Hope has Wings - 5.fejezet
Sziasztok!
Meghoztam nektek az 5. részt ^^ remélem ez is elér akkora sikert, hogy legalább két komment érkezzen hozzá :)
V.fejezet: Ismerkedj a Tokio Hotellel
Az autóban kuksolva, beszorulva a két fiú közé kissé kínos érzése volt Melissának. Nem tudta elképzelni miért is nem ülhetett volna valaki az anyósülésre! Talán mert úgy sokkal kényelmesebb lett volna mind érzelmileg, mind fizikailag? Lányos zavartságában az ujjai tördelésével igyekezett lekötni minden figyelmét, de ez nem volt elegendő ahhoz, hogy ne hallja meg Bill kérdését.
- Te amúgy hol szoktál aludni?
Mivel megint csak kínosnak találta a válaszadás lehetőségét, ezért inkább elpirult, és kinézett az ablakon - nézett volna, de ekkor Tom tekintetével is találkozott. Nyögött egyet, majd maga elé meredt.
- Mindig máshol.
- Miért élsz kint?
Erre nem akart válaszolni, és nem is kellett, mert Simone kimentette:
- Hm. Nekem sem mondja el! Akkor nektek se igen fogja.
- Jó, hát akkor más kérdés...
- Szűz vagy még?
- Te állat! Nem épp ilyen kérdésre gondoltam.
- Á, én se...
Tom sunyin mosolygott. Valóban érdekelte a téma, mint minden az átlagnál kicsit szebb lánynál, akikkel eddig összefutott. Igen, Melissát is szépnek találta mindannak ellenére, hogy bizonyára az utcán élve nem nagyon nyílik lehetősége a normális higiéniára, vagy az egyébb női afférokra. De az arca csinos volt, és a szeme is jól állt - viszonylag. Tom legalábbis nem találta kancsalnak, vagy főgonosz űrlénynek. A mellei sem voltak se túl kicsik, sem pedig túl nagyok. A feneke már-már tökéletes. - ennyit Tom megfigyeléséről...
Bill kereste azt a témát, amit bátyja nem fog tudni el szúrni egy-egy perverz kérdéssel/kijelentéssel. De nagyon nehezen találta meg! Már épp fel akarta tenni, de mire kimondhatta volna el is felejtette. Talán kicsit fel van dúlva!
Melissa még kínosabban érezte magát. Besüppedt az ülésbe, hátha így megmenekül a soron következő indiszkrét kérdésektől, vagy megjegyzésektől. Simone felé terelte a gondolatait hirtelen: lehet kedves nőnek találta, de ugyanott meg találta benne azt a létfontosságú szülői szigort, más szigorokkal fűszerezve. Az "otthoni" incidens után már azt is tudta, hogy fiait azért fogja ilyen rövid pórázon, mert semmi képp sem akarja, hogy a hírnév a fejükbe száljon. Ez egy bónusz!
Billről nem sok mindent tudott gondolni. Tartott tőle, hogy igen-igen hangulatember, és nem egy könnyű eset. Jobb lesz vigyázni! De azért észrevette, hogy a srác próbálkozik vele kedves lenni, amit többnyire azzal old meg, hogy nem sűrűn szól hozzá. Eddig csak az autóban beszéltek többet!
Amit Tomról gondolt ennél tisztább volt: a kérdéseiből tökéletesen lejött, hogy a szerénység nem épp alapfogalom nála, és, hogy vele is vigyáznia kell.
A végeredmény: SENKINEK SEM SZABAD MEGNYÍLNI!
- Na meg is érkeztünk! El kell mennünk vásárolni, Melissa.
- Na persze...
A pillanattal nem sok lelkesedés járt. A lány térdére könyökölt, és állát támasztotta miközben sejtelmesen meredt maga elé a semmibe.
- Mikorra jöjjek értetek?
- Hát... szerintem egy vagy két óra múlva. Nem tudom!
- Nah, te híres frontember... majd hívunk anya! Ez nem jutott eszedbe, Bill?
- Szakadjál már le rólam!
***
A vásárlásban szinte semmit sem Melissa választott. Mindent Simone vett neki, és próbáltatott fel vele! Ő csak állta. Végtére is: neki már tök mindegy volt.
A középkorú nő most épp két póló között vacilált, ami mind össze csak a színükben különbözött. Tanácstalanul állt a helyzet előtt, mi szerint a piros, vagy a kék az ideálisabb. De aztán belátta, hogy a piros lányosabb és ezzel küldte be Melissát az öltöző fülkébe! Az viszont nem túl sok átéléssel húzta szét a függönyt.
