Mindenhol jó - de mindenhonnan elzavarnak
[Bill szemszög]
Amikor előrejött azzal a vidámságtól sugárzó arcával, csilingelő nevetésével, már tudtam, hogy nem történt semmi baja. Már mikor egy percre eltűnik rögtön azon gondolkozom mi lehet vele? De általában csak a féltés marad meg, mert Scharlottnak soha sincs baja.De ez az aggodalom, mint a bátyja ként mint a szerelme ként mindig, s örökké meg fog maradni.
Nevetésük továbbra sem hagyott alább mikor bátorkodtam megkérdezni: min is nevetnek?
- Tom már megint hülye volt!
Ezen akkor sem csodálkoznék, ha egy full ismeretlen mondaná, mert ez tény és való. A realitás talaján maradva jelenthetem ki, hogy testvérem akkor sem lenne normális ha minket kettőnket összezárnának. Tulajdon képpen ez is tény, mint az, hogy mi ketten teljesen egymás ellentétei vagyunk. Ahogy Scharlottal is! Nem tudom, hogy anya, hogy a francba tudott három ekkora negatívnak életet adni.
- Ezt úgy mondod, mintha nem lennék normális.
- Mert esetleg az vagy?
- Természetesen. Veled ellentétben!
Te jó ég... körülírhatatlan mennyire útálom mikor ezek ketten egymás vérét szívják. Egy vámpír se ilyen tehetséges, mint ők! Csodálom, hogy nem fakadnak sírva. Én talán már rég megtettem volna - pedig pasi révén ez elég nagy X lenne... de ők! Nos még a szemük se rebben. - ahogy mindez lejátszódott bennem anya és apa kijelentették, hogy ők már nem bírják tovább, felmennek.
- Jó éjt! - hugi mindkettőjüket megölelte és utánna úgy tért vissza köreinkbe, hogy előbbi nevetés rohama szinte köddé vált. Letelepedett mellém, közelebb húzódzkodott hozám és pulóvere ujját lejjebb húzta mesztelen kézfején. Mosolyogva karoltam át:
- Fázol?
- Aha...
- Miért nem mész be?
- Nem akarlak itt hagyni.
- Nem lesz semmi bajom... itt nincs annyi szúnyog, mert tűz van! És amúgy is... Tom még itt van velem és Leiával.
- Nem sokáig, mert a kiscicával mi is fáradunk.
- Igen, de ha bemegyünk, szerintem abból sem lesz alvás. Főlleg ha veled alszok!
- Ez csak természetes, hogy velem alszol...
- Apa meg majd jól agyonver!
- Kit kell agyonverni? - Derick úgy jelent meg előttünk, hogy nem is vettem észre, hogy közeledik. Még a lépteit se hallottam! De a többiek sem mert olyat ugrottak, hogy az hihetetlen volt. Scharlott majdnem a nyakamba vetette magát, de megállt ott, hogy megragadta a combomat. Méllyen elpirultam, de aztán kihúztam magam, hogy észre se vegyék mennyire megremegtem az érintésén...
- Na mi van? Megijedtetek?
- Á, az nem kifejezés...
- Nyugi Scharlott! Nem állt szándékomban. Leia! Te nem fogsz Tommal aludni...
- Apa!
- Még csak 14 vagy! Nem akarom, hogy...
- Azzal már egy kicsit elkéstél...
- Hogy mondtad?
- Jól hallottad...
- Tom! Te nyomi...
- Kösz! Én csak felvállaltam apád előtt a tényeket...
Derick követhetetlen gyorsasággal termedt bátyám mellet és úgy hátba vágta, hogy Tom előrezuhanásnál kis híján a tűzben landolt. Mélyet sóhajtott mikor tudtára került, hogy megmenekült a tüzes láng forró nyalábától. De Derick már éppen emelte öklét egy erős gyepáláshoz, mikor Leia felállt és Tom elé ugrott.
