Hope has Wings - 9.fejezet
Sziasztok!
Gondoltam még ma felteszek egy részt, mert ezt követően aztán ki tudja mikor lesz idő feltenni a következőt? Ismerhettek... x) szóval addig is jó olvasást! ^^
IX.fejezet: Kísértő múlt
A napok követhetetlen gyorsaságban zajlottak le. Talán ilyen gyorsan nem is lenne szabad telniük, és ezt Bill se gondolja másként! Erről is próbált dalszöveget írni, de nem ment a téma, viszont ehelyett megszületett két másik dal is. A szövegük ihletője persze nem lehetett más, mint a vörös betűs szerelem, ezt tökéletesen látni minden sorban, minden hangjegyben.
Hajnalba nyúlt az idő, legalábbis igyekezett mikor az énekes letette a tollat. Rámeredt az órára, és egyet értett megállapításával: fél egy már igazán hajnalba sorolható... ám cseppnyi álom sem jött a szemére. Valamiért el is volt keseredve, pedig most aztán végképp semmi ok nem volt arra, hogy szomorú legyen!
Nem tudta mivel terelje el figyelmét ideiglenes lelki állapotáról, tehát egyig gondolkozott merre menjen, mit csináljon, vagy, hogy lopjon e altatót, mert szeretett volna aludni. Másnap reggel 7-re kell menniük egy fotózásra, így frissnek kell lennie, kialudtnak! És mily meglepő, hogy pont mikor kéne akkor nem jön álom az ember szemére?
Beállította ébresztőjét fél 6-ra (már csak, hogy tekintettel legyen a hajára), és lehejezte telefonját az ágya melletti kis alvószekrényre. Aztán kiegyenesedett és hamarosan kisétált a szobából. S mivel az utóbbi időkben nem tudott nem a szomszéd szobában tartózkodó hölgyeményre gondolni, így természetesen felé vette az irányt. Arra számított, hogy az alszik! De nem, mert még mindig azon a laptopon lógott, amit ma kapott Simonetól. Az is egy rejtély lesz a fiú számára, hogy anyja miért költ egy olyan lányra, aki egyáltalán nem a családjuk tagja, sőtt ennek tetejében egy utcalány is. Lehet emiatt a dolog miatt jár örökké Melissán az esze? El lehet képzelni. Minden esetre nem fedte fel kilétét, csak egy ideig azt fixírozta, amint a lány épp pötyög valamit. Egy regisztrációs űrlapot töltött éppen... nem látta melyikét. De nem is érdekelte túlságosan a téma... csak fogta magát, és elsétált bátyja szobájáig. Ott betekintett. Látta, hogy az ágyban van valaki, mert elég nagy domb volt a takaróba ékelődve, de a fejét nem látta. A következő percben pedig egy kéz tapadt a csuklójára és berántotta a rémült énekest.
- Mé' nem alszol?
- Micsoda? Várj. Hagy normalizálódjon a szívverésem! Azért, mert írtam.
- Remek. Én nem osztom meg veled mit csináltam épp...
Bill némiképp rémülten meredt bátyja azon kezére, amelyik épp őt szorongatta. Hirtelen hányinger fogta el, mert hirtelen rájött vajon mit csinálhatott bátyja egyedül, este a szobában.
- Ne aggódj. A másik kezem volt!
- Undorító vagy el kell mondjam...
- Vagy mégis ez a kezem?
Bill mérhetetlen gyorsasággal kapta ki kezét bátyja mancsából. Tom pedig jót nevetett rajta, majd visszasétált az ágyáig. Leült, és Billt kezdte méregetni. A fiatalabbik Kaulitz nem sokat törődött bátyja árgus szemeivel, sőtt, a hatás kedvéért még csípőre is tette kezét, hogy egész felsőteste szabadon láthatóvá váljon. Már csak a hecc kedvéért!
- Aludni kéne, mert a fekete gödröt még a sminked sem rejti el tökéletesen.
- Mondasz valamit, de akik a képet fogják nézni szerinted mekkora figyelmet fordítanak a szemem alá?!
