Scharlott a stewardes - WTF?
[Scharlott szemszög]
A délelőttöm szinte a csomagolással telt, még most se fejeztem be, mert mindig közbe jön valami. Elképzelni sem tudom, hogy miért jutott pont most az eszükbe, hogy nyaralni menjünk! Normálisak ezek? Végül is nekem nem lehetne problémám, mert csak a hétre megyünk és aztán ott lesz, hogy jövünk jövőhét szerdán. A meccs szombatot jelent. Szóval eddig jó.
Most épp a bőröndöm előtt térdepelek és azt nézem, hogy mindent beraktam e - már 4x-re. Kicsit olyan érzésem van, mintha legbelül el sem akarnék menni! Még ha csak belül lenne ez az érzés...
- Hugi siess már! Mi már az utolsókat is becsomagoltuk. Esernyőt meg hozzál, mert szakad!
- Szakad? Dehát akkor... ilyen viharban, hogy száll fel a gép?
Tom lestoppolt és behajolt a szobámba. Az ajtó félfának dőlve lábait keresztbe tette, jobb kezét zsebre vágta és bal kezével az ajtómon támaszkodik. HVCS. (Helyi Vagány Csávó) Legalábbis annak képzeli magát!
- Te együgyű! Nincs vihar, csak esik! Attól még felszáll a gép... és különben is: lehet a reptéren már nem esik!
- Az attól függ hova megyünk.
- Berlin!
- Jól van. És nem vagyok együgyű, Te féleszű!
- De igen!
- De nem!
- De igen!
- De... !!
- De mi lenne ha inkább pakolnátok, mint veszekednétek?
Tommal elpirultunk - de tök egyszerre! Ezután ő kiment, Bill meg bejött hozzám, leguggolt mellém és behúzta a bőröndömet.
- Oh, köszi.
- Szívesen. Na jössz szép lány?
- Hagyjál már...
Az autóban nekidőltem az ablaknak és éreztem ahogy a hideg cseppek rátapadnak az üvegre, így az is hideg lesz. Hátsó ülés. Tom és Bill a kisbusz középső ülésénél foglaltak helyet és végigröhögték az egész utat. Anya és apa egyre ingerültebb lett elől. Én persze hátul ragadtam a sok utazó táskával, bőrönddel és Bill sminkkészletével. Fogalmam sincs minek hoz sminket, hiszen nyaralni megyünk! Unalmas perceim következtében felsóhajtottam: már mindjárt a reptéren vagyunk. Furcsa nekem, hogy ilyen messzire utazunk. Repülőn sem ültem még soha. És ahogy előttem állt az a nagy, fehér, hosszú, szárnyas szörnyeteg, mintha megállt volna bennem az ütő - féltem, és nem tudom miért. Erre beáll mellém Tom:
- Nem épp a TH magángép. De apa ragaszkodott ahhoz, hogy sima, civil repülővel menjünk.
- Ezt most úgy mondtad, mintha te nem lennél civil.
- Nem is vagyok! Én egy sztár vagyok.
- Te egy idióta vagy!
- Megint kóstolgatsz?
- Nem, mert gyomorrontásom lesz!
- Igen? Nos képzeld el nekem meg ha csak...
- Hé, mi lenne ha megpróbálnátok nem egymás idegeire menni? Mi van veletek? Az az én reszortom, hogy Scharlottal veszekedjek.
- Hőha, kösz, hogy emlékeztetsz...
Nem is tudom: Bill netalán tán élvezi amikor szétszedhet minket Tommal, amikor játszhatja a felnőttet? Én elviharzottam, de még utólag hallottam amit Tom kérdezett Billtől:
- Ezt mi lelte?
Tulajdon képpen nekem is csak annyi jutott az eszembe, hogy indulás előtti este veszekedtem Billel. Aztán mi lett belőle? Chh... hagyjuk is, mert szánalmasnak érzem magam! Ez úgy gáz, ahogy van.
- Kérjük kedves és méllyen tisztelt utasainkat, hogy kapcsolják be a biztonsági öveket! A gép felszáll. - így a hangos bemondó. Amikor katasztrófa filmet nézek és repülőbalesetről szól akkor mindig ez van. Remélem azért mi nem fogunk lezuhanni! És van még itt mégvalami, amit nem értek kifejezetten. Nem unalmas ezt minden nap elmondani kis milliószor? Még egy ok, hogy ne legyek pilóta vagy ilyesmi. Bár kiskoromban stewardes akartam lenni! Aztán kiderült, hogy túl alacsony vagyok hozzá... mondta ezt egy igazi stewardes, Kitty anyja. Á! Szerintem ez nem kifejezetten magasságfüggő. És pont ekkor jött el mellettem egy! Csinos kis sztreccs ruhácskában tökéletesen kirajzolódott modell alkata - nos én ettől kicsit messze vagyok... - és végiglebegett mindenkit kínálgatva a kávéjával. Meg véleményem szerint magával! Ehh. Még egy érv, hogy miért ne legyél ribancses / stewardes. Elhúztam az orrom, amire anya kérdő tekintetével találtam szembe magam:
- Valami baj van, kicsim?