- Apa! Erre nincs semmi szükség. Én is akartam!
- De még ráértél volna...
- Már mindegy Derick! Miért nem fogadod el a lányod döntését?
- Mert... ó hogyan is tudhatnád te,hisz te is csak... ahh... Scharlott inkább menj aludni... te is Leia!
- Igen is.
- Leia! - húgom úgy pattant fel mellőlem, mint holm gumi labda és beugrott Leia és Derick közé. Tom mindeközben gyíkként csusszant fel mellém a tuskóra,amit a tűz mellé raktunk ülőhely gyanánt.
- Ennyivel lerendezted? Csak így megfutamodsz? Miért nem mondod meg neki a véleményed?
Leia elpirult és maga elé rakta szégyellősen a kezeit. Scharlott már megint hozta a formáját: ismét olyanba szólt bele, amihez semmi köze... ezt a tulajdonságát ha lehetne már rég kiiktattam volna belőle. De erre nincs lehetőség, szóval csak csöndben figyeltem a fejleményeket:
- Te most miért szólsz bele?
- Nem vagy az apám! Nem mondod meg mit csináljak!
- Nem, de lehettem volna!
- Mi van?
- Inkább menj aludni. Ti is menjetek fiúk. Gyerünk Leia!
- És ha nem?
Ettől a perctől kezdve már én sem nézhettem mindent tehetetlenül. Felálltam, megfogtam a húgom kezét és beinvitáltam a házba.
- Igaza van Dericknek! Menj aludni.
- Ma mindenki meg van húzatva? Hol itt az igazság? - ezzel a szlogennel tért be és olyan erővel csapta be az ajtót, hogy azt hittem kitörik. De beletörődtem és beletörődésemet azzal nyugtáztam, hogy visszatértem a tűzhöz, ahol már csak Dericket találtam.
- Ne haragudj. Scharlott nem tudja hol a határ.
- Nem... meg kell hagyni emlékeztet valakire...
- Na vajon kire... mert se anya, se apa nem ilyen...
- Őszintén Bill: te még nem gondolkoztál azon, hogy miért?
- Mit miért???
- Hehe... hogy lehetsz ennyire vak? Scharlott senkire sem hasonlít...
- Ezzel mire akarsz célozni, Derick?
- Arra, hogy semmi sem az aminek látszik...
- Kifejtenéd?
- Inkább kérdezd azt, akit apádnak nevezel...
- Gordon?
- Igen...
Derick elment. Én meg ott maradtam a gondolataimmal... furcsa volt mindez-nagyon furcsa... s meglehetősen különös! Scharlott rég nem olyan mint mi... semmi közös nincs benne vagy bennünk... ő egy külön világ, de mindeddig azt hittem,hogy ez normális, ez így van rendben! De most... szememről a köd eloszlott végül!
***
Imádtam Mauit, de már jobb itthon lenni. Bár azt tartja a mondás, hogy mindenhol jó, de legjobb otthon... - szinte végig se gondoltam mikor Tom elsuhant mellettem ezzel a monológgal:
- Na Bill! Én már rájöttem valamire...
- És pedig?
- Mindenhol jó, csak mindenhonnan elzavarnak...
- Az életben egyszer igazságot adok neked... beszélnem kell Gordonnal!
- Hát arra még várhatsz, mert holnap nappalos lesz - ésegész héten. Aztán éjszakás, és mindig nagyon fáradt. Nem is tudom Bill... szerintem inkább kíméld meg!
Megveregette a vállam és felosonzt a szobájába. Én is követtem példáját és mikor beléptem az ajtómon úgy borultam le az ágyra, hogy az irigylésre méltó. Bár én azt éreztem, hogy már ezer éve nem feküdtem normális ágyban, pedig Mauiban is olyan jó helyem volt. De itt még jobb... ami egyedül nyomasztó az a lappangó igazság, amit már eléggé kapizsgálok, de még kellene egy megerősítés...