IX. fejezet: Itt mindenki ellenem van!
Alloha! Na, ez most egy kicsit érdekesen jött ki.... ezt a köszönést, mint tudjuk Hawaii-on szokták alkalmazni és ez a sztori egy német együttesről szól... annyira cuki tőled Angel, hogy folyamatosan írsz minden részhez!! ^^ Én is megnéztem az oldalad és nekem a te sztorid nagyon bejött!
Am: a 8. fejezethez elfelejtettem címet írni. Azért nincs harag? *széles vigyor, fogadj örökbe tekintet* De legalább ehez írtam.
Na: pázik!!
Georg pár perc alatt felszívódott. Pár perc. Pedig állítólag egy negyed óra kellett neki az elkészüléséig, de nekem fel se tűnt. Már csak Bill és én voltunk a nappaliban, ami elég nagy volt! Főlleg az a plazma TV... mit szoktam ilyenkor mondani? Hát... aki megteheti... nem is tudom: talán ezt utálom bennük a legjobban. Ezek a gondolatok jártak a fejembe. A kanapén ülve sóhajtottam egyet, majd az imént előre csúszott hajamat birizgáltam és fésülgettem az ujjaimmal. Üres tekintetem a padlóra koncentrált, majd egy kis idő után átvándorolt a mellettem ülőre, aki hozzám hasonlóan a földet leste erősen. Mikor észrevette, hogy őt figyelem ő is rámnézett. Én akkor rögtön elfordultam. Ő egy kicsit elszomorodott, de aztán hátradőlt és felhejezte a kezét a hátam mögé és keresztbe tette a lábait. Azután rámnézett:
- Miért is gyűlölsz minket ennyire?
- Nem rád tartozik.
Én előhoztam a flegma picsa típust. Neki ez nem tetszett!
- Pedig még kedves voltam, de úgy látom nálad felesleges, túl flegma vagy.
- Mi van?
A kényelmes pozíciómból egyből támadásba lendültem. Hogy jön ő ahhoz, hogy leflegmázzon engem? Na tessék... és nekem egy ilyen valaki tetszik! Tök jó, hogy a múlt hónapban még ki nem állhattam, mert tönkreverte a jövőnket Annával. Ezt sose bocsájtom meg neki! És még ő flegmáz le engem... mondjuk végülis van benne valami! xD De ő akkor se mondhatja!
- Flegma vagy! Jobb ha tőlem tudod...
- Ha tőled... ? Á! Te inkább meg se sólalj Ő - Beképzeltsége!
- Azt mondod beképzelt vagyok?
- Pontosan! Csakhogy leesett!
- Én vagyok a beképzelt? Akkor te mi vagy?
Erre nem tudtam mit mondani, de már bizsergett a tenyerem... azt hittem úgy felképelem, hogy ott marad! Már lassan a sírás kerülgetett annyira mérges voltam! De nem... ha most elkezdenék bőgni, akkor biztos újabba beszólásokkal jönne nekem! Bele se merek gondolni milyenekkel...
- Igen! Te sokkal beképzeltebb vagy, mint én!
- Igazad van, te nem beképzelt vagy, hanem egy hülye! Egy igazi hülye, aki ráadásul vérbuzi is!
- Vérbuzi? De neked mégis bejövök nem?
Már tényleg nagyon mérges voltam. Akár egy időzített bomba! Mindjárt úgy megverem, hogy beszarik! Esküszöm! Most egy "Mindjárt megöllek!" tekintettel feléfordultam és belenéztem a szemébe, hogyha kedves az élete húzzon nyúlcipőt! Méghogy nekem tetszik! Áh! Talán elhamarkodtam ezt a megitélést...
- Te most viccelsz? Jól tudod, hogy ki nem állhatlak!
- Szerintem meg igenis tetszem neked, csak még magadnak se mered bevallani!
Miközben ezek a szavak szaladtak ki a száján én felálltam és elindultam volna az ajtó felé, de ekkor ő is felállt és megfogta a kezem. Én hátrapillantottam, de időm sem volt akármit is tenni, mert ő magához rántott és megcsókolt. Közben a még szabadon lévő kezével a derekamat fogta. Le kellett hajolnia, mert van egy pár 10 centi köztünk... xD én nagyon meglepődtem. Csak pislogtam és semmi több. Miután elengedett ravaszul elmosolyodott:
- Hagytad magad, ebből arra lehet következtetni, hogy nekem volt igazam. Te kis beképzelt majom! Belém vagy zúgva édesem!
- Miért mondod ezt? Honnan veszed?
Már kevésbé voltam ideges. Hát igen! A csók meghozta a hatását... ez van!
- Hát lássuk csak! Am: emlékszel arra, amikor elkísértelek suliból jövet?
