VIII.fejezet: Egy új esély
- Te jó ég! Ne haragudj.
Segítette volna fel Bill áldozatát, de Jenny amint megpillantotta kibe is botlott bele már-már szószerint fogta a beleesés értelmét. Gyorsan felpattant, össze-vissza magyarázott, majd lehajolt, hogy összeszedje könyveit.
- Nem kell! ... vagyis na... nem kell segíteni! Meg tudok lábon... azaz, hogy: lábon tudok maradni! ... öö izééé... fel bírok állni magamtól is!
- Nyugi!
- Hát-hát-hát én-én nyu-nyugodt vagyok... bocsi Bill!!!
Jenny sietve rohant el Bill mellett, aki még futólag utánna nézett, majd ismét Gustavhoz fordult.
- Ez ki volt?
- Nem tudom. Egy valaki.
- Persze, azt én is tudom, hogy "valaki" - de a nevére voltam kíváncsi.
- Talán Julie vagy Jordan? Ö... nem! Jenny! Jennifer Harwenhait. Most elsős.
- Ja! Aha.
***
Scarlett épp földrajzra várva ücsörgött egymagában az ajtó melletti padban. Hogy lekösse magát valamivel rádőlt a padra és a ceruzájával játszott: ha legurult fújt egyet és felgurult, majd vissza... közben meglehetősen takarékon nyitotta a szemét, és várt a tanár érkezésére - bár az óra még csak negyed óra múlva kezd. A zenehallgatáshoz nem volt kellő energiája, mert végig a tegnap képei lebegtek előtte... mikor lejöttek Billel az emeletről Tom és Suzette éppen nagyban falták egymást... Scarlettnek egyből visszaköszönt a tízórai! Mert aznap csak ennyit tudott enni. Bár szeme előtt ezen eseménysorok lebegtek, de fülében Tom szavai visszhangzottak:
Örökké csak bánt és leszól téged. Meg kéne mutatnod neki, hogy vagy olyan jó, mint ő!
Scarlett végigsimított alsó ajkain, hogy felidézze a tegnapi csókot nővére barátjával, és közben észre sem vette, hogy a ceruza a földön koccant, mert már nem tartotta fent oxigén sűrítményével.
Ami először eszébe jutott: még talán senkitől sem kapott annyi figyelmet, mint tegnap Tomtól... tényleg senkitől! De ami most épp zargatta a fantáziáját nem csak ez volt. Legalábbis a fő hangsúly nem! Hanem az, hogy ma péntek van, amiből arra lehet következtetni, hogy az éjjel közepén egy hatalmas bulit szervez a nővére, és Ő is ott lesz. A buli után mindenki részegen csúszik a buszmegálló felé, és Tom Sueval tölti az éjszaka hátra lévő részét. Eszméletlen, és fergeteges tény, hogy most ennek a gondolatától a sárga irigység nyer piros színt magának a lány arcán. Milyen különös! Sosem volt még féltékeny a nővérére... legalábbis nem érezte magában! De most...
Az ajtó becsapódott és Herr Rosenhard lépett a terembe a naplóval és a földrajz felszereléssel... az óra megkezdődött.
***
Tom épp angolon ült Suzette társaságában. De különösebb figyelmet nem fordított szerelmére - mert máshol járt az esze. A tegnapi nap örök emléket nyer Tom múltjában, az már biztos! A francba már... Scarlett sokkal jobb csaj, mint Suzette!! - futott át elméjén, majd vetett egy szúró pillantást Suzettere. A lány persze inkább a tanórára koncentrált. Az ifjú gitáros megforgatta a szemeit és kihúzta a pad alól újonnan szerzett kottáját. Belevéste az utolsó hangot, majd Billre nézett, aki legelől ült egy szőke sráccal. Nagy beszélgetés folyt kettejük között. De Bill valahogy megérezte, hogy Tom őt fürkészi. Hát ránézett, mire bátyja meglebegtette a pad alól kissé kicsúsztatva felmutatott kottapapírost. Bill arcára széles mosoly húzódott.
