Mert Te sosem hiszel nekem

[Bill szemszög]

Annyira idegesítő, hogy ennyire önfejű! Miért nem hisz nekem sose, ha Chrisről van szó? Még ha csak akkor nem hinne nekem, de sosem hisz! És hihetetlen mennyire nem veszi észre magát, hogy mindig NEKEM van igazam... és most sem kellett volna agyon vernie Christ, ha hallgat rám! De Ő nem... ő ahhoz túl forrófejű, hogy azt tegye, amit mások tanácsolnak! Már elegem van belőle. Na jó ez most részben hazugság volt, mert a tesóm, és sosem lesz belőle elegem - de már közel állok ahhoz is.

Mindent láttam - és most valahogy büszke vagyok magamra, de Rá meg haragszom, mert ismét nem hallgatott rám! Pedig nem lett volna egyszerűbb??! - közben az ajtó meg kinyitódik és Ő áll a küszöb mögött. Ordít:

- Végeztem veled hülye paraszt! - becsapta az ajtót, aztán meglátott engem - Na ne! Mennyit láttál?

Én elpirultam és elfordultam, mire ő megismételte magát, de már kiabálva:

- MENNYIT LÁTTÁL ,BILL??!

- Az egészet.

Arca, amit eddig az a beteges harag árasztott el, most eltorzult és könnyek gyűltek tengerkék szeme sarkába, amik forma 1-es autó módjára csusszantak végig porcelánfehér arcán, amin most egy kis pír is feltűnt. Sírását követve odarohant hozzám és úgy belémbújt, hogy alig bírtam megállni a lábamon. Kis híján fellökött ugyan ,de aztán kimondta amit már hallani akartam Tőle egy ideje:

- Jahj Bill éhén... annyira sahjánol! Tudhattam volna hogy... hooogy... neked lesz igahzad! Ahnyirra ostoba voltahaaam Bill. Mihéért vagyok Én ilyen extra szerehncsétlen?

Sírása olyan keserves volt, hogy a csontomig hatolt. Hirtelenjében olyan nagy bűntudat-löket támadt meg, hogy azt hittem én is sírásban török ki - de ez nem így lett, csak erősen magamhoz húztam húgomat. Derekát simogattam, ő meg átkarolta a nyakam, és csak sírt. Sírt, sírt és sírt. Könnyei közt egy csepp kibúvó sem jelent meg - számomra elsötétült a mindig olyan szép fényes Nap is. Pedig ezek csak könnyek! Nedves, sós izzadság cseppek a szemen át. Kegyetlenül nedvesek és keservesek!

Megemeltem állát, hogy a szemembe nézzen, szabadon lévő kezeimmel letörötem az arcát - de tök fölösleges volt, mert a könnyek tovább sorakoztak és csordogáltak, mint egy mesebeli folyó. Scharlott könnyei olyan szépen csillognak, mint egy tiszta tó vize, amit rendszeresen tisztítanak. Kristály tiszta tó! És most hogy végre a szemembe néz - ideje megmondanom neki...

- Scharlott, az a te bajod, hogy sosem hallgatsz rám! Pedig hidd el: én olyat nem csinálnék, ami neked rossz. Nyugi Szívem! Ennyire még én sem vagyok genyó. Bár tudom: veled mindig olyan "kegyetlen vagyok".

- Nem igaz! Én vagyok veled kegyetlen, Bill!

- Csakhogy belátod. Én úgy igyekszem jó tesó lenni, de neked ez most nem preferál... miért?

- Nem tudom: talán azért, mert sosem próbáltál jó tesó lenni.

- Ez nem igaz.

- Deee!

Kinyújtotta rám a nyelvét én meg bepróbálkoztam egy csikizéssel, mivel ő fapofán ezt válaszolta:

- Bill: én nem vagyok csikis. Veled ellenben!

- Eszedbe ne! Scharlott!!! - következő emlék: a nappaliban hempergünk a kanapén, és ő kitartóan terrorizál engem...

- Na mikor adod már fel? Add fel kölyööök! X)

- Nem adom fel, mert én vagyok az apád!

- Micsoda??! XĐ

- Pontosabban: az apád unokatestvérének, a nővérének, a bátyjának a fiának a feleségének az apja!

- Bill! Te színvak vagy? Én szőke vagyok! Nekem ez már régen sok információ...

- Ezt gondoltam.

- Amúgy anyuék merre vannak? - látszólag megnyugodott - a hasamon!! A kezemet már elengedte, és én kihasználtam az alkalmat: helycsere! Most ő van alul és én ülök rajta.

- Dolgoznak! Apa még nem jött haza. De szerintem hamarosan jönnek...

- Á! De kis surmó vagy! Szemétül kihasználtad a helyzetet! XD

- Áh azért annyira nem vagyok szemét.

- De igen! És Tom merre van?

- Tom Scarlettnél van. Lehet hamarosan jön! (Scarlett Tom most egyhetes barátnője - a töriben)

- Tuti! Akkor a fiúk leléptek, mi?

- Jaja...

- Miénk a ház! :D

Ügyesen lelökött magáról és nevetve felszaladt a szobájába. Gondolom oda mehetett... nekem meg nincs ehhez energiám - így lent maradtam. Szerintem a TV előtt elnyomott az álom, mert legközelebb már az "Árva angyal" ment a RTL II.-n és nem a "Miami helyszínelők". Lehet átaludtam? Minden esetre mikor már többé - kevésbé magamhoz tértem felfedeztem egy plédet, ami a nyakamig fel volt húzva, valamint egy párnát és mellettem a húgomat. A kanapé "L" alakú, ezért bőven elfértünk. De olyan furcsa! Úgy ül ott, mint egy porcelán baba: olyan kis törékeny, de ha nem mozdul semmi baja nem lehet. Mondjuk ez Scharlottnál nem igaz, mert ő még így is kárt tud tenni magába. Emlékszem: 13 éves korában leült a kanapéra és mikor felkelt a combja tiszta vér volt - aztán kiderült, hogy megvágta neki a kanapé széle. Hogy lehet egy kanapéval megvágni magát az embernek? Nos, a húgom ebben szakértő... minden esetre most akkor is úgy érzem: biztonságba van itt mellettem. Vagy az is lehet, hogy én érzem biztonságban saját magamat itt mellette? Vagy esetleg az érzés kölcsönös?

Ahogy a fejét ráhajtja a térdére és szája picit tátva maradt (biztos belefeledkezett a Maricsujba) olyan kis aranyos. És a dús, fekete pillái szinte kéken világítanak a TV fényeiben. Csak a TV ilyen fényes? Ez furcsa. Akkor biztos többet aludhattam, mint puszta egy óra. Odakint már sötét van! - gondolataimból az ugrasztott ki, hogy Tom belehajolt a pofámba:

- Szerintem ő már nem alszik. Akkor mehetünk?

Tom kérdőn Scharlottra nézett,aki csak mosolyogva hallgatta végig bátyám kérdését. Én egyenlőre még azt sem tudom hol vagyok, de ami ettől is jobban zavar, hogy nem tudom miről van szó...

- Szerintem igen. Bill, apuék kint vannak és éppen grillezni készülünk, jössz?

- Hogyne! Csak kérlek várd meg amíg életben maradok!

- Azt kint is meg tudom várni. Majd gyere! Menjünk Tom!

Ők kimentek ugyan, de én még magamra maradtam a gondolataimmal... furcsa gondolatok ezek,ami mind-mind ebből áll: Scharlott mosolya, szeme, arca, szavai, szája... szája? Na jó ez már beteges!