- Hát nincs csak... eszembe jutott milyen volt mikor kicsinek stewardes akartam lenni.
- De te sosem leszel stewardes!
- Miért? Még lehetnék!
- Nem! Te soha! Téged soha nem... nem bírnálak elképzelni stewardesnek.
Nem tudtam mire véljem apa hirtelen jött rohamát, mikor úgy leordította a fejem. Fura, de kicsit azt érzem, hogy valójában nem is ezt akarta mondani. Mondjuk mikor kislány voltam se szerette ezt hallani tőlem. De mindig más indoka volt a stewardeskedés ellenzésére. Pedig milyen jól is hangzana: Scharlott a Stewardes! Vagy a csodálatos Scharlott a stewardes kisasszony - meg ilyenek. Mondjuk én sem egy ilyen nőies munkát képzelek magamnak. Lehetnék inkább focista! Én és a csapatom képviselnénk Németországot egy - egy világbajnokságon. De jó is lenne! Hát jobb, mint egy ilyen kis rongyban lebegni a sok kiéhezett ember között, vagy 10 000 lábnyira a földtől. Igen, sokkal jobb. És hogy édesapámat is megnyugtassam rögtön hoztam a formám:
- Nyugodj meg édesapa! Engem sosem fogsz látni ilyen kis picsatakaróban a többi plasztik kurva között.
Kijelentésemre nyugalom ült ki az arcára, de elképzelhető, hogy túl nagy hangot engedtem magamnak, mert a szőke stewardes úgy hátrafordult, mintha egy körhintán ülne és most állt volna meg.
- Parancsol, hölgyem?
- Ez van! Fáj az igazság, ugye?
A lány elindult felém, mire én beleszorultam a mellettem ülő anyámba. Most igazán visszabújnék belé! Tom végig a csaj dekoltázsán legeltette tekintetét, Bill meg a fejét fogta, de előtte még bele csípett a combomba. Ouch! Apa az... ő mit is csinált? Ekkor a lány nagyon idegesen festett. Rikító kék magassarkújában és ugyanolyan ruhájában megindult és szőke kontyából kikukucskáló tincsei lebegésbe kezdtek a suhanásban. A sapkáját megigazította, majd megállt mellettem, mire minden utas minket kezdett nézni.
- Ha tudni akarod kisanyám: már kb. egy két évem van ebben a szakmunkában, és nekem elhiheted, hogy ez nem ribancképző! Viszont téged elnézve... ne haragudjon hölgyem, de nem veszem észre a jó indulatot a gyermekében.
- Ó, nyugalom! Én se!
- Kösz anya! Mégis kinek az oldalán állsz?
- Nem volt szép tőled. Kérj bocsánatot!
- Én csak az igazat mondtam. Miért kérjek bocsánatot pont én?
- Mert köcsög voltál ezzel a gyönyörű, kedves, jó indulatú teremtéssel!
Nem lep meg ez a viselkedés a köcsög bátyámtól. Kinyújtottam rá a nyelvem, mire a szőke ismét nekem ugrott:
- Hidd el: ha ez a szép ruháról és a kedvességről szólna akkor több stewardes is lenne!
- Akkor miről szól?
- Érdekel?
A ribancnak egy érdekes mosoly lebbent át az arcán, mire ennyit mondott még anyumnak:
- Megbocsájtana, ha elrabolnám a kislányt egy percre?
- Meg! Csak vigye!
- Tom!
- Bocs.
- Na! Menjél Scharlott. A kisasszony megmutatja neked mit csinál egy stewardes úgy isten igazából...
- De Simone!
- Nyugodjál már meg, ettől még nem fog meghalni! Ugye kicsim?
Rémülten néztem végig anyámon. Vajon ezt komolyan gondolja? De ha rám ad valami ilyen ruhát én... én nem tudom mit csinálok! Talán leugrom. Pedig szinte érzem, hogy benne lesz a pakliba. Látom: hosszú egy repülő út lesz ez is... kétségbe esetten néztem Billre, aki csak összefont karokkal nézett engem ilyen "ezt most megérdemelted" pillantással. Kissé felemeltem a fejem, és szemtelenül résnyire nyitottam a szemem, és elhúztam oldalra a számat...