sosem.gondoltam.volna

Home Facebook Twitter Tumblr Mail me Follow

Tokio Hotel - NG (novella sorozat part2)

Sziasztok!

Noha a faktok mellett minden lelki erőmmel azon igyekszem, hogy végre haladjak valami irányba a Why Not Me?-vel, ettől még nem megy minden simán. Ezért most egy két részes novella sorozattal próbálkozom be nálatok, aminek első részét még ma olvashatjátok! A másodikra nem tudom mikor kerül sor. Aztán pedig teljes erőbedobással igyekszem befejezni a Why Not Me?-t, mert drága barátnőm, Lotte-chan javaslatára már egy másik - nem épp új, hanem 8-os - történettel is készülök! Ezeddig nem mertem feltenni, mert túl sablonnak találtam, de, ha már egy ilyen profi, mint ő jónak érzi, akkor szerintem megér egy próbát! ^^ Jó olvasást. Pussyy!

Emlékeztető:

Franklin Bill 12 (már 13) éves lánya, akiről már karácsony tájt olvashattatok egy történetet. Aggodalomra semmi ok, mert teljesen kamu, hogy lenne egy törvénytelen gyereke, de most megint elő kellett rukkolnom valamivel, ugyanis pillanatnyilag semmi ötletem nincs a Why Not Me? folytatására.

Az előző "részek" tartalmából: Frankie megtudta, hogy az eddig ismert rokonain kívül még van egy apja (milyen meglepő), aki nem is akár kicsoda. Elég sokáig tartott, hogy kialakuljon köztük a jó kis "apa-lánya kapocs", ugyanis Bill nem akart magának gyereket egyenlőre, ahogy bátyja se, Tom Kaulitz, akinek Billel ellenben egy fia született. S talán a serdülő kori "érdeklődés az ellenkező nem iránt" invitálta Jeremyt és Frankiet arra, hogy első sorban egymással próbálják megtapasztalni, milyen is egy komolyabb kapcsolat? Noha Jeremy lelkesedése továbbra is felhőtlen, addig Frankie olykor előtörő cinikus énje ezt nagyban befolyásolja! És nem mindig jó irányban.

Miközben ők lelkesen igyekeznek egy komolyabb kapcsolat csínyát-bínyát kipróbálni, addig Bill ideiglenes választotjával próbál komolyabb utakra térni. De vajon ehez mit szól Frankie, aki világ életében hűen utálta az anyja nevét viselő Larát? És ki az a titokzatos srác az északi partról, aki nem fél Franklint ellopni Jeremytől?

The New Generation - 2.novella

1.rész: Születésnapomra

Miközben tekintéjesen hasba vágtam drága jó édes apámat (ezzel felébresztve őt) már régen rossz volt. Nagyon rosszul tettem, hogy felébresztettem, mert most aztán hallgathatom, ahogy a maga éneklési tehetségével elkántálja nekem a "boldog születésnapot" hajnal óta negyedszer - ami még mindig nem akkora probléma mint az, hogy ezt követően Tom, Ria és Jeremy is csatlakozik. A pokol nyolcadik bugyrában szívesebben partyznék, mint itthon, négy felnőtt rokkerrel, egy nővel, és az unokatestvéremmel, aki történetesen a barátom is. Hiába kérleltem kérlelve a jó öreg Kaulitz "papát", hogy felejtse el milyen nap lesz holnap - ergo ma - mert ő ettől sokkal inkább izgatottabb lett. Mondtam neki, hogy nem kell semmi ajándék, születésnapi köszöntő dal meg oszt' végképp nem! De egy német énekesnek aztán beszélhet az ember, még ha az az illető tulajdon lánya is!

Jaj amúgy tegnap nem voltam hajlangó azzal a kangyár Jeremyvel lenni egy szobában, így apámmal aludtam, ami történetesen neki jelentett extra nagy szívást, hiszen rengeteget forgolódok (és megjegyezném: CSAPDOSOK!) álmomban. De mit is tehet egy magam fajta örökmozgó ennek érdekében? Semmit. Végképp semmit! Amolyan születésnapi szeánsz lett már nálam, hogy előtte való nap örökké összekapok Jeremyvel, és így apuval alszok. Ezt a helyet még a jó öreg "hagy legyek a helyes, és pénzes apukád felesége" jelmondatú Lara sem lophatja el tőlem! Ha én az apámmal akarok aludni azzal is fogok.

Miután már századszor is végigkornyikálták a Happy Birthdayt a hirtelen beálló szünetet kihasználva rohantam ki a szobából, és átérve sajátomba gyorsan kikaptam szekrényemből az első kezem ügyébe akadó ruhadarabokat, hogy ez után a lehető leggyorsabban lelépjek a helyszínről.