- Mi az, Mici?
Tom olykor a falra tudna mászni Suzette beceneveitől... de most hamar legyűrte hirtelen támadt haragját és csábosan a lány mögé helyezte a kezét. Puszit adott annak arcára, aki elmosolyodott. De a tanár észrevette:
- Hé Kaulitz úr!
- Tessék?
- Nem maga! Maga!
Mutatott a tanár Tomra, aki lezseren hátradőlt és cinikus nézések közepedte figyelt a tanárra.
- Parancsol?
- Kérem, ne az órámon molesztálja Winheuer kisasszonyt.
- Bocsánat.
De amint visszafordult és tovább magyarázta az anyagot Tom arcára gonosz mosoly húzódott és most a lány nyakát célozta meg. A tanárúr persze még egyszer rászólt, de semmi hatása nem volt, mert miánt elfordult Tom folytatta barátnője kényeztetését. Persze már Suzette is unta kissé - de tűrte. Erre felszólalt a tanár:
- Kérem, távozzon az órámról. Ha csillapodtak a kedéjei visszajöhet!
Remek! - szélesedett a mosolya Tomnak. Felállt és kiment végezetül. Becsukta maga mögött az ajtót. Mikor hallgatódzás gyanánt rájött, hogy a tanár tovább magyaráz kuncogott egy apróbbat és elindult a folyosó legvégén lévő kisterem felé... okos terve már-már beteljesedni látszott mikor megérkezett a terem ajtajához, bekopogott, és benyitott...
***
Scarlett már lassan álomföldre tért, mikor hirtelen felegyenesedett az ajtón való kopogás ritmusára. A tanár hangja felharsant és beinvitálta az illetőt, aki nem volt más, mint...
- Jó napot tanárúr! Elnézést a zavarásért, de az igazgató nő küldött, hogy kérjem ki az órájáról Scarlett Winheuer kisasszonyt!
Jézusom! Ez meg mit akar??? - nyilalt a kérdés Scarlett elméjébe, majd mikor a tanár beleegyezett a távozásba hamar felállt, összehúzta táskáját, felvette a vállára, és kisétált Tom mellett. A fiú lassan becsukta az ajtót, és mint aki jól végezte dolgát elindult az iroda felé. Scarlett hevesen a nyomába eredt, és szóra hívta nővére barátját:
- Hé, Tom! Azt nem mondta az igazgató miért kell mennem hozzá?
- Nem.
- Biztos? Még nem is utalt rá? Hiszen ma még semmit sem csináltam...
- Hát nem, baby...
Scarlett szerint sántít valamit az ügy, hiszen a következőkben elhaladtak az igazgatói iroda mellett. Scarlett megállt.
- Na jó! Hova viszel?
- Gyere már! Az igazgató nő kért rá, hogy menjünk a tesi szertárba. Nyugalom! Most épp egy osztálynak sincs testnevelés órája.
Ez persze nem hozott semmi nemű megnyugvást a lány számára. Összezavarodott, hogy miért pont a tesi szertárba menjen mikor az igazgató akar vele pár szót váltani. De azért türelmesen követte Tomot, mert kíváncsi volt a dolog végkifejletére.
Lassan megérkeztek a szertárig, és Tom elővette a zsebéből a kulcsot. Kinyitotta azt, majd előre engedte Scarlettet, aki valami olyasmire számított, hogy amint belép a srác bezárja és otthagyja - de nem. Tom is betért vele és mikorra mind a ketten bent voltak bedugta a zárba a kulcsot, és elfordította. Scarlettnek sem kellett több! Egyből cselekedett és már éppen rúgott volna Tom felé, de az valami hirtelen kelt reflex következtében elkapta a lány lábát, aki egyensúly hiány következtében a ceruzájához hasonló módon eldőlt, leesett. A zsámolyok közé! Tom leguggolt eléje és lefogta mindkét kezét...
