VII.fejezet: Két tűz között
Ahoj!
Na gyerekeim: megtaláltam a kiutat ebből a hülye fantázia-válságból, mert megnéztem egy csomó filmet és rengeteg ihletet merítettem.
Mivel a suli csak két hét múlva kezdődik (nekem) így ezalatt a kis, de mégis sok idő alatt lesz mit olvasnotok! Jobb mint a kötelező olvasmányok igaz?
Megint kaptam "fenyegető leveleket", hogy tegyek fel részt, mert külömben bajok lesznek. Hogy milyen jellegű bajok azt én sem tudom, de most tessék: itt van egy újabb rész!
Így én is nyertem még pár évet... xD KOMIKAT KÉREK SZÉPEN!! ^^
Na, most fontolgatom életemben először, hogy megüssek egy lányt... mi így nagyban el vagyunk, ő meg itt bezavar... kész idill romboló! Ó, hogy... inkább nem mondok semmit, mert a végén visszahat.
Mendy a következő percben már bent volt a szobában és engem meglátva, igazán érdekes arckifejezése lett. Mint aki ki akar nyírni!
- Á! Szóval ezért kérdezted meg, hogy hol lakik Nolee.
- Több, mint valószínű...
- Miért? Tán csak nem probléma, hogy itt van?
- Nekem nem... de egy kicsit zavaró, hogy pont veled...
- Tényleg? Hát nagyon sajnálom, de nem én akartam, hogy ide jöjjön...
- Lányok! Azért nem kell összeveszni... meg Mendy! Neked amúgy is ott van az öcsém...
- Hm. Bár úgy lenne, de ma reggel megmondta nekem, hogy mi csak munkatársak leszünk és sose többek...
- Ó... ez egy kicsit kínos lehetett!
- Miért? Én is ezt mondtam volna neki...
Most csak annyit láttam, hogy Mendy odalép Noleehoz, de ő csak szemrebbenés nélkül nézi az előtte álló lányt. Kb. egy magasságban lehetnek... végignéztem rajtuk és arra jutottam, hogy miattam vesztek... vagyis vesznek össze! Egy kicsit féltem, hogy Nolee most miattam veszíti el a munkáját... mondjuk ez nem lehet probléma, mert amilyen szép bárhova felveszik... mintha a szépség lenne a minden! De nem... Nolee emellett különleges is, mert sikerült rávennie engem arra, hogy miatta sírjak. Pedig ilyen nem történhetett volna meg soha! Milyen dolog az, hogy egy fiú sír egy lány miatt, mikor bárki mást megkaphat??
Mendy megemelte a kezét, de ütés helyett csak a mutató ujját szegezte Noleera.
- Te!
Nolee felemelte egyik szemöldökét és szánakozó tekintetét az előtte álló rock-sztárra helyezte.
- Igen?
- Ezt még nagyon meg fogod bánni... én esküszöm neked!
- Hurrá.
Ezt 100% nyugalommal mondta. Még a szeme se rebbent! Vonzó barna szemeiben határozott jellem mutatkozott. Egyik hajtincse bele lógott porcelán fehér arcába, amin halvány rózsaszín pír volt. Elkerülhetetlennek tűnt az, hogy összeverekedjenek, de sajnos nem lett belőle semmi... sajnos? Inkább szerencsére... bár megnéztem volna egy női bunyót! x3
- Szerintem nem akarok veled ettől is jobban összeveszni, szóval mi inkább megyünk...
- Mi? Mendy! Mondd: te miért beszélsz többesszámban??
- Hagy vezessem elő...
Azzal egy határozott mozdulattal megszorította a pólóm nyakát és elkezdett maga után vonszolni... még utólag ránéztem Noleera és ennyit mondtam neki:
- Bocsánat...
Arcán halvány mosoly jelent meg, szemében egy kis szomor, némi "nincssemmigond" jelleggel.
