Ez nem velem történik, ugye?

[Bill szemszög]

Honnan tudod? Mégis honnan tudhatod, hogy ez nem pusztán egy őrült álom vagy fantázia, káprázat, amelyet saját magad alkottál? Az életben nincsenek főpróbák, és a szerelemben végképp nincsenek. Még ha az a testvéredet is jelenti!

Még mindig a 3.nap

Elmerült, mintha így lefürödhetné magáról ezt a sok ostoba cselekedet, amit az imént tettünk. Pedig ez olyan felesleges, mint a kutyának megmagyarázni, hogy a macska jó barát!

- Ajjmár Scharlott... - és lemerültem utánna a 3 méter mélly medencébe. Egészen az aljában volt, láttam, mert kinyitottam a szemem a víz alatt. Mikor szemmagasságba értem vele megfogtam a kezeit, amikkel igyekezett eltakarni az arcát. Erre ő is kinyitotta a szemét, pár buborék is felmenekült a felszínre. Igyekeztem mosolyogni és egész jól sikerült. Scharlott továbbra is lesütötte a szemét. Nem bántam akkor, hogy víz alatt vagyok: ismét rátapadtam selyem puha ajkaira. Mikor szétrebbentünk már mindkettőnknek megcsappant az elraktározott oxigének száma - felúsztunk a felszínre ahol Scharlott rám rivalt egy hatalmas szippantás közepedte:

- Hát te nem vagy normális!

Sunyi mosoly libegett át arcomon és ekkor vettem észre, hogy nem vagyunk egyedül. A medence szélén Tom állt és elég érdekes tekintetet vágott. Ó Istenem! Csak nem látott mindent?

- Uram - Atyám! Te Jézus, Mária! Ez... hát ez... ez most komoly?

- Tom, én... megmagyarázom!

- Szerintem ezen nincs mit magyarázni, Bill... de akkor sem vágom! Mégis, hogy a picsába bírtátok ezt eddig leplezni?

- Tom... Bill és én...

- Esküszöm nem hiszlek el titeket! Tudjátok, hogy ez 5 és fél perc volt? Direkt számoltam! Eddig én se tudok lenn maradni... levegő nélkül! Azt hittem lenn maradtok... de lehet ti már gyakorlottak vagytok ezen a téren?

Mi kikerekedett szemekkel meredtünk egymásra hugival. Már megijedtem, hogy Tom esetleg mindent látott. De a víz torzít, szóval kétlem... ajj, ez előbb is eszembe juthatott volna.

- Nem gyakoroltuk, ez csak spontán jön. Velünk született tehetség!

- Szóval én tehetségtelen vagyok?

Scharlott vállat vont...

- Na majd megmutatom! Scharlott! Kihívlak téged egy víz alatt maradós versenyre!

Tom, kár az igyekezetért. Energia pazarlás! Scharlott simán legyőzte...

4.nap: Derick

- Hát van ennél szebb?

- Persze, hogy van! Itt ül mellettem...

- Ehehe... na gyere ide Te!

A naplementét ezúttal a ház lépcsője előtt, a homokban ülve néztem Scharlottal. Szőke haja ezúttal göndör tincsekben végződött vállamra terülve, ahogy fejét is oda hajtotta. Szemem előtt végig az lebegett ebben az arany varázsban, hogy meg akarom őt kapni, nem akarom tovább rejteni a szerelmemet, azt akarom, hogy bárhol, bármikor csókolhassam, ölelhessem, és szerethessem... bár tudom, hogy nem kaphatok meg egyszerre mindent. De a szerelem túlságosan hatalmas ahhoz, hogy sokáig rejtegessük. Aki ellenáll, viselnie kell a következményeket. Aki beismeri, annak is. Szerelmet vallani lehet megszégyenítő és felszabadító is. Ez viszont csak a másik félen múlik.

- Scharlott... úgy szeretnélek szeretni!

- Ezzel már elkéstél, mert már belém vagy zúgva...

- És még nekem mondják, hogy beképzelt vagyok... khm... figyelj, ezt nem úgy értettem! Azt akarom, hogy ne keljen lepleznem a világ előtt mennyire szeretlek!

- Szerethetsz, mint testvéred, húgod ként...

- De én nem úgy akarom! - a hirtelen jött adrenalin löket végett leterítettem Scharlottot a homokba, és fölé tornyosultam. Kezeit a homokba nyomtam, nehogy menekülni tudjon.

- Máshogy pedig nem szabad...

Megharaptam alsó ajkaimat és lehajoltam a szájához. Megcsókoltam. Egyszerű fél perces csók volt ez... de mégis számomra a világot jelenti! - gondolataimból az zökkentett ki, hogy Scharlott eltolt magától, felállt, leporolta magát és könnyes szemmel rám meredt:

- Nem szabad! Bill így tuti lebukunk, ha te nem bírsz a hormonjaiddal! Szállj már le az égből! Jó lenne ha észrevennéd magad... jó éjszakát...