- OMG. Ezt kibírni?!

Gondolkodtam hangosan, majd kiérve a tűző napsütésbe rögtön lepörgettem magamban az Angyalok városa béli lehetőségeket. Azért jó itt LA-ben, mert mindig van hova menni. A sok helyet szinte lehetetlen megunni 4 év alatt. Napi választásom kivételesen az óceán partjára húzott, de persze nem a strandolós részére, hanem arra, ahol én eddig azt hittem senki sem jár. Jobb oldalamra magas sziklafal esett, míg a balra már az öböl. Leültem a kellemesen meleg homokba és élveztem ahogy a hullámok befedik meztelen lábfejemet. Közben viszont nem tudtam nem arra gondolni, hogy, akik odahaza maradtak vajon mit szólnak ahoz, hogy se szó, se beszéd leléptem. Na jó! Anjának szóltam, de ő úgysem mondja el. Ha igen akkor megölöm!

Ekközben otthon:

- Hé, Jeremy! Nem láttad Franklint?

- Dehogy láttam! Bár az se kizárt, hogy előlünk menekül. Ismerheted: mindig is utálta az ilyen nagy felhajtásokat a szülinapja körül!

- Mi van?! Dehát én eleget tettem a kívánságának! Nem rendeztem eget rengető partyt, pedig nem mindennap 13 az ember lánya.

- Persze, de ő Franklin! Tudhatnád, Bill...

- Hát már hogyne tudnám. De szinte lehetetlen kinevelni belőle ezt az időnként beálló zombulást, és flegmázást! Nem szeretem.

Bill a napokban egyre többször elgondolkozott azon, hogy egy apának mit kell tennie, vagy, hogyan kell tennie a lánya jól neveltsége érdekében? Viszont ő nem tudta, hogy Franklin csak azóta ilyen kiábrándult, mióta meghalt az édesanyja. Most ugyan mindene meg van, sőtt talán több is, de ettől még nem boldog! Kérdéses ezt a drága apuci mikor lesz képes belátni...

Jeremy látványosan lesz*rta a lelkizést és közben próbált a játékban lévő következő ellenséggel való harcra koncentrálni. Bill persze azonnal észrevette, és megnyugtatta magát, hogy nem csak Franklin neveltetése cseszelődött el, hanem Jeremyé is. Ugyanis a sok hülye kérdés mögött egy vérbeli kocka gyerek állt. Ha az apjára, Tomra tereljük a témát, akkor ez nem is olyan meglepő, mint hinnénk. Ugyanis még a mai napig se veti meg a PC játékokat, pedig már rég túl van a tinédzser koron!

Ilyen gondolatok közepedte Billnek nem esett nehezére kisétálni egy szó nélkül a helységből, és rögtön elé toppant lánya első számú "bébiszittere", Anja.

- Hé, Anja!

- Igen?

- Nem láttad Franklint?

- Ó, hát az előbb osont ki a hátsó ajtón. De nem tőlem tudja, mert meg fog nyúzni!

- Tök jó, hogy elméletben én vagyok az apja, és ő akkor is neked mondd el mindent.

- Ó, hát tudod adni kéne neki egy kis teret. Hiszen még csak most kamasz! Az ifjú hölgyeknek mindig kell egy kis szabadság.

- Az lehet, tőlem meg is kapja, de legalább a születés napján maradna a seggén!

- Hogy beszélsz a lányodról? - társult a beszélgetésbe Ria, aki már kitanult édesanya lévén tudja milyen szavaknak kéne elhagyniuk egy apa száját. Mögötte ott tolongott Tom is, aki épp egy füstölgő nikotin rudat tartott középső, és mutató ujja között.

Bill nem röstelte magát túlzottan, hiszen az elején hangsúlyoztam, hogy ő nem tervezett gyereket, ilyen alapon azzal sincs kifejezetten tisztában hogyan is kellene viselkednie. A hallban ácsorgó díszes társaság még megtoldódott egy taggal, Jeremy személyében, aki élőhalott mód, előre tartott kezekkel sietett anyja felé. Elérkezve hozzá, lelkizésre felkészülten borult anyja dekoltázsára, és a hasonló méretű domborulatok közé fúrta állát.

- Már megint meg haltam!

