Na hali!

Íme a mai adag utolsó része. Most ha nem mennék El akkor csak egy részt olvashatnátok, de mivel a sors közbelépett kettőt kaptok! Na jó olvasást és viszlát legközelebb! ^^

A reggeli korán kelés mindíg keserves... de nekem mégis olyan jó! Pláne, hogy minden reggel Nolee kelt! :) Ezt otthon is el tudnám viselni... de lehet meg sem érdemlem őt! Túl jó hozzám... meg külömben is: le sem akar feküdni velem! Vagy ez csak azért van, mert még együtt se járunk? Fogalmam sincs... az etika sose volt az erősségem... ezúttal már mind készen voltunk.

Kopognak! Ez ő lesz...

- Jó reggelt Tokio Hotel! :) Mendy megfázott és így a hangja sem túl jó... ma itthon maradunk! Azt csináltok amit akartok csak ne találjunk pucér-ribiket az ágyak alatt! :D

Ma jó kedvében van. Tökéletes alkalom arra, hogy elmondjam neki mit érzek iránta!

Bill és Gustav kimentek TV-zni. Georg elvitte a kocsikulcsot. Nyilván a barátnőjével találkozik! De jó annak, aki már foglalt... és én? Én mit csináljak?

- Tom te nem jössz?

- Megy a meccs!

- Most inkább relaxálnák!

Nem sokat törődtek vele... a másodperc töredékéig sem jutott az idő ők már sehol sem voltak. Nolee a kis mappájával ment volna kifelé, de nekem sikerült még az ajtóban elkapni a karját visszarántottam és becsaptam az ajtót. Aztán jól bevállt módszeremmel: kilöktem az ajtónak és lesmároltam, de ő eltolt magától és higgadtan rámszólt:

- Tom! Ezt ne...

- De miért? Tudod, hogy szeretlek! Akkor miért szívatsz?

- Mert én nem szeretlek...

Most nem bírtam mást csinálni, mint csak mereven a falat bámulni. Egyik kezemmel úgy támasztottam meg magam Nolee mellett. A másik csak lógott lefelé... ő elfordította az arcát. Ebben a pózban egy 10 másodpercet álltunk szemtől szemben, majd hosszú, fekete szempillái lecsukódtak és egy halk sóhaj elhagyta csillogó ajkait. a hajpántját kivette a hajából és miután újra behejezte az ajtó kilincsére tapasztotta hófehér kezét és lenyomta azt. A kuszöböt már mélly komolysággal hagyta el. Én csak álltam. Miután az ajtó becsapódott a huzat miatt a négy, távol egymástól lévő ágyakon fellebbent a takaró. Felkaptam a fejem és megjegyeztem magamnak: akkor sem szabadulsz meg tőlem... azzal leültem, azt hiszem Bill ágyára és neki fogtam relaxálni.

- Nolee...

Az álom is elnyomott. Legyűrte a rajtam nehezedő feszültséget és észre sem vettem, hogy egy könnycsepp gördült meg a szemem sarkában. De észrevételem ellenére letöröltem és nem is idegesítettem magam rajta, hogy egy nő miatt majdnem sírva fakadtam... Elfordultam a másik irányba és jó éjt...

Este 10 óra:

Szempilláim felcsapódtak, mint a redőny és éreztem, hogy nem jön álom a szememre. Hát persze, hogy ne, hiszen átaludtam az egész napot! Bill az én ágyamon feküdt kitakaródzva. Pedig hűvös volt! Ilyet nem szoktam csinálni, de most mégis csináltam: a takarómat rádobtam. Ő reflexből megigazította magán és már csak Gustav horkolását hallgattam...

A hátamon feküdtem. De nem sokáig! Kint a tücsök-zene monoton dallamára figyeltem és hallgattam hegedűjének szimfónikus zenéjét... már a szemem is behunytam, de az nem akart úgy maradni.

Fél 11 körül járhat az idő... eddig csak forgolódtam, de mikor újra háttal voltam az ajtónak azt hallottam, hogy az kinyitódik. A padló recsegni kezdett, de aki bejött óvatos volt és kényes léptei arra utaltak, hogy nő. Nolee? Nem. Ő ilyenkor otthon van! Pedig ő volt...

- *halkan* Pszt! Tom! Ébren vagy?

- *szintén halkan* Mostmár igen... mi van?

- Tartozom neked valamivel... :(

Erre a remény tüze felcsillant a szemembe és mosolygásban törtem ki. De ezúttal az a hülye vigyor lemoshatatlan volt az arcomról. Így felültem az ágyon és a hátam mögött támaszkodva féloldalas-mosoly trükkömet vetettem be. Ő az ágyam mellett térdelt. Ha nem tudnám, hogy ki ő, akkor tudom mire tippelnék... de ő Nolee! Szóval ezt el is felejthetem!

Egy perc múlva felállt és megfogta a kezem. Elkezdett húzni maga felé. Erre én felálltam. Volt köztünk egy fejnyi külömbség, de attól nem mondhatnám, hogy lenézek rá... mert ő néz le engem!

Kézen-fogva mentünk ki. Alig hagytuk el az ajtót ő szomorú arckifejezéssel felém fordult:

- Igazad van.

- Miben?