- Jó kérdés. De én erre nem tudok válaszolni!
A fekete hajú hatalmasat sóhajtott, és odalépdelt bátyja mellé, majd ő maga is leült az ágyra. Hamarosan hanyatt is feküdt. Bátyja követte példáját, és kezdetét vette a látványos eszmecsere:
- Megint rajta töröd az agyad?
- Vajon...
- Nem értelek. Ha ennyire zavar, menj át hozzá, kúrd meg, aztán menj vissza! Meglátod máris nyugodtabb lesz a lelked.
- Előre leszögezném: NEM TE VAGYOK!!!
- Persze, ez eddig sem volt titok. Nekem nem kell bemutatnod magad! Ismerem az észjárásod. Rosszabb vagy, mint Szűz Mária!
- A szűz jelzőt elhagyhatod...
- Nagyon büszke lehetsz rá, mondhatom! Én legalább észnél voltam, és nem csak részegségembe dugtam meg valakit.
- Hé! Te akarsz engem kioktatni?
- Nem, csak azt magyarázom, hogy attól, hogy részegen ágyba bújtál a sminkeseddel, aki szintén részeg volt, még nem kéne úgy érezned magad, mintha férfi lennél.
- Lehúzom a gatyám, megnézzük, hogy férfi vagyok e?
- Nem vagyok rá kíváncsi. Most nincs nálam nagyító!
- Neked örökké be kell szólnod?
- Hát neked?
Egy rövid csend és mosolyszünetet elhagyva ismét folytatták, bár már más témával rukkoltak elő:
- Vajon meddig marad velünk?
- Melissa? Lássuk: több tippem is van. Sokáig? Örökké? Vagy mit szólsz ehhez: élete végéig?
- Sejtem. De nem értem anya miért vesz neki ennyi mindent! Nekünk soha nem...
- ... nekünk soha nem is kellett! Se telefon, se laptop, se új ruha - semmi, Bill! Mert mi megvettük magunknak. Rengeteg pénzünk van, és anya se sokat tud kezdeni az ő rengeteg pénzével. És néha a sok nem jelent mindent! Figyelj: szerintem anyunak hiányzunk, és Melissa a pótlékunk.
- Pótlék, hm? Inkább mostoha testvér! Bár nem olyan gonosz mostoha féle...
- Tudom. Sejtem mire gondolsz, és hova akarsz kilyukadni...
Még órákon át elmélkedtek közösen, amint sikerült végérvényesíteni a pletykálást egy: "mostohatesó? Derítsük ki igazi Kaulitz e!" mondattal. És a két fiú közös terve az volt, hogy végleg befogadják Melissát. A lánynak nem kell mást tennie csak kimutatnia önmagát! És ezt már várja mind a kettő srác. Vajon milyen Melissa igazi énje?
***
Mikor felébredt és rámeredt az órára az első gondolat, ami eszébe jutott, hogy valyon miért van hajnali fél kettőkor ilyen világos odakint. Aztán rövid idő elteltével rájött, hogy nem is hajnal van, hanem délután! Talán nem kellett volna negyed négyig fent lennie, és gépeznie... legközelebb többször is végig gondolja!
Hamar felkelt és kitörölte a reggeli könycseppeket a szeméből, és ezt követően araszolt oda már lassan sajátjának mondható szekrényéhez. Kiszedte az első kezébe akadt ruhadarabot, és miután magára öltötte lerohant az emeletről a konyhába. A küszöbnél megbújt egy kicsit, majd miután nyugtázta, hogy nincs ott senki odasétált a hűtőhöz, és kivett némi élelmet. A reggelizés közben eltervezte, hogy ma sem csinál egyebet, mint, hogy segít Simonenak, és aztán este megint gépezik.
Az utóbbiakban minden áron azon volt, hogy hálálkodjon a nőnek, aki befogadta: elment helyette boltba, feltakarított, elmosogatott, kávét készített, pakolt - mindent, amit már nagybátyjáéknál is megcsinált. De itt a különbség az, hogy Simone esetében szívesen tette! Most is miután reggelijét bevégezte elmosta az edényt, és főzött kávét. Pótanyja épp az imént ért haza éjszakás műszakjából!
