IX. fejezet: Elrejtett érzelmek (Jessica naplója)
Helloka-nyalóka! ^^ Hoztam a részt. Na lácsi-lácsi még a héten hoztam! Ez a második rész, amit feltettem ide. Elemzés: ezt a részt teljes mértékben Jess személyében írtam! A naplójából szedtem ki az uccsó hét eseményeit. Az uccsóét, mert mostmár megy haza Berlinbe és én elkezdhetem az ój sztorit, ami most téli lesz! :) Remélem elnyeri teccéseteket az is, ahogy most ez is. Na PáPi!! ;)
Utolsó hét/1. nap
"Az utóbbi idő számomra kín - és szenvedés volt. De annak a napnak már vége! Ha eszem lenne képes lennék túljutni rajta és játszanám tovább a depressziós macát. De nem megy... azok ketten engem saját maguk tulajdona ként akarnak! Én eddig azt hittem ember nem tesz ilyet, de tévedtem. Tévedtem, mert
bár szerettem volna ha összejövök az egyikkel, de nem tudtam melyikkel. Tévedtem abban is, hogy ez lesz életem legrosszabb nyara, mert ezt ha nem tartom számon akkor végülis jól elvoltam. Simone egyenesen imád és apuval a kapcsolatunk is mintha javulóba lenne. Talán ő tudná! Apa biztos tudná, hogy most mit tegyek, de félek, ha elmondom neki, hogy én mind a két fiával (már amennyire fia lehet a nevelt gyerek) kavartam. Na jó Tommal nem annyira, mert tőle félek! De Bill... őt egy kicsit húztam! Na igen. Talán azt sem érdemlem meg, hogy engem szeressen... főlleg ő! De Tom. Nagyon tetszik ő is! MI LEGYEN MOST?? Kár, hogy ezeket a dolgokat csak neked árulhatom el kicsi naplóm, de legalább van kinek panaszkodnom! Most ütött az óra fél egyet. Hamarosan kész az ebéd, de nekem nincs étvágyam. Na és miért?? Mert ha én most lemegyek és a Bill meg a Tom ott ülnek majd velem szembe, tuti eszembe jutna minden. Pediglen én is ugyanolyan gyökér voltam mint ők! Kívülről a jó kislányt mutatom, aki megpusztulna, ha nem szeretnék, de a való életben ehhez már hozzászoktam... jaj ne! Kopognak..."
"Simone volt az! Azt mondta: kész az ebéd aranyom, gyere! - hahh! Ezek szerint ő még nem tud semmit. Bár az ikrek helyében nekem sem lenne pofám ezt elmondani az anyumnak! Na, de most mi legyen? Lemenjek-nemenjek-lemenjek-nemenjek... hát én még magamat sem hiszem el!"
"Hű, de jóóó!! A két srác próbán van. Mekkora szerencse! Tuti padlót fogtam volna, ha ezek ott lestek volna rám...."
"A padlófogást én nem gyakorlatiasan értelmeztem!!! Tom hazaugrott, mert elszakadt az egyik gitárhúrja, le kell cserélnie. Éppen jött fel a lépcsőn én meg mentem le! Aztán... aztán arra gondoltam: még nem látott meg! Futik vissza... és amikor megfordultam a bokám belecsapódott a lepcső szélébe... úúú!! Nagyon Vákuuum! Olyat zuhantam, hogy
még a francia hegymászó is megirigyelte volna ezt a 10 pontos esést! Persze Tom egyből odajött és megkérdezte:
- Jess minden oké?
- Nem... - válaszoltam neki könnyes szemmel, mert nagyon fájt. Oszt álltam volna fel erre visszazuhantam! Ez über fasza! Eltaknyoltam és kiment a bokám. Pff... nesze neked padlófogás!! :( De Tom hihetetlenül édes volt. Segített felállni, de mivel látta, hogy ez nem arat túlságosan nagy sikert, ezért fogta oszt felemelt! ÁÁÁÁÁÁÁ!!! Bevitt a szobába és lefektetett az ágyra. Persze út alatt végig azt makogtam neki, hogy: "tegyél le! Tegyél le! Mi lesz ha apa meglát??", de szart rá olyan nagy ívben, hogy ezt kilométermérővel sem lehetne kiszámolni. Amúgy létezik olyan, hogy kilométermérő?? xD O.O Vissza a jelenbe: aztán kicsit később behozott egy fáslit és bekötötte szépen az azóta kétszeresen megdagadt bokámat! És azt mondta így nekem:
- Ha holnapra nem múlik el, viszlek röntgenre!!
