VI.fejezet: Várj 5 percet, aztán kinyírlak

Idén talán túl hamar került előtérbe a tél, holott még csak november van. A reggeli rohanás ilyen kritikus hidegben nem megy úgy, mint kora őszkor, vagy, mint tavasszal... nyáron serényebb mindenki, és talán télen is, mert az ünnepek végett túl sok a rohanás. De ez: az ősz és a tél közti átmenet? A nap süt odakint, de mind hiába, hisz ez még nem is világos... és ugyanúgy hideg van! Tom is ugyanúgy fázik...

- Tom... nem bújhatok oda hozzád? Olyan hideg van!

- Buzi vagy? Dehogy!

- Te meg egy köcsög!

- Halihó srácok!

- Csőmá Bill. A tesód megint begörényült!

- Gustav kérlek: ez nem görény, hanem egy borz!

- Ö... jogos...

- De én nem vagyok büdös!

- Biztos?

- Nyomorék...

Tom és Georg játékos bunyózásba kezdett. Addig se fagy be a seggük ebben a hidegben! Bill és Gustav viszont ott rekedtek.

- Nekünk is verekedni kéne! Akkor nem fáznánk.

- Te hülye vagy, csak nem forogsz!

- Kösz. Engem itt mindenki csak örökre bánt! Lelki terrorban érzem magam.

- Én meg lelki slamasztikában, hogy ilyen haverom van...

- Anyád!

- Otthon megtalálod...

A két srác hangos hahotázásba kezdett, miközben egy vízcsepp ért szilárd talajt orruk hegyén. Hamarosan el kezdett zuhogni az eső. Mindenki bemenekült a buszmegálló fedett teteje alá és úgy lesték a vízfátyolt, ami az egész várost belepte.

Ostoba eső! - repült át Scarlett agyán, mikor elkezdett szórakozni kapucnija felhejezésével. Nem akart bemenni a buszmegállóba, mert látta, hogy Tom is ott van. A nővére is mindjárt végez... és ha meglátja, ahogy Tom szóba elegyedik vele? Ki fog bukni... felkeni a harci sminket és kinyírja! Scarlett beleborzongott... bár nem abba, hogy testvére keze által éri a halál, hanem abba, hogy Suzette egyáltalán hozzá ér!

- Scarlett!

Csicseregte egy vékony nőstény hang hátulról... ez Jenny lesz! Jennifer Harwenheit. Most elsős és nagyon belenőtt Scarlettbe! Scarlett örökké csak menekül előle...

- Szia Jen...

- Mizu?

- Semmi érdekes!

Scarlett már megszokta, hogy a fel nem tett kérdésre válaszol ez a lány, de ez egy idő után unalmas. Egy idő? Egy betű után unalmas.

- Velem sem. Ma szakítottam Martinnal!

- Ó, de szomorú.

Persze Scarlett hangjából a tömény szarkazmuson és kárörömön kívül semmi nem szűrődött ki... Jenny mégis örült, hogy egyáltalán hozzá szólt! Ugyanis ő azon a véleményen volt, hogy Scarlett örökre csak egyedül van, barátai sincsenek... és ő is tudja milyen egyedül! Szóval... fő infó: nagyon nem jó! És nem is akarja, hogy egyedül legyen! De Scarlett ezt nagyon nem díjazza, mert két mp alatt megunja Jennyt...

- Azért szakított velem, mert a suli egyik nagymenője, Briana Obst szerelmet vallott neki... szerintem csak nem volt páciense, ha érted a célzást, és ezért csippentette fel Martint.

- Mmm... micsoda dráma!

- Ugye? Nahát szerintem is! Ó, Scarlett, mibennünk annyi közös van!

Jahhhjj Istenem: add, hogy ne tépjem fel a torkát! - imádkozott Scarlett és közben azt vette észre, hogy akarata ellenére is a buszmegállóba került. Jenny mindenről elvonja a figyelmét!

- Valóban??!

- Aha. Amúgy a te tesód is népszerű, nem?

- Ja, főlleg a közeli kórházakban... a sok abortusz...

Igazából Suzette még sosem esett teherbe - ezt Scarlett is tudta, de jól esett lejáratnia nővérét Jenny előtt. Bármennyire is rühellte a kiscsajt!

Tipegve - topogva várta a buszt és közben kivörösödött szemmel, paradicsom piros arccal hallgatta Jennyt. Ám még volt 10 percce a buszig... sajnos ez mással is így volt:

- Hé! Scarlett, Jenny... sziasztok csajszik!

