XVI.fejezet: Aloha - WTF?

[Scharlott szemszög]

A nézése szinte megőrítő, de mégis próbálok óvakodni, mert ha valami olyat csinálok arra a többiek is fel fognak figyelni. Kissé kellemetlen, hogy üres tekintetek között én nem tudom leplezni a bennem lappangó érzelmet. Szeretem. De ezt senki nem tudhatja...

1. nap: Az érkezés pillanatai

A gépről leszállva egy igazán kedves arcú ember fogadott minket. Derick Godfroa (Derik Godfroá), apa régi munkatársa, aki egy új vállalkozást indított Mauiban: nyaraló. A Fűzfa vendéglő és a Pálma Hotel az ő nevéhez fűződik. Ám ez a hotel se mindennapi! Hatalmas, több emeletes építmény helyett faházak, stégek és egyéb kis építmények fogadják az üdülőket. Derick lánya, Leia (Lejja) is a hotelben üdvözölt bennünket a családommal. Barna hajú, 14 éves lány. Két évvel fiatalabb volna? Mindeddig ez fel se tűnt...

- Aloha! - köszöntött Leia egy érdekes fűszoknyában, mikor leraktuk a csomagokat a bejáratnál.

- Szia Leia! Emlékszel még rám?

- Scharlott téged nem lehet elfelejteni! - megölelt és egy virágfüzért akasztott a nyakamba, mire én így szóltam:

- Mahalo Leia!

- Maha... mi?

Leia ekkor Tomhoz fordult és őt is megajándékozta a füzérrel, ahogy a

nyut, aput és Billt is. Én megráztam a fejem és igyekeztem némi fényt tölteni bátyám elborult elméjébe:

- Tom, mahalo, azt jelenti köszönöm. Elvileg holtnyelv, de az itteniek előszeretettel alkalmazzák!

- Wow Scharlott! Te tudsz hawaii-i nyelven?

- Csak pár dolgot. Aoe wa ra aou!

- Hurrá... és most mit mondtál?

- Lényegtelen! Na gyerünk...

Bevezettek minket egy aranyos kis házikóba, ami hatalmas, erős cölöpökön állt a homokban. Felmentünk a bejárati ajtóhoz vezető falépcsőn és megvártuk, míg Derick kinyitja az ajtót:

- Nos, nekem mennem kell dolgozni! Majd még találkozunk. Leia! A gondjaidra bízom őket... de Tommal vigyázz!

- Hé, ezt kikérem magamnak... 14 éves kislánnyal még én se kezdek!

- Csak 12-vel? - hajolt oda Leia Tomhoz, aki erre megrémült és elhúzta magát. Megigazította pólója nyakát és felemelt fejjel folytatta:

- Ne oktass ki!

- Jól van. Csak a tényeket mondom!

- Inkább maradnál csöndben...

- Köcsög! Khm...

- Csak nem megszólaltál?

- Ó, de igen! Pont megszólaltam!

- Ó, hogy szakadnál össze!

- Kösz.

- Ez szép... és mi van az ohana-val?

- Nem tudnál németül beszélni? Vagy angolul, mert én azt is vágom.

- Ohana azt jelenti: család!

- Okos vagy!

- Na, de Leia... kérlek! Ez csak természetes!

A ház viszonylag nagy volt. Anya és apa egy szobába rekedtek, ahogy Billék is. Én voltam olyan szerencsés és megkaptam a 3. szobát. A személyes atmoszférámra és a fengshuira nyilatkoztam! Ez mindig bejön mert utálják végighallgatni...

2.nap: Elő a fényképezővel!

A mosoly csak nem tűnt el kipirult, vizes arcáról és egyre jobban csak engem néz. Le sem veszi rólam a szemét! Amikor rámkacsint, amikor rámnevet, amikor a medence szélére kitol és a fülembe súgja: szeretlek! - megáll az ész és ezzel egyetemben az idő. S most is a csípőmön tartja kezeit és ismét a medence sarka felé toloncol, mindemellett én átkarolom a nyakát és a fülemhez hajolva bűnös dolgokat sutyorog. Nem, ezt nem lenne szabad! Scharlott, térj észhez - mi lesz ha apuék kiszúrják? Bár ők a változatos koktélok szintúgy változatos ízein kívül nem sok mindent szúrnak ki... Tom meg Leiával van elfoglalva. De akkor miért ez a szorongás?

