Bizalom

[Bill szemszög]

- Tudsz róla, hogy egy felelőtlen kis hülye vagy?

Rivalltam rá, bár tudván tudtam, hogy most már felesleges, mert mind ezt nem tudom meg nem történtté tenni. Tom viszont kiállt Scharlott mellett:

- Ember, Te nem vagy tiszta! Most kajak megütötted?

- Kenu! Inkább vidd haza ezeket a részeg állatokat.

- Ne mondj ilyet a barátaimra!

- Barátok, mi? Hát szép kis barátok. Ilyen társaságot sehol nem fogsz találni! Ilyen ostoba, idióta hülyék sehol sincsenek. Jól kifogtad, gratulálok!

- HAGYD ABBA!

- Ha hiszed, ha nem: most nem fogom ezt abbahagyni.

- Bill, figyelj...

- Mintha Te jobb lennél!

- Hé!

Tom keze lendült, de Scharlott elkiáltotta magát:

- Tom, ne bántsd!

- Mi? Most mondta el mindennek a barátaidat és engem is. Téged meg meg is ütött! És még őt véded?

Kis húgom nem szólt egy szót sem csak könnyes szemekkel meredt az útra. Egy szélfuvallat következett, ami lefújta fejéről a kapucnit - de meg sem rezzent... Tom morgott egyet.

- Haza viszed őket?

- Már is jobban tetszik... gyertek srácok!

Elővette a kulcsot, rányomott egyet a riasztó gombjára. A kocsi felvillant. Kinyitotta hátul az ajtót és miután Kevin beült Kittyt is berakta. Jeremy az anyós ülésen ült. Hamarosan elmentek. Én még itt maradtam Scharlottal.

- És még Te akarod, hogy felnőtt ként kezeljenek...

- Bocsánat.

- Már mindegy... gyere. Menjünk haza. És ne aggódj! Nem mondok anyuéknak semmit. Valamint: kérem vissza a kesztyűmet...

Levette és átadta nekem. Bedobtam a kesztyűtartóba és miután Scharlott is beült beletapostam a gázba és elindultam hazafelé... húgom az ablakon át nézett ki. A haja sűrű, arany varázsa eltakarta kedves arcát. Így nem láthattam mit csinál, de biztosra vettem, hogy sír. Sóhajtva leparkoltam egy park előtt. Scharlott felkapta a fejét és szemével végig követte ahogy én átmentem a kocsi előtt, egyenesen az ő ajtaja felé. Mikor kinyitottam az ajtót ráparancsoltam, de már higgadtabb hangnemben:

- Szálj ki.

Scharlott rémületet tükrözött tekintetében, de kiszállt. Becsuktam mögötte az ajtót, majd kilöktem a kocsinak és elkezdtem a szent beszédet:

- El hiszem ,hogy rosszul esik, de ha anyuék nem teszik meg akkor majd én... valakitől meg kell kapnod azt az észhez térítő fülest! Nem akartalak bántani, de ez van... és mondom: tudom, hogy esik ez neked... de én próbálnék rád vigyázni. Miért nem hagyod?

Elfordította a fejét. Pár tincs átbukott a válla fölött. Ezek újból eltakarták az arcát. Elhúztam neki, és hátratűrtem. Megfogtam az állát, és magam felé fordítottam könny áztatta arcát. Igaz, a könnyeket letöröltem, de ez még a benne ejtett sebeket nem gyógyítja be... a bűntudat mellett egy másik, ismeretlen érzés is feltört bennem minek következtében sóhajtottam egyet és rátapadtam szájfényétől csillogó ajkaira. Nem lökött el magától, így biztosra vettem, hogy nem is akarja, hogy abbahagyjam. Beletúrtam a hajába, erre ő a melkasomra tette kezeit, és megmarkolta a plómat. Mintha nem akarna elengedni...

A bűntudat nagyon érdekes dolog. Azt hiszem, ha egy ember lehánt magáról mindent, és megtisztálkodik kívül-belül, még mindig megmarad néhány kis bűne, ami azért bujkál benne, hogy nyugtalanítsa. Mindent könnyebben feladunk, mint ezt a gyötrő bűntudatot. És, hogy mi az amiért most én a bűntudattól szenvedek? Az lenne az, hogy a saját, tulajdon húgommal csókolózok éppen, és még élvezem is. De bűntudatom még akkor sem fog elmúlni, ha mindez már feledésbe merül... mert az a helyzet, hogy többet is akarok, mint a csók! Önző mód az kicsit sem zavar, hogy ő most mit akar... csak a saját fejem után megyek sárba tiporva ezzel az ő érzelmeit! - ezekből a bűntudatot rejtegető gondolatokból szintén a húgom rázott fel: elhúzta a fejét... így én is elengedtem és beletúrtam saját hajamba... sóhajtottam egyet.