Magára véve a ruhát ismételten a tükörre meredt. A ruháját lehet ki tudják cserélni, de az énjét nem. Lehajtotta a fejét, majd megint felpillantott. Kezeit végighúzta az oldalán és félig el fordult. A hasát fürkészte. Na igen! Amit látott: a nagy semmi. Zavarta, hogy ilyen vézna a teste! De az már annyira nem, hogy ezellen nem tud tenni. Amikor ez eszébe jutott nyugodt lett és el is mosolyodott talán.
- Melissa, beszorultál?
- Mi? Dehogy is!
Egyből kipattant. Ám kicsit rosszul lépett és a pillanat hevében el is esett. Teljesen tehetetlenül terült ki Simone előtt. A nő nevetett:
- Ejnye! Csak nyugodtan! Nem kell itt habajdoskodni.
Majd megfordult és a kassza felé tartott. Melissa billegve húzta a lábára a kb. két órás új cipőjét, és kapta magához pulóverét, ami talán már fél órája a sajátja. Simone után botorkált, aki épp egy hitelkártyát húzott elő, és adott át a műkörmös pénztáros-nőnek.
- Ja, és a lányon van még ez a póló!
- Szabad a címkét?
Melissa megfordult, a pénztáros meg lehúzta a vonalkódot is.
Simone fizetés után megint a lányra nézett, aki még mindig ott csetlett-botlott cipőfűzőjével szórakozva. Sóhajtása mellett megforgatta szemeit, és elindult lefelé, miközben ő maga is azon gondolkozott minek tesz ennyit a lányért. De be kellett látnia: mintha csak a sajátja lenne. Mindig is egy lányt akart! Aki lehetőleg nem egy énekes, vagy egy híres gitáros...
- Meddig akarsz még kínozni?
- Kínozni?! Bocsánat, hogy ki akarom élni magam, mert tudod a fiaimat nem öltöztetgethetem úgy a kedvemre, mint egy lányt! Legalábbis többnyire nem...
Simone-nak kisebbik fia jutott az eszébe, majd megint sóhajtott, és mosolyogva nézett Melissára.
- Remek. Jó tudni!
- Haha! Te nem szólsz bele, hogy mit adok rád? Mondjuk egy szép rózsaszín masli?
- Eszedbe ne..! Simone!!
Szólt rá Melissa, amire Simone nevetve szaladt a kocsijáig. Melissa kezét lengetve utánna... mint a gyerekek. Ez a gyerekes fogócska is csak addig tartott, amikor be nem ültek a kocsiba, és le nem kapcsolák magukat.
- Ahh. Mi lenne ha legközelebb megállnál, mikor mondom?
- Már megbocsájts, picinyem, de te sem igen állnál meg ha épp kergetnek!
- Ó jaj... már vitatkozni sincs erőm.
- Na jól van. Éhes vagy?
- Mint a farkas!
Egy közeli gyorsbüfébe tértek be, ahol is gyros tálat, meg pizzát ettek, és vagy egy liter kólát. Simone még egy kávét is beszorított. Közben persze elkalandozott: ha befogadja ezt a lányt, akkor kb. ő lesz az anyja, és... ó, és valóban lesz egy lánya! Nem csak egy lány kinézetű fia, meg egy pokróc modorú fia.
- Hát te tényleg nagyon jó étvágyú vagy!
- Mit tehetnék? Nem nagyon akad ilyen finomság ott ahol én lődörgök.
- Na igen... és, Melissa? Barátaid azért akadtak?
- Persze. Többnyire... voltak, igen! De már egy hónapja egyet sem láttam.
- Értem... óh! Ez Bill lesz. A kisebbik fiam! Megbocsájtasz egy percre?
Melissa biccentett, amire Simone felállt, és álrébb araszolt. A kagylót füléhez emelte, és szóba elegyedett Billel.
~Szia Anya! Jösz értünk?
~Hogyne! Mindjárt, csak még fizetek.
~Merre vagytok?
~A Donatella Gyorsbüfében. Nem messze a stúdiótól!
~Persze. Értem... akkor elétek megyü... ! Na jó, akkor nem, mert Tom rázza a fejét.
~Megmondhatod neki, hogy márpedig itthon ő csak Tom Kaulitz, nem pedig Tom TH! És, hogy szépen eljöttök idáig.