- Látni... - közölte apja hűvösen, miközben kicsit sem próbálta titkolni féltékenységét saját fia iránt. Nem jelentéktelen módszerekkel próbálta kitúrni Jeremyt Ria karjai közül, és ezt az anya is észrevette, aki öldöklő nézés váltása után szorosan magához vonta fiát. Ria mostanában nem kapott elegendő szeretetet fiától, legalábbis ő így érezte, de ha jobban belegondolnánk, akkor tiszta sor lenne, hogy mindez csak azért van, mert a srácok kamasz korban nem az anyjukon akarnak lógni. Dehát neki ez rosszul esik, na!

Bill hirtelen szükségét érezte a témaváltásnak, és megint Anjához fordult:

- Akkor mégis merre mehetett?

- Elment az északi partra.

- Jeremy! Hozd vissza!

Tom már csak azért is parancsolt úgy fiára, mint holmi ebre, mert akkor tudta, hogy az nem szólhat vissza, és Ria keblei megint csak és kizárólag az ő birtokában lesznek. De fiától nem épp a várt választ kapta:

- Keresd meg te, ha annyira akarod!

Tomnak elő kellett rukkolnia valami ellenérvvel, amit meglehetősen gyorsan talált is:

- A te csajod, és nem mellesleg az unokahúgod!

- Hát aztán?

És még Tom azt hitte Jeremyre semmi nem ragadt belőle... ennyit erről! Akár csak magát látná.

***

A víz olyan csábító volt, hogy lassan eljutottam addig, hogy még beljebb merészkedjek. Éreztem ahogy a lábam alatt kígyózó hínár védelmében sok, apró, már-már mikroszkópikus élőlény próbál menekülni a lábamra nehezedő testsúlyom elől. Párat talán eltiportam, és azok már nem élnek, de még több millió élet van az óceánban, ilyen alapon pedig ez nem is akkora veszteség. Miközben rájöttem, hogy a telefonom még a zsebemben pihen, és visszasiettem a partra, hogy betegyem egy kitülemkedő gallyra helyezett táskámba, addig valami miatt erősödött a sodrás, és kishíján elestem. Mivel nem akartam telefonom éppségét kockáztatni (azt csak akkor teszem, ha már meguntam, és akarom, hogy apa vegyen egy újat - igen, mint egy anyagias picsa), ezért szaporáztam lépteimet, és kisprinteltem. Gyorsan bedobtam a telefonomat, és villám szerűen meredtem hátam mögé, az óceánra. Elakadt a lélegzetem - nem, nem egy hableányt láttam, hanem sokkal jobbat: Peter Wranch-et, amint fedetlen, kidolgozott felsőtestén végigsurran pár szerencsés vízcsepp, és sötét barna, rendkívül sűrű haja nedvesen tapadt arcára. Levegőt venni is elfelejtettem extázisomban, és néztem, ahogy akrobatikusan egyensúlyozik vörös szörf-deszkáján. Tudomásom szerint nem egy versenyen kapott érmet, és a Hivatalos Amerikai Szörfversenyen is 9. helyezést ért el, emellett nem hunyhatunk szemet a tény fölött, mi szerint idén végzős diák a gimiben, ahova én is készülök. Nem mintha nyomoznék utána, de tudom, hogy 19 éves, és éltanuló. Emellett brutálisan pofátlanul jó pasi!

Alig vártam, hogy eljusson a partig, ahol én csorgó nyállal vártam rá.

- Aloha, Sidek!

Imádtam, hogy a vezeték nevemet C helyett, Z-vel mondta ki mindig. Ő volt az egyetlen, akitől ezt el tudtam viselni. Ó! Mielőtt nekiesek az ábrándozásnak tisztázhatnám, hogy édesapám a saját érdekemben íratott be a suliba, mint Franklin K. Zidek, hogy nagyobb biztonságot élvezzek a média elől, de még milyen jól tette! Mert most az egész suli helyett csak annak a 85%-a van tisztában azzal, hogy az ő lánya vagyok. A K egyébként a Kaulitz lenne amúgy is, de ezt jól eltitkolta (legalábbis ezt érezte még anno) azzal a ponttal.

- Hy Peter. Mi a helyzet?

Próbáltam megőrizni lazaságom, de ez nem járt túl nagy egyszerűséggel, ugyanis bitang pusztulatosan jó pasi. Csak ne lenne egy híján 20 éves! Nos... ilyen esetekben rendkívül nehéz elfogadni, hogy közte és az apám között csak kurta 9-10 év van. Még egy ok, amiért nem javaslom a védekezés nélküli szexet senkinek tinédzser-rokk sztár korban! Van, hogy elgondolkodom, vajon az unokabátyámnak, Tomnak vajon hány törvényen kívüli gyereke van?