- Jaj Scharlott. Ha tudnád most mi kavarog bennem...

- Szerintem tudom. - adott egy szájra puszit, aztán megfogta a kezem és halkan maga elé mormogta: De nem itt kéne...

- Az a nagy helyzet, hogy ezt sehol sem kéne...

- Nem érdekel. Hát téged?

- Most legyek őszinte?

- Hát...

- Engem most az sem érdekelne, ha a világ összes paparazzója itt lenne és minket fotózna. Ahhoz, hogy ez érdekeljen ennél több kell... tőlem senki nem vehet el!

- Megígéred?

- Meg.

Mindenki bűnös az életben. Bűnösök vagyunk és nincs idő, hogy még e világon megfizessünk bűneinkért. Próbálunk elvegyülni a tömegben, próbálunk ismeretlen arcok, ruhák közt elbújni, mintha mi is csak apró, tehetetlen mellékszereplői lennénk az élet gyötrelmeinek. És abban a pillanatban, hogy meglátunk egy aprócska reménysugarat, mindenkiről megfeledkezve, saját feloldozásunkért kiáltunk. De önző kiáltásaink biztosan süket fülekre találnak, megtépázva bennünk a hitet, hogy nem vagyunk egyedül... - csak én pusztán azért vagyok bűnös, mert nem érdekel, hogy bűnös vagyok, amiatt, hogy a saját húgomat akarom! Furcsa és beteges gondolat, az őrület határára állít minket, de mi vagyunk olyan ostobák, hogy még jobban a szélére álljunk, csak, hogy magunknak kedvezzünk mindezzel. Milyen önző lény is az ember!

Hamarosan megérkeztünk. A lakásban sötétség loholt. De már a földszintre hallani Tom horkolását! Általában nem szokott horkolni, de most tisztán érzem és tudom, hogy fáradt. Na vajon miért vagyok ilyen biztos benne? Mert köztünk is megvan a kötelék, ami a legtöbb ikerpár között is megvan... de viszont: ahogy Tom fejébe belátok, ott annyira próbálok hugiéba is, de ez nem megy. Pedig úgy szeretném tudni, hogy most milyen dögnek gondol engem!

Levette a pulóverét és felakasztotta a fogasra. A cipőjét is levette. Én mindeddig mögötte álltam, de most megfordult és szemtől szemben álltunk egymással. Egy perc csönd majd hugi hirtelen beszaladt a fürdőbe - azon belül a WC-be. Követtem. Összefogtam a haját, hogy ne legyen csulás miközben kiadja magából az éjszaka fáradalmait.

- Észre sem vettem, hogy részeg voltál.

Megemelte a fejét...

- Mert nem voltam az. Csak egy kicsit... annyira, hogy két srácot összevertem!

Visszahajolt a WC-re és tovább jött belőle a dzsúz. Miután végzett sóhajtva nekidőlt a WC falának. Mivel mellette térdeltem szemmagasságba volt velem. Felálltam, hoztam neki vizet és odaadtam. Gyorsan lehúzta! Ezután már kellemesebb volt a lehellete is... megsimogattam az arcát majd felálltam. Éppen elindultam kifelé mikor ő még mindig a földön ült:

- Mi az? Nem bírsz felállni?

Aranyos, macskás nézésével megrázta a fejét. Megforgattam a szemeimet és felkaptam. Nem hittem volna, hogy menni fog! Végül felvittem a szobájába... letettem az ágyra, majd Scharlott rámutatott a kanapéra. Ott volt a hálóingje.

- Ezt nem kérheted tőlem...

- Anyuék mit szólnának ha teljes party dressben látnának engem? És én most nem bírom... a lábamon is alig állok!

- De hát! Na jó...

Beleharaptam alsó ajkamba és megint a befolyásolhatóság hibájába estem. Szépen elkezdtem lefejteni róla a pólóját, aztán a nadrágot és a melltartót... bár ez utóbbinál kicsit megakadtam.

- Nem foglak pofán hagyítani, nyugodtan...

