Lovers of the Secrets - 11.rész
És itt a 11.rész!! ^^ Remélem tetszeni fog. A többit meg csak holnap! :) Már legalábbis ami maradt...
XII.fejezet: Bye Bye Beautiful
Scarlette már éppen azon gondolkozott, hogy hazamegy, mert Jennyt sehol nem látta. A kanyarban sem! De épp mikor indulásra késztette magát hirtelen hallotta a barátnője vékonyka hangját, ami a nevét hangoztatta. Gyorsan megpördült, így most látta, ahogy az teljes sebességgel felé száguld, de különösebb figyelmet nem fordíthatott rá, mert a következőkben Jennifer rohanásában megbotlott az aszfalton és szó szerint bezuhant a színre.
Jenny feltekintett: először Scarlette szandáljának orrát látta, majd feljebb tekintve annak szánakozó tekintetét is. Még jó, hogy feketében jött! Így a gatyája legalább nem lesz retkes... legalábbis nem fogják látni, ha az! A kabátja állapotába bele se mert gondolni, hiszen az rikító piros, és ez világos szín. Bármi meglátszik rajta, és amennyiszer ma bénázott... pff... csinos lehet!
- De jó, hogy megvagy!
- De jó, hogy még élsz.
Scarlette még véletlenül sem segített volna felállni Jennynek - de ezt csak Jen gondolta így - Scarlette kezét nyújtotta, és felsegítette barátnőjét (vagy milyét)... ezután együtt elindultak a park túlsó végébe, ahol már Bill várta őket a kocsival. Jenny gyomrában hatalmas gombóc kerekedett, mert nem tudta Scarlette mit szól majd az énekeshez. De amikor odaértek csak ennyit mondott:
- Kocsival megyünk? Hm. Amúgy sem volt kedvem sétálni!
- Hogyan? Szóval nem vagy mérges Bill miatt?
- Miért? A bátyja a farok, nem ő. Rá nincs okom haragudni!
- Ó! Szuper.
- Üdv Scarlette...
- Hy.
Jennifert kicsit zavarta, hogy Scarlette ült be az anyós ülésre BILL MELLÉ. Őneki csak a hátsó ülés maradt. De nem szólt, mert már így is kínos helyzetbe került a jó elébb. A koncertig csendben ültek és a tájra koncentráltak. A szél továbbra is fújt ezen a november végi - december eleji napon. Ahogy kitekintett az útra már látta miként a sötét hóferhők körbeölelik Berlin határának területét. A koncert ugyanis a fővárosban lesz.
Scarlette nem volt túlságosan elragadtatva attól, hogy Jennyt Billel hozta össze a sors. Nem akarta, hogy ő is csalódjon Kaulitzék gyermekében! Hiszen szentül meg volt győződve arról, hogy Bill sem más mint Tom. Lehet téved, de ez volt benne!
- Amúgy a koncert 7-kor kezd. Mint általában a legtöbb esti koncert! Szerintem 9-től tovább nem fog tartani. Amúgy nem fáztok?
Scarlette számára Bill egyik ritka idegesítő tulajdonsága, hogy mindig minden áron megtöri a kellemes csöndet. Rengeteget beszél ez a fiú! - tudakolódik Scarlette elméjében. Nagy nehezen mégis rávette magát a válasz adásra.
- Nem.
Bill kissé megrezzent. Leesett neki, hogy Scarlette nincs épp beszédes kedvében! Gondolt egyet és inkább Jennynek intézett pár szót:
- Hát te Jen?
- Nem! Vagyis na. Egy kicsit igen, de kibírom.
- Jézusom, te hülye nő! Miért nem szóltál?
Bill hamar felhúzta a fűtést és utánna mosolyt intézett Jennifer felé, aki a visszapillantóban mindezt tökéletesen látta. Már nem is fázott, pedig a fűtést még nem is érezte! Talán az énekes mosolya volt olyan melengető számára...
***
Tom zavartan rágta a körmeit, miközben azon izgult testvére hol marad eddig. A telefont fel se veszi, és már vagy 20 perce itt kéne lennie. Aggodalmát csak barátnője feledtette vele.
- Ne izgulj! Majd jönnek. Lehet tankolni kellett!
- Remélem igazad van...
Suzette hozzásimult a fiúhoz, de a gitárost most ez kicsit sem csigázta fel. Ámbár mégis viszonozta az ölelést, de valahogy sehogy sem lelte örömét benne. Ám hamar egy érdekes, fekete hajú srác tűnt fel a színen!
