A tél hideg szele belefújt az arcomba. A hó végre nem esik! De azért egész sok megmaradt belőle. Ahhoz képest, hogy most kezdődött el a tél: én már most meguntam. Hideg van - fázom, és melegem is van egyszerre. Nemis értem mi van velem! Ezért is gondoltam, hogy jó lenne kimozdulni egy kicsit: jól lehet, hogy hideg van, de a friss levegő az csak segít kiheverni mindezt! Így ezt elboronálva magamban lejöttem ide a tóhoz. Nem túl nagy ez a tó, de nagyon kis szép! ^^ Szeretek itt lenni. Mindig is szerettem - de ma talán nem kellett volna ezt szeretnem.

A távolból kiabált valaki: LIA! - odafordultam és már elvben keresztet is vetettem...

- Hát szia drága Liana! Hogy - hogy egyedül?

- Hát... gondoltam jó lenne egy kicsit kimozdulni, deeee... azaz igazság, hogy már épp indulni készültem. - odalépett közvetlenül elém és egy kicsit sem barátságos pillantás közepedte megragadta a sálamat és rántott egyet rajtam, amire én már csak úgy reflekszből meglöktem.

- Most mi bajod van?

- Hogy mi bajom van? Hogy Nekem (?!) mi a bajom? Hát csak az, hogy miattad kisszívem kishíjján kicsaptak!

- Most mondjam, hogy sajnálom? Bocs... hazudni bűn! - ránézett Enelisre és Lolitára, aztán ördögi vigyort vágva meglökött és én erre hátrálni kezdtem. A tó szélénél még sikerült lestoppolni, de ő ezt hamar észrevette, és éppen cselekedett volna, mikor én megragadtam a vállát, és helyet cseréltünk, csak a magassarkúja végett bezuhant a vízbe. Én persze kétségbeesetten kapkodtam utánna, de ennek csak az lett a következménye, hogy utánna estem. A víz hideg volt, én meg csak nem rég tanultam meg úszni. Deila remegett.

- Deila! Deila! Tarts ki! Segítek!

- Li-Li-Li... Lia-na... f-f-f-fááázook!

Nagy nehezen, de végtére is sikerült kivonszolnom a kis félszigetre, ami belógott a tó közepéig. Ilyet sem hittem volna, hogy megállom azt, hogy ne nyomjam le a víz alá! Erre most itt ölelget engem, meg én is őt - mintha barátok... neeeeeee!! Ez hü-lye-ség! Viszont ha már a barátságnál tartunk: hova tűnt az a két liba?

- Hm. Szép kis barátok! Frankón leléptek...

- Lehet csak segítséget hívnak.

- Akkor elég lett volna egy telefon is.

- Igazad van...

- Hogy mondod? o.o Nekem?

- Jaj te ostoba szuka... még szép, hogy neked mondom! Amúgymeg ennek a fél-döglött halnak itt alattunk.

- Oké. Amúgy hogy vagy? Megmaradsz?

- Kedves. Amúgy csodálkozom, hogy nem fojtottál bele a vízbe.

- Miért tettem volna? Gyilkosság után rengeteg a papírmunka...

- Na köszi... amúgy tényleg köszönöm! Ahhoz képest... ami történt.. nem hittem volna, hogy megmentesz! Köszi Lia... - és megölelt. Na erre csak egy reakcióm volt: O.O Ez kemééééény... xD

- Semmi... nah gyere menjünk innen!

Továbbra is hideg van. A ruháink megfagyva, a hajam és Deiláé hasonlóan... és most itt megyünk az úton: ő meg én. A két legnagyobb ellenség! Egymás mellett, tök jól elbeszélgetve... véleményem szerint: nem is olyan gáz ez a csaj. Egyre szimpibb! Itt feltárja nekem az életét, és én végighallgatom. Ilyet sem éltem még! Viszont olyat sem, hogy így meg legyek fagyva.

***

Már megtehettünk kb. egy fél kilométert, vagy többet - és végre úgy tűnik, hogy a szerencse mellénk szegődött! Az úton szembejövő járgány az szerintem Tomé! Biztos, hogy az övé, mert leparkolt:

- Ehe! Csak nem Lia és Deila? Ti? Ketten? Együtt??! o.o

- Tom! Jaj de jóó... ^^

- Mi történt?

- Beestünk a tóba...

O.O

- Merre mész?