Na erre mit mondjon egy ember, aki köpni nyelni nem tud ebben a minutumban? Húúú.... szíj ari volt, de az a stájsz, hogy ez még attól nem hatott meg. Ami meghatott egy picit azaz volt, amikor nyomott a számra egy puszit. De előtte ilyen 5 percen át lesett rám, mint hülye gyerek Einsteinre... de én szerencsére nem hasonlítok Einsteinre, ennek köszönhetően megjutalmazott a mini-csókkal. De aztán mondta, hogy mennie kell vissza. - Ok! Menj csak! Kit érdekel? Uhuhúú, de fáj a lábam! Most idegemben belerúgtam az asztalba, de miért pont azzal a lábammal?? T_T"
"Este van, 7 óra magasságban. Aha! Igen, 7... most fürkésztem ki az órát! De egy állat vagyok! :( Bill most jött ide és azt mondta elmondott neki mindent a bátyja. Pfűűhaaa! De rendi, hogy jön meglátogatni. :) Egy órája voltam facebookon és beszéltem Christy-vel (Kriszti). Ő az úgymond: LB-m! Csak az a probléma áll fent, hogy folyton kibeszél engem. De nem zavar, mert én is őt! Az osztályban mindenki rajtunk röhög, hogy ilyen jól elvagyunk és titokban utáljuk egymást. EZ KAMUU!! Mi nem utáljuk egymást, mert csak az abszolute cikis dolgokat adjuk tovább másoknak. Szegény Lena! Már az agyára megyünk a sok: ribancozással. Fúúh a Lena! Tényleg... holnap lesz a 10. évfordulója annak, hogy ismerjük egymást! De cool. Gyors vissza face-re! ^^"
"Lena kilőve. Folytatom a problémáim körmölését!
Szóval: amikor Bill itt volt megkérdezte tőlem mennyire gyűlölöm, mire én azt mondtam, hogy semennyire! Talán kár volt? Mert azóta már még 1x volt itt nálam. Megkérdezte nem e vagyok éhes, mert Tommal összecsapnak egy kis vacsit! Én meg amint meghallottam a "TOM" nevet egyből pirulásnak indultam. Ha Tom és Ő együtt vannak akkor nekem a közelben sem szabadna lennem! Ki kéne menni sétálni. Az jó lenne! De... ajjmááár!! A lábam. :( De gáz! Így még moccanni sem tudok... sehova!!!"
2. nap
"Reggelt!
Fura mód: elmúlt a fájásom. De a kötést azért fent hagyom! Szerencsémre ez az uccsó hetem Kaulitz - mamánál... szerencse? Nagy frászt! Ha ez szerencse akkor az mi, hogy elkezdődik a suli?? No'nemá'!! És most jön az uccsó év. Pff! Gáz! Pedig olyan nagyon jó lenne ha nem kéne lelécelnem jövőre. Még csak 17 vagyok! Tavasszal leszek 18! Feleslegesnek tartom, hogy otthagyjam azt a jópofa közösséget!! :(
Amúgy a jelenben az a közös problémám a két sráccal, hogy Simone és Apa megint elhúztak a picsába! Hogy mé' a faszé nem tudnak a seggükön maradni??"
