Halihó!

Itt a 7. fejezet. Nem tudom mikor lesz következő rész, mert most nyaralni megyek - megint. xD

Mint a jó testvérek - vagy annál több?

[Bill szemszög]

A tegnap este történtek amolyan dejavu érzést keltettek bennem, de nagy különbség volt, hogy akkor még nem akartam, de most meg igen. Igen, valósággal akartam azt a csókot, amit meglehet gusztustalannak, meg egyéb nyalánkságoknak gondol az ember - holott nem is gusztustalan! Kellemes volt és ez szerintem nem rossz dolog. Egy csók még nem a világ vége, ha azt a saját testvérednek adod, akkor se! Ettől még nem fogja senki sem elboronálni, hogy: márpedig ti testvérek létére mégis szerelmesek vagytok!

Ezekkel a gondolatokkal keltem ma reggel. Az ágyamon mindig magam mellett tartom a telefonomat, hogy reggelente meg tudjam lesni az időt. Most is ezt tettem. 7:30. Jó korán van, pedig ma nem tervezek semmit se délutánra! A délelőttöt pedig pihenéssel szerettem volna tölteni, de ezek szerint nagyon kikészített a sok délelőtti interjú és próba - oly annyira, hogy mindig 8 előtt kelek! Hát normális ez? - most magamra rántottam a takarómat és elfordultam az ellenkező irányba, amerre Tom szobája van. Az ajtó mintha kinyitódott volna, de lehet csak reggeli hallucináció... vagy mégsem! A bőrömre mintha selymet öntöttek volna olyan puha volt azaz akármi, ami rajta termett hirtelen. A hátamnak is valami nekisimult. Scotty? Nem hinném. Scotty nem tudja átkarolni a válam és nincs ilyen... nőies keze? o.o Csak nem? - elnéztem vállam felett és aranyló hajtincsek áradatában találtam magam. Fáradt hangon megszólítottam az illetőt:

- Scharlott?

- Mmm??

Hangja rekedtes és kómával sűrített volt. Nyilván ő is most kelt! Mindegy. Szavamra úgy megörültem neki, hogy egyből átfordultam a hátamra és átkaroltam. Ő behunyta szemeit. Szempilláit nem is tudom mihez hasonlíthatnám: talán a fák sűrű lombjaihoz, amik az éjjeli holdfényben feketén pompáznak. Vagy akár egy fekete özvegy színárnyalatához? A holló farktollához? Vagy netán az este sötét pillanataihoz? Hihetetlen, hogy neki még a szempillája is tökéletes!

- Te miért nem alszol? Megijesztesz! Általában 10 - 11 felé kelsz fel!

Válasz révén egy morgás szerű hangot adott elő. Immár kétség sem fér hozzá: valóban most kelt, és a reggel kábulatába esdekelve küzd az életéért. Milyen irónikus!

- Haha! Hogy lehetsz ennyire kómába esve?

- Öhh.

- Rossz válasz! Mondj valami értelmeset!

- Frdlj fl....

- Aha így már minden világos! Öö... nem értek egy szót se! De talán ha kibújnál a vállamból...

És már helyezkedtem is, hogy kibújtassam magamból, de ő továbbra is csak erőszakoskodott! Átkarolta felsőtestemet és szorosan magához húzott. Értem már! Szóval aludni akar. De zavar,hogy mit nyögdécselhetett az előbb...

- Hugi! Mit is mondtál az előbb?

Most kicsit felemelte a fejét - a haja oroszlán sörény módjára terült szét és a hajgumiját teljesen ellepte. Azt mondja azért fogja össze éjszakára lófarokba, hogy ne legyen melege... de én semmi logikát nem látok benne, mert biztos, hogy így is melege lesz! A június vége felé bekövetkező fülledt, nyári levegőt senki sem kerülheti ki - pláne ha éjszakára még az ablakot is nyitvahagyja, márpedig Scharlott azt is nyitva hagyja! De most konektor sérója alól (pont én beszélek xD) kimormogott valamit. Szavajárása közepedte nagyon sötét, eltorzult fejet vágott - megrémiszt!

- Azt, hogy "FORDULJ FÖL"!

