Köszönet nyilvánítás - Minden egy igaz történettel kezdődött...
Azta mindenit! Alig egy éves a blogom és már át is léptem a 10 000 látogatót... esküszöm ez hihetetlen! ^^ Lehet a menő dizájn teszi? Lehet a képek? Vagy esetleg a történetek? Vagy a modulok? Netán az egész úgy együtt? Hát ezt nem akarom elhinni... de örömömre most egy kis megemlékezést fogok tenni... kezdhetnénk rögtön a blog történetével az elejétől a végéig és aztán jöhetnek a köszönetnyilvánítások is... :))) mert bizony: nem egy ember kellett, hogy a blogom ilyen legyen, amilyen! ^^
Szóval... ugorjunk a dolog elejére... aztán vessük át eddigi "remekelésemet"! ^^
Egyik nap mikor már csak 5 nap volt a nyári szünetig azzal a tudattal értem haza, hogy a suliban a sok zenehallgatás eredményére (Biancával és Noryval - hiszen ők szoktattak rá a Tokio Hotelre) kitaláltam egy történetet, aminek a címe ez volt: Sosem gondoltam volna. És mivel ez volt a sztori címe így lett ez a blog neve is. Az ötlet, hogy rakjam fel valahová megint csak egyik barátnőmtől, Cintikeetől jött és anyum osztozott ötletében.

Tehát létre jött a blog eleinte egy elég silány kis dizájnnal, amivel mégis órákat szöszmötöltem. Még modulok sem voltak! De a sztorit már fel is tettem. Mikor a történet felkerülésére egy - két napra néztem a blogot már volt 200 valamennyi látogatóm, de komim egy sem... :((( elkeseredtem, de nem adtam fel és folytattam a történetet és csak a felkerülő 3. fejezettől kaptam kommentárokat. A történet főszereplője Selena volt (és azért mert Selena volt akkoriban a kedvenc énekesem Avril mellett), aki barátnőjével Annával egy Pop csili nevezetű magazint akartak kitalálni, amiben az összes nagy sztárt igyekeztek volna lejáratni - ők maguk sem tudták mi értelme ennek a felhőtlen kegyetlenségnek, de azért akarták... a legjobban a TH-t utálták, ezért a címlapra ők kerültek volna. Sok koncertjükre elmentek már a kínos pillanatok kedvéért, de semelyiken se sikerült. Amin egyedül összejött a terv az egy előre megtervezett csajos nap lett volna, mikor véletlenül a kocsma elé tévedvén Selena lekattintotta a fiúkat a kocsma előtt. Ez nem vetett volna a fiúkra jó fényt, ezért "elrabolták" a két lányt és igyekezték rávenni őket a kép likvidációjára. De Selena van olyan makacs, mint a történetben a frontember, Bill ezért ez eleinte nem jött össze. De az elmaradhatatlan szerelem itt is szíven szúrta a két főszereplőt, ugyanis: míg Selena kapcsolata Billel szorult, addig a háttérben Anna és Gustav is egymásra talált! - és így kerültek még több kalandba - együtt - szerelemben - ugye ennyiből állt a történet... :)))
Azután megszületett a Tom & Nolee love story, amit valóban egy olyan film ihletett aminek ez a címe. Csak itt a lány nem leukémiában halt meg, hanem autó balesetben, ahogy a hálátlan barátnőjét védelmezte. Tom itt rájött, hogy nem a szex jelenti az élet apró örömeit, hanem a barátság, az összetartás, a bizalom - és a szerelem is. A főszállon lévő kapocsból elmaradhatatlan volt egy harmadik ember is (ugyanis én imádom a szerelmi háromszögeket!! ^^) - Nolee főnöke, és egyben barátnője: Mendy. Ő is szerelmes volt Tomba, de Tom meg Noleet szerette - és ez a lány halála után sem változott... - ez kb. ennyi volt!