Még magamhoz sem tértem, de már Mendy kocsijában ültem. Idegesnek tűnt!
- Mondd csak Tom! Ugye tisztában vagy azzal, hogy most szorulni fogsz?
- Hát... xD
- Nem tudom neked miért kell pont Noleeba szerelmesnek lenned. Hiszen semmi szép nincs benne!
- Azt te csak hiszed... sokkal szebb, mint te vagy és tudod rohadtul ideges tudok lenni, ha megmondják mit csináljak! Őszintén? Rohadtul nem érdekel a véleményed! Te is csak egy kurva vagy a sok közül, aki azt hiszi, megmondhatja nekem mit csináljak!
- Tom! Még mindíg együtt dolgozunk!
- Már nem sokáig... a lemez hamarosan elkészül és akkor Hercegnő... visszatérhetsz a kis "mese-világodba", mert úgy látszik a valóság nem épp neked való!
Mendy sírva fakadt. De ez most nagyon nem érdekelt! Hogy jön ő ahhoz, hogy megmondja mit csináljak?? Húú... de idegbe jöttem! Erre szokta Bill azt mondani, hogy az "agyfeszültségem" kicsapja a biztosítékot... tényleg! Vele vajon mi lehet? Na, mind egy... amikor ideges vagyok mindíg ő jut az eszembe, mert általában ő az, aki lenyugtat engem egy-két oltással. Komolyan mondom néha már tűzoltónak is durva lenne!
Végre "itthon"... bent a szobába mindent elmeséltem neki, mert ha valaki, akkor ő, biztos tudja mit kell ilyenkor tenni!
- Nem tudom mit kéne csinálnod...
- Még tipped sincs?
- Hát nincs! Tudod: belém nem szokott egyszerre két csaj szerelmes lenni... hanem csak több millió!
- Mondd: te kitől örökölted, a hibátlan önbizalmadat?
- Nem tudom, de ebben hasonlítunk...
- Szerintem meg egyáltalán nem hasonlítunk... xD
- Jaj Tom... agybaj-nagybaj! Az egyetlen külömbség köztünk az, hogy én nem kavarok egyszerre két lánnyal!
- Én is csak egyel kavarok!
- És Mendy? Vele is lefeküdtél, és most meg csodálkozol, hogy nem akar békén hagyni! xD
- Na ebben igazad van... :(
- Ne aggódj! Majd megoldod te ezt... higgyél nekem!
- Én akarnék, de sajnos nem mindíg megy...
- Mi?? Akkor te nem szoktál nekem hinni?? :(
- Dehogynem! Bill! El ne kezdj nekem bőgni!!
Beledugta a párnába a fejét, mert ugye a szobánkban vagyunk. Én tényleg azt hittem, hogy sírva fakadt! De ehelyett csak elröhögte az egészet...
- Jó érzés téged szivatni!
- Hm... nem is tudod milyen jó!
A következő pillanatban a párnámat tiszta erőmből hozzávágtam. Erre ülő pozícióból kapásból lefeküdt. De nem tartott sokáig! Párna-csatázni nem csak a lányok szeretnek, hanem a fiúk is. Csak ők durvábban! x3
Észre sem vettük, hogy amíg mi háborúztunk Georg bejött a szobába. Annyit mondott: hé! Skacok!... de több nem futotta, mert Bill hozzávágott egy párnát. Az lehet, hogy Georg maga egy vicc, de ez még attól is viccesebb volt!
Már hárman párna - csatáztunk. Ez így ment egy fél órán keresztül és azután Gustav jött be.
- Hello hölgyek! Jöttem értetek. Megyünk próbálni...
Még utólag ő is kapott egy már majdnem szétszakadt párnát. De aztán együtt elmentünk próbálni! :)
Mendy rám sem nézett... lehet végre megszabadultam ettől a pscihopatától? Jó lenne, de félek. Ez még csak a kezdet!