És feje ólom mód hullott vissza rám. Haja ismét beterítette a látóterem. Kedvelem az arany színt - de ez még nekem is sok!

- De ha én felfordulok akkor te nem tudsz rajtam aludni. És azt pedig nem akarod, vagy de?

- Nem.

- Bőbeszédű vagy! Nem vagy még egy kicsit - nagyon álmos?

- Nem.

- Miért keltél fel? Kitty felcsörgetett egy "jó reggelt" sms-el?

- Nem.

- Akkor netán valamelyik haverod hívott?

- Nem.

- Nekem nagyon furcsa, hogy ébren vagy fél 8-kor! Neked nem?

- Nem.

- Öö... mindenre csak azt mondod, hogy "nem"?

- Nem.

- Scharlott! Fejezd abba!

- Nem!

- Ne akarj kihozni a sodromból!

- Neeeeeeem!!

- Most mit nem?

- Nem tudom. Ne gyere ki a sodrodból! És amúgy se kéne próbálkoznod, mert ahhoz, hogy engem Te megijessz, vagy hasonló, ahhoz kedves Kaulitz úr! Te kevés vagy, mint medvesajtban a brummogás!

- Úr isten ilyen szöveget he... xĐ

Alig futottak le ezen eseménysorok és éppen Tom rontott be a szobába hugi telefonját lóbálva a kezében. Ránézett a kijelzőre és közölte velünk a nyilvánvalót:

- Minhta Kitty lenne a vonalban...

- Add már ide inkább!

- Szépen kéred?

- Apááááád! Add már ide!

Húgom már kirobbant az ágyból és mini sortja úgy terült szét formás fenekén, mint amit csak ráöntöttek volna. Pólója sztreccs volt. Fehér színű volt és sztreccs révén nem épp világbajnok méretű mellei tökéletesen kirajzolódtak és helyes dombocskákat jutattak az eszembe. Akaratlanul is megrezzentem és volt ettől durvább is... mikor Ő átmászva rajtam lehuppant az ágyról és elkezdett Tomra ugrálni a telefonjáért - valami megmozdult a takaróm alatt is. Á! Hát hülye vagyok én? Mi van velem? Mi zajlik bennem? Jézus isten! Ez beteges. Keresnem kéne egy orvost! Mert ez így nem állapot...

- Tom! Az életeddel játszol! Add ide a kurva telefonom!

- Add ide a kurva telefonom - ihjaaaaj!! - utánozta le Scharlottot meglehetősen nyafogós, majd, hogy nem macska hangsúllyal. Közben magasba tartotta a készüléket és lelkesen nevetett azon, hogy húgom szöcske mód ugrált rá! A haja közben lófarok stílusban fel-le mozgást végzett - én meg le se tudtam venni róla a szemem. Atyáááám!

- Tom ne csináld már mert le fogja tenni!

- Le fogja? Vagy már le is tette? - ránézett a kijelzőre és megmutatta Scharlottnak is. A mobil kijelzője elsötétült. Na hugi ennél a pontnál vadult be. Szidkozódott agyba-főbe és mi Tommal csak néztük az épp felrobbanni készülő húgunkat.

- Micsoda egy átok vagy! Miért kellett ezt csinálnod Te hülye gyerek? Idióta! Mostmár add vissza a telefonomat mert nem állok jót magamért.

Tom itt végzetes hibát követett el: kiröhögte hugit. Na, az illető már végleg kiborult! Morgás szerű hangot lejtve ráugrott bátyámra, megrántotta a haját jól a tövénél, aki erre hasonlót kérdezett: "te normális vagy, asszonyállat?" - Scharlott még egyszer morgott. Mostmár mind a ketten a padlómon fetrengtek. Tom a földön hugi meg rajta. Nyamm. Ez nem egyszerű! Hugi kitépte a kezéből a telefont, felpattant, rátaposott Tom hasára, aki erre nevetve nyögött egy érdekeset, és Scharlott visszaugrott az ágyra, mellém. Nem tudom miért, de remegni kezdtem, minden végtagom és porcikám libabőrbe borult. Hugi megint hozzámdörgölődzött, mint egy kiscica. Tom meg ott ragadt a földön és vihogott tovább, mint a hiéna...