- Most épp haza... beugrotok?

Összenéztünk Deilával és beültünk Tom autójába. Én elfoglaltam az anyós ülést, ő pedig hátul telepedett meg. Tom hamarosan beindította a kocsit és már hajtottunk is haza. És egyszer sem szólta meg Deilát! Szupi... vannak még csodák! :)

December 24.

Ma este valahogy ezek a csillagok is sokkal szebben ragyognak, mint szoktak... különös. Sosem volt még ilyen Christmas Feelingem!

Anya leküldött a városba, hogy nézzek szét Natashaval és Wendyvel. Ők felettébb élvezik, mert egész végig a szomszéd kissráccal szánkóznak. A forralt bor, és a sütemények szaga összefonódik a levegőben és érdekes, mámorító összhanggak hatnak az emberekre. Gondolnánk, hogy minden karácsony ilyen - de nem! Itt Magdeburgban sokkal különlegesebb a karácsony. Főlleg ebben az évben! És ami a legjobb: egyáltalán nincs hideg. Az emberek garbókban és vastag kabátokban szaladgálnak. Hogy miért? Mivel szabadtéri sütés - főzés van így a tűz melegít minket. Imádom! Hó az van ugyan, de hideg nincs. Akár egy mesében!

Egy kisebb csoportból Deila vágódott ki. Hatalmas, szőrös, fehér garbóban trappol felém, kezében egy műanyag pohárral, amiben (minden bizonnyal) tea van:

- Lia! Hát csövi!

- Na mi van? Otthon hagytad a fehér zászlót?

- Ne hülyéskedj! Már soha többé nem fogok fújni rád. Megmentetted az életem - mert én ugyan nem tudok úszni. Ez a legkevesebb!

- Igen? Akkor jó.

- Nincs meleged ebben a kabátban?

- Dehogy.. én nagyon fagyos típus vagyok!

- Vagy úgy. Kérsz? - felém nyújtotta a poharat, mire én biccentettem és belenyaltam - azt hittem tea, de ez nagyon nem tea! Ez forralt bor... -_- Weeeeee!! X(

- Foooh! o.O Ez nem gyenge...

- Hát mit hittél? Én teán nem élek!

- Elhiszem... o.o

- Merre mész?

- Jaj: csaklehoztam a tesóimat.

- Liana! Deila! De jó hogy itt vagytok... segítetek?

- Jó estét Frau Rüdiger!

- Természetesen... miben segítsünk?

- Nos: itt van ez a doboz! A városházát még nem tudtuk teljesen befejezni. Az égősort kéne felaggasztani! Aztán jöhetnétek segíteni a vendégek kiszolgálásában, és kéne valaki, aki felkonferálja a rádióban, hogy mi a következő szám. Itt a lemez. Erről kell indítani! Majd volna még itt valami: ne engedjetek senkit a városházába, mert ott lesz a meglepetés. És hozzon valaki nekem egy forró csokit! Menni fog?

O.O

O.o

- Hm?

- Pe-persze... o.o

- Na,gyerünk! ^^

Valahogy most olyan jó Deilával rohangálni.Ennyit sem nevettem még életemben se! Hihetetlen, hogy milyen bolond ez a csaj... úgy látszik a végére minden rendbe jön! :)

És itt a kövi rész! Ez már az uccsóó!! Remélem ez a sorozat is elnyerte a tetszéseteket! :) A téli történet, aminek a záró részei csak áprilisban kerültek napvilágra - pedig odakint már talán 26 °C is van... xĐ

XVIII.fejezet: Ismét egy számmal több - avagy miként csókolózzuk át magunkat az újévbe?

December 31.

Kedves Naplóm!

Amit az utóbbi időben megéltem egy tragikomédia alapsztoria is lehetne akár. Annyi dolog még sosem történt velem, mint ebben az utolsó két hónapban! Aztán ismét egy évvel többet kell írni... már nem mintha zavarna! Csaaak... mégis furdalja az oldalamat a kíváncsiság: vajon milyen lesz a 2006-os év? Amúgy elvileg jövőre világ vége... a neptun.de-n mondták még! Vááá... nagyon tuti! Akkor: életem utolsó évét csak boldogan kéne végig járnom, nem? De ezen még ráérek gondolkodni, mert elvileg már 2000-ben is meghaltunk egyszer... na nem baj! Van most, ami fontosabb... bár nem hinném, hogy ez mosz számít valamit, mert én idén is ugyanígy itthon maradok... ez az én szerencsém! A hugik, anya és apa meg nagybátyáméknál! Egyedül vagyok. Idén is! Nyehh... csöngetnek! Vajon ki zargat engem este 9-kor?

