Lovers of the Secrets - 10.rész
A 10. rész... :) Ma még kaptok egyet! ^^
XI.fejezet: Dupla vagy tripla randi?
Két nap múlva, Péntek
Scarlette éppen a folyosón igyekezett a 78-as terem felé, mivel ott lesz biológia órája. Az útjának még a felét sem tette meg, mikor megpillantotta nővérét Tommal, miként ölelkeztek. A szerelmi jelenet olyan szinten "meghatotta" , hogy még a szemét is lesütötte. Morcos, de ugyanott kedves arcán a felháborodottságnak még a legkisebb jele sem mutatkozott - de legbelül annál több érződött benne.
- Szeretlek!
Hangzott el a vallomás nővére részéről, melyet napi szinten hall. De Tomtól is a megszokottak jöttek:
- Aha, kösz.
Persze mindennek az érzelmi szintje üti a nullát, mint általában, hiszen köztudott, hogy Tom nem szokott olyat mondani, hogy "szeretlek". Legalábbis nyíltan nem, mert annyi szent, hogy Scarlette még soha nem hallotta tőle... abban a megtisztelő "szeretet vallomásban" csak a gitáros öccsének, Billnek lehet része. Vagy talán még Neki sem? - ötlött Scarlette fejébe, majd egy sóhajtás közepedte belépett a 78-as számú ajtón.
***
Jenny még nem talált a nap folyamán alkalmat Scarlette koncertre való meginvitálásához, így most a lyukas óra folyamán ki akar ötleni egy tervet. Már éppen kitalált volna valamit, mikor megbotlott a saját lábában, és kis híján eltaknyolt a nagy elmélkedésben.
Lúzer! - ugrott fejébe a beceneve, majd újabban azon gondolkozott, hogy min is gondolkozott előbb.. na most aztán mihez kezdjen?
***
Tom számára rengeteg elmélet kérdésbe bocsátkozott, mikor Scarlette elment előtte. Jól lehet, hogy a lány nem is tartotta be a neki tett ígéretet, és mégis ő van felháborodva, mikor Tomnak kéne. A gitárost hirtelen zavarni kezdte barátnője, Suzette hirtelen jött, felhőtlen jókedve is. Nem tudta mi összefüggés áll a Scarlette-s ügy és eközött, de valami miatt a kettő sosem üti ki egymást. Vajon van itt egyáltalán összefüggés? És ha igen: micsoda? És hol?
- Bocs Sue. Nekem mennem kell.
- Jó. Majd suli után tali!
- Persze. Pá!
Megcsókolta, majd továbbállt. Kereste a termet, ahova mennie kell, de épp mikor megtalálta öccse tűnt fel a színen!
- Cső Tom!
- Cső? Persze. Inkább lapát! De szeva. Mi a stájsz?
- Semmi. Unalom, mint mindig! Jó lenne kitalálni valamit.
- Hát rajta.
- Aha! Meg is van. Tom! Ma lesz este Nightwish koncert. El szeretném vinni egyik barátomat rá, mondd: nincs kedved velünk jönni?
- Ez sok mindentől függ. Ki az a barátod?
- Jennifer Harwenheit!
- Te, az nem 9-es? Kicsit kicsi...
- Na és mikor te tavaly egy 8-ossal nyomtad?
- Bill, ne vegyél egy kalap alá magaddal. Én lehet, hogy megteszek valamit, de neked ettől még nem kell! A pedofíliát bízd rám.
- Nyugi, nem felszedni akarom!
- Remélem is.
- Na akkor?
- Hát így részemről oké. Majd elhívom Suzette-t!
- Remek ötlet!
- MI??! Azt hittem nem bírod.
- Én is lánnyal leszek, te miért ne lehetnél?
- Nahát jogos! Pontosan ahogy mondod.
- Oké, de mostmár menjünk órára.
- Stréber.
- Pofa be!
- Bocs.
***
- Scarlette! Egész nap téged kerestelek. Beszélhetünk?
- Jaj Jen... most se kedvem, se türelmem nincs hozzád! Majd máskor.
- De... de!! Légyszi: fontos!
- Szerintem semmi sem fontosabb az én idegeim egészségétől. Bocs.