- Semmi, édes. Szépek a hullámok, és az idő is smakkol. Tökéletes, hogy szörfdeszkára pattanva kiélvezzem, nem?

- Cool... milyen kár, hogy én még sose szörföztem! Akkor talán tudnám miről beszélsz.

Persze sajnáltatásom mögött erőteljesen megbújt, hogy rávegyem egy kérdésre. Ezt nem nevezném hölgyválasznak, mert esetünkben csak komoly kerítésekkel érem el, hogy megkérdezzék tőlem, amit akarok.

- Akkor nem is tudsz szörfözni?! Nahát. Ez szívás Sidek! Megtanítsalak?

- Nem venném rossz néven. - vigyorogtam, mint a tejbe tök, és közben próbáltam szívdöglesztően nézni. Noha még csak 13 vagyok, de szerintem simán rám vágná az ember a 16-ot! Ilyenkor nem veszem rossz néven, de mi lesz velem felnőtt korban? Vajon 27 évesen 30-nak nézek majd ki? Ó szuper.

- Sirály. Van nálad fürdőruha?

- Rajtam, nem nálam! De ezzel az erővel határozottan igen.

- Helyes! Kapd le ezeket a göncöket, és csobbanjunk.

Azt hiszem tökéletes szülinapom lesz...

(Ekközben Bill és Anja elindultak megkeresni Franklint.)

- Most komolyan nem szörföztél még, vagy ez csak kifogás?

- Helyesebb megközelítés, hogy még soha nem szörföztem, és ez jó kifogás!

Tájékoztattam a saját bevállalós módomon, és itt ki is hunyt a tudományom, mert megcsappant az önbizalmam a szexi mosolya végedt. A mosolya még jobban kiszélesedett, és elmagyarázta hogyan száljak fel a szörfdeszkára.

Szép fürdőruhám volt, kijelentem. Ez épp kapóra is jött! Színes egyéniségemet tökéletesen tükrözte a szivárvány mintás bikini, ami kihangsúlyozta hosszú szőke hajamat, ami a pára végedt tökéletesen behullámosodott.

- Megnézzük, hogy fel tudsz e állni. Kapaszkodj belém nyugodtan, ha elesel elkaplak. - nem véletlen, hogy tényleg elestem. Noha 13 évesen már beillek egy szűz ribinek, attól még leszögezhetem ez csak a látszat. Egyszerűen élvezem az életet, és most Jeremy sem érdekel! A múltkor őt is rajta kaptam, ahogy Ruti Hayekkel fagyizgat, bár azt már nem vártam meg, hogy egymás szájából is kinyalták e a fagyit, mert csak lesiből néztem. De úgy döntöttem nem vonom érte kérdőre Jeremyt, hiszen ez csak egy amolyan apjától örökölt tulajdonság, nem? Ilyen alapon én is örökölhetek Tomtól, hiszen Billel, azaz apuval ikrek. Vajon miért esik nehezemre leapázni őt?

Miközben már harmadszor készülök leesni Peternek új ötlete támad:

- Mi lenne, ha előtte még csak kézzel és lábbal eveznénk?

- Felőlem!

Válaszoltam, mert nekem addig mindegy, amíg vele vagyok. Bár nem tudom Jeremy mit szólna hozzá... de e percben nem is ez köt le! Ráérek még hűséget fogadni egy férfinak, nem?

Peter parancsára ráültem a deszkára, és magam előtt támaszkodtam feszesen tartott karokkal.

- Ügyes... - bökte oda, majd bemászott mögém, és átkarolta a derekam. Állát enyhén a vállamba bökte, én pedig elpirultam mikor éreztem, hogy gyengéden simogatja a hasamat. Jeremy mikor csinál ilyet? Ő álltalában csak a nyelvét dugja le a torkomon, és a seggemet fogdossa. A gyengédség hiányzik. Vagy lehet tudatlan vagyok, és nem vagyok tisztában dolgokkal? Persze, semmi kétség, hiszen ez elég rövid út ahoz, hogy ágyba vigyenek valakit, ugye? Biztosra veszem, Jeremy szokott beszélni ilyenekről.

- Kösz! - ujjongásom ugyan tettettem, mert kezdett megijeszteni az egyre intimebb kapcsolat. Mert mi ez, ha nem intim? Belém van bújva. Csak mondjuk annyira nem zavar, legalábbis nem kéne zavarjon, mert tényleg a szó szoros értelmében egy szex szimbólium, de ettől... - és hirtelen kocsi dudálásra leszek figyelmes.

- Hú, az ott nem a híres faterod?

- De! Ezek szerint mennem kell. Úgy sajnálom!

