Kiss & Tell - 16.rész
Sziasztok!
Ezt a részt hétvégére szántam. Mivel nem leszek itthon nem nagyon tudnám feltenni! De addig is jó olvasást. ^^
XVI.fejezet: A váróteremben megállni
Az iskolában való első napon mindenki olyan zombinak tetszett. El nem tudom képzelni, hogy mit csinálhattak szilveszterkor, amitől már harmadnaposok! Én persze teljesen fittnek tudhatom magam, mert tegnap a tanulást próbáltam átismételni, amikor megint leragadtam egy könyvnél, és az ágyamon hasalva azt lapozgattam. Amíg nem jutott eszembe, hogy pihentessem a szemem - és elaludtam. Aztán persze 5 óra magaslatában - kész szerencse, hogy még délután - felébredtem, és a "wake up"-ot követően egy órát még fent voltam - majd megint elaludtam. És mikor este fél 12-kor felkeltem, csak lezuhanyoztam, magamhoz vettem a pizsamámat, és tusolás után megcsináltam a holnapi kajámat - aztán ismét elaludtam. Tehát ebből állt az utolsó itthon töltött napom! És a reggel első perceiben ébredtem rá arra, hogy egész szünet alatt sem találkoztam egy barátommal sem. De már mindegy! Az időt meg sem próbálom visszapörgetni. Nem is akartam, mert akkor megint át kell élnem azt a sok idegbajt, amit még a Billel megkezdett kapcsolatom előtt ki kellett bírnom.
- Kate! Figyelsz te rám?
- Hát persze, Maya.
- Akkor mondd már el milyen volt a szilvesztered!
- Pff. Szerintem ha elmondanám soha az életbe nem szólnátok hozzám!
- Ja! Akkor ne mondd. Eleget idegeskedtem, kb. egy hétig. Lefeküdtem Charlie-val és nem akart megjönni! Aztán egy hét múlva jött meg... micsoda megkönnyebbülés volt!
- Ajjajj...
Firtatni sem voltam hajlandó Christine téli szünetét. Ennyit vártam tőle! Na most persze jöhet bárki azzal, hogy mekkora egy dög barátnő vagyok, hogy ilyet gondolok róluk, de szerintem akik ismerik ezt a két jómadarat azok sem gondolkoznak másképpen.
Hirtelen rezegni kezdett a zsebemben a telefon. Kikapartam és a képernyőre meredtem:
Szia.
Remélem le fogsz tudni
jönni elbúcsúzni a vasútállomásra!
Innen megy a turné buszunk.
Szeretlek!
Bill
Persze ez az SMS elég volt ahhoz, hogy a napom további részében tülkön ülve várjam mikor csöngetnek ki a hatodik óráról. Meg kell jegyezzem: az idő elég lassan telt, és a szüneteket is végigunatkoztam miközben Maya és Christine lelkesen a szüzességük elveszítését firtatták. Sóhajtva álltam fel és indultam el egy körre a sulimban, hogy felhívjam Dimitrijt séta közben.
~ Na mi olyan fontos már megint? Épp puskát írok.
~ Micsoda?!
~ Kate? Akkor nem számít a puska! Mizujs?
~ Semmi különösen említésre méltó... csak lézengek jobbról - balra, mert Bill ma délután elutazik.
~ Beteg állat vagy, hogy nem mentél vele!
~ Jaj istenkém... tudod nekem van olyanom, hogy kötelesség tudat! Neked mit mondd mindez?
~ Mmmm... semmi jót!
~ Klassz. Örülök, hogy megbeszéltük.
~ Figyelj már, Kate! Nem azért, de mit vársz tőle? Elvégre énekes. Híres ember! Ez csak nekem mondja azt, hogy "elfoglalt ember"?
~ Jaj, Dimitrij! Eleget szívtad már a vérem ez ügyben... tudom, hogy ott basztam el, mikor belezúgtam! Tudom. De ez az én döntésem volt!
~ Persze... a te döntésed. És elég béna döntés!
~ MI VAN?!?!
~ Nyugi. Majd otthon megbeszéljük, de a faszom sem akarja, hogy anyád megint engem oltson le azért, mert lebeszéled a világ minden pénzét a telefonodon ebben a nagy szerelmi bánatban!
~ De köcsög vagy! Milyen barát az ilyen?
~ Hát... szerinted milyen barát az ilyen?
Elmerengtem, majd belegondoltam, és széles mosoly terült arcomra, mikor válaszolni méltóztattam:
~ Soha jobb barát nem kell! Szeretlek Dimitrij. Szia!