"Du. 4 óra. Ez a nap gyorsan elment! Éppen a teraszon olvastam a "Mocsok csillag" c. könyvemet, amit még a Sora (Szora) adott kölcsön a nyár elején, mert meséltem neki, hogy hol leszek. Ő nem rajongó, tehát elfogadta, hogy a TH két legnépszerűbb alakjával töltöm együtt a nyaram... de azért tud róluk egyet s mást! Ezért elkezdett biztatni, hogy nekem milyen szar nyaram lesz ha azokkal leszek... na kössz! És, hogy ne unjam magam odaadta a Mocsok csillagot és mondta, hogy nyár végén úgy kéri, hogy ki legyen olvasva! PEDIG IDÉN NEM IS KAPTUNK KÖTELEZŐ OLVASMÁNYT! Azt hittem olvasás nélkül is ellehetek. Bár nem csalódtam, mert ez a könyv szíjra jó! Csakhát amikor olvastam... nos:
Olvasok-olvasok és olvasok, aztán Tom mögém ugrott és megfogta a derekam. Én olyat ugrottam, hogy a holtak is kikeltek a sírjukból! Szerintem... viszont a könyv mint egy lezuhanni készülő repülő kicsusszant a kezemből és ZSUPPSZ!! Lent landolt. A drága két emeletnyit zuhancolt lefele. A kisszivem meg még a helyéről is kiugrott! Ha ezt Sora látta volna... még talán a 13.-ot sem éltem volna meg! xD Tom az észre sem vette, de Bill igen és elröhögte magát. A kis együttérző! -.-* Rá is néztem egy: "mostmegöllekteállat" pillantásommal, de ez csak egyet hátralépett... a majom! Én meg zúgtam is lefelé a könyvé, ami... eltűnt! Körbenéztem vagy kétszer és megláttam egy kiskutyát! A szájában a Mocsok csillaggal! WÁÁÁH!! A dühöm leírhatatlan volt... mondtam is neki: - Te dög! Hozd vissza azt a kurva könyvet! - de az elszaladt két vakkantás közepedte... utánnafutottam és a két srác is jött. Lerohantak az emeletről utánnam! ^^ Ezt el tudnám viselni... xDxD A kutty egy faintos kis házacskánál befutott a kapun és én meg utánna! A két srác meg csak kiabáltak:
- Ne! Jess! Ne!! - késő majmócáim. >.< Bent a kutya egy hatalmas juhászkuttyal jött elém. Na ezt nevezik úgy, hogy:
- SZÍVÁS!! - kiáltotta a két srác, de ők is prédának szolgáltak, mert feléjük futottam... az az állat meg utánnam! Kiérve a kapun belebújtam Billbe, aki már így is remegett. Tom meg füttyentett egy akkorát, hogy a dobhártyám helyből felrobbant! De a fütty után egy fain csajszi mászott elő a házból.
- Amanda! A tiéd ez a kutya?
A csaj válaszolt:
- Igen Tom!
OMG!! Ezek ismerik egymást? Oszt' az a majomparádé meg nem is szólt! Biztos direkt csinálta. -_- Szánalmas volt tőle!
Amanda kikötötte a nagykutyát és a kicsitől elvette a tisztanyál könyvem, ami tele volt harapásnyomokkal! De nem voltam ideges, mert legalabb egy darabba maradtam. Amanda behívott minket a házba és ittunk egy teát. Fincsi! ^ ^
Mi Billel előbb elléptünk, de Tom és Amanda olyan jól el voltak, hogy inkább Tomot nem hívtuk. Bár kissé rossz volt együtt hagyni azzal a nővel, aki lehetne akár Miss Deutschland is! Nekem rossz volt. De miért?
Viszont amint hazaértünk egyből elszállt felőlem a bánat szele, mert Bill, amint átléptem a küszöböt magához húzott és rátört a vallomás:
- Szeretlek téged!
O.O!!! Jókor jut eszébe a szerelmi vallomás. És most hogyan tovább? Addig jutottam, hogy pislogtam, mint akinek bogár repült a szemébe és csodálkozó tekintetemet egyből rávetettem a drága Billre! OLYAN JÓ VOLT EZT LEÍRNI!! "Drága Bill"... :) Ő nevetett és megcsókolt. Wooow! Az a száj! ISTENEM! KÖSZI, HOGY ÉLHETEK ÉRTE!!!"
3. nap
"Hajnali fél kettő...
Én nem tudok aludni viszont Bill itt szuszog mögöttem. Hogy miért is? Mert miután lezajlott az a csókjelenet, úgy jártam, mint az Emlékezz rám-ban Robert Pattinson és Emilie de Ravin: pusziból-csók lesz-csókból csókolózás-csókolózásból ölelelés- ölelésből simogatás és simogatásból szeretkezés! Tehát megtörént... :S Énistenemjóistenemlecsukódikmáraszemem!!! MIT CSINÁLTÁL JESSICA??? TE TELJESEN HÜLYE VAGY??? - én nem gondoltam volna, hogy eljutok eddig, mert a szüzesség már hiába, de olyan dolog, aminek egy döfés vet véget! Esetemben ez a "döfés" fájdalommal jár, de utánna még élveztem is a dolgokat... :)
De végig Tom járt az eszemben... az rossz?"
"Reggelt!
