Az igazi sztár

[Bill szemszög]

- Scharlott nagyon ügyes. Ha lehet a legjobbak közé sorolnám. De sokat is szokott edzeni... van, mikor közös edzés után még egy óra múlva is megtalálom itt.

- Tényleg?

- Hát... Scharlott mindig magára hivatkozik. Azt szokta mondani: egyszer megmutatom Billnek, hogy én is igazi sztár vagyok!

Sztár? A szememben nála nagyobb sztár nem is létezik ezen a világon. Mindig is csodáltam, ez most sincs másként. Scharlott egy igazi, szókimondó - nagyon is - de ugyanott mégis figyelmes lány. És büszke vagyok rá, hogy az én húgom...

Mialatt ezen elmélkedtem azt néztem, hogy mit művel a pályán... a hangja egyből kitűnt a tömegből:

- Leona! Ide!

- Scharlott... várj egy kicsit! - ekkor lehajolt és bekötötte a cipőfűzőjét, mire a húgom odalépett hozzá:

- Mit művelsz? Meccsen is lehajolsz bekötni a cipődet? Ott már élesben megy! Gyerünk már... hagyd azt a szutykot!

- Bocsánat... itt a labda!

Scharlott rárúgta a kapura és a kapus elcsúszott, nem kapta el...

- Veronika! Mi van veled? Esetleg vak vagy? Nem küzdenél esetleg? Ha kicsit nagyobbat ugrasz nem fog összedőlni a világ...

Némi meglepődéssel töltött el, hogy húgom ilyen parancsolgató, vezér egyén a pályán. Azt hittem csak otthon ilyen. Érnek még meglepetések...

- Ejha, de... fű, de parancsolgat!

- Ő a csapatkapitány. Ez a dolga.

- Valóban? Azért lehetne kedvesebb is...

- Nyugalom... a lányokat ez nem zavarja! Sőtt: örülnek neki.

Válasz helyett ismét a pályára meredtem és követtem az eseményeket. Húgom átpasszolta a labdát a tőle 6 méterre álló barna hajú lánynak, aki tovább adta egy Nikolett nevűnek, az pedig vissza Scharlottnak, és ő így berúgta a kapuba - de a kapus elkapta!

- Látod Veronika? Milyen szép volt! Gyönyörű!

A Veronika nevezetű lány boldogan elmosolyodott... a gyakorlás még ment egy kis ideig, de aztán a lányok elkezdtek köröket futni, meg nyújtó gyakorlatokat végezni.

- Ez is az edzés része?

- Igen. Pontosan bele tartozik. Tudja Kaulitz úr mi nem csak a fociból élünk, kellenek ezek a gyakorlatok is, hogy formában legyenek a lányaim és bírják a kiképzést.

Hamarosan kinyílt az ajtó és egy csapat fiú jött be, foci mezben, és megállva egy ideig a pályát nézték, mire Scharlott előlépett és vádaskodó hangnemben kérdőre vonta a tőle egy lépésre álló, magas, szőke hajú szép fiút:

- Még nem telt le az idő! Ismered az órát, Max?

- Persze. De már annyira unatkoztuuunk és gondoltuk ti úgyis esélytelenek vagytok még a női fociban is, tehát abszolúúúúút felesleges, hogy edzetek...

- Felesleges? Csukott szemmel is megverlek Te szájhős!

- Úgy gondolod, hogy én vagyok a szájhős? - a Max nevezetű alak közelebb lépett húgomhoz és lehajolt hozzá. Az arcuk közt nem volt több 5 centinél se, ezért akaratlanul is megfeszült az öklöm... de Scharlott helyt állt. Karba fonta a kezeit és hallgatta a fiú ócsárlását, majd mikor már unta ásított egyet - valószínűleg csak magától - ezzel jelezvén, hogy unja a helyzetet...

- Ezek a végzős srácok az iskolából... mindig csak a baj van velük! Mindjárt jövök. Maga csak maradjon itt. - Frau Kohl lesétált a nézőtérről és megállt Scharlott és Max között, akik szinte észre sem vették:

- Igen, Te vagy a szájhős!

- Gyerekek! Mi a gond? Nyugi! A fiúk még biztosra veszem, hogy tudnak várni egy fél órát... vissza a pályára lányok!