- Igen?
- Az utcátokban is hagytad magad...
Na most tényleg elpirultam! De még mindíg éreztem egy kis haragot, bár nem sokat!
- Meg ott volt még az is, amikor először találkoztam veled a koncerten. Tetszett mi?
- Jó! Tudom mire akarsz kijukadni, de ezek nem adnak magyarázatot semmire!
- Semmire? Pedig... amikor a múltkor is!
- Jó - jó! Nem kell tovább mondani...
- Dehogynem!
- Ne már!
- Akkor meg még TE voltál az a valaki, amikor megöleltél és azt mondtad: bocsánat... bocsánat!
Már hallani se bírtam ezért felkiáltottam:
- Hagyd már abba!
Elfordultam, mert éreztem, hogy könnyek sokasága tartott nagy gyűlést a szemem sarkában... persze egyből versenyfutásba indultak az arcomon! Én a kezemmel alig győztem őket elterelgetni. Ekközben Bill hátulról magához ölelt.
- Jó. Abbahagyom, de ne sírjál! Nem szeretem ha egy lány miattam sír... pedig elég sokszor előfordul, de még sose esett ilyen rosszul...
Na most ilyenkor, mit is kellene mondanom? Foggalmam sincs! xD Aztán rövid töpprengés után rájöttem, hogy az lenne a legjobb ha nem tanakodnék ennyit és nem lenne semmi reakció... dx
- Erre most nyilván nem tudsz mit mondani. De nem hibáztatlak! Téged könnyű zavarba hozni...
- Ebben igazad van...
Most elengedett és én szembefordultam vele. A szobában csönd. Sehol senki! Egy kis idő múlva ajtócsapódás törte meg a szép pillanatot.
- Szia Susan!
- Szia Tom! Majd hívjál!
- Jó.
Azzal Susan ejtett egy kedves mosolyt Tomra, akin most nem volt póló. Nem vagyok kíváncsi arra, hogy mit csináltak! ~_~" Én Billel csak tátott szájjal néztem, ahogy Susan elhagyja a lakást. Azután Tomra tekintettünk, aki integetett nekünk. Mi vissza intettünk még mindíg tágra nyílt szemekkel. Tom bement a szobába, de még egyszer rákacsintott testvérére. A kis! -_-* Na, ez kész... itt mindenki ellenem van? Hát ilyen nincs... Bill csak kiröhögte és közbe rázta a fejét, ezzel azt akarta mondani: ez hülye... vagy valami ilyesmit! ^^ Visszafordult hozzám:
- Tomnak mindíg a szexen jár az esze... minden koncerten más csajt szed föl, mert ő az egyéjszakás kalandok híve. Nem kell vele foglalkozni!
- Hát, te tudod... a te bátyád nem az enyém!
- Tulajdon képpen csak kb. 10 perc van köztünk.
- És? Az a 10 perc is 10 perc...
- Végülis...
Vállatvont és az ablakhoz állt. Még mindíg esik az eső! Ez nem igaz... sose fogok én hazakerülni? Ránéztem az órára: mázli! Még csak 4 óra lesz 5 perc múlva. Ha jól számolom van két órám és öt percem addig amíg anya nem jön haza! De hatkor ha esik, ha fúj nekem mennem kell, mert ki fog akadni. És tudjátok milyenek a szülők! Bár: van nálam telefon szóval aggodalomra semmi ok, de akkor is!
Ahogy Bill ott állt az ablakban én is odamentem hozzá. Ő rám nézett majd vissza az üvegre. Én is kitekintettem. Susant még látni lehetett, ahogy befordul a sarkon. Akkor azt nézte. Miután újdonsült barátnőm eltűnt a színről Bill behúzta a függönyt majd megint felémfordult:
- Még mindíg esik. Ez estére nem fog elállni. Ha gondolod szívesen hazaviszlek.
- Ó, azt nagyon megköszönném!
Az ellenségeskedés eltűnt a szemünkből és mintha már ezer éve barátok lennénk úgy beszélgettünk. Barátok? Hát... legalábbis valami olyasmi... gondoltam: ha már így feldobta a labdát én szívesen visszaütöm neki. Felmentem Annáért majd Bill és Gustav hazavittek minket. Egész jó volt az út leszámítva azt, hogy beszálláskor és kiszálláskor vizes lettem. Bill és Gustav semmiképp nem akartak kiszállni. Ki tudja? Lehet van a közelben egy celeb fotós, vagy paparazzo. Megköszöntük nekik majd hazaszivárogtunk Annával. De Bill még azt mondta nekünk, hogy holnap mindenképpen menjünk át hozzájuk, mert ő nekem akar majd mondani valamit. Kíváncsi vagyok, mit...