Ez volt életem egyik legjobb estélye! Csak Bill ne horkolt volna... -.-
Komoly volt az ébredés pillanata: Simone kopogott az ajtón és Bill az ágyam alá bújt! xDxD Nem tudom mit kell így parázni, de... na jó! Azért én sem mutatkoznék pucéran egy orgazmus után! xD Nekem annyiban volt mákom, hogy az ágyam mellett volt a fürdőköntösöm. Szép rózsaszín! :) De Simonenak még az is szemet szúrt, hogy a szokásosnál is kócosabb a reggeli frizurám... xD"
"Du. bementünk Billel Tom szobájába. Tök kínos volt, de nem mondtuk el neki! Tuti likvidáció lett volna a vége! xD És még ezt az 5 napot ami hátravan muszály lenne életben megélnem! LOL! Életben megélnem. Milyen hasonlat! ^_^"
Ezek ketten nosztalgiáztak: előkutatták a régi segájukat (gyengébbeknek: szega) és a játékokat. Oszt azzal játszottak! Milyen őskövület! Nekem otthon minden a gépemen van. És az nem olyan régi, mint a sega! Még a játék ami rajta volt: Mario és Nitro man. Pfűűű!! Ez dzsukel... de jól elvoltak én meg néztem őket! :) A játék végére Bill bejelentette, hogy neki el kéne mennie Davidhez megmutatni a szövegeket. Mi meg maradtunk segázni! ^^"
"ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Én teljesen hülye lennék, valóban????
Tegnap Bill? Ma meg Tom??? WÁÁÁH!! O.O
Igen, az volt. De szar! Olyan ribinek érzem magam. :( Bár a versikét átkölteném: taliból-játék lesz, játékból - sega, segából-kettesben maradás, kettesben maradásból-szájrapuszi, szájrapusziból - csókcsata abból meg szeretkezés! Ha anyám tudná, hogy mit műveltem... ez kínos! Tovább nem is tudok írni..."
4.nap
"Ismét hajnalra húztam a naplózást. Bár még csak éjfél van, de akkor is! Ezt muszáj lenne leírnom úgy érzem, bár a könnyeimtől sem látok szinte semmitse...
Du. Bill amikor hazajött elmesélte mi volt és mi akkorra már Tommal rendbe tettük magunkat. De ezt amíg élek nem fogom elfelejteni!
Miután Bill átment a szobájába, hogy összepakolja a szövegeit mi Tommal ismételten kettesbe maradtunk. Beszélgettünk, nem is tudom már miről aztán rájöttem valamire: nekem Tom jobban bejön, mint Bill! De ez az elmélet sem tartott sokáig, mert amint megint elkezdett engem smárolgatni megkérdeztem tőle:
- Tom! Várj egy kicsit. Egy kérdésem lehetne hozzád?
- Igen?
- Most ez őő... én őő... bejövök neked?
- BE? Még megkérdezed miután lefeküdtünk? Hát persze, hogy be, de az a stájsz, hogy nem járnék veled.
Erre én megszeppenten visszakérdeztem: - Nem járnál velem?
- Nem. Mert ugyanis énnekem Amanda a barátnőm, de tegnap óta. Ma nem volt otthon és amikor itt voltál nem bírtam magammal.
- Ezt most komolyan gondolod?
- Persze. De ha te benne lennél abban, hogy mind a kettőtökkel együtt legyek akkor én...
- NEM!! Eszedbe ne jusson! Én nem játszok neked házicicát. Felejtsd el! Ezt és ami két órával ezelőtt történt köztünk!
Csak úgy dőlt volna belőlem az oltogatás, de azért még mindíg tartok kicsit Tomtól. Viszont ő megfogta a kezem és megkért rá:
- Ne mondd el Amandának!
De én zömében annyit mondtam neki, hogy: "nem mondom, mert én négy nap múlva eltűnök innen! Feleslegesnek találom, hogy belemásszak ebbe az egészbe..." - jó mi? ^^
De nagyon rossz. A könnyektől látni sem tudok! Hát mi vagyok én ennek? Wááh... már csak a dühtől bőgök..."
"Reggelt...