Becsaptam a kis, piros könyvecskét és már loholtam is észvesztve az ajtó felé. Az ajtónál belekukkantottam a tükörbe: szép! Melegítő gatya, kamudas póló, és vastag, csíkos zokni. A hajam lófarokban: itt-ott egy-két tincs kikandikálva. Bravó! Most ha ez a valaki meglát, szerintem a szívroham elkapja...

- Nyitom már! Csak egy fél perc... - felkutata a lakáskulcsom már remegő kezeimmel, kapkodva a kilincset rángatom, és a kulcsot pedig a rekeszbe dugom. Elfordítom: egy, kettő... megvan! Aztán mikor kinyitom: inkább én kaptam szívrohamot!

- Na neeeee!

- Szia csinike! ^^

- Bill! Te hogy... ? Mááármint: itt? Most? Mi a... ??!

- Már tudom a címet. De nagyon jól nézel ki! *perverz vigyor* Csak ahova viszlek az nem igen olyan hely, ahova ezt a szerkót kell felvenned... ó! Rózsa! Tessék! :) Remélem nem vagy rá allergiás! ^^

- Arra vagyok allergiás, hogy ilyen hihetetlenül cuki vagy! :) *nyakába ugrik*

- Héé! ^^ Azért nem kéne fellökni...

- És hova akarsz vinni? :)

- Legyen meglepi!

- De ééén... :$ mit vegyek fel?

- Szerintem így is elragadó vagy, de valóban nem jöhetsz arra a helyre ilyen ruhában... talán legjobb lenne ha nem is jönnél?? *gonosz mosoly* Abból ugye nem engedhetünk... ezért: van a kocsiban neked egy kis meglepi!

- Neeeee! Te vettél nekem egy ruhát?

- Volt más választásom? Tomnak olyan sok hirtelen ötlete van - és ami a legzavaróbb: mind hihetetlenül jó!

Lent a kocsiban odaadott nekem egy rózsaszín pakkot, amin egy piros, karácsonyi masli volt. Kibontottam és egy csodálatos mélly rózsaszín, vagy ha úgy tetszik: pink - ruha lapult a csomagolásban, rajta pedig hozzáillő, csinos cipőcske. A cipő be volt csomagolva! Azt hiszem imádom. Amíg Bill beindította a járgányt én a hátsó ülésen elkezdtem öltözködni - nem tudom miért, de valahogy nem érzek semmi szégyenlősködést. Ő viszont elől megigazította a visszapillantó tükröt és frankón kilesett engem. -.-

- Hé! Bill! Ne kukackodj itt nekem!

- HEHEHEE! Nyugalom... igyekszem elhagyni a "kukackodást".

Kinyújtottam rá a nyelvem és ő kiröhögött... -_-" na köszi!

Hamarosan felöltöztem újdonsült ruhámba és előremásztam az anyós ülésre.

- Nagyon csinos vagy.

- Jó. Most elmondod hova viszel?

- Nem.

- Nem hiszlek el! - dobtam hátra magam az ülésen és durcán kinéztem az ablakon. Összefontam a karjaimat és puffogtam egy sort. Ám a ruhából ítélve biztos valami előkelő helyre visz. Pl. egy étterem? Vagy azok december 31-én zárva szoktak lenni? Nem tudom. Már rég nem mentem sehova szilveszterkor!

Magdeburg külvárosam, egy domb tetején

Ezt nem akarom elhinni! Minek is kellett így kiöltözni, ha úgyis csak a domb tetejére jöttünk? Mondjuk itt van Karol is és Tom is. Ők is csinosak! Lehet majd megyünk még máshova is? Nem tudok semmit... :(

- Hát nem szép innen a kilátás? *beáll Lia mellé*

- De. Gyönyörű csaaak... nem értem minek kellett így kiöltözni!

- Várd ki a végét!

- Na és Bill? Ő lelépett?

- Nem. Lement a rendezvényre, mert ott vannak a fiúk.

- Te miért nem mentél el?

- Mert már egy ideje kettesben is szerettem volna veled lenni.