~Hallotta... megyünk már is!
~Helyes!
Mikor letette visszafordult Melissához. A lány épp a kóláját kavargatta a szívószállal. Hamarosan mellé ért egy fiatal pincér, és Simone már hallotta is a beszédfoszlányokat!
- Szia Csinike! Hozhatok még valamit?
- Nem, köszönöm.
- Jó. Egyedül vagy?
- Nem! Én, izé... anyukámmal jöttem!
Simone szíve nagyot dobbant, és már félt, hogy bekönnyezik. Ezért lassan odaaraszolt az asztalhoz, kivert minden puhányságra utaló cselekvést a fejéből, és keményen megrótta a "lányát":
- Ejnye, Melissa! Mondtam már, hogy ne állj szóba idegenekkel.
Mire odaért már a fiatal pincér Melissa mellett ült, és szerinte talán túl közel. Lehet a srác csak ismerkedni akart, de Simone bele tudta élni magát Melissa helyzetébe, és a fiúkról alkotott véleményére. Nem esett nehezére rájönni, hogy mi a véleménye az ellenkező nemről... persze itt mindez nem arra utal, hogy szívből gyűlöl minden férfit, hanem csak arra inkább, hogy fél tőlük.
- Bocsánat... Szemtelen voltam! Én ültem be a kisasszony mellé. De már megyek is! Remélem még látjuk egymást.
Rákacsintott Melissára, aki elpirult, és el is fordult. Simone is mosollyal nyugtázta mindezt, majd felhúzta Melissát az ülőről, és mentek fizetni. Fizetés közben toppant be a négy fiú is. Természetesen napszemüvegben, és kapucniban...
Bill odamasírozott édesanyjához - óvatosan, szinte surranva - és a fülébe súgta:
- Idefelé elkapott minket egy csorda lány! Megérted, hogy nem szabad sok ember közé jönnünk, ugye anya?
- Meg én. De nem nagyon volt kedvem mászkálni!
Mosolya mellett rá is kacsintott a fiatalabbik Kaulitzra, aztán magához ölelte. Ezt persze a fiú is viszonozta - ő nem volt Tom, hogy eltolja magától édesanyját! Semmi cikit nem látott abban, hogy megöleli az édesanyját. De az már ciki volt, amikor a pultos lány felsikított:
- ÁÁÁ!!! Jézusom!!! A TOKIO HOTEL!!!
Ujjongott az alacsony termetű, szőke hajú lány. Majdnem kiugrott a bőréből - ez látható volt - és felsikítására egy kisebb tömeg képződött a pult körül.
Melissa látta azt a sok embert. Kicsit nyomasztó érzés kerített hatalmába, és felállt, miközben próbált feltűnés nélkül kiosonni. De az ajtóban nekiütközött egy igen csak magas embernek, akinek hatalmas hasa volt, és a pólójára az volt írva, hogy "security". Biztonsági őr? Minden bizonnyal. Szó szerint álrébb rakta a lányt, és áttört az ember tömegen. Karba font kézzel állt be a fiúk elé. Simone meg üdvözölte:
- Üdv, Ramon. Sakit hol felejtetted?
- Szabadnap.
- Remek!
Nehezen, de kiértek a gyors büféből. Már a kocsiban ültek, és olyan gyorsan vette mindenki a levegőt amennyire csak gyorsan lehetett! Melissa az anyós ülésen kuporgott. Az öt személyes kocsiban pedig hatan ültek! Bár Billnek nem esett nehezére elhelyezkedni középen, mert nem volt épp egy body building. Akit pedig a legjobban idegesített a helyzet az nem volt más mint Tom!
- Otthon vagyunk már?!
- Nyugi, kicsim, hamarosan.
Simone sem volt nyugodtabb, mint az idősebbik fia, de pusztán azért, mert már az agyára ment a percenkénti "otthon vagyunk már?"... ám imái végre meghallgatásra tértek és csak hamar hazaértek. Egyenként lépték át a küszöböt, leghátul jöttek a srácok, előttük pedig Melissa és Simone. Aki elsőnek lépett a házba az is pont Melissa volt, ami már pusztán azért is jelentett furcsaságot, mert ő nem is ott lakik! Csak mint vendég, úgy lehet ott. És talán ezért is bukott orra a küszöbön! Simone aggodalmasan érdeklődött állapotáról, de a fiúk csak nevettek.
- Jól, persze...