- Mi lenne ha most kipróblnánk, milyen hideg a Csendes - óceán?

- Nem is tudom... a búvárkodás az oké, meg a part mentén elterülő strandok is, de, hogy a nyílt vízre...

- Dehogy akarok a nyílt vízre menni! Csak a strand olyan hívogató...

- Hát rajtam ne múljék, de akkor szóljunk nekik is! Tom és Leia meg szerintem eljönnének, ha apa és anya nem is...

- Nem lenne baj ha Tom és Leia sem...

- Bill!

- Oké, abbahagytam...

Elúsztunk anyuékhoz és mikor kikönyököltem a medence szélére Bill rátért a lényegre:

- Hé! Mi Scharlottal ki szeretnénk menni a Maui Beach-re! Velünk jöttök?

- Jaj kicsim, menjetek csak nyugodtan... mi apátokkal inkább tartózkodunk! Én amúgy is barnulni akarok...

- De a homokos parton is tudnál!

- Scharlott, anyád és én ki vagyunl merülve. De ti menjetek csak!

- Hú! Maui Beach? Mi is jöhetünk?

- Nem...

- Persze!

- Akkor most... ??

- Ahh... jöhettek!

A homok beragad a lábujjam közé miközben a limonádémat fogyasztom... Azt hiszem imádom ezt a helyet! A limonádé elfogyasztása után én is igyekeztem elmerülni az óceán hűs vizében. Egy nagyon szép partot fogtunk ki amit csak a kedvünkért elzártak elég nagy területen! Már éppen levettem a farmernadrágot, ami csak addig kellet, míg elfoglaljuk a helyszínt. Leia visítva rohant be az óceánba:

- Yipíííí!!! Imádok itt lakni!

- Leia! - Tom egy kezdetleges szívrohamon esett át mikor Leia feje eltűnt az óceán kiszámíthatatlan öblében. Mintha egy érdekes felelősség tudatában lenne a lány iránt. Mosolyogva fordultam a mellettem álló Billhez. Közelebb lépett hozzám és csípőre tett kézzel nézte ahogy Tom mentősdit játszik Leiával. Hamarosan el is tűnt az ifjú pár, mert mi már csak annyit láttunk, hogy se Tom, se Leia nincs sehol... aha! Éppen úszni indultak. Célpont: a kb. 20 méterre lévő bólya.

- Látod! Tudtam én, hogy nem fognak zavarni...

Egy újabb őrjítő mosoly, és még közelebb csúszva megfogta a kezem. Arcomra kezdetleges pír ült ki, és zavartságomban még Bill szemébe sem mertem nézni. Kezemet átadta az ő másik kezébe, és becsúszott a hátam mögé. Belecsókolt a nyakamba, mire én felszisszentem. Mint egy menekülő kis nyúl, úgy ugrottam álrébb bátyámtól és rászóltam:

- Nem kéne! És ha meglát valaki?

- Most az sem érdekel... - elindult felém, mire én felmértem a terepet. Igaz, sehol senki, de én mégis elmenekültem a hullámok közé testvérem szerelme elől. Ő csak nyafogott:

- Jaj, hugi ne csináld már... Tom és Leia elmentek, más nem igen lát meg minket!

- Te ne csináld! Nem érted, hogy én félek?

- Nem, egyszerűen nem akarom érteni!

Sebes lépteivel indult meg felém, mire én éppen egy közelgő, hatalmas hullámba vetettem magam. Nem láttam, pedig elég nagy volt. Ezért szeretik a szörfösök ezt a helyet! A csobogó víz hideg, jeges varázsa úgy ölelt körül, mint holmi selyemkendő, ami az egész testemet beborítja. Mikor a víztömeg eltűnt én kétségbe esetten buktam fel a víz alól, levegő után - és Bill után - kapkodva:

- Bill! BILL!

