Különleges kívánság - és egy régi emlékkép
[Scharlott szemszög]
Némely emlék egészen halovány, de van amely oly erősen él elménkben, hogy néha már kitörölhetetlenül ég bennünk. Számtalan kép, képsor, érzés társulhat egy - egy emlékképünkhöz, de némelyik csak ott motoszkál mélyen a lelkünkben. A bánat és az öröm szinte édes testvéreknek számítanak - de a legtöbb efféle feeling nem egy ember életének morzsácskája...
A tűz folyamatos növekedésbe kezdett mialatt az én fejemben minden hülyeség kavarog. Ma olyan jól el voltam Billel, pedig igazából még reggel megfogadtam, hogy nem fogok vele törődeni, mert köcsög volt. És nem megy! Nem tudok rá haragudni. Én nem tudom elképzelni miért, de a lényeg, hogy nem tudok beletörődeni abba amit tett viszont haragudni őrá én képtelen vagyok! Ezért a beletörődés lassan előtérbe kerül. Mióta hazajött arról a köcsög turnéról azóta olyan dolgok kavarognak a fejemben, hogy az valami elképesztő. Tegnap pl. azt álmodtam, hogy csókolóztam Vele. Nagyon durva, mi? De én büszkén ismerem be, hogy ezen már kb. 5 éve túlestem! 11 lehettem? Ő viszont 17 évesen is tök befolyásolható volt számomra. Én valahogy mindig rá bírtam venni arra, amire Tom nem. Nem fura? És akkor azon a bizonyos szilveszteri éjjelen történt valami olyan, ami elindíthatta bennem ezt az egész folyamatot...
Visszaemlékezés
A szobájába ültünk és panaszkodtam neki, hogy nekem sose lesz barátom, meg, hogy a többi osztálytársamnak már rég van. Hol ott ez csak hazugság volt, hogy hátha megesik rajtam a szíve, mert olyat kértem tőle, amit egy éppeszű, normális testvér nem kért volna... szóval: csak az ágya szélén ültünk, én kicsusszanva a falig és csak nyavajogtam már lassan egy órája...
- De te biztos nem érted mi bajom van!!
- Már hogy érteném ha el sem mondod mi bajod??
- Az a bajom, hogy... nem tudom hogy kell...
- Mit? o.o
- Csókolózni...
- Csókolózni? - sokkolt le, majd egy másodperccel később kifakadt és felhevülten röhögött: - Jaj, de kis hülye vagy! Hát még bőven ráérsz megtudni! Én pl. 13 évesen csókolóztam először!
- 13 évesen?? Én nem fogok addig várni! Előbb akarom megtudni.
- De még csak 11 vagy!
- Te meg 17 és biztos tudod hogy kell!
- Ez most célzás lett volna?
- Aha!
- Nem. Felejtsd el! Most rögtön míg szépen vagyok! A bátyád vagyok, nem nekem kell megmutatnom!
- Na persze. El is felejtettem, hogy Te ehhez túl gyáva vagy. Bezzeg ha Tomot kérném...
- Ne csak azt ne! o.o
Akkor történt, hogy körbenézett és először arcát kezibe temette, majd aztán megint körbenézett és azt mondta: Te jó Isten! - na szerintem is! Aztán közelebb csúszott hozzám, jobb kezét az én bal kézfejemre tette, és még szabad kezével megfogta az arcom, majd mélly levegőt vett és... és igen: megcsókolt! - nos szerintem ebbe semmi nem volt mert először csak egy szájrapuszit adott - de én már akkor sem voltam hülye...
- Bill! Nem erről volt szó.
- Jaj Istenem... miért én?
- Mert nem akarod, hogy Tomtól kérdezzem meg.
- Hát persze, mert amilyen beteg a bátyád biztos... na mindegy! Ezt majd egészségtanon. Hagyjuk is!
- Addig nem fogok semmit sem hagyni amíg normálisan meg nem csókolsz!
Megharapta alsó ajkait és ismételten körbenézett. Én meg: kis, 11 éves révén... türelmetlen is voltam!
- Jaj ne csináld már! Nincs itt senki!
- Mit meg nem teszek neked...
- Essünk már át rajta!
Alig mondtam végig és már rá is tapadt a számra. A csók talán 3 - 4 percet is igénybe vett mikor elrebbent tőlem.
- Na jó! Már békén hagysz?
- Ööö... igen... vagyis! Lééégyszi még egyszer! ^^
- Nem.
Azzal felállt és kiment a szobából. Széééép!
Ismét a jelenben
Ez az emlékkép lebeg előttem és az eseményeket szinte a lángok között látom lezajlani. A fejemben is állandó vetítés zajlik és most a tűz vörös nyalábaiba belemerülve feltárul előttem a múlt. De bolond is voltam akkor! Ki akarna a saját tesójaval csókolózni életében először? Az ovit nem kell figyelembe venni! Ott minden megtörténhet... eee!! Vagyis majdnem minden... xD
A tűz játékos táncába úgy belemélyültem, hogy észre sem vettem mi alatt az előbb érintett személy le nem telepedik mellém egy tányérral és némi grillpálcával:
- Nagyon el vagy itt magaddal! Ma még nem is láttalak enni. Kérsz?