- Szia! Csináltam kávét. Kérsz?
- Nem mondod? Már megint? Melissa... ne fáradozz már annyit!
- Kölcsön kenyér visszajár.
- Sejtettem, de most nem kérek. Majd később! Most inkább alszom egyet. A fiúk hazajöttek már?
- Haza. És mivel elég korán keltek, így ők is alszanak!
- Jaj ez remek... ideálisabb alkalom nem is lehetne, hogy ne menjek én is durmolni!
- Ahogy érzed. Megnézzem, hogy fenn vannak e?
- Részemről nézzed.
Melissa mosolyogva biccentett, majd felrohant az emeletre. Elsőnek Tom szobáját érte be, de mikor belépett és megcsapta fülét a fiú ritmusnak is beillő horkolása azzal a lökettel ment ki, amivel bement.
Bill szobájában nem ez volt a helyzet. A fiú megint úgy aludt el, hogy iPODján hallgatta a zenét. Takaró sem volt rajta, és a cipője is úgy helyezkedett el a szobába, hogy egyik itt-másik ki tudja hol. Melissa már azt is szokásnak nevezte, hogy a két fiúval sem bánik másként, mint az anyjuk, ezért nem volt furcsa, hogy megragadta az ágy mellé ledobott plédet, és ráterítette a szuszpgó énekesre. Az persze meg sem mozdult. A lány mosolygott. Aztán épp indulni készült, mikor visszafordult... és visszafordulva lassan, óvatosan emelte kezét a fiú füle - és az abba beágyazódott fülhallgató felé. A tőle legóvatosabb módszerrel húzta ki a hetszetet az énekes fiú füléből... érezte, hogy fel fog kelni, ezért gyorsan elfordult, és lehelyezte az iPODot a srác éjeli szekrényére. Mire rámerett ismét a fiú kikerekedett szemekkel meredt rá.
- Nem akartalak felkelteni, Bill... csak... a fülest húztam ki a...
- ... tök mindegy! Köszi. És be is takartál?
- Ööö... ja!
- Kedves tőled ez a figyelmesség.
- Ennyire kifárasztott a fotózás?
- Így szemet szúr? A fotózás amúgy nem volt fárasztó... azokba a pózokba véletlenül sem fárad el az ember fia! Inkább a korán kelés. Tudod sokáig fenn voltam hajnalba.
- Sejtem.
- Mikor benéztem hozzád még te is a gép előtt ültél!
- Megint benéztél hozzám?! Miért kell mindig kémkedni utánam? Már nem mintha rám tartozna... vagy várj! Rám tartozik, tényleg...
Bill felült az ágyán, és elkapta Melissa kezét, amivel a lány épp össze-vissza hadonászott zavartságában. Az énekes érintésére rögtön elhallgatott és őzike nézést vetett a fekete hajú fiúra. Persze az rögtön zavarba jött a hatalmas, kékes szempártól, és egyből elmosolyodott, amit a pirulása kísért. Aztán hirtelen eszébe jutott mit is akart mondani:
- Utálom mikor dadogsz.
- Tudom.
- Akkor miért teszed?
- Ezt már nem tudom.
Csak néztek egymásra. Semmi nem történt huzamosabb ideig, amíg Billre rá nem jött a szokása, hogy hamar elcsábuljon egy hatalmas, női szempártól, és a hosszú, fekete pilláktól... Háta mögött támaszkodott, majd hirtelen közelebb hajolt, és épp szemét készült behunyni - amit a lány is készségesen utánzott - amikor Melissa hirtelen hátraesett. Felpattant és hátrálni kezdett az ajtó irányába.
- ... én igazából... csak meg akartam nézni, hogy ébren vagy e már. De akkor... látom ébren vagy!