- Oké. Most kettesben vagyunk.

- Sok kedves van hozzá, igaz Csinike?

- Kéérleek! Hagyd abba a "csinikézést".

- Jól van no! :) Amúgy csak azt akartam mondani, hogy: örülök a boldogságodnak!

- Köszönöm. :$ De Tom! Te miért nem fogsz magadnak valakit?

- Azért, mert Karol egy évvel idősebb...

- Na neeeeee! Csak ennyi? Jó: lehet ő már idén betölti a 18-at, míg te csak 17 vagy, deee... akkor is! Próbálkozni lehet...

- Kösz a bíztatást! :)

Kaptam tőle egy puszit. Nem tudom miért, de mostanában annyit puszilgatott engem! -.- Elvonási tünetei vannak, vagy csak spontán kanos? Szerintetek?

A következő pillanatban Bill érkezett és a két fiú: Georg és Gustav. Rögtön odajöttek. Nesze neked boldog új év!

- Szia Lia! Mi van veled? Már egész régen találkoztunk! Inteligensebb lettél azóta? xD

- Most ha azért jöttél ide, hogy élősködj rajtam ezzel a lökettel már el is mehetsz!

- Jaj, de kis hülye vagy! Csak azért vagyok itt, hogy boldogítsalak! Meg most csak szívatlak, nyugi...

- Hehh... sejtettem.

- Kicsit agresszív vagy Lia drága!

- NEM VAGYOK AGRESSZÍV!! :@

Na most jött az a rész, hogy elkezdtünk nevetni...

***

Az idő múlásával Bill is egyre gyakrabban méregette karóráját, és hosszú visszaszámlálás után felsikantott:

- EZ AZ!! x.X Gyere Lia!

- He? -.-

- Hát nem épp ilyen választ vártam. minden esetre: hallgatás - beleegyezés...

Megfogta a kezem és óvatosan maga után húzott engem is. Feljebb mentünk a dombon és ott fent én leültem egy padra, keresztbe téve a lábam - olyan csajosan, ahogy kell! Ő le se ült csak ezt hajtogatta: Na! Gyerünk már... naaa! Mi van máár? - kiidegelt. -.-" Aztán nagy durranást hallottunk és fellőtték az újév első tűzijátékát.

- Na végre már, hogy elkezdték! Lia! Gyere ide! - felém nyújtotta karját, majd én lazán felálltam és megfogtam elém nyújtott kezét. Egy ideig úgy néztük a tűzijátékot, hogy fogtuk a másik kezét. Meglehetősen romantikus volt! Aztán felém fordult , de kezemet továbbra is tartotta. Kabát sem volt rajta - biztos fázott. Én rajtam volt, de, hogy dicsekedjek a kis cuki ruhácskámmal kénytelen voltam széthúzva hagyni szövetkabátom gombos vonalát.

- Nem fázol?

- És te nem sülsz be abba a vékony ingbe?? -.-

- Dee... már nagyon ott vagyok, hogy főtt Kaulitz legyen belőlem!xD

Persze természetesen kiröhögtem... xD látszólag nem nagyon zavarta, merthogy ő is nevetett. Szeme szinte felragyogott, 120 Woltos vigyora pedig szinte megvakított engem.

A tűzijáték már lassan 10 perce csak tartott. Elég jó! És végre Bill is rászánta magát arra, hogy magához húzzon engem. Arcom simogatta puha kezével - és hatalmas karmaival - még szabadon lévő keze kabátom alá hatolt, elérve meztelen hátamat - a hideg is kirázott! Aztán jött a kedvenc részem: átcsókolózni magam 2006-ba.

Ígyhát kedves naplóm: én már azon sem csodálkoznék, ha a lottó 5-öst nyerném meg. Ennyi csoda után már csak az lehetne nagyobb csoda, ha ilyenen meglepődenék! Hát most vagyok ott, hogy elegem van a napló írásából... túl sok minden történik! Hosszú lenne leírni... de annyira jó így visszaolvasni azt a sok meglepetést, ami Billel és velem történt. Ez az én love story-m! A sok szenvedés mellett, amin a történetem elején és továbbá végig az egészben átestem: nem volt semmi, de a végére én is megérdemlem a boldogságot! Igen: ez az én saját történetem, aminek a végére kialakult a Happy End...

BYE: Liana Bauersmidth, 2006.01.01. 04:06

The End