Scarlette elsétált Jenny mellett, és látszólag levegó számba vette a kis szőke lányt. Jennifer határozottan össze volt zavarodva: egyszer kedves, egyszer köcsög. Mi van vele? Minden esetre a nyomába szegődött és csak azért sem hagyta magát lerázni...
- Jó, nem hazudok: valójában nem is fontos dolog. Csak el akartalak hívni az esti Nightwish koncertre...
- Nightwish? Koncert? Kösz nem. A koncertekkel mindig megszívom!
- Jaj ne! Gondold át. A jegyet ajándékba kaptam egyik jó ismerősömtől, aki most nem tud elmenni rá. Kettő van, de nem sok fant ismerek.
- Persze, elhiszem, de ezt kihagyom. Bocsi Jenny.
- Azért még gondold át! Ha te nem jösz majd elhívom Suzettet.
- Mi? Megyek!
Jennifer végre elérte amit akart. Scarlette nehezen belement. Sóhajtva meredt az órájára, hogy mennyi időt szánt össz-visz a lány győzögetésére. De mikor az órára nézett kicsit megrémült! A 3. szünet van. Vagyis a 20 perces szünet! Billel most kéne találkoznia.
- Na akkor 7-kor a parkban! Szia.
- Szia. Majd hívj fel!
- Jó! Szia.
De már rohant is. A nagy rohangálásban elérkezett a lépcsőig, és kettesével szelve a fokokat hamarosan lejutott az első emeletre, de ott megbotlott az utolsó lépcsőfok szélénél és előre zuhant. Természetesen ott van a tanári is, és így Jenny is a középpontba keveredett akarata ellenére is, hiszen itt a legnagyobb a forgalom. Mindenki őt nézte és rajta nevetett. Nem nagyon törődött velük, így felállt és leporolta magát. Éppen indulni készült, amikor belecsapódott valakibe...
- Na végre!
Bill megragadta a kezét és elráncigálta a folyosó végére. Ott kevesebb ember láthatta őket. Persze az énekes fiú egyből nekiesett a lánynak, hogy hogyan ment a Scarlette-s meghívásos dolog, de annyira benne volt a beszélgetésben, hogy Jennynek még esélyt sem adott arra, hogy esetleg választ adjon a rengeteg kérdésre. Aztán mikor ezt Bill is tudomásul vette rögtön lecsillapodott, és leült egy székre.
- Nos... belement!
- Akkor minden rendben! Miénk a győzelem csajszi!
Emelte pacsira kezét és Jenny tétovázás nélkül megjutalmazta a sajátjával. Hatalmasat csattant az ő kicsi keze Bill nagyobb tenyerén, és ebbe bele is pirult. Ezután a fiú meghívta őt egy kávéra a büfében. Persze Jenny rögtön bele is ment...
***
Este, a koncert előtt...
Scarlette megint azon fundálkodott, hogy mit is vegyen fel az eseményre... szerencsére sikerült előszednie egy neki tetszetős egyberészes ruhát, ami fekete-fehér zebra csíkos volt, és a szíve felett egy flitterekkel kirakott "Your Love Is My Drog" felirat csillogott. A szoknya egy darabon sztreccsesen tapadt a lány vékony testéhez, de a csípőjétől némivel lejjebb már egy szalag zárta a szűkölködést. Ez alatt három fodorréteg tette érdekesebbé az összhatást, mely fordok alja szintén fekete szalagban végződött. Ehhez a ruhához egy saccra 15 cm magas sarkú szandált választott és a ruha alá felvett egy vastag, lila harisnyát, mert mégis csak hideg van... vállára emelte a fekete dzsekijét, ami belül bunda réteggel ottartotta a meleget. Kisminkelte magát gyorsan és kifésülte hosszú, vörös haját.
***
Jenny Scarlette öltözékétől kissé szolidabbra vette a figurát: fekete, csőszárú farmernadrág volt rajta, a varrata pedig ezüstösen csillogott. Póló gyanánt egy méregzöld tunikát vett, ami mellei alatt egy fekete flittercsíkkal zárultak, aztán szétágazódtak egészen a lány comb-közepéig. Tornacipő mellett döntött és feltupírozta közép hosszú, szőke haját. Erősen kihúzta szemeit és a szájfényt sem hagyta el. Ezt ezek után zsebre tette. A szekrényéhez sietett és kiemelt egy piros szövetkabátot. Ő is készen állott.