Felállt, és leporolta újdonsült farmerját. Méllyen elszégyellte magát, ami pedig az arca színén is kimutatkozott! Olyan piros volt, mint a tűz. Legalábbis ő úgy érezte!
Mikorra már mindenki bent volt és levették a kabátokat a fiúk jobb híján beültek a TV elé, és zenét akartak hallgatni a viván, de ez nem jöhetette össze a napi sztár hírek miatt! Természetesen ebből ők sem maradtak ki. A gyors büfé meg minden! Izgalmas. A srácok elkeseredtek, és már előre féltek, hogy David mit fog mondani!
- David miatt ne aggódjatok. Elintézem én!
Biztatta őket Simone, majd abban az elhatározásban, hogy felhívja Gordont ment fel a szobába.
Melissa lent lézengett a már-már ismert földszinten. A konyhába akart volna menni, de észre kellett vegye, hogy Bill és Georg is odament! Mivel már eléggé szomjas volt nem hagyhatta magát befolyásolni: bement a konyhába a két fiú után, akik szintén gyümölcs levet akartak inni!
- Neked is öntsek, Melissa?
Így Georg, amire Melissa megint elpirult. És bólintott! Nekidőlt a pultnak és kinézett az ablakon. Milyen gyorsan elment ez a nap! Már csak a halldokló sugarak integettek neki, miközben a Nap véglegesen eltűnt valahol a horizonton lévő dombok mögött. Megrezzent mikor Georg elé tartotta a pohár üdítőt. Aztán mosollyal köszönte meg neki, és belekortyolt. Hamar megitta! És ivás közben azt figyelte, hogy milyen tökéletes az összhang a két fiú között: Bill és Georg szemben álltak egymással, és ugyanabban a tempóban fogyasztották el a gyümölcslevet!
- Jaj! Még mindig szomjan döglöm. Melissa, te nem?
- Nem igazán. Ennyi elég volt!
- Biztos?
- Na jó... még egy pohárral elfogadok!
- Na!
- Nekem elég volt.
Georg Bill kezébe adta az üdítős dobozt, és lassan kitipegett a helységből. Minden bizonnyal vissza a fiúkhoz!
- És itthagyott. Na semmi gond!
Bill öntött Melissa poharába, majd a sajátjához fordult, de talán túlságosan a szélére tehette, mert a pohár fény sebességgel zuhant a csempére, és hangos csörrenés közepedte darabokra törött. Bill elkiálotta magát:
- Nem történt semmi!
- Biztos?
Érkezett Simone hangja az emeletről. Bill még válaszolt rá, majd Melissára meredt, és nem bírta tovább nevetés nélkül. A lány viszont nem talált semmi poénosat a szituációban!
- Jaj te jó ég... ideadod azt ott mögötted?
Melissa megfordult, és egy seprűt látott háta mögött. Megragadta, és át sem adta Billnek, magától kezdte felsöpörni.
Bill pislogott. Nagyon is örült neki, hogy nem rá hárul a takarítás, de ha jobban belegondol Melissa mégis csak vendég! Nem neki kéne takarítania, hanem... a házigazdának. Neki? Jaj...
- Hagyjad, megcsinálom én.
Már nyúlt is a seprűért, de látta, ahogy a lány keze bepirult - tehát megszorította. Nem nagyon akadályozta meg mindez az énekest, mert így is utánna nyúlt! Már ketten fogták a seprűt és ide-oda rángatták, mert egyikőjük sem akart engedni. De a tenyerük elég hamar beizzadhatott, mert a következő percben a seprű a magasba repült, és a két civakodó személy is elesett. Melissa bezuhant a pult alá, és lefejelte az egyik szék lábát, Bill pedig egyenesen a szilánkok közé esett. A nagy hangzavarra Tom sietett a helyszínre!
- Mi a... ? Bill! Melissa! Mi történt?
- Tök mindegy.
Bill a kezét kezdte méregetni. A szilánkok ugyan szúrták őt mindenhol, de a farmernadrágján egyik sem bújt át kész szerencsére! Viszont sikeresen beletenyerelt a szana-szét lévő üvegdarabokba.
Melissa nagyon szédült, annyira erősen csapta be a fejét! Ide-oda nézett, és közben eszméletlenül fájt a feje.
Tom nem tudta kihez szaladjon, de jó testvér lévén mégis csak öccséhez futott elsőnek.
- Mutasd a kezed!
- Nem mutatom!
- BILL!
