Egy ilyen álmatlan éjszaka után természetes, hogy semmi kedvem nem volt iskolába menni. Anna és én mindig rendszeresen együtt megyünk iskolába. Persze rögtön megkérdezte, hogy felraktam e, de én csak annyit mondtam neki, hogy nem... fel is háborodott emiatt! De kimagyaráztam belőle magam. Ez az én különleges képességem, mint Billnek az éneklésnél a hangja.

Meglepő módon most nagyon gyorsan letelt ez a hét. De nem bírtam kiverni a fejemből, azt a szemet, azt az arcot és azt a mondatot...

PERSZE! DE ÉN EZT NEM A KÉPRE ÉRTETTEM....

Hurrá.... újabb nyugtalan éjszaka: már hallom is lelki füleimmel, ahogy a nővérem mondja: Hugi! Miért nem alszol? Képzelhetitek.... egy híres ember így fel tudja forralni az agyvizem! Na tessék... emlegetett szamár! Pont szemben jött velem egyenesen felém....

- Hello Kisasszony! Mi lett a képpel?

Én erre csak sóhajtani tudtam és azt mondtam neki, hogy nem tettem fel, de ne örüljön, mert bármikor feltehetem....

- Tudtam, hogy te nem vagy olyan, Selena....

- Honnan tudod a nevem?

- Hm... nem is tudom! Talán elég ha csak annyit mondok: a google a legjobb barátod! Meg te is mondtad…

- Kösz... -.-"

- Hát igazán nincs mit....

Egészen hazáig követett és amikor éppen befordultam volna az utcánkba elkapta a kezem:

- Kérlek! Ne tedd fel a netre!

- És miért is ne? Hiszen az enyém!

- Oké - oké.... tedd csak fel nyugottan!

- Mi van? o_O?

- Mondom tedd csak fel nyugodtan, de akkor te se leszel külömb azoktól, akik mindennap a celebek nyomaiban vannak és minden áron őket hajkurásszák!

- És akkor mi van?

- Végülis.... semmi....

Hát igen.... Bill egy olyan ember, akit nem lehet kiismerni. Egyszer ilyen, egyszer olyan.... de amikor rám néz azokkal a megigéző barna szemeivel, mindíg elpirulok. De, hogy miért? Jó kérdés....

Ahogy befordultunk az utcánkba egy lélek se volt sehol. Bill lassan felmérte a terepet. Nem látott egy paparazzit se. De nem csak paparazzót, de még senki mást se! Mintha egy kihalt része lenne a telepnek.

- Érdekes helyen laksz!

- Hehh.... érdekes? Szerintem meg unalmas!

- Unalmas? O_o?

- Az... semmi izgi nem történik soha. De nem csak az utcába hanem a városban sem! Kész nyugalom...

- Ha te mondod... én örülnék egy ilyen helynek... sehol egy fotós, sehol egy rajongó...

- Hát igen, ez nem épp egy ilyen sztárnak való, mint te!

- Tényleg? Pedig szerintem pont nekem való...

Amikor ezt mondta levette a napszemüvegét és leszedte a fejéről a sapkát. Rámnézett. Én meg elpirultam és zavaromban elfordítottam az arcomat.

- Miért vagy mindíg zavarban amikor velem beszélsz?

Bill: lép egyet a lány felé

- Nem tudom...

- Nem tudnál legalább egyszer rám nézni, amikor hozzád beszélek?

Bill: magafelé rántja a lányt, aki ekkor megbotlik és ráesik

Amikor megbotlott a lábam és ráestem, ő átölelt engem. Rámnézett és én is rá.

- Na, végre!

Bill: megcsókolja

Hát igen! Ekkor volt az amikor nagyon meglepődtem. De mielőtt bármit is mondhattam volna neki, Anna jelent meg a színen.

- Anna?

- Selena? Bill! Hagyd békén a barátnőmet! Nem törli le a képet, mégha elmész a Holdig meg vissza, akkor se!

- Tudom... még nem!

- He?

- Ez most komoly?

- Dehogy is! Csak szeretné!

- Igen! És te mondtad... amit én szeretnék azt meg is kapom! Mert én egy énekes vagyok...

Azzal elment és mi csak szó nélkül álltunk ott és néztünk utánna. Ekkor döbbentem rá valamire: én ezt nem fogom megtenni, soha! És a Tokio Hotel tényleg megkapja, amit akar, mert én.... beleszerettem az ősellenségünkbe!

- Figyelj Anna! Délután át tudnál jönni egy picit?

- Persze...

Délután:

Anna kettőkor már ott volt nálunk. Féltem: mit fog a döntésemhez szólni?

- Figyelj Anna...

- Hm?

- Abba kéne hagyni ezt az egészet....

- Hogy mi bajod van?

- Töröljük ki a képet... ez így nagyon nem jó! Ezek sose szállnak majd le rólunk, én pedig: nem akarom elszúrni egyikőnk életét se... ezért is döntöttem így!

- Abbahagyni amiért ilyen sokat szívtunk?

Selena: bólint

- Hát te bolond vagy! De az én bolondom!

- Ezt most igennek vegyem?

- Figyelj: hát én nem tudom mi történt ma suli után veled és Billel, de ha ez a valami befolyásolja a döntésedet, akkor mondok én neked valamit: az érzelmeknek nem lehet parancsolni!

- Mi? Te honnan tudtad meg?

- Elég volt csak rádnéznem, mert ismerlek... :)

- Hihh... :) na, akkor mehetünk?

- Ühüm!

- Ma este 6- kor a csarnokban adnak koncertet! Majd ott....

- oksa!

Este megint késtünk egy pöppit... de az utolsó két számot elértük! Megint...

I can give you
You can give me
Something, everything
You are with me
I am with you
Always, Join me In

Love and death

Love and death
Don’t you mess don’t you mess
With my heart
Love and death

Love and death
Love and death

Love and death
Don’t you mess don’t you mess
With my heart
Love and death

Love and death
With my Heart

With my Heart

Fragile Pieces
Don’t regret the sorrows
That we’ve seen
Take it with us
Step into to
My world
Join me in

Love and death

Love and death
Don’t you mess don’t you mess
With my heart
Love and death

Love and death
Love and death

Love and death
Don’t you mess don’t you mess
With my heart
Love and death

Love and death
With my Heart

With my Heart

All the pain that we’ve been through
I’m dying to save you
Feel the blood in my vains flow
I’ve been dying to save you?

I’ve been watching you swim
I’ll just seeing you drown
As a tragedy of comedy
With my heart

Love and death

Love and death
Don’t you mess don’t you mess
With my heart
Love and death

Love and death
Don’t you mess don’t you mess
With my heart...

Mint ahogyan a múltkor is, most is rögvest kiszúrt engem. De ezúttal nem a színpadnál álltam így nem is bírt velem különösebben törődeni. Nem is baj az! A koncert után rögvest utánnuk mentünk. Be oda ahol ez az egész elkezdődött. Már vártak minket! Vajon mi lesz ennek a vége?