Hello! Bocsi, hogy nem sűrűn pakolgatom részeket, de ebből a fantázia válságból úgy látszik nincs kiút... -.-" amint rájövök, mi a kiút kaptok rengeteg sok(k) részt! Szeree van és írjatok bátran or bátortalanul!
OLVASS EL! Amúgy lesz a sztoriban egy olyan rész, amikor Tom kérdezni fog valamit a nőktől. Írjátok meg mit válaszolnátok neki! ^^ Kíváncsian várom! =)
Nolee már egy ideje nem jár dolgozni. Félek ez még így lesz egy ideig! Vajon mi lehet vele? Vajon mit csinálhat éppen? Vajon szeret még? Vagy talán eddig sem szeretett? x3 Neeem! Az lehetetlen. Múltkor nem úgy tűnt! Talán meg kéne látogatnom... :) Ez remek ötlet!
Amint ezt kitaláltam már szaladtam volna Mendyhez, de épp, hogy elindultam eszembe jutott, hogy nem épp okos ötlet tőle elkéreckedni... ezért inkább Billhez mentem!
- Hali Bill!
- Hali? Na mit akarsz?
Ezt mindíg is csodáltam Billben! Abból, hogy köszönök neki ki tudja találni a szándékomat! Wow... érdekes!
- Csak gondoltam ha ma nincs semmi program...
- Felőlem elmehetsz Noleehoz, de te nyeled le azt amit érte fogsz kapni!
- Okés!
Nem nagyon hatott meg... igazából ezzel azt akarta, hogy: nem kéne elmenned ha kedves az életed vagy épp az állásod! Már ugrottam is a kocsikulcsé, de mikor elkezdtem keresni az éjjeli asztalon váratlan meglepetés ért: Mendy állt mögöttem és a szemem előtt lóbálta a kocsikulcsot.
- Hova-hova? Csak nem Júliát keresed Rómeó??
- Jaj Mendy hagyjál már békén... semmi közöd ahhoz, hogy én hova indultam éppen!
- Szerintem igenis van közöm! Elvileg munkatársak vagyunk.
- Nem. Te egy elkényesztetett kis ribanc vagy semmi több! Nekem te soha nem leszel a munkatársam. De még az se akinek bármi beleszólása van abba, hogy én mit csinálok!
- Ez most fájt...
- Kit érdekel?
Ezzel a mondattal otthagytam. Ő üres tekintettel nézett még mindíg előre, hiába mentem el. Majd mikor már kb. két méterre voltam tőle utánnam kiáltott.
- Jól van Tom Kaulitz! Te akartad! Ha harc, hát legyen harc. Bánom is én!
Most én lestem tátott szájjal előre, mert nem értettem a célzást, de semmi baj! Ő pöffeszkedve ellépett és amikor mellém ért hátradobta arany-szőke haját. Én megrántottam a vállam és tovább mentem.
Nolee-ék házánál semmi sem változott. Becsöngettem és most Nolee jött ki.
- El tudtál szabadulni?
- Ja-ja! :)
- Ennek örülök. Akkor bejössz vagy kint maradsz?
Ez egyértelmű volt. Elmosolyodtam és már ki is nyílt a kapu. A következő percekben már a szobájában ültünk és beszélgettünk. Nagyon szomorú volt hát megkérdeztem miért...
- Félek.
- Mitől már megint?
- Ezt úgy mondtad, mintha én mindentől félnék...
- Na, de nem azért mondtam! Nolee... mi a baj?
- Tudod... Mendy és én nem csak munkatársak vagyunk hanem barátok is! De most félek, hogy azok se leszünk... :(
- Ezt hogy érted?
- Úgy, hogy Mendy nagyon haragszik azért, hogy együtt voltunk és attól fél, hogy... na látod! Én se tudom mitől fél...
- Megmondjam én mitől félek? Attól, hogy nem jössz vissza dolgozni.
- Na látod én ettől meg pont nem félek, mert holnaptól megint én ébresztelek titeket... :)
- VÉGREE!!! ^^ Mostmár elhiszem... a türelem rózsát terem! És ez esetben te vagy a rózsa...
- Te meg?
- Én pedig az aki türelmesen vár rád.
- Ez édes...
Odahajolt, és megcsókolt. Erre egy enyhe pír jelent meg hófehér bőrén. Ragyogó tekintete ma a szokásosnál is ragyogóbb. Wow! És ilyenekre én, hogy tudok gondolni? Még a végén elfolyok... xD
Most nem maradhattam sokáig, mert Noleenak dolga volt. De, hogy mi azt nem mondta el... akárhogy is kérdezgettem a válasza megszokott volt: majd később elmondom. Mázli, hogy tudom a számát!
Visszaértem Mendyék házába és amint felmentem a szobámba érdekes dolgot láttam: a három hülye csak feküdt a saját ágyán és még beszéd foszlányt sem hallottam... basszus mi van itt?