- Jó, mutatom! Mutatom!
Már mutatta is. Tom nem tudta eldönteni, hogy sírjon e vagy nevessen. De karakterhűen mégis nevetésben tört ki és közölte Billel, hogy mekkora szerencsétlen! Aztán megfordult, és ekkor már Melissa is talpon volt. Bár alig állt a lábán, mert még mindig szédült, de azért állt! Tom pedig kihasználva az alkalmat rögvest odalépett hozzá, és átkarolta a derekát, hogy segítsen neki. Persze! Semmi hátsó szándék...
Bill viszont átlátott bátyja hirtelen segítőkészségén! Nevetni nem mert, mert akkor tuti csak kivívná testvére haragját.
Melissa nagyon rosszul érezte magát, mert Bill az ő szerencsétlensége miatt járt ilyen csúnyán. Tehát mit sem törődve a neki segítkező Tommal odaszaladt az énekeshez és sűrű bocsánatkérések közepedte, könnyeivel küszködve közölte vele:
- ... tényleg olyan hülye vagyok! Istenkéim. Nagyon bolond vagyok! Fáj? Nagyon fáj?
Bill nem tagadta, hogy fájt neki, de ugyanitt azt sem, hogy mennyire örömét leli a helyzetben. Ezt mosolyként tükrözte a külvilágnak! Melissa hajkoronája felett viszont átlátott és Tom épp kinyújtotta rá a nyelvét.
- Hát itt mi történt?
Érdeklődött az imént érkező Gustav, Georg társaságában.
- Bill szokásához híven bénázott!
- Nem igaz! Én voltam a béna. Miattam esett el!
- Jaj, Melissa! Kérlek. Ne védjed már! Tudjuk, hogy milyen béna egy öcsém van. Ne aggódj! Nem kell semmit magadra vállalnod.
Odalépett hozzá és megsimította a lány száját. Kicsit talán túl közel lépett hozzá, mert Melissa elméjében rögtön régi emlékek ébredtek. Eszébe jutott a nagybátyja és a... nem! Nem akar erre emlékezni. De... nem tudja kiverni most a fejéből! Ezért hátrált és rá is lépett Bill lábaira. A fiú közölte:
- Csak nyugi, én mindig csak a másik felén járok!
Melissa még mindig nem mert megszólalni. Tom persze észrevette, hogy valami nem stimmel! Ilyenkor a lányok többsége nem fél, vagy remeg, hanem inkább elalél. Meg akarta kérdezni, hogy mi a gond, de ekkor Georg karolta át hátulról a vállát.
- Nem akarunk inkább társasozni? Most annyira jó lenne!
- Társasozni?! Ne basszál már fel. Hány éves vagyok szerinted?
- Mármint agyilag vagy eredetileg?
- Ha kiteszem bekapod?!
A két barát játékos verekedésbe kezdett. Tom már el is felejtette Melissát!
Gustav sóhajtott, és inkább kiment a konyhából, vissza TV-t nézni. Nem nagyon értette néha a barátai felfogását, de nem is nagyon igyekezett megérteni! Jobbnak találta, ha tudatlan.
Bill ismét kettesben maradt Melissával, és visszamenőleg az előbbiekre (amik igencsak elnyerték a tetszését - mármint, hogy megint a főszerepbe kerülhetett egy lánnyal szemben!) rögtön fájdalmas arcot vágott. Sziszegett, mintha tényleg, embertelenül fájna neki - holott nem is nagyon érezte.
- Tényleg... én... úgy sajnálom...
- Hát sajnálhatod is, mert szörnyen fáj! De ne aggódj. Nem haragszom! Nem kell többször elnézést kérned. El van nézve! Segítesz bekötni?
Próbálkozott egy elég ostoba módszerrel, de láthatólag a lánynak nem esett le:
- Persze! Hol van a ködszer?
- A fiókban! Alulról a második.
A lány kivette azt a temérdek sok ködszert és Billhez lépve becsavarta vele a fiú lesérült végtagjait.
A fiúnak nagyon jól esett a törődés, és már meg is kedvelte Melissát! Sok minden kavargott a fejében, de nem akarta átvenni testvére stílusát... megmaradt a sajátjánál! És, hogy még csak kísértésbe se essen megköszönte Melissa segítségét: megfogta a lány kezét, és mélyen a szemébe nézett. El is mosolyodott!
- Köszönöm.
Melissa csak bólogatott. Megint zavarba esett... ez meddig lesz még így?