- Ne visíts már, há' itt vagyok mögötted Te kis hülye...

Bántó szavaival nem törődve borultam nyakába. Végigsimítottam csurom víz, fekete haján és adtam egy puszit reszkető ajkaimmal kipirult orcájára.

- Hű, ez nem volt semmi! Meg vagytok?

- Aha. Többé kevésbé...

- Olyan hirtelen jött, hogy megúszni sem tudtuk...

- Drágám, ezt semmi módon nem lehet megúszni... mert ez víz! Ebben alapból úszni kell...

- Jogos!

- Hát de... na mindegy! Nem megyünk? Már egy ideje itt vagyunk... - ekkor felsikított: Nézzétek! Lemegy a nap!

Mindenki nyugat felé fordult és a lemenő hidrogén bombát pásztáztuk. Bill becsusszant a hátam mögé, hátra feszítette fejemet, és szájon csókolt. Mivel Tom és Leia előttünk álltak így kicsit megijedtem, és rémületemben lefejeltem....

- Ouch...

- Mi az?

- Semmi! Bill meg van bolondulva... beteg! - ekkor a fülembe súgta:

- Ha a szerelem betegség...

- Agybeteg vagy! - szóltam fennhangon, mire Tom és Leia kifakadtak.

3.nap: Már csak 4 nap

Már a hét felénél járunk. Ismét a medencében lubickolok. Vele. Együtt. A körmedence imádni való. A közepén egy üvegház van minden féle virággal, pálma fával és trópusi állatkával. Meg rengeteg kullanccsal!

- Most kéne, mert itt nem lát senki. - szólt, szívem dobbanásával egyetemben. A kis sziget középen 5szög és mi pont valamelyiknél lehetünk a medencében. Anyuék továbbra is napoznak, Tom és Leia meg... ma még nem is láttam őket!

Kitolt a sarokra, ami belebökött bőrömbe, mintha átszúrta volna azt. Kezeit ismét derekamon pihentette és napszemüvegében is tisztán láttam vágytól tüzes, barna tekintetét.

- Miért szeretnéd ennyire, Te idióta?

- Mert a szerelmem vagy.

- Miért nem félsz velem? Mindez nagyon kedves, Bill, de ha valaki meglátna...

- Ugyan ki látna meg?

- Nem tudom, de érzem, hogy ... valaki... majd...

- Ssssh!!

Közelebb hajolt hozzám, mire én lehunytam a szemem és szétnyílt ajkaim teljes tűzben égtek. Közelebb hajolt, egyre csak közelebb, már a lehelletét is éreztem. Megragadtam karjait és éreztem, hogy libabőr szökik neki rájuk. A levegőt egyre gyorsabban kapkodtam, mikor megéreztem, hogy teste folyamatosan az enyémhez közeledik. Mikor mellkasunk és hasunk összeért felnyitottam szemeimet, felszisszentem, de késő volt... ajkai a víztől lehetnek nedvesek, ez nyilvánvaló. Egyik ember szája se ilyen vizes! A haja is nedves volt és úgy tapadtak a homlokomra, mintha a sajátjaim lettek volna. A víz alatt keze lecsúszott a fenekemre - ezt a víz alatt nem lehet ugyan látni, de amit a felszínen csinálunk... egy szem se tudná elkerülni... a tempó kétségbe esve gyorsult és lábaimat felső teste köré csavartam, kezeimet tarkójára helyeztem, és már éreztem is ahogy végigsimít lábaimon. Mintha egyre közelebb akarna kerülni a... a... oké, ezt nem vagyok hajlandó körülírni! De mégis olyan szorosan belém van bújva és szinte érzem ahogy... ööö...

- Várj már! Ha ezt csináljuk, akkor megkérhetlek egy valamire?

- Mire?

- Ne bökdössél már, jobban tetszett mikor simogattál...

- Scharlott, az nem az ujjam volt...

- MI????? - szépen elcsúsztam tőle és eszembe jutott, hogy el akarok süllyedni. Mivel ez most véghez vihetőnek fest, így elmerültem a víz alá...