Bill pislogott. Nem sok lánnyal történt, hogy az eltervezett csókból nem lesz semmi... tehát maradt a kérdéseket tükröző tekintet, majd az, hogy Melissa hátrafelé tartásából az sült ki, hogy a lány szépen a falnak tolatott. Majdnem levert egy falra szögelt órát is! Bill nem bírta megállni, hogy ne kuncogjon... amikor Melissa fülig pirulva tért ki szobájából.
"Ez most komoly volt?!" - háborgott magában Melissa miközben minden csontjában remegett. "Majdnem megcsókolt! Még belegondolni is szörnyű..." - a lánynak hirtelen eszébe jutott mikor nagybátyja erőszakoskodott vele. Akkor sem akarta a csókot! De akkor nem azért amiért Billnél sem. Most az énekesnél az állt fenn, hogy bevillant egy sötét emlékkép.
Visszaemlékezés...
Dél magaslatában járt az idő, kora ősz volt. Melissa a szobában gubbasztott egy könyv társaságában, amikor a szomszéd szobából felismerte nővére kétségbeesett sikolyát. Eldobta a kötetet és ahogy csak tudott rohant a nővére szobájába. Benyitva nem a legszebb látvány fogadta: 50 év feletti nagybátyja sarokba szorította a nővérét, és minden erejét arra használta fel, hogy nővéréről leszaggassa a felsőjét. Természetesen nagybátyja imbolygó állásából azt is le tudta szűrni, hogy megint részegre itta magát, és a felesége aszott teste nem elegendő perverz vágyai kiélésére - ilyen alkalmakkor szokta őt, vagy nővérét molesztálni.
- Mit csinálsz?! Hagyd őt békén!
Ugrott Melissa nagybátyja torkának, de az ismételten erősebbnek tetszett, és ott, ahol voltak, nővére előtt teperte le az ágyra az akkor 14 éves lányt. Nővére ugyan segítségére sietett, mert habár autista volt mindig alkalmat adott kishúga megvédésére. De a férfi erősebbnek tetszett és félrelökve az idősebbik testvért újból Melissával foglalkozott. Melissa pedig annak örült e percben egyedül, hogy nem nővérével teszi a soron következőket.
A férfi erőszakoskodásában belefeledkezett a józan akaratba, és a következőkben leszaggatta Melissa atlétájának spagetti pántját, hogy ezáltal szabad utat kapjon a lány felső domborulataihoz. Persze Melissa hiába lögdöste, Fiore hiába rángatta a részeg férfit, mert túl erős volt még kettejüknek is.
- Roger bácsi!!! Hagyjál kérlek!!
A férfi nem épp emberi hangot hallatott mielőtt a lány szájára tapadt. Melissa rángatta a fejét, mikor a felhevült férfi belekapott a hajába. A lány felsikított így ezzel szabad utat engedett a férfi nyelvének szájában. Összezárta száját és igyekezett elharapni Roger nyelvét. Majd az félrehajolva egy vércseppet köpött Fiore felé. Ezt követően visszatért a lányhoz, és épp annak szoknyáját tűrte fel, mikor Carsten, Melissa öccse jelent meg a színen, mint hős, és egy pezsgős pohárral fejbe vágta a nagybátyját, aki épp nővérével erőszakoskodott. A férfi a fájdalomtól üvöltve zuhant le a földre és fájó pontját simogatta, amíg a három gyerek átszaladt a két lány akkor még közös szobájába. Bezárkóztak, és a következő nap reggeléig ott maradtak.
- - - - -
Melissa a sok előtörő emléktől összerezzent és mire beért szobájába már sírt is. Becsukta az ajtót - nem: inkább becsapta, és rázuhant az ágyra. A sírás fél óra után elmaradt, és olyan fáradt lett, hogy csak az ágyon fetrengett jobbra-balra fordulva - és hirtelen elaludt. Elég gyakran történt már vele olyan, hogy elaludt mikor sírt. Eléggé sokszor nem volt rá más ok, mint a múlt előtörő képei. Itt, Kaulitzéknál boldog volt! Mindene megvolt - de ez a minden nem feledtette el vele a múltját.