VII.fejezet: Jellemző és egyáltalán nem jellemző dolgok

Suzette alig hallot valamit a nagy nevetéstől, amit barátnői okoztak. Persze, ő is nevetett velük egyetemben, de igazából azt sem hallotta mi volt a poén. Annyira elkalandozott... két személy megcáfolhatatlan állításai szerint látták Tomot és a húgát együtt a buszmegállóba. Beszélgettek. Ha valaki szóba áll Scarlettel az csak két dolgot jelenthet Suzette szerint: először is - az illető hülye, másodszor pedig - ha valaki a húgával szóba elegyedik az neki nem sok jót rejteget magában. Ezt már biztosra tudta! Ezért is uta elsők között nem az otthonába vezetett, hanem barátja otthonába. Becsöngetett a kapun, miközben intett barátnőinek.

- Ki az?

- Szia Bill! Tom?

- SUZETTE??? Ööö... fent van a szobájában... éppen pakol!

- Pakol? Talán rosszul van?

- Hát öö... mindjárt megkérdezem.

Bill nem nyitotta ki az ajtót, és még a reteszt is behúzta. Rémült tekintettel fordult a lépcső felé, és felrobogott rajta, miközben Suzette teljes erejével azon volt, hogy bejusson. Basszus! - kezdtek a gondolatok áramlani Bill okos fejébe - Ha ez rájön, hogy Tom Scarlettel van akkor kirobban a harmadik világháború... - és bekopogott bátyja ajtaján.

- Ki vagy?

- Hát... nem lehetek Suzette, mert ő éppen kint áll a ház előtt!

- MI VAN???

Ez idő alatt Suzette kint toporgott, mert nem értette Bill miért nem engedi be. Aláírt dolog, hogy Bill nem szívleli őt, de az is aláírt dolog, hogy nem szokta kizárni az úgymond második otthonából... vagy inkább harmadik, ha beleszámoljuk az iskolát is!

Fent Tom szobájában Tomnak hevesen kezdett verni a szíve, de Scarletten továbbra is csak ugyanazt a nyugalmat vélte felfedezni.

- Bill, gyere be, gyorsan!

- Na?

- Most mit csináljunk?

- Mondtam én, hogy nem jó ötlet, de te akkor is erősködtél.

- Ó, hé! Hát én azt honnan tudjam, hogy Suzette beugrik suli után?

- Én azt nem tudhatom!

- Hát én sem tudtam.

- Na fiúk, lányok: ötlet?

- Hát... latba vetve, hogy Suzette mennyire szereti címkézni az esetek jelentőségét, csak arra tudok következtetni, hogy muszály lesz úgy tennem, mintha Billhez jöttem volna.

- Hűha! Okos.

- Nem csak a hülyéké a világ.

- Ez jó ötlet, Scarlet! Nekem eszembe sem jutott volna.

- De mivel nekem eszembe jutott, így minden oké... gyerünk!

Elindultak. Tom lerobogott az ajtóhoz, míg Scarlet és Bill bementek az ifjabbik Kaulitz szobájába.

Tom megigazította ruháját, ami még a Scarlettes eset folyamatában deformálódott el, aztán kinyitotta az ajtót. Suzette állt ott összefont karokkal, jobb alkarján pedig a kis retikül lógott, amit iskola táskának tart számon barátnője.

- Szia Kicsim.

Tom adott egy szájrapuszit Suzettenek, aki viszonozta ugyan, de nem sok jót lehetett kivenni tekintetéből. Tom bátorkodott egy kérdéssel:

- Valami baj van?

- Nem tudom. Kicsit mintha a húgom parfümjét érezném rajtad.

- RAJTAM? Jézusom... ne hülyéskedj! Scarlet Billhez jött, nem hozzám.

- Á, szóval itt van. És Billnél. Akkor talán el lehetne mondani, hogy minden rendben. De! Volna egy kikötésem: én miért nem tudtam arról, hogy a húgom ma Billhez jön?

Tom torkában hatalmas gombóc keletkezett és hirtelenjében köpni - nyelni sem tudott, de aztán rögtönzött egy hazugságot:

- Tudod: ez nem volt tervben. Én sem tudtam! Bill kötötte ma az orromra a buszmegállóban, hogy ma ad pár lemezt Scarletnek kölcsönbe és megnézik a húgod iPOD-ját.

- Hm. Valami nem stimmel... mind egy! Remélem nem hazudsz.

- Hazudnék én neked???

- Hát...

Suzette be sem fejezte mondandóját, mikor belépett barátja mellett az előszobába. Úgy kémlelt jobbra-balra, mint valami kitanult rendőri eb, de láthatólag nem talált semmi kivetni valót. Tom viszont nagyon izgult és azon járt az esze, hogy néha olyan jó lenne, ha lenne egy csapóajtó, amin keresztül bármikor kiléphetne a világból, csak az égő és cikis pillanatok elkerülése végett. Csapóajtó! MOST!

Fent Billnél Scarlet épp a lemezek között leselkedett, míg a fiú szorgalmas SMS-ezésbe kezdett Emilyvel, az énekes barátnőjével. Mivel Scarlet nem tudta ki az aki folyton bombázza a srácot, ezért bátorkodott megkérdezni:

- Kivel SMS-ezel?