- Nem kösz. Már ettem kb. 5 órával ez előtt. Szerintem nekem ez kitart estig!
- Biztos? Te tudod. - aztán felemelte az egyik pálcát és lerágcsálta róla a tartalmat. Meg kell hagyni: van étvágya a gyereknek... X) viszont ami a legszomorúbb, hogy rajta ez meg sem látszik. :\
- Bill mit csinálsz?
- Semmit.
- Semmit, az jó!
- Akkor gyere és segíts a bátyádnak fát hozni!
- Megyek.
Futólag még rámkacsintott aztán felállt és elment. Én meg vigyorgok, mint aki éppen szellenteni akar, de nem megy neki... aztán kapcsoltam: mi van velem? Mi bajom van már megint?
Felnéztem a fekete égboltra és a hold felett valamivel egy hullócsillag siklott el. Reakcióm: hangos gondolkozás.
- Hullócsillag!
Úgy megörültem neki! Valami hihetetlen. Felpattantam, és elszaladtam a ház mögé. Nekidőltem a ház falának és vártam, mígnem egy újabb hullócsillag villant meg a szemem láttára:
- Hullócsillagocska! Segíts nekem! - összetettem a kezem és átkulcsoltam az ujjaimat, behunytam a szemem valamint kívántam. De kívánságomon még magam is meglepődtem! - Légyszi. Légyszi. LÉGYSZII!
A szemem olyan erősen szorítottam le, hogy már csukott szemmel is csillagokat láttam - de ez nem lényeges, mert legalább kívánhattam egyet. Kívánságomat követően valami suhintás, és mikor kinyitottam a szemem: Bill ott állt előttem. Mi a franc? Ez gyors volt! Köszi csillag... X)
- Hullócsillagtól kívánni olyan, mint a tündérekben hinni. Gyerekes! Nem gondolod?
- És ha mégis valóra váltja?
- Én előbb valóra váltom, mint a döglött csillag...
- Helyesebb lenne azt mondani, hogy ezt csak Te válthatod valóra!
- Meeeeert? X) Na mit kívántál?
- Azt, hogy... nem merem megmondani!
- Mert? - ő még értetlenkedésében is olyan imádni való. De hülyeségeken gondolkozok! Ez hihetetlen... azt sem tudom mit szólna a kérésemhez! Lehet elszaladna ezzel a mondattal: "hugi! Te már megint hülye vagy..." - és mennyire igaza van! Fájdalmas, hogy ekkora idióta vagyok. Ilyen hülyeséget kitalálni! Wáááh... -.-
Csak a fejem ráztam s közben alsó ajkam harapdostam - Bill meg megrázta a fejét:
- Mondd már!
- Nem tudooom... :S
- Mondd már el, mert eskü itt hagylak!
- Azt kívántam, hogy csókolj meg!
Lesokkolt. Csak nézett rám, mint egy fogalmatlan macska. Azokkal a macskás szemeivel - amikért ölni is tudok. Nem vicc! Aztán a fejét rázta:
- Azt hittem már túlestünk rajta egyszer. Én még egyszer nem fogom megszenvedni, pedig hidd el, hogy én is mennyire... jaj semmi!
- Micsoda?
Körbenézett és a száját harapdálta, valamint ujjait tördelgette. Aztán maga elé nézett és halkan mormogta:
- Hogy én is szeretném.
- Mármint engem megcsókolni?
- Aha.
Most én sokkoltam le! Ez de durva... nagyon kemény dolog, de engem annyira nem zargat - csak örülni tudok neki... de most mi lesz?
- Sokk?
- Hasonló.
- De Te miért akarod annyira? Már máskor csókolóztunk. Még régebben...
- Azt hiszed nem emlékszem? Ez lenne az utolsó emlék, amit elfelejtenék...
- Az utolsó? - mosolygott eszelősen, amire én azt gondoltam: na most meg fogok őrülni ha nem kaphatom meg! - TE JÓ ISTEN! Ilyeneken gondolkozni...
- Na és hogyan tovább?
- Hát megcsókollak. Nem nagy dolog! Reményeim szerint senki nem látja meg.
Most úgy vigyorgok, mint a vadalma. Annyira boldog vagyok. Már a szemem is behunytam és ő már cselekedett is. De ez most másabb volt, mint akkor: a derekamra tette a kezét és magához húzott - és ez nem sima csók volt. Sokkal érzelemdúsabb és meghittebb, és sokkal komolyabb, jelentőség teljesebb.
A szép pillanat nem tartott sokáig, csak addig míg bele nem túrt a hajamba - mert utánna elölről Tom kiabált:
- Bill! Told már előre magad. Csak egy fél perc!
Mosolyogva rám nézett és megforgatta a szemét, majd adott egy szájra puszit és elindult. Nekem meg Scotty megnyalta a lábam, amire én felsikítottam, de utánna ölbe kaptam a kiskutyát és táncoltam vele! Most őszintén: normális vagyok?