- Vigyázz, baby...
Álrébb tolta Suzettet, akit Billt meglátva rögtön idegbaj környékezett be. Tom viszont szapora léptek közepedte ért el öccséhez és üdvözlés gyanánt fejbe vágta.
- Mé a faszé van neked telefonod? Idegbajt kaptam, hogy merre késel.
- Bocsi, de tudod öö... Jennynek sokáig tartott a készülődés!
- És most merre van?
- Nos öhm... biztos erre van valamerre!
- Úr Isten. Már értem miért nincs neked barátnőd! Vagy ha van is akkor is csak pár hónapig jártok... aztán egy vagy két év szünet!
- De nyomorult vagy! Tudom merre van!
- Tényleg?
Fonta karba Tom a kezeit majd pislogott kettőt és szeméből a tökéletes hitetlenség tükröződött öccse számára. De az helyt állva így felelt:
- A mozsdóban!
- Nem inkább mögötted?
Bill megpördült és Jenny hirtelen feltűnt a színen. A sorból előre tolakodott az énekeshez, aki már érezte, hogy most rossz fog kisülni belőle. Aztán Jenny lassan beért Billék elé, majd hirtelen megbotlott a saját lábába.
- JENNY!
Ugrott Bill és elkapta a lányt. Kissé nehezére esett megtartani, de azért igyekezett ezt nem mutatni... éppen bátyja előtt akart felvágni hősiességével, de ez Tomot láthatólag hidegen hagyta. Jenny viszont... két méterrel a föld fölött!
- Elkaptál. Kö-kö-kösz-köszönöm!
- Ugyan.
- Wow, Bill... ritka béna csajod van!
- Mintha te tökéletes lennél. Na! Inkább lépj le.
- Csa-csa-cs-cs-csajoood??
- Ez hülye hagyd rá...
Bill átkarolta Jennifer vállát, aki már tényleg kétségbe vonta, hogy ébren van... Bill számára ez az egész tök spontán jött. És egyszer csak rámosolygott a lányra, majd még szorosabban magához húzta. Még maga a fiú sem tudta mit, de érzett a lány iránt - csak neki kissé több idő kell ahhoz, hogy szerelembe essen. Talán egy nap? De nem egy óra! És mégis mi az, ami megfogó lehet egy lúzernek tetsző lányban? Hát a mosolya, a sok bénázása, az ostoba csetlései-botlásai és az, hogy állandóan jó kedve van. Emellett nagyon könnyű zavarba hozni! De odaadó, figyelmes és önfeláldozó. És ami Billnél elérte a 6 csillagot: szép a keze...
- Scarlette?
- Felment a helyünkre! Azt hiszem a kettes páholyra... de figyelj már: ha ez egy csarnok, miért vannak ilyen páholyok benne?
Ó, és az irigylésre méltó IQ szintje. - futott át Bill elméjében majd gyorsan megfogalmazta a dolgokat.
- A személyzet részére. Oda fentre senki nem mehet csak ők! Innen szokták felvenni a koncertet, vagy a fényeket vezérelni.
- Honnan tudod???
Jézusom ez tényleg szőke... - rázta Bill a fejét és képzeletben lezuhant egy mély szakadékban és gyanította, hogy lassan kiábrándul a kis szösziből... de mégsem így lett és folytatta:
- Énekes vagyok.
- Ja tényleg.
***
Scarlette nem tudott sokáig maradni. Muszály volt mennie valamerre és éppen kifelé indult volna a páholyból, amikor megpillantotta az éppen közeledő Billt és Jennifert. Azt hitte már sosem érnek ide! Nagyon megörült nekik, de ezt természetesen nem mutatta. Inkább csak csöndben, rezzenéstelen arccal nézte végig ahogy az "ifjú pár" épp felé tart sürgős beszélgető vihar közepedte...
Valamiért féltékenységet érzett... talán azért, mert tudta, hogy neki még senkije nincs. Eddig Jennynek sem volt, és a kocsiban sem az jött le, hogy Billnek tetszene is akár egy kicsit is Jennifer - dehát ezek szerint.
- Halihóóó Scarlette!
Intett Bill, majd hirtelen egy másik hang is felcsattant a távolban - talán a lépcsőfordulón?
- Hé Bill! Mi is jövünk!
Scarlette zavartan ismerte fel Tom hangját... "kétség sem fér hozzá: ez ő. Vagyis ők?!"