IV. fejezet: Szemtől szemben
Sziasztok!
Kedves Angel! Köszi a megjegyzést... nagyon jól esett! ^^ De jó, hogy végre írt valaki... :) Nagyon hálás vagyok érte!
Ezt a történetet Wordben írtam. Meg is mutattam pár barátnőmnek, de akkor még úgy volt, hogy csak 4 fejezetből áll. De ennek senkinek se tetszett a vége! Ígyhát szóltak, hogy folytassam, szóval nyugi!
Ja! És még valami: holnap ballagok! Szorítsatok, hogy jó legyen és NE essen az eső! Puszi: Meloddy
Újra itt állunk. Szemtől szemben. Anna ekkor bemászott a hátam mögé és megbökött, hogy én csináljam. Nekem se kell kétszer mondani! Elővettem a telefonomat és a szemük láttára töröltem le a képet, ami talán megváltoztathatta volna az életünket.
- Gratulálok Tokio Hotel! Ezt a csatát... ti nyertétek!
A fiúk egymásra néztek és örömükben pacsit adtak egymásnak és megölelték egymást a sikerük végett. Én pedig a magam módján már mentem is kifelé Annával. Nincs értelme annak, hogy itt maradjunk! Búsan lógattuk a fejünket, mikor Bill megfogta a kezem.
- Köszi Selena.... tudtam, hogy te nem vagy olyan, mint azok....
- Saját magadnak köszönheted.... ha te nem mondod, azt amit suli után mondtál nekem, akkor a kép még most is meg lenne.
Azzal elmentem. Kiérve a csarnokból egyenesen hazamentem. Annát persze elkisértem, de nem szóltam hozzá. Szerintem megértette, hogy én mit érzek akkor! Az úton hazafelé elgondolkodtam: most mi lesz? Mihez fogunk kezdeni a Tokio Hotel nélkül? Kit fogunk majd hajkurászni? Tök mindegy... az a lényeg, hogy mi sose fogunk győzni! Legalábbis van egy olyan érzésem....
Sötét esőfelhők másztak az égre. Lassan elkezdett esni az eső. És én csak baktattam hazafelé. Otthon rögtön bementem a szobámba és összeestem. Ott ültem az ajtó előtt és csak sírtam. Elszalasztottam a lehetőséget, hogy létre hozhassam a Pop csili magazint. Felmásztam a székre és benyomtam a gépet. MSN - en bocsánatot kértem Annától, ő meg is bocsájtott.
Eltelt egy teljes hét és második hét Csütörtökén tanítás nélküli munkanap volt, mert a tanárok értekezletet tartottak. Anna beteg lett és így ma nem tudott kijönni. Ezért hát: elmentem sétálni. Séta közben észrevettem, hogy egy sötét zöld merci jön utánnam már egy jó ideje. Kétségbeesetten befordultam egy utcába és ott sétáltam tovább. Aztán mintha autó ajtót hallottam volna, ahogy becsapódik. Mégjobban megilyedtem. Sebes léptekkel mentem az utca vége felé. Egyszercsak megálltam és hátranéztem. Egy fiú jön utánnam! Te jó isten! Most mit csináljak? Küldjem el melegebb éghajlatra? Miért is ne? Már éppen mondani akartam volna valamit amikor a furcsa emberke levette a napszemcsijét. Bill volt az! Fogalmam sincs miért, de odafutottam hozzá és megöleltem. Elkezdtem sírni miközben azt mondtam neki:
- Bill! Nagyon sajnálom azt a képet! Én tényleg nem hittem, hogy ilyen nagy baj ha lefotózok valakit! Szörnyen sajnálom! Bocsáss meg!
- Már miért kéne megbocsájtanom?
Ezek után a szavak után letörölte a könnyeimet és megsimogatta az arcom. Méllyen a szemembe nézett és kedvesen megszólalt:
- Nem bocsájtok meg, mert nem haragudtam rád!
- Mi?
- Mondom: nem haragudtam! Rád soha!
- Tényleg? Nekem valahogy nem úgy tűnt!
- Hüm... ^^ na jó! Egy picit mérges voltam, de nem annyira, hogy összevesszek veled, Selena!
- Komolyan mondod? : /
- Igen! Halál komolyan!
- De jó! :)
Bill: megöleli Selenát, Selena: ő is
- Rád soha nem fogok haragudni!
Aztán ismét sírni kezdtem.... de ezúttal azért, mert nagyon örültem! Örültem, hogy a kedvenc énekesem nem haragszik rám.... nagyon örültem! Ekközben el is felejtettem, hogy Anna meg beteg....
- Haapcsi!! Ez nem igaz...
Anna: kifújja az orrát
- Anna! Egyik barátod van itt! Felmehet?
- Ha nem tart attól, hogy megfázik, igen!
- Szia Anna!
- Anya! Nem azt mondtad, hogy az egyik barátom van itt?
- A fiú azt mondta, hogy a barátod!
- Hurrá... -.-" Na ki vele! Mit akarsz?
Gustav: betesz egy csokor rózsát a vázába
- Selena említette, hogy beteg vagy és megkérdezte, hogy nincs e kedvem meglátogatni téged, én meg beleegyeztem, de üres kézzel nem jöhettem, ezért ezt vettem neked.
- Selena? A kis áruló!
- Most mi van?
- Figyelj: lehet, hogy kitöröltük azt a köcsög képet a telefonból, amiből akár híres újság írók is lehettünk volna, de attól még nem mondtam, hogy barátok vagyunk!
- Szerintem pedig lehetnénk.... te tényleg jófej vagy! Szívesen barátkoznék egy ilyen laza csajszival, mint amilyen te is vagy!
- Szokjál le róla....
- Okéé... o_o
- De minden esetre kösz a virágot, kedves volt tőled!
- Hát nincs mit! Akkor: nem is rabolom a drága idődet tovább.... gyógyulj meg édesem!
- Hát anyád!
- Kösz jól van!
Gustav: kimegy
- Gustav... :$
Ez a nap is gyorsan véget ért. Még én is megnéztem Annát, hogy hogy van, de csak annyit mondott: te áruló! És elnevette magát. Hamar meggyógyult és így újra együtt lehettünk.... remélem még találkozunk, Bill Kaulitz....