- Na jól van te bájgúnár! Mit akarsz tőlem? Talán kanos vagy és a tesómnak most nem volt hozzád energiája?
- Sssshhh...
- Te ne csitíts itt engem, mert kitaposom a beled! Mit akarsz tőlem???!!
- Ne aggódj, nem foglak megerőszakolni. Nem azért hoztalak ide! Csak azért mert magányra vágytam.
- De én is itt vagyok, és két ember nem vall magányra!
- Megkérhetlek arra, hogy két perc erejéig ne okoskodj??!
- Meg.
- Na figyelj Scarlett: azért... azért... hát nos... azért voltam mostanában annyit a nyomodban, mert rájöttem, hogy nem közvetlen érzelmeket táplálok feléd nézve.
- Akkor?
- Jézusom. Nem vagy te véletlenül szőke?
- Eredeti hajszínem...
- Uhh. Meg se lepődök! Akkor essünk neki újból: nem Suzettevel akarok járni, hanem veled!
- MIT CSINÁLSZ???!!
- Igen! Nem Suzettevel akarok járni, hanem veled!
- ...
- Jó: akkor most, hogy te is értsed... járunk, bazdmeg???
Tom Scarlettől nem várt válaszra számított: a lány pofán vágta! Persze ebbe ő bele sem remegett, de azért furcsán jött le neki. Általában nem ez van, ha egy lánynak szerelmet vall.
- Te perverz, barom! Neked aztán tényleg mindegy, hogy kivel, mikor, hol - csak dughass, ugye?
- Hát igen, de ez most nem ide tartozik!
- Honnan a picsából hitted, hogy pont én fogok ezek után a nyakadba ugrani? A nővérem stricije vagy, könyörgöm! Mit vártál? Azt, hogy egy rögtönzött szerelmi vallomás után a nyakadba ugorjak azt kürtölve, hogy "jaj Tom! Én is imádlak"???
- Hát igen.
Elcsattant a következő pofon. Tom továbbra sem rezzent - pedig elismerte: fájt neki. Aztán Scarlette folytatta a felháborodást.
- Teneked az agyad helyén is a farkad lóg???!!
- Hát na. Ebbe mi újdonság van?
És még egy pofon. Tom már kezdett dühbe jönni, és már fontolgatta magában, hogy otthagyja Scarlettet, mert vele sokra nem megy - de valamiért mégsem ment neki...
- Te nem vagy normális! Bazdki a nővérem palija vagy! És pont velem akarsz... velem akarod megcsalni?
- Nem megcsalnám, szakítanék vele! Aztán...
És ismételten egy pofán vágás Scarlette részéről. Nahát a fiúnak sem kellett több! Megint megfogta a kezeit a lánynak és ezúttal szorosan tartotta.
- Látom neked ez csak ennyi, de mit gondolsz, ez Suzettenek hogy esne?
- Nos ööö... várjunk csak! Álljunk meg egy percre. Ti utáljátok egymást, nem?
- De de!
- Akkor meg? Nem te mondtad, hogy mindig csak bánt téged?
- Nem, mert ezt te vágtad a fejemhez.
- És hát nem ez van?
- De! Csak tudod: mégis csak a nővérem, bárhogy is rühellem... ez így nem kóser! Tuti mágjára rakna és elégetne engem.
- Hhh..
- Mit nevetsz? Suzettetől kitelik.
- Öhh. Ez jogos! Na de mindegy. Olyan embernek ismertél meg engem, aki még az élő fának is berakja, ha van rajta lyuk?
- Pontosan.
- De jaj már Scarlette. Adj még egy esélyt! Meglátod, megjavulok!
Scarlette lesütötte a szemét és elkalandozott gondolataiban. Dehogy változol meg, hisz pont olyan vagy, mint én! - futott át hirtelen ez a gondolat és ezen ötlettől vezérelve ajkába harapott. Nem tudta mit kéne lépnie, ötlete sem volt, hogy mit mondjon. Se okosat, se kevésbé okosat nem tudott mondani. Inkább csak hallgatott.