Bement....

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!! - túrtam bele hajamba és kényelmes pozícióba hejezkedve ültem tovább a parton. Az egyik lábamat kinyújtottam, a másikat pedig felhúztam, és térdemmel támasztottam a homlokomat. Úgy tudom értékelni, hogy Scharlott akár egy mondattal, akár egy szóval képes illúzió romboló posztot betölteni. Ideges lettem, tisztán érzem. Amelyik kezemben a hajamat fogtam most épp ökölbe szorítottam és megrántottam fekete tincseimet... a másikkal a homokba csaptam egy erőteljeset és ezt követően elveszítettem az egyensújom, hátra estem... elengedtem a hajamat és eltakartam azzal a kezemmel az arcomat, a másikat esetlenül elhajítottam magam mellett... ugyan a szemem be volt csukva, de egy érdekes árnyék rám vetődött: Derick.

- Mit csinálsz itt Bill?

- Hát nem látod? Fetrengek a földön...

- Szuper! De mi a gáz?

- Scharlott...

- Az úgy mondd testvéredre gondolsz?

- Úgy mondd? Hát ezt, hogy értsem? - ugrottam fel hirtelen, és az ugrás végett megszédültem. Kisebb terpeszbe kellett állnom, hogy megmaradjak.

- Megmondod miért nem mész még aludni?

- Derick én ...

- Tudom! De egy próbát megér...

Azzal elment. Furcsa nekem ez a Derick... állítólag Gordon jó kapcsolatban van vele, és Flora is jó kapcsolatban volt vele... nem kifejezetten értem a dolgok lényegét, de van egy olyan érzésem, hogy nem is akarom...

5.nap: Nem!

A nap most azzal telt, hogy köröztünk a szigeten... sok látni való volt, de a legérdekesebb végig mellettem ült. Arcán furcsa zavartság, és rémület tükröződött, míg a telefon fülese felől érdekes zene szólt. Csak oldalról rásandítottam. A kormánynál apa ült és anya mellette az anyósülésen az eddigi fényképeket nézte szorgosan. Tom a hotelben maradt Leiával. Nem érdekel, hogy mit csinálnak! Vagyis nem akarom tudni...

Az ablaknak könyökölve néztem húgomat, miközben ő az arcát támasztva nézett ki a messzeségbe és a kocsi mellett futó tájra.

- Talán ez életem legszebb nyara!

- De Simone... a tavalyinál is ezt mondtad! Sőtt... eddig majdnem mindnél ezt mondtad!

- Nem igaz, mert a londoninál nem!

- Anya, arra el se jöttél...

- Uhh ez igaz... de Scharlott se!

- Scharlott eddig csak három családi nyaraláson volt, igaz kincsem?

- .......

- SCHARLOTT!!!!!

- .......

- Bill, légyszives, fejbe csapnád?

- Örömmel! - adtam egy kisebb tockost Scharlottnak aki erre gyilkoló tekintettel nézett rám. Én előre mutattam apura: kikapta a hetszetet a füléből...

- He? Tessék? Mi van?

- Drágám, igaz, hogy még csak 3 közös nyaraláson tartottál velünk?

- Igen... az egyik volt a Maldív - szigeteki, volt még egy a LosAngelesi, és ott volt még a madridi... meg most ez! Így négy...

- Ühüm....

Már éppen visszatette a hetszetet a fülébe, mikor bátorkodtam megfogni a kezét. Erre felkapta a fejét, kiszedte a bal hetszetet, ami felém volt, és közelebb hajolt hozzám:

- Mi van?

- Hm. Semmi... csak gondoltam...

- Legalább a kocsiban a szüleink mögött ülve felejts el engem. Ez amúgy is bér kocsi, és nem akarom, hogy baja essék! - suttogta. Én visszasúgtam:

- Ez most, hogy jön ide?

- Ha anyuék meglátnak valami érdekeset, apa hajlamos lesz autó balesetet okozni. Ezt akarod?

- Nem... na de...

- Hé gyerekek! Társaságban nem illik súgdolódzni!

- OKÉ!!

Válaszunk egyszerre csengett.

6.nap: Utolsó éjjel

A naplemente itt gyönyörű, de ma inkább kihagytam. Scharlott még mindig fúj rám valami okból kifojólag. Ezt jó lenne megtudni... tehát bátorkodtam besompojogni mellé a szobájába. Az ajtóban elfordítottam a kulcsot, és lassú léptekkel elindultam az ágya felé. Meztelen talpamat csiklandozta a padlószőnyeg, de kitartottam. Elértem az alvó szépségig. Letérdeltem a földre, melléje, és kihúztam szőke tincseit az arcából. Felemelkedtem és szájon pusziltam. Erre kinyitotta a szemét, és megfordult felém. Tekintetünk találkozott. Egy X ideig csak pislogtam rá, és ő se tett másként. Felemelte a takarót, és én habozás nélkül bebújtam melléje. Kezemet derekára tapasztottam és közelebb csúsztam hozzá:

- Bármit is tettem ne haragudj.

