyedüli tényező az a nagybátyja, ami megakadályozta mindebben.
- ... és arra szeretnélek megkérni, hogy... ööö... nem tudom mi van a tesóiddal, de te maradj velünk!
- Miből gondolod, hogy elmennék? Vannak akadály tényezők.
- Igen, időközben rá kellett ébrednem arra, hogy te elsőnek mások véleményét látod.
- Ebben miért vagy ilyen biztos?
Érkezett a válasz a túloldalról. Bill elmosolyodott.
- Látom a szemed állásán!
- Lehet nem vagy te olyan jó ember ismerő.
- Nagyon jó emberismerő vagyok! Már bocs. De visszatérve: tudod miért nem akarom, hogy elmenj?
- Akarod?
Kérdezett vissza a lány, de Bill mintha figyelmen kívül hagyta volna az egészet úgy nehezedett rá a kilincsre. De mikor érezte, hogy Melissa szorítja azt a másik oldalról inkább hátrébb lépett, és bárgyú mosoly kíséretében válaszolt a fel nem tett kérdésre:
- Mert ha te most elmész... tudod: nem tudom miért, de úgy érzem nem jösz vissza.
- És ez neked miért rossz?
- Vicces, de nem tudom. Csak talán azért, mert anyunak sokat jelentesz, már-már a saját gyerekeként gondol rád is! Úgy szeret, mint engem vagy Tomot. Ne hagyd itt!
- Emiatt ne aggódj.
Elengedte a kilincset, de Bill már nem ment be. A "jó éjt" dialógust követően meg is hátrált... visszatért saját hálókörzetébe. Nem tudta miért akarta mindezt elmondani Melissának, de nem túl sok energiát fordított ennek kitalálására. Csak nem akarta, hogy menjen, és kész!
Ekközben Melissa szobájában: a lány nekidőlt az ajtónak, és lejebb csusszant. Átölelte térdeit, és mosoly terült arcára. Örült, hogy Bill gondol rá, és annak is, hogy a fiú nem akarja, hogy menjen! Nem: nem annak örült, hogy Simone, a fogadott anyja nem akarja, hanem annak, hogy az a fiú, akitől eleinte kimondhatatlanul, és körbeírhatatlanul tartott.