- Nem gáz, majd máskor folytatjuk. Kiviszlek, gyere!

Segítségével nehezen kijutottunk a partra, és már vártam, hogy elcsattanjon egy atyai pofon, de ehelyett csak egy gyengéd tockossal szolgált a jó drága Bill. Anja a kocsiban pislogott, és beküldött mellé, de fél füllel még hallottam, hogy apám odaböki Peternek:

- Egy számot mondok neked, Pet! Tizenhárom!

Ha jó kedvemben lettem volna, és nem megkönnyebbülten felsóhajtottam volna, akkor még lehet nevetek is, de ehelyett csak bárgyún intettem neki, és már lelkemet készítettem fel a szentbeszédre, Anja hallgatóságában.

- Hallgatlak.

- Mi az, hogy "hallgatlak"? Franklin! Nem a haverod vagyok, hanem az apád! És tudtommal egy 13 éves kamaszlánynak nem tartozik a napirendjébe, hogy húsz éves hullámlovagoknak hagyja, hogy tapizzák őt! Mégis milyen dolog ez?

- Apa! Tizenhárom vagyok. Most te is mondtad! Tudok magamra vigyázni.

- F*szt tudsz magadra vigyázni! - lelassított a pirosnál. Eltakarta szemét hatalmas kezével, és hatalmasat sóhajtott. Követtem példáját egy halkabbal, és forgattam szemeim. Utána persze visszavett, és már kevésbé ingerülten papolt: - Most megérdemelnél egy hét szobafogságot, sőtt, egy hónapnyit is! Nem. Egy évnyit. Ahh! Nem tudom. Na és Jeremyre nem is gondolsz?

- Apa, tartok tőle, hogy a hősszerelmes cuccot nem örököltem tőled. Meg még amúgy is korai! Csak 13 vagyok.

- Tök, jó, hogy előbb még határozottan: tizenhárom vagyok, tudok magamra vigyázni. Most meg? CSAK 13 vagyok.

- Olyan gyerekes vagy néha!

- Még jó! Te pedig még gyerek vagy ahhoz, hogy felnőtt ként kezdj viselkedni. A témát lezártam...

Szánakozó tekintetem nehéz volt legyűrnöm magamban, de közben tudtam, hogy szomorú se lehetek, mert akkor már megint bezárkózik a szobájába, és három napig le se jön, még kajálni se, miközben valami über depis számon dolgozik. Ilyen az élet, ha majd 30 évesen is egy szentimentalista ürge vagy!

***

Miközben eljátszottam a jó öreg boci-szem effektet, és közben leszögeztem, hogy többé nem csinálok ilyet, már az ő lelke is megnyugodott, és még homlokon is csókolt. Aztán elmagyarázta, hogy csak azért aggódik, mert szeret, és szeret, mert aggódik értem. Persze elérte, hogy összezavarjon, de utána nem volt nehéz egy mosollyal felszambáznom az emeleti szobába. Viszont fél úton utánam szólt:

- Majd este felé gyere át hozzám! Beszélnünk kell.

Próbáltam nem aggódani, ami sikerült is, de helyette féltem. Nagyon tartottam tőle mit akar mondani, nagyon ijesztő, mikor komolyan akar dumálni valamiről. Miért is? Mert akkor mindig olyasmiről van szó, amit én totál-tuti-biztos nem akarok.

Felérve Jeremyt pillantottam meg, aki az ágyamon aludt. Hirtelen rám tört a szégyen, és borzasztó embernek tartottam magam, amiért egy nála jóval idősebb sráccal próbáltam összemelegedni az öbölben. Szégyenségemben odabújtam mellé, és átkaroltam. FRANCOKAT ALSZIK! Hátraívelte kezét, és rögtön hátsó domborulataimat kényeztette. Ideges lettem, de hagytam neki, hiszen eszembe jutott a Peterös eset.

- Tudod miről akar veled apád beszélni?

- Nem, de remélem nem is fogom megtudni!

- Én tudom. Apa szerint elég nyilvánvaló, anya szerint pedig várható volt...

- Úr Isten! Mégis mi?!

Megrángattam, amire a hátára fordult, én pedig átgurultam rajta, és most a másik oldalról öleltem.

Mikor szóra nyitotta száját elkapott a borzongás. Rettegtem. Erősen megszorítottam a pólóját, remélve, hogy még se mondja el a dolgot. De ehelyett bekövetkezett, amitől féltem: kinyögte.

- Meg akarja kérni Lara kezét!

To Be Countinied...

posted: szerda, szeptember 26, 2012 | comments: 0

Newer Posts or Older Posts