Scarlett előtt lepergett az élete és eszébe jutott a Death Note című anime... egy füzetról szól, amibe ha beírják valaki nevét meghal! Scarlett véleménye szerint ő felvásárolná az összes példányt a papírboltban, és még talán az is kevés lenne! Ha persze lenne a papírboltban ilyen füzet... ó! Törzsvásárló lenne...

- Te nem félsz attól, hogy Suzette meglát velem?

- Hol nem szarom le? Úgyis megbocsájtana... ellenállhatatlan vagyok!

- Meg egy fasz!

- Egyet értek.

- Jenny!

- Igen?

- Dugó!

- Oké.

- Hát szerintem Tomot a legkevésbé sem izgatja a nővéred vagy más nőstény egyed érzelmi hálója... tuskó, nézd el neki!

- Höhö...

Jenny szíve hatalmasat dobbant mikor Bill is megjelent a színen. Köztudott, hogy mióta csak a Joachimba jár azóta a nyomában van az énekesnek és a srác erről semmit sem tud, mert ő foglalt... a barátnője, Emily minden figyelmét leköti!

Scarlett végig az időt leste, mert Tom még csak vagy kétszer szólt hozzá, de máris 6 évet esett vissza a fejlődésben...

Tom látta Scarlett arcán a gyötrődést, de figyelmet sem vett róla...

Bill mosolyogva beszélt hol a lányokhoz, hol Gustavhoz és Georghoz....

Georg elég jól eldumálta az időt a frontemberrel és nem is törődött a két lánnyal, sem pedig Tom nyomulásával.

Gustav éhes volt.

- Jöjjön már a kurva busz!

- Ennyire nem bírod a társaságunkat?

- Á! Téves: csak a TE társaságodat!

- Ez lett volna a második tippem.

- Itt a busz!

Scarlett most az egyszer Jenny nyakába ugrott volna, és bármit elkövetett azért, hogy a kis elsős mellé üljön - de Jenny rajongása főtárgya mellé akart ülni! Bill persze készségesen belement, mit sem sejtve a fruska hátsó szándékáról. Tom pedig így elhelyezkedhetett Scarlett mellett!

- Hol van a ribancod?

- Tudod: Suzette pom pomozik és most ott van...

- Remek. Akkor hazáig el kell téged viselnem!

- Okos kislány!

- Kőagyú gyíkfej!

Tom már alig bírta ki nevetés nélkül, de mégis türtőztette magát... Scarlett elterelte a figyelmét: az iPODját hívta segítségül és maxon hallgatta. Tom váratlanul kivette az egyiket a füléből és csodával teljes sóhajtás közepedte adta Scarlett tudtára:

- A Nightwisht én is a napokban szerettem meg! Fergetegesek.

Scarlett köpni-nyelni nem tudott a csodálattól... Tom pedig dúdolni kezdte az "Amaranth" című számot, ami most épp a lejátszási listán ment. Mivel Scarlett füle egyik oldalt így felszabadult, hogy elvette a füles jobb hetszetét, így a fülébe súghatta a vörös hajú szépségnek, hogy:

- War between him and the day need someone to blame in the end, little he can do alone...

- Hűha...

Díjazta Scarlet Tom igyekezetét... Tom legbelül dicsőségében pezsgőt bontott és sikerélményében magát egy díjjal részesítette... életében először sikerült valamivel megfognia egy droidot... mert Tom annak tartotta Scarlettet, hiszen: vele soha nem lehetett beszélni, nem látta életében sem mosolyogni, mióta ismeri csak egy goth csaj villan be, aki nem szeret sokat beszélni, és erre most: kék szeme őzike pupillává kerekedett és kíváncsi tekintettel nézte őt... Tom örült.

- Nahát! Ezt ki nem néztem volna belőled, hogy ilyeneket hallgatsz...

- Hát... érnek még meglepetések, hidd el!

Scarletben most az egyszer valami minimális méretű érzés vonzalmat jelentett Tom felé. Az emberek azokhoz vonzódanak, akikkel tudnak miről beszélni, hasonló az ízlésük... mint a mágnes! Bár az ellentétes... egy ponton taszítja a másik felet, de ha megfelelően forgatjuk akkor passzolnak és ragadnak...

- Ez most nagyon meglepett.

- Látom. Ha gondolod megmutathatom mennyi lemezem van meg tőlük! Van amiből kettő van... pl. a mostani, ami két hónapja jött ki...

- Úr isten! Ez nagyon jó... de... nem akarok zavarni!

- Pff de fura tőled ilyet hallani! Nyugi, cicám, a szüleim nincsenek otthon... csak Bill meg én lennénk. De egy harmadik személy nem oszt, nem szoroz...

- Elfogadom a meghívást!

***

Már a 40. zeneszám felett jártak miközben Tom egy posztert adott át Scarlettnek.

- Tessék: dedikált példány!