A lányok szó nélkül visszaálltak a helyükre, volt aki a cserepadhoz sietett és ivott egy kortyot, volt akik a labdát passzolgatták. A fiúk puffogva kimentek - kivéve Max. Hugi is leragadt a fiú előtt...

- Scharlott...

- Max, Te lúzer vagy... sajnálom... hazudni bűn ezért inkább a szemedbe mondom a tényeket!

- Anyád úgy van ahogy az este hagytam?

- Anyámat ne vedd a szádra! - és nekiugrott. Az én KICSI húgom úgy leterítette a 2 méter magas body buildinget, mintha csak egy darab fa lenne. És most szépen, ököllel nekiesett a fiúnak, aki hiába próbálta elkapni a kezeit húgomnak, mert nem sikerült neki... Frau Kohl még két fiú segítségével szedte szét őket. Hugi egy díva szerű mozdulattal feltolta hajpántját a helyére és pöffeszkedve elindult... erre Max utánna szólt:

- De nagyra vagy már magaddal kis ribanc! Azt hiszed, hogy mert híres tesóid vannak, Te is ugyanolyan sztár vagy? Tévedsz! Te sosem leszel sztár csak egy utolsó senki!

Ezekre a szavakra már én se bírtam magammal és lesiettem. Még szerencse, mert húgom megint neki esett volna, így le tudtam fogni. Max amint meglátott engem mintha egy kicsit megrezzent volna... ekkor az egyik lány felszólalt mögülünk:

- Te kis tetű! Scharlottnak már nem kell sztárnak lennie, mert ő már az! És te vagy a senki!

- Felicity...

- Helyes a dörgés Felicity! Igaza van!

Pontosan - válaszolta minden lány helyeslően és erre már én se bírtam, hogy ne szóljak semmit...

- Látod? Mindenki melletted áll, hugi! Ne is figyelj erre... ez csak egy kis hülye... egy irigy hülye!

- Ez az irigy hülye simán lemosná őt a pályáról... de oké Scharlott! Bújj csak el! Te sem tudsz egyedül helyt állni...

- Mert neki nem is kell! Itt vannak a barátai és itt vagyok neki én is... ránk mindig számíthat és az én szememben ő az egyetlen sztár!

- Jahj Bihll!!! Ez... köszönöm! - és megölelt engem, amire én is szorosan átfogtam. Tenger kék szeme, mint a gyémánt úgy csillant fel égszínkék árnyalatában, mintha maga egy drága kő lenne... ezekért a szemekért lehet élni és halni! Legalábbis én így gondolom...

- Valóban? Legyen igaza a bátyádnak Kaulitz! Három hét múlva, a megyei döntő után egy héttel majd eldől, de akkor élesben fog menni... mutasd meg te sztár... - Max hangja egyszerre csengett kihívóan és cinikusan. De Scharlott erre se rezzent meg:

- Ahogy akarod! De remélem előre felkészülsz a vereségre...

- Hehh... persze...

Azzal a szőke szép fiú kimért mozdulattal kilépett az ajtón és magával vonzotta az összes csahosát. Ekkor bátorkodtam elengedni kishúgomat, de ő az alkaromnál megragadott és lábujjhegyre ereszkedve adott egy puszit. Elmosolyodtam. Scharlott lassan hátrébb lépett és elengedte a kezem... most úgy éreztem elengedtem a kislányt, akit már sosem kaphatok vissza... a szívem apró darabokra bátorkodott törni és tétova percek következtében kezem a testem mellé lendült. Scharlottot körbe ugrálták a lányok efféle szavakkal és mondatokkal: ügyes volt! Megmutatjuk nekik ki a sztár. Majd meglátják! Remélem hamarosan elmegy a három hét... alig várom, hogy megmutassuk nekik! Jó volt Scharlott... - ezek a szavak, mondatok mind olyan merészen hangzanak egy csapat kislány szájából... ezek a srácok azért mégis csak felnőttek! Vagyis hogy... felnőttebbek, mint ők! - elmélkedésemből Frau Marie szakított ki:

- Mint ahogy említettem is: Scharlott nagyon jó játékos. És ezt nem fél elővezetni!

Biccentettem és ránéztem az órára. Majd kétségbe estem: 5 perces késés? Rohannom kell!