Hope has Wings - 6.fejezet
Sziasztok!
Végre eljött ez a nap is, mikor tudtam feltenni a folytatást. Ami meg kell jegyeznem nem is lett olyan izgalmas, és hosszú, mint akartam. Sőtt... na mind1! Ezt döntsétek el ti ;) Én meg mindig is próbáltam a legjobbat hozni, de ami nem megy... nos, ezt is tudjátok! És megígérem, hogy a folytatás izgalmasabb lesz, mint ez, csak nyugi! És remélem még azért van vagy két olvasóm x)
u.i.: a félregépelésekért továbbra is elnézést! ^^" - semmi sem tökéletes x)
VI.fejezet: Befogadás
Miközben Melissa és Bill épp az előbb történteken volt továbbra is letaglózva, addig pár szobával alrébb más események folytak a maradék három srác között.
- Ez így jó szerintetek?
- Mármint mire gondolsz?
- Hát arra, hogy ez a Melissa itt van veletek. Tényleg nem tartotok tőle, hogy kirabol titeket, vagy valami?
- Gustav, meg vagy te lőve? Hallod! Nézz már rá erre a csontrakétára... szerinted képes lenne megemelni pl. egy TV-t?
- Na jó, talán azt nem, de ékszereket? És a mi Billünket ismerve hamarosan a kegyei közé fogadja, aztán megint nagyot puffan, mikor a következő fellépésre nem találja a szerencse nyakörvét.
- Azt ő nyakláncnak hívja!
- Nyaklánc? És melyik kis állat kereskedésben lehet ilyet kapni?
Nem sokba tellett, hogy Gustav ezen kérdése után hamarosan ne egy nagy párnát kapjon a gyomrába. A támadás jelen pillanatban nem tudta merről érte őt, de már volt sejtése, hogy kitől.
- Merre hagytad Melissát?
- Felment a szobájába ha épp tudni akarod!
- Már hogy is ne akarnám tudni. Hé gyerekek! Most támadt egy csúcs ötletem.
- Mivel kapcsolatban?
- Azzal kapcsolatban, hogy mit kéne csinálnunk a délután hátra lévő részében.
- Jó! És azt el tudod mondani e szavak nélkül: időgép, gibbon, állatkert, gumi-óvszer?
- Hm. Nem...
- Remek. Akkor csináljuk az én ötletemet!
- Na ne!
- Ne izélj már. Csak twisterezni akarok!
A továbbiakban a négy srác megegyezet a twister ötletet illetően, így szolidan felsétáltak az emeletre, és előszedték a szőnyeget.
***
Melissa az ablakban ült. Éppen nézte a haldokló napsugarak gyér fényjátékát miközben azon morfondírozott, hogy mit csináljon egyedül. Most, hogy itt van, egy családban, megvan mindene (s mindez cirka két nap alatt) nem tart szükségletet arra, hogy feleslegesen lézengjen lelki terroros állapotában. Az igazat megvallva ez sem konkrét lelki terror volt, hanem sokkal inkább egy érdekes frusztráltság, de nem kikészítő szorongás, csak szimpla frusztráltság.
Térdei közé döfte állát, és a továbbiakban azon gondolkozott, hogy min gondolkozzon. Menjen fel Simonehoz? Vagy nézze meg a fiúkat? - nos ez utóbbi már nem is töltötte el félelemmel, mert hiszen már kiismerte egy bizonyos szinten ezt a négy srácot. És ahhoz képest, hogy híres rock sztárok nem is olyan nehéz esetek! Egyáltalán nem kényesek, hanem mulattató a társaságuk, és mellettük nem lehet unatkozni.
