Kiss & Tell - 5.rész
Sziasztok!
Itt az új/régi rész xDxD remélem tetszeni fog! ;) Írjatok! Mostmár komit is tudtok, meg chatben is :D:D
V.fejezet: Hófedte kívánság
December 13-át írunk. A tél sem hazudtolja meg magát, mert olyan hideg van, hogy az iskolapadba szó szerint befagytam. Bár a terem lassan melegedni méltóztatott, de nem nagyon figyeltem a hőmérséklet változására ugyanis telefonomat szorongattam. El sem hinné az ember lánya (még ha Gordon Trümper a keresztapja, akkor sem), hogy két másfél órás beszélgetés után végül mobilszámot is cserélhet egy híres hazai arccal. Ám hamar jött a várt SMS:
Szia!
Ma későn érek haza,
mert koncertem lesz.
Veled mi a helyzet?
Hány órád van?
Bill
Ha nem lett volna a matek óra közepe akkor örömömbe felsikítottam volna és eljártam volna az örömtáncomat, aminek még én magam sem ismerem a koreográfiáját... leírhatatlan érzelmek tolongtak bennem, de mindeközben végig azon morfondíroztam, hogy el akarom mondani valakinek. Dehát ezt nem tehetem, hiszen a hétvégén titoktartási fogadalmat tettem Billnek. Valami jól elrejtett érzés keretében úgy véltem: fülig belezúgtam egy hangba. Mert ugyan élőben még sosem láttam! De a fiúk sajna nem esnek ilyen gyorsan szerelembe, mint a lányok - vagy is pontosabban, mint ÉN.
Hy!
Éppenséggel 7,
de lehet ellógom énekkarról.
Én sajna nem te vagyok,
hogy a hiper-szuper
énekhangommal lenyűgözzek
mindenkit.
Kate
Az elkövetkezendő 5 perc ábrándozással telt számomra, mert elképzeltem, hogy suli után összetalálkozok Billel. De persze ennek az esélye csak 2 % valószínűségnek örvend! De legalább rájöttem valamire: UTÁLOK SULIBA JÁRNI! - persze ez nem épp témába vágó incidens, mert semmi köze nincs Billhez... csak úgy belém nyilalt! Uff.
Amúgy a tegnapi beszélgetés során megérdeklődte tőlem mire vágyok, mármint mit szeretnék karácsonyra... de csak azt feleltem neki: havat. Hiszen tavaly nem esett a hó karácsonykor! Szomorú is voltam. Volt mikor eső esett! De remélem ez most idén másként lesz.
Persze a válaszomon kicsit megrökönyödött és legközelebb csak akkor szólt, mikor visszakérdeztem: és te? Elmondta, hogy a hónak ő is nagyon örülne, de legjobban annak, ha Tom venne neki valamit, mert nem szokott - míg ő mindig!
***
Hát végtére is Bill unszolására mégiscsak elmentem énekkarra, így most ilyen jó későn érek haza, mert még a könyvtárba is visszaakarom vinni a vámpírzombi műremeket. Pont ma olvastam ki a reggeli cappucchinom közben! Épp a tejszínhabot kanalaztam, mikor Jenny belépett a kriptába és fellobbantak a mágják. Az árnyékból előlépett Drake és az apja idősebbik Drakula, aki minden rábeszélő képességét felülműlva unszolta Drakeet, hogy ölje meg Jennyt, akiről kiderült a 16. fejezetben, hogy vámpírvadász. Mmm. Jó történet! És állítólag készül a második része. Nahát! Kész szerencse! De most visszapasszoltam a könyvtárba az elsőt:
- Ejha kisasszony! Máris ki tetszett olvasni?
- Igen, valóban tetszett! Nem tudja mikor lesz meg a második rész?
- Hát... egy nem épp biztos forrásból azt hallottam, hogy karácsonykor már kapható lesz!
- Valóban? Remek! Majd értesítsen, hogy megjött e. Addig ezt szeretném kivenni!
- Lássuk csak: Bree Despain - Fehér farkas? Hát: ez is friss csemege. Jó olvasást!
- Köszönöm.
Elhelyeztem a táskámba és már rohantam is kifelé. Utam során tekintetem karórámra terelődött - nem vagyok épp egy karóra párti, de ezt nem rég kaptam Milly nagyitól, egyszer-kétszer fel kell vennem - és láttam: hogy elszaladt az idő? Már fél 5. És olyan korom sötét van, mint este 11-kor!
Gyorsítottam lépteimen mikor egy szépen feldíszített karácsonyi kirakat mellett suhantam el. Fejemet az ablak felé fordítottam, mikor valakibe belerohantam...
- Jaj, bocsánat! Ja. Csak te vagy?
- Most nem is örülsz, Frau Pendragon?
- Dimitrij: sajnos minden nap látom a képed, ezért már nem köt le különös képpen.
- Remek. Most elszomorodtam. Pedig olyan jó napom volt!
- Valóban?
S közben elindultunk hazafelé. Dimitrij kezében egy bevásárló táska lógott, ami szintén karácsonyi színekben pompázott.
- Hát ja.
- Mert mi történt? Jön a fogad?
- Kis szemét!
- Nem is.
- Na szóval: összejöttem Brianaval!
- Hogy mit csináltál? Dimitrij, az egy ribanc!
- Nem igaz. Bria nagyon is szép, kedves, és figyelmes lány...
- Jaj te jó ég! Nézd milyen gyönyörű ruha!
Tapadtam rá egy kirakati alkotó elemre, ami egy csodálatos, fodros, piros szoknyát takart magában. Egyberészes volt és nagyon csinos! Az üvegben tükröződő arcképem, pont egy vonalba volt a próbababáéval, és persze rögtön elém tárult a látvány miként is festhetne rajtam. Mesésen!
- Ez a puccos rongy?
- Rongy a barátnőd! Ez meseszép.
- Na jó, inkább menjünk haza.
Elkapta a csuklómat és félrehúzott. A cipőm magassarka keservesen gyorsan koppant egymás után, majd megálltam és kimerevedtem:
- Dimitrij, nézd!
- Mit is?
Engem utánnozva felnézett ő is, és bár én kitártam karjaimat, de ő csak a zsebében tartotta kezeit. Egy apró hópihe szállt az orrom hegyére. A lámpa fényében láttam, hogy elkezd szállíngózni. Milyen szép! Csak ámultam, és ámulatomban szavakat keresve kutakodtam elmémben, de ott is mindent betakart a hó.