~ HOGY MONDTAD?! Ahh. Ez megnyugtat! Én is téged, Catherina! Majd találkozunk.
Letettem szél sebesen majd kezemet lóbálva indultam vissza a terembe.
***
Dimitrijt sikerült elcsalnom magammal az állomásra. Csak remélni tudtam, hogy Tom nem fog rögtön érvelni, hogy akkor most Dimitrijjel vagyok, és csak arra vágyom, hogy Bill elmenjen. Amilyen kis költő bármit ki tud találni! Ezt persze ő jó poénnak tartja, én annál kevésbé.
Csak számomra tűnik olyan érdekesnek, hogy minden kényszer-búcsú egy váró teremben, vagy egy vonat állomáson esik meg? A reptért ki ne hagyjam.
Bill fülem mögé simította egy hajtincsemet sűrű sötét barna fürtjeim közül, amik arcomat takarták. Mosolygott, de szemében a bánat ékköve csillogott. Nem tudtam, hogy az én kedvem is tükröt öntött arcomon, de ekkor az szomorított a legjobban el, hogy egyáltalán miattam szomorú az, aki olyan kedves, figyelmes, szeretetre méltó, mint Bill...
- Azért nem kell itt emózni. Jön még a mikulás!
- De beteg vagy... nekem az is elég lenne, ha mikulás helyett inkább te jönnél! Sőtt: az lenne a legjobb...
Megsimogatta orcámat, és letörölt egy előtörni készülő könycseppet szemem sarkából. Aztán magához vont, szorosan. Ölelése olyan meleg és óvó volt, hogy beleőrültem.
- Remélem mire visszaérek akkor is itt fogsz várni rám.
Nem akartam a fejéhez vágni, hogy milyen sokat vártam rá életem során - de azt sem, hogy mennyire szentimentalista szöveg volt, amit most lenyomott. Világ életemben tisztában voltam a ténnyel, mi szerint Bill ritka romantikus alkat, de, hogy ilyen filmbeillő búcsúzással köszönjön el tőlem? Na ez már meglepett.
- Persze. Ameddig csak kell várok rád!
Igyekeztem felfrissíteni az életemben legutóbb látott romantikus film utolsó mondatát, és ez lett belőle. Nem túl hiteles, de én mindent belefektettem! Addig amíg Tom nem jelent meg a színen. Szinte elragadott Billtől és megölelt.
- Eleget csöpögtetek már, nem? Hagy ölelgesselek én is téged!
- Persze, de azért nem feltétlen kéne tapizni.
- Á! Meg sem fordult a fejemben.
Felvitte a hangsúlyt- ergo hazudott. És aztán elengedett. Rámeredtem: az égre nézett és vigyorgott. Gustrav és Georg is megölelt, pedig őket aztán végképp nem ismerem! Kicsit sem volt meglepő Gustav következő szövege:
- Jaj Kate! Annyira fogsz hiányozni nekem...
- Dehát még életedben nem álltál velem szóba!
- Nem is fogok, de ez már csak ilyen jól betanult búcsú szöveg.
- Ja persze.
- Vigyázz magadra!
Ez a mondat inkább átjött, mint parancs, sem pedig mint jótanács, vagy búcsúszöveg. Mosolyogva biccentettem Georgnak, az pedig egy kedves gesztussal lökte fel Tomot a buszba. Ezt követően ő is betért. Gustav körbetekintett, majd mosolygott. Bill ránézett, mintha várna valamit, de az nem következne be. Aztán Georg lépett fel ismét a színen! És felrántotta Gustavot is.
- Félek, hogyha itt hagylak... tudod...
- Ez aztán jófej tőled! Inkább nekem kéne ilyenektől tartani rád nézve.
- Olyannak ismersz?
- Egyenlőre még nem tudom, mert lehet, hogy most a barátom vagy, de az is biztos, hogy híresség, ezt tetőzve pasi!
- Ne aggódj már... utálom amikor féltékenykednek a lányok!
- Miért, te nem ezt csinálod?
Hátam mögé tettem a kezem és sunyin elmosolyodtam. Bill megrázta fejét, elém lépett és ajkaimra tapadt. Derekamat simogatta egyik kezével, míg másikkal az enyémet szorongatta. Éreztem, hogy őszinte minden, amit érez irántam - és szerencsére nem szánalom! De az is biztos volt ugyanitt, hogy ez volt az utolsó csókja, mielőtt végleg eltűnt volna a távolban, valahol messze tőlem, de mégis közel: itt, Európában.
THE END