X.fejezet: Csillagok és szívecskék
Sziasztok! Íme a 10. fejezet! Jól elszaladt az idő ezzel a sztorival. És már itt tartok! Mondjuk nem túl nagy dicsőség, de én mégis örülök neki, hogy ilyen "messzire" eljutottunk... xD vagyis eljutottam, mert ti ugyan nem nagyon töritek magatokat a kommentáláson! -.-" Eddig össz - vissz 3 ember írt: ebből az egyik én voltam... és legkitartóbban Angel barátnőm írt! Neki külön ajándékot fogok adni, ha minden részhez kommentál az utolsó fejezetig! Ami már lassan itt van, mert én nem szeretem a hosszú történeteket! xDxDxD
Bye: Meloddy345
Nagyon érdekelt, hogy mi az, amit Bill mondani akar. Jóformán a szememet se hunytam le egész éjjel, annyira idegesített. De a tegnapi nap az nagy volt... főlleg amikor... á! Hagyjuk. Reggel félkómában felkeltem és eszembe jutott, hogy Vasárnap van erre én 7-kor kelek. Kimentem, megittam egy jó nagy pohár kakaót és nem reggeliztem semmit, mert étvágyam se volt. Bementem a fürdőbe egyenesen a tükör elé, és akkorát ugrottam, hogy még a holtak is kiugrottak a sírjukból. Veletek nem szokott ilyen lenni, hogy megilyedtek saját magatoktól? Velem minden reggel előfordul... xD rendbe tettem magam, felöltöztem és hallom, hogy csörög a telefon. Azzal az álmos, de mégis dühös hangommal beleszóltam:
- Mi van?!
- Jól van na! Azért nem kell megölni telefonon keresztül...
A hang ismerős. Halálra rémültem mikor így szóltam:
- Bill?! Te honnan a jó kínhalálból tudtad meg a mobil számom?
- Hát tudod: Anna mondta el.
- És Anna számát honnan tudtad meg?
- Gustavtól...
- És ő honnan tudta meg Anna számát?
- Hát még Anna adta meg neki.
- Anna? o_O?
- Igen. De csak azért, hogy néha elérhesse.
Én sokmindent tudok Annáról, hiszen a legjobb barátnőm, de ezt még gondolni sem mertem, hogy pont Ő adja meg Gustavnak a számát. Ha jól tudom, utálja! >_<" Akkor most mi van?
- Na, jó. Nem érdekel! Helyzet?
- Akkor délután át tudsz jönni?
- Ja.
- Oké. Am: fél kettőkor jó lesz?
- Tökéletes! Majd azt mondom itthon, hogy Annával megyek valahova.
- És miért is nem az igazat?
- Ezt most komolyan kérdezed? Nos, akkor: szerinted ki hinné el azt, hogy pont Bill Kaulitzal lesz találkozóm?!
- Ő... Senki?
- Talált - süllyedt, lángész! Csoda, hogy azzal a nehéz felfogásoddal mégis megértetted!
- Jól van... azért nem kell kinyírnod!
- Hát pedig már lassan ott tartok... akkor fél kettőkor?
- Aha. Várlak! Csumi...
Azzal letette. Én erre elkezdtem hangosan gondolkozni:
- Méééég CSUMI! Akár egy rossz buzi... -_-" hát jó. Akkor fél kettőkor...
Felhívtam Annát és jól lebasztam. Hogy merészelte megadni az én számomat valakinek, az engedélyem nélkül? Kiborító...
- Hát szerintem jól el vagytok együtt csak azért.
- Neked elment a maradék eszed is! Még, hogy én jóba AZZAL?
- Jó. Ne légy már ennyire kiakadva! Megtörtént oszt' kész... ha nem tetszik, vegyél új SIM kártyát, vagy egy másik telefont.
- Hallod: szaladok! Meg mellesleg csak erre van pénzem...
- Oké én meg leteszem, mert az öcsém lassan letáborozik a telefonom mellett.
