Együtt a család - ooh nein!
[Bill szemszög]
A mosoly továbbra sem tűnt el arcáról - sőtt, szerintem élvezte is. Mindig is szerette a konfliktus helyzeteket, de most őneki kell bizonyítania, hogy képes minderre. Bár a stewrardes kosztüm rajta kicsit jobban állt, mint a többi, igazi alkalmazotton, de neki mégsem tetszett. A haját feltűzte, mert egy idő után rájött, hogy ez mennyire zavaró ebben a munkában, és a kis zsúrkocsival sétált az összes utas között. Már szinte az egész repülő tudta a nevét, hogy ki ő, hogy milyen is ő valójában. Én már régebb óta tudtam... próbáltam félretenni az érzelmeimet, de nem kifejezetten ment, mert Scharlott még ebbe a kis ruhácskában is nagyon aranyos. Nos, ha valamit akkor azt megtanulhatta ezzel, hogy néha okosabb ha csöndbe marad. A magassarkúban viszont folyton folyvást botladozott. Aranyos volt! És szexi... - és igen, ezt én mondom róla, a BÁTYJA. Tualjdon képpen semmi nemű zavartságot nem lehetett kivenni tekintetéből, pedig az emberek szeme általában mindig árulkodó. Már egy fél órája csinálja, de szerintem egyre jobban bele jön, talán még meg is kedvelte ezt a munkát. De apa arcából nem sok mindent bírtam kivenni az aggodalmon és a dühön kívül. Lehet mindezt azért csinálja, mert neki már volt egy ilyen repülő balesete? Emlékszem rá, mikor elmesélte... a járművön 93 utas volt - ebből 40-en életüket veszítették. Köztük Gordon nővére, Flora is. Bizony, Flora néni is életét veszítette. De nevelő apám megúszta! Épp bőrrel, bár a lelke darabokra szakadt, és a szíve akkor úgy festett megsemmisül. Szerette a nővérét, még így felnőtt korukra is. Flora is stewardes volt. Én ugyan nem ismertem, de tudom, hogy gyönyörű volt: derékig érő, szőke haj, smaragdzöld szem. Nem volt épp modell alkatú, de csodálatos volt! Tudom, mert apa mindig meséli... - gondolataimből az ragadott vissza a reális világba, hogy Scharlott lehuppant mellém.
- Esküszöm legközelebb meg se szólalok, ha repülőn vagyok...
- Milyen igaz is lenne, ha mondjuk be is tudnád tartani.
- Tudod mit? Mondasz valamit!
Erre mindketten kifakadtak. Én még a gondolatok hatása alatt voltam, szóval nem kifejezetten tudtam figyelni rá, hogy min nevettek. Tudat alatt már rég Hawaii-on voltam.
- Mi a baj Bill?
- Hát semmi csak... eszembe jutott Flora néni története...
Gordon hirtelen felállt. Nem túl kedves arcot vágott. Ökölbe szorította a kezeit, mire az én arcom is elszomorodott. Rám nézett majd így szólt:
- Azt hittem ezt már megbeszéltük.
- Flora néni? Az meg ki a halál?
- Gyökér... khm...
Gordon rávetette pillantását hugira, aki erre kicsit megrezzent. Ezután ő elment - gondolom a mozsdóba. Anya ekkor felsóhajtott és elkezdett magyarázkodni Scharlottnak:
- Tudod kicsim Flora néni apud nővére. Stewardes volt. És egy repülő katasztrófában életét veszítette...
- Úr isten! Szegény apu... én meg ezt csak így a fejéhez vágom... jézusom! Utánna megyek!
- NE!! Vagyis... jól van...
Hugi elment követhetetlen gyorsaságban. Én pedig, amíg Tom az előbbi stewardessel enyelgett átültem anya mellé, és átkaroltam, mire ő visszaölelt és simogatni kezdte a hátam. Ezt mindig is imádtam.
- Mi a baj?
- Semmi. Hosszú lenne most elmondani. De időszerű!! Nem is... na! Nem mész te is utánnuk?
Vállat vontam és utánnuk mentem. A csomagoknál voltak szerintem és oda igyekeztem én is. A megérzésem nem csalt, mert valóban ott voltak! Hallottam amikor beszélgettek:
- Jó, de azért még nem kellett volna így felidegesítened magad!
- Igazad van. Csak egyszerűen aggódom...
- Értünk nem kell! Se a fiúkért, se értem...
- Jó, de mégis... ők felnőttek tudom, de ugyanúgy aggódom értük, mint érted, a kislányomért.
- Nem kell... a családban az én reszortom az, hogy bajt csináljak!
Mikor rászántam magam, hogy észrevegyenek egy ölelésre értem oda, ami igazán megindító volt. Csak én nem vettem észre, de sebaj!
- Bill! - csillant fel Scharlott szeme, amire én elengedtem egy mosolyt. Odaléptem közéjük és zsebre vágtam a kezem:
- Anya küldött...
- Ez érthető...
Scharlott vigyorogva a nyakamba ugrott és nem tudtam mire véljem. Szemem kikerekedett és apura néztem mialatt Scharlott kuncogott. Megilletődésemben ismét elmosolyodtam és végigsimítottam hosszú, szőke haján. Gyengéden eltoltam magamtól a vállánál fogva és mikor pillantásunk találkozott megfogtam az állát, és... és elengedtem, mert kapcsoltam, hogy apa is itt van. Ránéztem. A várt meglepődés helyett az ő arcán is mosoly terült szét, miközben Scharlottot nézte ábrándozva. Nem tudom, mintha eszébe jutna valami róla... valami régi emlékkép, amikor régen is így együtt volt a családunk. Na ne! Most tényleg egy hétig együtt leszünk! Óóóó...