- Eddig se haragudtam. Nem is csináltál semmi olyat!

- Nem haragszol? Na ezt te sem hinnéd el!

- De ez az igazság! ... Bill... kérlek értsd meg! Én csak gondolkoztam magunkon... szerintem nem helyes ez az egész... hagyjuk is abba, jó? Biztos találsz másik...

- Ki ne mondd! Te vagy az egyetlen nő, akibe szerelmes tudok lenni! Elhiszed?

- El de...

- Ssssh.... - csitítottam, és szabad kezem mutató ujját ráhejeztem selymes ajkaira. Még közelebb hajoltam és megcsókoltam. Kezét a nyakam köré fonta, és így csókolt ő is engem. A csók után bátorkodtam megfogni a trikója alját, amit most pizsama féle ként alkalmazhaz az adidasos rövidnadrágja mellett. A póló tapintásra pamut, és bár most nem látom, de tudom, hogy zöld, philip russel márka. Ma már egyszer láttam. A pólót igyekeztem lassan, izgatóan felhúzni, míg mutató ujjamat ezalatt folyamatosan húztam bársony puha bőrén. Látszólag nem zavarta, mert a csókot nem hagyta abba. Leszedtem - sőtt, szinte leszaggattam róla a pólóját,és eldobtam valahova a sötétbe. Erre ő gyorsított a csók tempóján, és még rám is mászott. Eddig sosem tett ilyet, de most látszólag felbátorodott. Nekem a pólómat nem kellett leszednie, mert póló nélkül alszok. Én folytattam a nadrágjával, amit igyekeztem ugyanolyan stílusban leszedni róla, mint a pólóját.

- A francba már... - mordult fel, és kisegített. Leszedte magáról a gatyát és eldobta. Ezután olyan ravaszan, olyan izgatóan mosolyodott el, és nyalta végig száját, hogy azt hittem egy álom vált valóra... ördögi arckifejezésére nem szóltam semmit csak bátorítás ként elmosolyodtam. Ekkor magára rántotta a takarót. Már nem is láttam, de éreztem, hogy lehúzza az alsónadrágomat, és aztán... aztán... az-u-tán... uhh...

- S-S-Schar-lott!!!

Választ nem kaptam, de meg kellett markoljam a takarót, mert ez... értitek... ez nem egyszerű... szemem résnyire nyitottam és levegőt kapkodtam szaporán sóhajtozva. Már a hasamat csókolgatta és kibújva a takaró alól elkapta halántékomat és forró csókot lehelt az ajkamra. Már közeledtem a dolgok csúcsa felé, így "nem bírtam a hormonjaimmal" - mint azt Scharlott mondaná. Nyelvemet átfúrtam szájüregébe az övét keresve, és közben változtattam testhelyzetünkön. Most én kerültem felülre, és leszedtem az utolsó ruhadarabot is, ami elválasztott célomtól: egy aranyos, rózsaszín, csipkés, átlátszó tanga bugyit...

7.nap: Hajnali gondolatok

A hajnal fénye Scharlott szobájában talált meg először. Éreztem, hogy fel kell kelnem. Félálomban néztem a mellettem szuszogó húgomra, aki most a fal felé fordulva aludt. Az ágy mögött lévő kis éjjeli asztalon kutatva kezembe került egy rózsaszín, érintő képernyős Samsung mobil. Megnyomtam rajta a középső gombot, mire a kijelzője fénybe borult, és megláthattam Scharlott kedvenc manga sorozatjának egyik főszereplőjének az arcát. Zero arca tűnt fel a Vampire Knight c. anime - manga történetből. És még valami, egy szám, sőtt négy szám: 04.15. Az óra. Visszahelyeztem a készüléket a helyére és nyöszörögve bújtam Scharlott hátába. Ő persze meg sem rezzent. Hogy lehet ilyen mélyen aludni? Vagy kifárasztotta az este? Elképzelhető... minden esetre én ezek után kicsúsztam mellőle, jól felhúztam rá a takarót, és az ágy szélén ülve miután megvakartam a fejem arra a döntésre jutottam, hogy felálljak és átmenjek a saját szobámba. Így is lett! Beérve Tom horkolása üdvözölt. Fél kómával, némi agresszióval fűszerezve belerúgtam egyet az ágyába és ezt követően elfoglaltam sajátomat.