- Jó, te tudod: szia. Majd fél kettőkor!
- Okés! Cső... csumi!
Már megint? Mi van ma? "Csumi - nap" ? Csak mert mindenki így köszön...
Ekközben Annáéknál:
Anna: ad egy kisebb fajta tarkóst öccsének, Öcsi: kiröhögi;
Megint Selenánál:
Megfogtam magam és benyomtam a gépet. Keresgéltem a sztár hírek között. Hurrá! Még nem jöttek rá arra, hogy mi volt tegnap... remélem nem is fognak! Ahhoz képest, hogy milyen város a milyenk, egyáltalán nem elevenek a paparazzik... szerencséjük! De a két férfit, akik a múltkor kergettek minket hál' istennek lecsukták. Az autójukból kiszállva elkaptak egy fiatal nőt, akit Mirandának hívtak. Miranda találkozott volna a barátjával. A srác észrevette, ahogy a barátnőjét tapizzák és tárcsázta a biztonságiakat. A rendőrség 20 perc múlva kint volt és elkapták a gazfickókat, akiket a "Dupla-páros" néven ismertek. Ikrek. Lassan kezd elegem lenni az ikrekből! T_T Sokszor meggyűlt már velük a bajom. Főlleg egy bizonyos ikerpárral! És már megint itt lyukadtam ki. Mivel semmi egyéb nem volt, ami érdekelt volna, lekapcsoltam a számítógépet és csináltam reggelit anyunak. Így már tuti, hogy kienged! xD
Délután 14.30
Anna most végre nem késett. Puszi - puszi, aztán elindultunk a hotel felé. Érdekes: egy hotelbe megyünk, a Tokio HOTELhez. Milyen irónikus, nem? Aztán a hotelt elérve a kapu-őr megkérdezett minket, hogy hova megyünk. Nem hitte volna el, hogy Billhez, ezért inkább azt hazudtuk, hogy testvérek vagyunk és az unokabátyánkhoz jöttünk. Szerencsére nem kérdezte meg az "unokabátyánk" nevét. Bementünk és körülnéztünk: voltam már ebben a hotelben. A nővérem is volt már itt nyári munkán. Találkozott Avril Lavignenal és a Jonas Brothersel. Mázlista! Bár ő egyiket se szereti... a lifthez igyekeztünk. Mikor az ajtó szétnyílt egy nő jött ki a kiskutyájával. A kutyust megsimogattük, a nő pedig azt mondta, hogy aranyosak vagyunk. De jó! ^^ Bent a liftben csak mi ketten voltunk Annával. Fölfelé menet végigröhögtük az utat. Igyekeztünk és akkor megint nagyot nevettünk, amikor azt vettük észre, hogy van egy 483 - as szoba. xD De a TH a 489 - esben volt. Bekopogtunk. Tom nyitott ajtót.
- Á! Végre...
- He? O_O?
- Gyertek már be!
Azzal berántott. Mi csak annyit mondtunk, hogy: wááh! És bent ahogy körülnéztünk szinte üres volt minden. Egy rakatnyi bőrönd volt a nappali közepén. Tudtam, hogy ez lesz... én meg azt hittem, hogy mást akar mondani Bill! De ezek szerint nem... biztos csak azért hívott, hogy elmondja, hogy elmennek és, hogy bocsánatot kérjen tőlem. Így legyen ötösöm a lottón!
- Szia, Anna. Szia Selena. Egy másik országban lesz koncertünk, elutazunk. Csak bocsánatot akartunk kérni tőletek, hogy olyanok voltunk veletek.
- Igen. Tényleg nagyon bocsi lányok!
- Semmi baj.
- Ahogy mondja!
- A gépünk holnap fog felszállni. A reptérig vonattal megyünk.
- És az autókkal mi lesz?
- Am: azok csak kölcsönbe voltak. Addig amíg itt voltunk.