- Emilyvel, a barátnőmmel.

- Jah. Így már világos! Minden rendben?

- Hogyne. Csak már napok óta örökké csak lemondja a találkákat. Kb. két hete lehettünk együtt utoljára egy teljes délutánt. Amikor neki jó, nekem nem, mikor nekem, neki nem. Borzalmas.

- Hm. Bocs a kérdésért, de biztos azért nem jó, mert mindig közbe jön valami, vagy mert csak azt akarod, hogy közbe jöjjön valami?

- Ezt meg, hogy érted?

- Csak annyi: ha nem akarsz vele találkozni, és láthatólag ő sem erőlteti meg magát egy-egy találka reményében, akkor itt valami nagyon nem kóser.

- Ahh. Szóval te is észre vetted!

- Az attól függ, hogy egy dologra gondolunk e.

- Mostanában mindenki szerint a szakítás szélén billegünk. Elég egy gyenge fuvallat és vége...

- Akkor egyre gondolunk.

- Alapjába véve jó vele, meg minden, de... tudod: már nem minden olyan, mint régen. Nekem sajnos mindig is a zene lesz az első, így nehéz mellettem megmaradni HŰSÉGESEN - ha érted...

- Aha. Akkor szakítsatok!

- Hhh. Bár ilyen könnyű lenne, mint azt mondod! De ez sajnos nem ilyen egyszerű... tudod Emily nekem már egy... hogy fejezzem ki magam? Már egy megszokott dolog. Ha nem lenne mellettem, vagyis nem festene úgy, mintha mellettem lenne, akkor elképzelhető, hogy kibillennék az egyensúlyomból.

- Ha adok két nagy pofontot ez könnyebben lesz kivitelezhető!

- Mi?

- Bill, látom rajtad, hogy mennyire... unod... és nem akarsz vele lenni! Hidd el: tudom mit érzel, nekem is volt hasonló helyzetem. De én képes voltam rá, hogy elengedjem. Neked ez miért nem megy?

- Nem is tudom.

***

Jenny épp az utolsó sorokat véste a biológia házidolgozatában. Sűrűn pislogott, elvégre majdnem elaludt, de valamiért ez nem ment neki. De mikor leírta az "élőlények tökéletes egyensúlyában részt vevő fontos alapok" kettőspontos felsorolás előrejegyzést azt érezte, hogy szőke haja mázsányi súlyúvá nehezedve nyomja le a fejét. Szemeire több kilós vasdarabokat akasztgattak az álommanók - és hirtelen éjszaka lett. Legalábbis nagyon úgy festett, mert semmi sem volt a feketeségben szaladgáló csillámpónikon kívül.

Gawe épp ekkor érkezett: húgát úgy találta az íróasztalnál, hogy annak szétterül sűrű, szőke, tupíros hajkoronája, és szájának oldalsó kisgödrében valami nyál szerű folyadék csillogott. Undorodva húzta fel ajkait, miközben lábával megrúgta a széket húga alatt, aki erre persze rögvest felpattant:

- Jaj Gawe.... most mi bajod?

- Fujj! Töröld le a szádat és csináld tovább a házi dogát...

- Ahh. Akadjál már le rólam!

- Szerintem eddig sem rajtad voltam...

- Nye-nye-nye!!!

- Na. Tanuljál!

Túrt bele húga hajába és megsimogatta - pontosabban még jobban feltupírozta (már ha ez lehetséges) - a lány sörényét, ami hirtelen feltöltődött elektromossággal és az ég felé meredt.

Jennifer és Gawe az apjukkal éltek, miután az anyjuk egy szép őszi délután keretében beült egy jó módú, újgazdag, fiatal férfi autójába, és elment vele. Marissa asszony azóta is küldözgeti a képeslapokat Jennynek, aki nagyon örül nekik! Ő szereti az édesanyját, attól függetlenül, hogy a bátyja és az apja milyen véleménnyel vannak róla. Ez nem fog változni! S mivel az édesapjuk taxisofőr így Jenny "nevelése" Gawere hárul, a 20 éves egyetemistára, aki naphosszat az ösztöndíja megkeresésével bajlódik. De Jenniferre mindig van ideje! Néha viszont elég jól leplezi húga iránti szeretetét...

- Maradt a hűtőben egy kis kaja! Zabáljál valamit, mert lefogysz.

Gawe elég magas srác volt, széles válakkal és a maga 120 kilójával - ami persze tömör szerda és pénteki kondizás izomterményeit taglalja... szőke haja folyton tüskésre volt zselézve, hosszú frufruja volt, és zafírkék szeme. Amiért a lányok 90% megőrül... Jenny viszont a bátyjának tudhatja a berlini Hallee Egyetem közkedvelt diákelnökét, Gawe Harwenheitot. Erre persze büszke is volt!

Gawe ki is ment, hogy teljesítse húga elvárását és töltsön valamit már-már üresen kongó hasába. Sietős, ám mégsem turbó sebességű léptek közepedte érkezett el a hűtőszekrényig, és már csak meg kellett melegítenie a kivánt étkeket.