Megfogtam mesztelen derekánál és felhúztam a fekvő pózából, hogy elérjem a patenteket. Ő átkarolt és hozzám simult. Viszont én olyan vörös lettem, mint Piroska köpenye.

Az emberekben nincsen igazi eredetiség, sem a hétköznapi életében, sem akkor, amikor átlépik a törvényes határokat. Ha egyszer valaki már elkövetett egy bűncselekményt, a többi, ami utána jön, hasonlítani fog az elsőhöz. Ez így igaz! Tiszta sor... és ha én most valami bűnt követek el, az sem azért lesz, mert még nem tettem ilyet, vagy hasonlót. Szóval: Scharlott a nyakamba csókolt mire én felszisszentem, és tovább babráltam a melltartóval. Aztán kicsit eltoltam magamtól:

- Nem bírom...

- Rásegítsek?

- Hát az... - jó lenne, akartam mondani, de megcsókolt. Ez a csók már másabb volt, mint a többi: sokkal másabb. Itt már biztosan tudtam mit akarok, és azt is, hogy mennyire! Ebből nincs kibúvó... és innetől kezdve valóban sikerült kikapcsolnom a melltartóját! Ahhoz képest, hogy át akartam öltöztetni csak levetkőztettem. Hamarosan leszedte rólam a pólót, persze utána rögtön rám tapadt. Bemászott az ölembe és egyre szenvedéjesebben csókolt. Én sem voltam épp finom és óvatos... az övem kikapcsolása viszont elvett az éjszakából kb, egy percet... és ami történt - nos ismétlem: ami megtörtént azt nem lehet meg nem történtté tenni... minden esetre ha már ez van igyekeztem óvatos lenni! Ez persze nem mindig sikerült... de Scharlott egész erős lány! Meg se kottyan neki...

A bűnösök mindig az árnyékban bújnak meg, mert a bűnnek lételeme a sötétség. A bűnösök fegyvere még a szótlanság, miután a bűn egy másik kelléke a csend. - nem is tudom ezt hol hallottam, de nagyon is igazságos ez a kis idézet... és ami azt illeti mi is csendben voltunk! Minden esetre mikor felébredtem és észrevettem Scharlottot ahogy a karomon feküdt eszembe jutott mekkora idióta voltam. És azon gondolkoztam, hogy vajon védekeztünk e... de nem hinném... - miután ez végigfutott az agyamon elkezdtem Scharlottot rángatni:

- Hé hugi! Hallod...

Meg sem mozdult. Hát még egyszer megrángattam. Erre felhorkant és pofán vágott visszakézből... milyen furcsa, hogy most ezt a kérdést akarom feltenni, ebben a formában: hugi! Védekeztünk? - annyira kínos, gáz és meglehetősen undorító...

- Scharlott... figyelj... izé... az este...

- Uff.

- Jól van. Legyen ahogy akarod!

Belepusziltam a fülébe, mert tudom, hogy utálja...

- Wrr...

- Rosszabb vagy, mint Csipkerózsika...

El volt ugyan fordulva, de kezét kiemelte a takarító alól és mutató ujjával jelezte: gyere csak ide! - már hajoltam is hozzá, de lehet nem kellett volna mert belekapott a hajamba, felpattant és leugatott:

- Ha nem hagyod abba a molesztálásomat egyenként tépem ki a hajad... ó, igen! EGYENKÉNT! HOSSZAN! FÁJDALMASAN! Vágesz vágesz?

- Aha, csak engedj el...

Elengedett... megsimogattam a fejem ott ahol megrántotta a hajam és folytattam mondandómat:

- Akkor tegnap mi...

- Igen, lefeküdtünk, nem álmodtad...

- És minden oké?

- Persze.

- És valamire nem emlékszem...

- Volt fogamzás gátló tabim!

- Úr Isten! Oszt minek volt az nálad?

- Diszkóba mentem. Ott bármi megeshet az ember lányával... én csak biztosra akartam menni! 18 órányi védelmet nyújt, aztán be kell venni egy újabbat, ha megtörtént...

- Wow...

Megnyugodtam. Szép lett volna, ha felcsinálom a saját húgom! Most viszont nem tudom mi lesz ezentúl... mert ha ez kiszivárog az über gáz lesz... olyan ostoba vagyok! Jaj Bill Kaulitz... ezt most jól elbasztad! De a szó szoros értelmében...