- *sóhaj* Hát jó... vágjunk bele! Am: szeretlek, imádlak, akarlak!

- Nem mondod?

- Jó akkor nem mondom. Mégis: milyen komolynak kell lenni ahhoz, hogy ezt megértsed? Tudod e, hogy te egy...

Nem hagytam befejezni mondani valóját: gyorsan lekaptam. Végig simítottam selymes combját, amíg el nem értem piros-fekete kockás, rakott szoknyáját. Az nem lenne rám jellemző, ha kihagynám, szóval egy kicsit feltűrtem neki. Puha kezei mesztelen felsőtestemen pihentek, majd mikor a csókunk elérte a 3 percet átkarolta a nyakamat és erőteljesen magához húzott. Ezután eltelt még egy perc és megint eltolt magától. Ez nem igaz!

- Szeretlek, de nem lehet köztünk semmi.

- Miért?

- Két ok... Lemez és sajtó!

Most akaratlanul is elmosolyodtam... fél attól, hogy velem együtt híressé válik! Kicsit később nevettem egyet, de nem túl hangosat... még a végén a sötét folyosón feloltsa valaki a lámpát, ami kissé kínosabbá tenné a helyzetet...

- Most mi van?

- Figyelj... ha meg akarod tartani a normális életedet akkor nem lett volna szabad belém szeretned...

- Mintha az olyan könnyű lenne...

- Hát igen, mivel nem tudsz nekem ellenállni! :)

- Ó, hogy essen beléd a kétség! Én itt szívemet-lelkemet kidobom neked, te meg bunkózol velem??

- Bocsi, ilyen vagyok!

- Igen. És amilyen vad-barom vagy nem fogsz megváltozni egy liba kedvéért sem, igaz?

- A te kedvedért talán meg tudnék...

- Jaj Tom... :(

- Ne: jaj Tomozz itt nekem! Megpróbálhatnánk...

- Sajnálom... kár volt ide jönnöm!

Megint sírva fakadt... elszaladt! Későn kaptam a keze után, nem értem el... na, nem baj, majd holnap! :)

De másnap... nem jött el!

Reggeli közben beszélgettem Mendyvel és gondoltam megkérdezem tőle:

- Mendy? Nolee hol van?

- Szabadságot vett ki a nővére miatt... ma van a költözés! Meg van egy óriási probléma...

- És mi lenne az?

- Az, hogy leégett apám stúdiója... :S

- MI VAN??

Billnek ezt nehéz feldolgozni ezért inkább elájult... Georg és Gustav kapták el a székkel együtt, mert külömben hátra-szaltó lett volna a vége! dx De az ilyet úgy bírom: Bill elájul ezek meg elkapják a széket, de közben, mintha mi sem történt volna isszák a kávéjukat... ez nagyon jó!

- Hát leégett, szóval több időnk lesz egymásra! De én Nolee nélkül egy tapodtat sem megyek...

- Én se... Mendy!

- He?

- Hol lakik Nolee?

Két szintes kertes ház. Berlin szélén, Mendyék házától egy jó óra gyalog. A ház előtt, a kerítésen belül virágos kert, vagy 8 féle virág kb. 10-12 darab. Az udvar hatalmas, de mégsem feltűnő. Kis híd, kis tó, kis macska... van itt minden! A csengőt megnyomva egy közép korú, fekete hajú nő jött ki.

- Nolee barátja vagy?

- Hát... az attól függ, hogy a barátot milyen értelemben használjuk... xD

- Nolee nincs itthon. Elment megsétáltatni a kutyát! De megvárod?

- Hát... ha nem gond...

- Édesem... ha gond lenne nem mondanám! :)

Beérve a házba egy kicsi előszoba volt. Ott volt egy ajtó ami a lakásba vezetett. Felmentünk az első lépcsősoron, de ott csak a nappali volt. A következő végén 4 ajtó. Rámutatott a középső mellettire bal oldalt.

- Ez a lányom szobája! Érezd otthon magad.

- Köszönöm.

- Nagyon szívesen!

A nő elment és már csak a lépcső recsegéseit hallottam. Körülnéztem. A szoba szép világos kék volt. Otthonos, és mellesleg elég lányos. A falon néhány kép virágokról meg állatkákról. Két ágy, az ajtó mellett kitolva a falig. Az egyik rózsaszín a másik citromsárga. Egy íróasztal rajta egy füzettel és egy tolltrartóval. Az ágyak között volt egy éjjeli szekrény. Elég színes szoba! De szép. Még padlószőnyeg is van, ami bordó színű. Az ablak bukóra volt nyitva és érezni lehetett, ahogy a nyári szellő besurran a függöny alatt. A sötétítő narancssárga, de a függöny maga piros.

Két sóhajtás közepedte leültem az egyik ágyra és megint körbenéztem a szobába. A szekrényen megakadt a szemem, de nem tudom miért... talán csak érdekelt mi van benne, de minden bizonnyal ruhák.

Kényelmesen hátradőltem és a plafont tanulmányoztam, mikor kinyítódott az ajtó:

- Te?

- Igen én. *feláll* Beszélhetnénk mondjuk négy szem közt?

- Hát... látsz itt valakit rajtunk kívül? Eléggé négy szem közt vagyunk...