Ebben a percben, ami bevillant Melissa elméjében két barna szempár volt. Elszégyelte magát miatta, és eltakarta szégyenlősen az arcát. Majd mély sóhajt követően ellökte magát az ablak párkánytól, és remegő térdekkel ugyan, de hamarosan kitért a szobából. Az útja pedig nem Simonehoz vezetett, hanem sokkal inkább a fiúk szobája felé. Nem tartotta jó ötletnek, hogy Simonet megzavarja a telefonálásos relaxálásban. Vagy csak szimpla kíváncsiságból? Ez sem valószínűtlen.
Ám az ajtójuk elé érve megtorpant. Kicsit előre dőlt, hogy be tudjon nézni mi folyik ott. Hát amit látott nem volt mindennapi! Georg kivételével mindenki egy twister szőnyegen állt vagy guggolt ilyen lehetetlennek tűnő pózokban. Gustav szinte négy kéz láb Bill alatt, Tom pedig Gustav alatt már majdnem hasalt. A csodálkozást mihamarább kuncogás váltotta fel.
- Nocsak! Itt egy Melissa.
- Melissa?! Mmm... te nem szállsz be?
- Nem én!
- Miért? Berezeltél?
- Micsoda? Dehogyis!
- Akkor mit lesel? Gyere! Kezdjünk egy újat.
Tom fel szándékozott állni, így kicsusszant egy mozdulattal Gustav alól, aki összecsuklott, és Billnek kiütötte a lábát. Az énekes is hamarosan földszinti környezetre tért Gustav hátát illetőlegesen! Melissa a két gitárossal egyetemben adott hangot ennek a jelenségnek a nevetségességét körbeírva.
- Te csak ne nevess! Inkább gyere ide, és mutasd meg milyen nagy ember vagy!
- Ahogy akarod.
Melissa széles mosoly kíséretébe lépett csípőre tett kézzel a szőnyeg egyik oldalára, míg a három fiú is elfoglalta a nekik tetsző "sarkat". Kac kac!
- Pörgetek.
A játék kezdetét vette, és Melissa indított. A továbbiak során is ő volt aki megkezdte az újabb köröket, de mindig ő is esett ki legelőször! Már el is szégyelte magát a 4. vagy 5. körben, amikor váratlanul feladta Gustav is.
- Ajj. Öreg vagyok én már ehhez! Hajrá Melissa!
A lány nagyon élvezte a fiúk társaságát - és ezzel szerintem minden kora béli hölgyemény így is van. Legalábbis a nyomó többség! Így Melissa sem egy U.F.O., hogy ne így legyen a szituval. Ám a játék vége felé haladott miután Bill is kiesett... csak Tom és Melissa maradt.
- Bal láb, kék! Vetted Tom?
Navigált Bill, aki épp most vette át a forgatást Georgtól. Gustav felbontott ekközben egy zacskó chipset.
- Bocs Melissa.
Közölte Tom az épp terpeszben álló lánnyal, majd bal lábát betette annak két lába közé. Melissa ismét elpirult, és valami fura szédülés fogta el. Megint zavarban van. Tommal ellentétben, aki még ráadásul előnyt is kovácsolt mindebből! Amióta ketten voltak a fiú mindig a lehető legközelebb akart kerülni Melissához (vagy annak domborulataihoz?). A lány nem élvezte már annyira - szerinte nem. De méllyen legbelül (mint bárki más leányzónak) neki is jól esett egy fiúval ilyen helyzetben lenni. Na persze a szokásos félelem, és aggodalom előhozott pár régi emlékképet a lány elméjében, de Melissa csak hamar meggyőzte magát, hogy ez a Tokio Hotel nevezetű "formáció" nem olyan (senki sem), mint az az ember, aki anno olyat tett vele...
- Melissa! Jobb kéz piros.
Melissa kutatta a szemével a hozzá legközelebb eső pirosat, és mivel nem szándékozott annyival is örömet szerezni a mögötte tevékenykedő Tomnak, hogy bepucsítson, így leguggolt, és elnyújtózott a piros pöttyig. Viszont zavarta az alatta lévő fehér zoknis lábfej! Fintorgott is egyet, de nem szólt, mert azért annyi bátorsága nem volt.