Íme a 4. nap! Így volt ez már akkor is, amikor hajnalban írtam, de akkor nem vettem tudomásul... xD Még 3 és go home.... anyuci! Már így is nagyon hiányzol! Viszont ma ki sem fogok menni a szobából. Be is zártam az ajtót! Elgondolkodtam reggel amint kinyitottam a csipámat: mindez az egész hülye szerelmi háromszög annak az oka, hogy eltitkoltam az érzelmeimet. Mostantól mindíg kimondom az őszintét! Úgy döntöttem macsó leszek! xD Nem is érdekel az a majom. Ott van nekem még Bill! Akibe igazándiból tökre szerelmes voltam csak cikinek tartottam ha vele nyomulnék. Miért? Ez az egész Sebastian (Szebasztián) és Johnny (Dzsoni) az oka! Mert ők mindíg arról lökik a dumát, hogy a Tokio Hotel énekese mennyire csajnak néz ki és hogy szerintük buzi! - na, de! Ha most én bebizonyítom nekik, hogy nem az, akkor lehet kerülik a témát és arról indítanak egy újat, hogy én leszbi vagyok. -.-" Na ne! Ez nem fogja megakadájozni a Bill és a köztem létrejött szoros kapocst! És ő vette el a szüzességem is! Hát kinél maradjak ha nem mellette? :) Ő: megértő, kedves, okos, bájos és figyelmes! ^^ Pont nekem találták ki. Ami Tomban vonzó volt, hogy olyan csávós alkat. Emellett viszont egy érzéketlen tuskó! Nem is érdekel."
6.nap
"Huhh! Pénteken nem is írtam. Végülis: semmi nem történt. Viszont ma? Hol is kezdjem? Kb 10 körül kimentünk Billel sétálni. Jó nagy kört tettünk, de olyan jó volt! Én elmeséltem neki, ami köztem és Tom között zajlott, de ő ennyit mondott:
- Ez nem lep meg. Tom még az élő fát is megdugja ha van rajta lyuk!
- Akkor ezek szerint nem haragszol? - kérdeztem én, de kissé megijedtem magamtól. Úgy kérdeztem mintha a barátom lenne!
- Nem. Már miért zavarna te kis hülye? Együtt sem vagyok veled. - erre elfordult tőlem és ilyen 5 perc telt el, mire ÉN szólaltam meg: - De ezen lehetne változtatni. - mikor rámnézett én kissé megijedtem, mert: ilyet mondtam? ÉN? Jessica Trümper? Aki megdöglene ha egy fiúnak ki kéne mutatnia az érzelmeit?
Gyorsan megráztam magam és megálltam. Ő is -velem szemben.
- Vagyis őő... ezt én úgy gondoltam, hogy izéé... feltéve ha tetszek neked!
A válasza egy csók volt. Megfogta az arcomat és úgy! ÁÁÁH!! ANYUKÁÁM! DE JÓ VOLT! Szóval már járunk hivatalosan is. :)"
"Most jöttem rá valami halaszthatatlanra: NEEEM akarom őt itthagynii!!! T.T Tegnap előtt még az volt a fejembe, hogy jaj a Tom milyen cukcsi meg minden, de most: bőgök mint egy ovis gyerek akinek elvették a nyalókáját a 8.-osok, csakmert Billt itt kell hagynom. Mi lesz ha összejön más csajjal? Ez mondjuk az én véleményem szerint elkerülhetetlen, de akkor is... neeeem akarooom!!! Egy ideje szemezek a telefonommal, hogy anya hív e? Mert meg akarom tőle kérdezni, hogy... jaaaaj! Mit akarok én ittene??? Dicsak! Nem kérhetem meg anyut arra, hogy írasson ki a suliból, csakhogy én csaholjak Bill után mint egy kiskutya! Nem vagyok pincsi! Meg szerintem ott csak útba lennék. Nemdebár? Amire viszont ezalatt a három hónap alatt ráébredtem az az volt, hogy az én boldogságom múlandó. :( Ami egyedül állandó az csak az, hogy én már megint lehetetlenkedtem egy 91 napon át! És most itt vagyok :az eltitkolt érzelmeknek ez az ára! Semmit sem ér az életem annélkül, hogy ő a közelembe lenne..."
"Áh. Ez a nap nagyon lassan telik. Szerencsémre! Nem bírnám ki ha le kéne most azonnal lépnem. Pedig az lesz! És szerintem ezután a két nap után szakítanom kéne vele. De mi lesz akkor vele? Tuti rosszul lesz. Most is itt volt! Olyan jól elbeszélgettem vele. De kiderült, hogy ő nem tud róla, hogy holnap én lépek Berlinbe! Mert nem hozta a témát. Nem hozta ami azt jelenti: fogalma sincs arról, hogy ez az utolsó nap, amit együtt töltünk...
Mondta, hogy írt számomra egy dalt. Kérdezte meghallgatom e? Én egyből belementem!
De a szöveg... nos: én sem írhattam volna másként... :)"