Ezt hamarosan a Múlandó boldogság követte, amiben Jessica Trümper, Gordon lánya egész nyárra a fiúkhoz költözött, anyja, Helena hollandiai állása végett. A szerelmi háromszög itt is elmaradhatatlan volt, de itt már a hőn áhított ikerpár: Tom és Bill lett ugyanabba a személybe szerelmes. Jessica bizonytalanságában még azt sem tudta melyik fiúba szerelmes igazándiból, de Tomban hatalmasat csalódott és Bill mellett kötött ki végül. Kellemetlenül érezte magát, mert megvolt mind a két srácnak, ezért jött az, hogy a boldogság múlandó... mint az enyém is, ugyanis a történet írása közben elkezdődött a gimi és hát... meg kell hagyni nem volt épp egy olyan, mint amilyennek elképzeltem! De jó, hogy a barátaim megmaradtak és ők mindig kitartanak mellettem, bár sokszor mi is összevesztünk. MÚLANDÓ BOLDOGSÁG! Milyen jogos... xD de ezek a jött- ment viták csak szorítottak a barátságunkon - szerintem. :))) Valamint ebben a történetben feltűnt a választás is, ami szinte lehetetlennek tűnt, de Jessica végül - velem ellentétben - mégis tudott dönteni! ^^
A Szeress ha mersz egy hibátlan love story, mert ebbe csak a reménytelen szerelemről volt szó - az én szerelmem is sokáig reménytelen volt, még nem találkoztam Valakivel ♥ aki tudom, hogy szeret és fontos vagyok neki... Liana közép iskolás tanuló, Bill osztálytársa - és hát... reménytelenül beleszeretett a fiúba, aki számára a lány láthatatlan volt, mert Bill barátnője Deila volt, a suli legszebb és legribancabb lánya. Ebben általános iskolai történetek tárulnak fel (Angel tudja kiről van szó)! Csak épp ötvöztem a közép sulival... Lia rengeteg gonoszságon ment keresztül a történet folyamatában, mert Deila és a pozőrjei igyekeztek nyomtalanul eltörölni a Bill és Liana közt alakuló románc minden apró morzsáját is. De ez nem jött össze, és végül itt is feltűnt a megbízhatatlanság, ami az életben oly sok mindenkivel! Deila csalódott barátaiban, de Liában megtalálta az igazi LB-t és ezen még a lány is meglepődött. :)))
Még a Szeress ha mersz alatt jött ki egy novella és egy újabb történet. A novellám a "betegségem a rajongás" volt, ami egy skizofrén lányról, Margaretről szólt,aki olyan mértékben rajongott a TH énekeséért, mint sokan a világon - és ez váltotta ki a képzelődéseit, a furcsa álmait, és a láthatatlan szerelmet. De jött egy fiú: Mike Muller (na vajon kiii? xDxD), aki a lány pscihológusának a fia. A karakterét az igazi Mike Muller ihlette a White Nights videójával, ami TH-s Cosplay volt. ^^
A My Love You Are ismét Tom szerelmi életét állította a főszerepbe, mert megígértem valakimnek, hogy most majd róla írok. Össze is jött! Savanna Winklär egy egyetemista lány, aki újságírónak készül (mint jómagam) és az egyik tanár ismerősei pedig a Tokio Hotel, valamint az is egy szempont, hogy a városi zene stúdió az egyetem mellett volt (a való életben viszont fogalmam sincs merre van a kettő, vagy hogy Berlinben van e egyáltalán fősuli, bár ezt tutira venném). Savanna lakótársával Dorával él már a fősuli kezdete óta egy kis patkányfészekben, ahol állandóan csak rumli van. És hamarosan képbe jön Tom is, a hírhedt szupersztár, akinek mindene megvan, mi szem - szájnak ingere. És idézem egyik olvasóm szavait (ha jól dereng azt hiszem Angel volt ez is): "két erős személyiség összeugrasztásából ki tudja mi sül ki". És ez lett belőle: SZERELEEEEM!!! ^^
És most tartok a My Sister Is My Lover-nél, amiről már oly sokszor volt szó, hogy kár az ismétlésért... xD minden esetre: eddig ez a történet tetszik mindenkinek a legjobban! ^^ És öszehasonlítva legelső fejleményemmel elképzelhető, hogy valósággal ez az elviselhetőbb... xD

Ennyit a történeteimről. Jöhet a köszönet nyilvánítás!