Kölcsönbe... két faintos autó! Az oszt' igen... ez egy kész vagyon! De most mit vártál? Ezek milliárdosok... nekik ez nem is pénz!
- Jaj! Anna... gyere! Adok neked valamit!
- Kapok tőled valamit? :)
- Aha. Remélem tetszeni fog.
- - - > ELMENNEK < - - -
- Na, gyere Tom! Még van egy pár cucc... segíts kivinni őket!
- Oké Georg...
- Várjatok srácok! Hogy mentek ki az állomásig?
- Hát még az egyik autót nem adtuk vissza, mert annak a kölcsönzője az pont a vonat állomás mellett van.
- Sejthettem volna.
- Na, gyere!
- Jól van már no!
Ők röhögve felmentek a szobába és pakolni kezdtek. Gondolom én! Bár... ki tudja, mit csinálnak? xD Bill odalépett hozzám és mosolyogva rámnézett:
- Azt hitted, hogy neked nem vettem semmit?
- Ó... nem kellett volna! Meg sem érdemlem, mert köcsög voltam veletek!
- Dehogyis nem!
Elővett egy dobozkát. Nem volt túl kicsi, de nem is volt túl nagy. Szépen be volt csomagolva: rózsaszín volt a csomagoló, amire az volt írva: Du bist zu süß! (azt hiszem: te nagyon édes vagy, vagy valami ilyesmi. A német sose volt az erősségem pedig tanulom azt is, ahogy az angolt!) Egy kis piros szalaggal volt összeszorítva, amin csillagok és szivecskék váltogatták egymást. Ránéztem Billre, s végre sikerült rámosolyognom és belenéznem egyenest a szemébe.
- Végre. Ezt vártam már!
- Mit is?
- Azt, hogy egy kis harag nélkül is egyenest a szemembe nézz!
- Hm... :)
- Remélem ez idő alatt kibékültél a Tokio Hotellel!
- Persze. A TH-val igen, de veled nem!
- Hát kösz... ^^"
Erre mind a ketten elkezdtünk nevetni.
- Nyugi. Csak a poén kedvéért mondtam, amúgy már egyikőtökkel sincs komolyabb problémám.
- Nekem sose volt veled.
- Tényleg? Pedig az elején nem úgy tűnt...
- A képre gondolsz?
- Aha!
- Hát azon már csak nevetni tudok...
Most megint elnevettük magunkat és mikor már éppen lenyugodtam volna ő megölelt és én először meglepődtem, de aztán viszonoztam az ölelését... belepuszilt a hajamba majd halkan a fülembe súgta azzal az édes hangjával:
- Hiányozni fog a nevetésed...
- Nekem is a tiéd. Annyira fainul tudsz nevetni!
- De te se panaszkodhatsz...
- Jaj, hagyjuk már!
- Selena, én komolyan mondom!
- Hát köszönöm Bill...
Annyira jól esik, ha azt mondja: Selena! De az ő nevét is jó kiejteni... Bill Kaulitz! :)
- Figyelj rám: a dobozkát csak otthon nyithatod ki!
- Mert?
- Majd olvasd el a levelet, amit beletettem. Leírtam neked angolul és németül is. De nekem ez a nyelv sosem vállik az erőségemé... rohadtul nehezen tudtam így is megtanulni!
- Semmi baj! Angolból úgyis ötös vagyok. Majdcsak sikerül! ^^
- Hát remélem...
- De már elég az ölelésből! Hihi...
Eltoltam magamtól gyengéden, de ő még mindíg a derekamon tartotta a két kezét. Rám nézett és egyre közelebb hajolt. Nem volt kedvem kitérni előle, túl jól éreztem magam! ^^ Az ajkaink lassan összeértek és éreztem valami meleget belülről. Ez talán az, amire gondolok? Te jó isten! De nyálas... de olykor ez a csöpögés is romantikus! Én pedig... kicsi korom óta szeretem a romantikát... most végre kitisztult a kép! Én tényleg szeretem...