- Csövi Tom!
- Hali! Na mi a helyzet?
- Mendy most intézi az albumot!
- De jó! Erre vártam amióta csak betettem ide a lábamat... -_-
- Negatív vagy!
- Tudod ilyen körülmények között nem tudok pozitívul hozzáállni semmihez...
- Hol voltál Tom?
- Nolee...
- Értem. És... mit csináltatok?? :D
- Semmi olyat, ami rád tartozna!
- Tényleg! Őt lefektetted már?
- Alap... :)
- Ő! Srácok!
- És... hogy csinálja?? ^^
- Hát őő...
- FIGYELNE RÁM VALAKI??
Erre csönd... a tesóm elég erőteljesen ordít szóval nem csoda, hogy bedugultunk...
- Befoghatnátok! Tom! Kérlek tégy meg egy szívességet...
Most kört rajzolt az ujjával, ezzel arra célozva: fordulj. Már rossz előérzetem támadt! Egy 90°-os mozdulatot követően szembe találtam magam Nolee barna tekintetével.
- Áhá!! Szóval ide jöttél!
- Minden bizonnyal... -.-"
Meg akartam ölelni, de inkább nem tettem. Dühtől vörös arca egy kicsit visszarettentett tervem végrehajtásától... nem értem! Ti nők miért idegelitek magatokat azon ha arról beszélek a spanoknak, hogy hogyan csináljátok??
Nolee arcán nem sokkal később gonosz, de mégis angyali mosoly lebbent elő. Szemét becsukta és elkezdett hülyén nevetni.
- Hihihi.... Édesem! Nem állítanál magadon egy csöppet?
- Ezzel mire célzol?
Most elkapta a pólómat és erősen magához rántott. Hiába kellett lenéznem rá, mégis ijesztő volt! Nagyon ijesztő!
- Arra te drága, hogy néha igazán ingerülté tudsz tenni! Ezt fejezd abba! *ijesztő tekintet*
Jó ég! Csak bólongatni tudtam... :S Nolee egy tündér, de ez mégis... veszélyes! She is so dangerous... (ő nagyon veszélyes) már éppen a halálomon voltam mikor Bill mentő hangja zökkentett ki "kritikus" állapotomból... xD
- Jó látni, hogy vannak, akik ennyire szeretik egymást! ^^
- Ugye? *zavaróan sunyi tekintet*
Nem sokkal később Mendy is bejutott. Rengeteg sok füzet, lap és mappa volt nála. Majd' megszakadt a súly alatt. Átlépve a küszöböt Nolee elé állt és a kezébe nyomta azt a pakkot. Szegény lánynak igazán kikerekedett a szeme a (kb) 6 kiló cucc alatt. De nekünk is! Régen csak egy kis mappával szaladgált. Most meg! De mindjárt kiderül mire fel eme oltári nagy változás!
- Tessék te "drága"! Ezt a pár cuccot át kéne vinned a szobámba! (a szobája a földszinten van, mi most a másodikon lehetünk, és nincs lift) Ja és ha már ott vagy: pakold össze a ruháimat, amiket kikészítettem az ágyra! Tudod: a lila bőröndömbe! Ti meg készüljetek fiúk! Megyünk Münchenbe! Beígértem, hogy dedikálunk pár példányt az új lemezből... te Nolee? Még mindíg itt vagy? Menj már a cuccomé! Elvileg két napra megyünk...
- Oké... :|
Én fogok tőle kikészülni! Hát ez hülye? Jó... eddig is tudtuk, hogy az agyfeszültség kibassza a biztosítékot, pláne nála! De most mi baja van? Várjunk csak! Amit mondott... "Ha harc, hát legyen harc!" -lehet ezt nem is rám, hanem Noleera értette?? Ezek szerint...
Pár percel később, lent a kocsi előtt:
Már csak Nolee hiányzik! Vajon hol lehet ennyi ideig? Á! Ott is van a lila bőröndel! Odajövet hozzánk Mendy még ennyit mondott neki:
- A lila? De én a rózsaszínűt mondtam!
Erre mind az öten ránéztünk értelmes fejjel! Én már kezdek ideges lenni... gondoltam: nem árt ha egy kicsit befenyítem ezt a ribancot!
Elrántottam azzal az indokkal, hogy valamit meg kell beszélnünk... elmentünk a kocsi túloldalára, ahol senki nem volt... ott kilöktem a busznak! (busszal mennek)
- Mendy! Teneked az agyadra ment a bosszú vágy! Mi bajod van? Én azt hittem ettől hülyébb már nem lehetsz!
- Tévedtél! Meg én megmondtam, hogy nem adom fel!
- Nem hittem volna, hogy ilyet mondok, de... inkább rúgd ki Noleet és ne szívasd! Szívass engem! Őt hagyd BÉKÉN!
- Wow! Te idióta... most adtál egy jó ötletet!