Hálás köszönettel tartozom első sorban Anyumnak, hogy végig mellettem állt, és mindig "fogta a kezem". Támogatott a történeteim létrejöttében, tanácsokkal halmozott el, és még akkor is leengedett ülni blog elé, mikor épp netmegvonásban részesített a sok csínytevésemnek köszönhetően. Pl. leírhatatlan mennyiségű telefonszámlák, furcsa, makacs, önfejű és naiv elszólásaim végett, és azért, hogy mindig neki panaszkodtam a problémáimról, de mikor segíteni akart én nem engedtem neki. A fő köszönet neki jár! ^^
Köszönöm továbbá Gabinak, a suli portásának, hogy végig kioktatott, hogy a fantázia világ még nem fog kiragadni a való élet gyötrelmeiből. Ezt fel is dolgoztam!
Köszönöm még Lottenak a csodálatos dizájnért és a sok baráti agymosásért, amiben ráébresztett arra, milyen is vagyok. Segített nem eltitkolni egyéniségemet és létrehozni egy közös álmot: Date To Dream. Ez a blog is hatalmas látogatási tábornak örvendhet! Pedig még nincs három hónapja, hogy meg van...
Köszönettel tartozom Eva Kaulitznak, aki mindig kiállt mellettem és folyamatosan szem előtt tartja a blogomat, minden részhez ír, és neki mindent elmondhatok, ami a kicsi lelkemet nyomja. De sajnálom, hogy mindig Te vagy a lelki szemetesem!
Köszönöm Angelnek, hogy a sok vita mellett mégsem taszít el magától, és, hogy az utóbbi évben még jobb barátok lettünk mint voltunk, és az első komit is úgy dereng, hogy ő írta a blogomra!
Köszönöm továbbá Dii-sannak, aki már 9 éve elvisel engem és a néha főnökösködő, parancsolgató, kibírhatatlan énemet - mert ezt szerintem nála jobban kevesen ismerik. Sokszor igyekeztem őt is befolyásolni, pedig engem is lehet, ne higgyétek... vele vagyok szerintem a legtöbbet mostanában!
Köszönettel tartozom Zsazsítónak, aki bármennyire is gyűlöli a Tokio Hotelt mindig meghallgatja legújabb ötleteimet, panaszaimat, terveimet, amiket sokszor meg sem valósítok. Két év után ő is beleférkőzött a legbizalmasabb baráti körömben, ő is olyan ember, akit sosem engednék el...
Köszönöm Annette-nek, aki az útobbi időkben ért haza Németországból. Ő úgy talált rá a blogomra és azóta is igyekszik minden részhez írni...
Köszönöm Erika Ino-nak, akivel a napokban "találkozhattam virtuálisan" is először, és mégis írt kommentárt.
Főbb hálával viszont Biancának és Norynak tartozom, mert megszerettették velem a TH-t. Ráébresztettek arra, hogy ezt a felbecsülhetetlen tehetséget eddig észre sem vettem! Pedig mekkora vétek lett volna...
Köszönöm még barbi1999-nek és miss tola - princessnek, hiszen ők is írtak, és ki merték mondani a véleményüket.

Köszönöm az összes többi embernek is, akik írtak chatban és még komiban is, hogy milyen az oldalam! Fontos a kívülállók véleménye... :)))
MINDENT KÖSZÖNÖK! ^^