- Tom! Jobb kéz sárga!
- Hú, basszus... inkább feladom. Már így is szédülök!
- Pedig nem olyan nagy dolog.
- Nem e? Inkább örülj, mert most egyszer te nyertél!
A lány továbbra már nem látta értelmét, hogy megint illően válaszoljon. Sosem volt beszédes, főlleg az új ismerősei körében! Ez most sem volt másként. Hamar megpördült papucsa irányába, és várhatóan belecsapódott a mögötte tornyosuló Tomba. Hamar orrára kapta a kezét, mintha megütötte volna, de csak ezzel is enyhíteni akart a szituáción, ugyanis a szokásos arcpír megest felütötte színét a pillanat töredékében. De persze a gitáros srácot egy kicsit sem tette instabillá mindez...
- Nahát! Már elmondhatjuk, hogy közeli ismerősök vagyunk.
Kacsintott. Melissa grimaszolt egyet, majd kikerülte, és eltipegett a papucsáért. Na persze tökéletesen érezte a hátában a négy pillantást... de ez már megszokható, ha úgy vagy vendég egy házban, hogy közel egy hete ott élsz. Egy hét senkinek sem elég, hogy tökéletesen megszokjon egy idegent, nem? Melissa ezt tudta. Aztán mikor a lábbelit végül a helyén tudhatta szembe fordult velük.
- Még egy kör?
- Ajj. Csináljunk már valami mást, könyörgöm!
- Nekem van egy pár tippem.
- Micsoda?
- Menjünk be a városba. Csak egy kicsit!
- A fejedbe látok. Megint fel akarsz szedni egy rajongót?
- Jaj, Istenkém... most mondd meg Melissa! Nem gonosz? Mindig csak a rosszat látja!
Mondandójából persze kivehető volt a tökéletes szarkazmus, az irónia, a cinika, és minden egyébb. Ezért a lány továbbra sem szólt.
Georg szerint a halgatag ember nem rossz ember. De a saját környezetében kicsit különösnek is találta ezt a szótlanságot.
Bill fintorok mögé rejtette Tom iránti szánalmát, és Melissa iránti csekély megvetését. Persze ez sem tömény rossz indulat, csak valahogy most idegesítette a csönd! Tom hasonló poénjaira mindenki kapó, és általában nevetnek, vagy leoltják. Ez Melissa esetében egyiksem volt, mert csak a lábát nézte. Egyenesen a papucs orrát! Szája egyenes vonalba húzódott, arca rózsaszín árnyalatba öltözött. Bill megint fintorgott.
Gustav és Tom körülbelül egy azon gondolattal vezérelődtek e percben! Hogy Tomnak milyen a humorérzéke. Gustav szerint slampos kissé, de persze a gitáros szerint fergeteges.
Melissa hallgatott - még mindig. Meg se mert szólalni??
- Srácok! Odafent vagytok?
- Fent, anyu!
- Remek. Apátok ma túlórázik. Később ér haza. Nocsak! Melissa? Hát téged is lehet a háló körzeteden kívül látni?
A lány ezen már kuncogott. És vele együtt felhevült a négy fiú is, mert mégsem olyan, mint egy agyatlan bábu! Ez azért pozitív.
- Remek anyu. Köszi az infót!
- Oké. Hagyjuk a hálálkodást! Tudom, hogy titeket hidegen hagy... leugrom a helyi boltba! Melissa? Van kedved velem tartani?
- Fél 7. Nyitva van még?
- Neked tudnod kéne.
Rákacsintott Simone, de a lány nem vette a célzást. Erről tökéletes képet adott az ártalmatlan pislogása! Hamar kapta magát, és miután intett a fiúknak odalépett Simone mellé. Simone becsukta a fiúkra az ajtót, így azok csak a lépteket hallották, ahogy lehaladnak az emeletről.