- Te találkoztál velük személyesen?

- Nyuszikám, a Tokio Hotel gitárosával állsz szemben!

- Hol nem szarom le? Feltettem egy kérdést...

- Nos igen: hallottam... egyszer volt, hogy egy nappal előttünk koncerteztek Londonban és ugyanabban a szállodában szálltunk meg... a folyosón összefutottam velük és kértem autogrammot, aztán kaptam egy dedikált posztert.

- Fasza! Mesélj még!

Tom rafináltan elvigyorodott, majd a guggoló pozícióból a magasba emelkedett és nyújtózott egyet. Scarlett a CD álvány előtt térdelt és épp a kezében tartott egy lemezt, mikor tekintetét felirányította Tom arcára, amit most pont megsüt a napfénynek nem mondható téli napsugár.

Tom még soha nem látta Scarlettnek ezt a gyermeki érdeklődő énjét. Eljátszott a gondolattal, hogy lehet Scarlett számára a jéghercegnő style csak egy védőburok, mint számára a rendíthetetlen macsó feeling. Lehet egész sok közös van bennük! Eltipegett az ágyig majd ledobta magát rá és tarkója alá csapta a kezét:

- Én már nem bírok guggolni. Gyere, ülj ide te is...

- Persze, hogy aztán leteríts?

- Pff... mostmár azért sem foglak! Pedig... hagyjuk!

- Szerintem is...

Scarlett leült Tom mellé és az arcát kezdte nézni. Babaarca van... csokoládé barna szempár, hibátlan ajkak, pc... minden ami szem-szájnak ingere egy extrém ízlésű libánál! Szerencsére Scarlett nem ilyen... de akkor miért is jutott ez eszébe?

Csak nézte még sokáig szótlanul nővére barátjának hoszú pillákban végződő szemét. A francba már! A pasiknak miért van mindig ilyen szép, hosszú szempillájuk? - vágott a lány fejébe a gondolat.

Tom még tűrte egy fél percig Scarlett érdekes, megfejthetetlen érzéseket sugárzó nézését, de hamar felült és rászólt Scarlettre egy hirtelen előtörő gondolattól vezérelve:

- És ha elmennénk közösen egy koncertre?

- Mi? Suzette meg is ölne.

- Jaj Scarlett... tudom mit érzel. Azt hiszed nem ismertelek már ki?

- Hogyan? Nem is beszélünk.

- De simán lejön mi lappang benned... tudtára akarod adni, hogy te is érsz annyit, mint ő. Örökké csak bánt és leszól téged. Meg kéne mutatnod neki, hogy vagy olyan jó, mint ő! Sőtt...

Scarlett fejében visszhangzottak Tom szavai. Késő: kísértésbe esett. Kissé tátva felejtette a száját és úgy fordult a gitáros felé. Tekintetük találkozott. A fiú ravaszul mosolygott, míg Scarlett továbbra is tátott szájjal figyelte. Igaza van!

Teljes mértékben... rossz és kellemetlen beismerni, de így van! Suzette mellett én mindig csak egy nyamvadt kis második voltam. Fordul a kocka! - zajlott le elméjében és végre sikerült becsuknia szétvállt ajkait.

- Tudod... mondasz valamit...

Tom közelebb csúszott Scarletthez, be teljesen a lány mögé. Állát gyengéden a lány vállába szúrta és félresimította a haját, hogy ezzel szabaddá tegye a vörös hajú nyakát. Szabadon maradt kezével magához vonta Scarlettet, és a fülébe súgta:

- Akkor? Mire vársz még?

- S-s-semmire...

Sziszegte a lány, mert remegésében teljesen elveszítette az önkontrollját... Tom élt a lehetőséggel: finoman belecsókolt Scarlett nyakába, miközben megkereste pólója alját.

Scarlett behunyta a szemét. Jobbik esetben rég gyomorszájon könyökölte volna a srácot, de most eljátszott a gondolattal: ő és Suzette? Semmi közük egynmáshoz és Ő igenis jobb, mint a nővére! Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy most a nővére barátja épp őt hívta el egy randevú szerűségre, és most ő van fent a srácnál, ő ül az ágyán, és őt csókolgatja éppen! - de várjunk csak: csókolgatja... igen! Ez itt a hiba... Scarlettől nem várt esemény jött soron: remegő hangon tette fel a kérdést, mi szerint...

- Mit művelsz???!

- Sssshh....

Hallgattatta el a gitáros mikor kimászott mögüle, és leguggolt elé a földön. Kezei végigsimítottak Scarlett combján és ajkai rohamosan a lány ajkai felé közeledtek. Hamarosan össze is értek, és Scarlett hagyta magát... a nővére barátjának.