***
Miután Suzette elkészült Tom már javában dübörgött az ajtaján. A fiúnál voltak, és így a lány a srác szobáját foglalta be ideiglenes öltözőhely gyanánt. Tom mélly hangja kellemes érzelmeket keltett barátnőjében, aki emellett méllyen kárörvendett húga szerencsétlenségének: Talán ha most nem tettem volna, amit tettem, akkor Tom most vele menne koncertre... - gondolta, majd begombolta a kabátját és kisietett türelmetlen párjához.
- Végre mehetünk?
- Ne reménykedj. Még fel kell vennem a cipőm!
- Jézusom. Fordított logikát viszel, baby? Előbb a kabát, aztán a cipő?
- Bocs.
- Nem kell bocsánatot kérned... csak menjünk már! Unatkozom.
Suzette nyugtatás gyanánt belecuppantott Tom nyakába, amire a fiú felszisszent. Hamarosan ők is leértek a kocsihoz, mire Suzette újabb kérdéssel támadta barátját:
- Bill?
- Miatta te csak ne aggódj. Már elment a saját kocsijával.
- Ja.
- Tudod: elmegy Jennyért....
- Ohh ez a fiú... ő sem tudott jobb lányt keresni magának!
- Mert? Mi bajod van Jennifer Harwenheittal?
- Á semmi azon kívül, hogy egy lúzer...
- Hm... legalább egy véleményen vagyunk!
Tom rálépett a gázpedálra, mire elkeveredtek valahogyan az utca végére.
***
Jenny a kocsiban ülve apró darabokra törte ujjait, miközben nagyokat nyelve Billt kereste tekintetével. A fiú ez idő alatt tankolt és Jenny a kocsiban maradva rákezdett a pesszimizmusra: mi lesz, ha valamit elszúrunk? Annyira rossz előérzetem van... - futott át elméjén, de még végig sem gondolta az egészet, Bill már mellette volt.
- Még nem is mondtam: nagyon csinos vagy!
- Hogy mi? ... már... már mi-mint, hogy é-én?
- Nem is én. Én mindig csinos vagyok!
- Jézusom. Na mindegy! Azért köszönöm.
Próbálta nem kimutatni mennyire élvezte a fiú bókolását, de persze a srác így is át látott rajta. Kuncogott egyet. Jenny ezalatt bekapcsolta az övet. Bill se tett másként, csak később beletaposott, és már mentek is a koncert felé.
Út közben Billnek hirtelen őszinteségi rohamában lelkizni támadt kedve, és persze ezt is Jennyfel sínylette meg.
- Kérdezhetek valamit?
- Ajaj! Mit?
- Aztán őszinte legyél! Nos: mi tetszik bennem, de komolyan?
Jenny hirtelen gombócot érzett a torkában. Legszívesebben kiugrott volna a száguldó kocsiból, de nem így tett. Helyette csak rémült, őzike pillantások közé állította a mosolygó énekest. Bill meglehetősen komoran nézte az utat, ígyhát hiába mosolygott, Jennyt ez is megijesztette. Vajon miből jött rá?
- Tessék?
- A vak is látja, hogy tetszem neked.
- Úr Isten! Nem vagy kicsit beképzelt?
- Jennifer, nem csak én vettem észre...
- Jézusom. Hát én... nem is tudom... vagyis ööö: miért is tudnám? Ez teljes mértékben hülyeség!
- Nem az, mert látom rajtad. Csak tudod mi zavar? Az, hogy úgy vagy szerelmes belém, mint a rajongóim többsége. Vagyis: nem... nem zavar kicsit sem. Csak na... hú... öö... kissé zavarban érzem magam!
Te érzed zavarban magad???! - ütött szöget a kérdés Jen fejében. Ezután természetesen tovább hallgatta a szerinte "vádaskodó" Billt.
- ... nos öhh... izééé... hagy kezdjek neki még egyszer! Ajj... na: ömm. Hogy lehetsz szerelmes valakibe úgy, hogyha nem is ismered?
- Mi? Mi? MI??
- Ne! Nyugi már. Nem akartalak megijeszteni. Ohh... meg kell állni egy kicsit.
Azzal leparkolt az út szélére és beletúrt sötét, fekete tincseibe. Gondolkozott: de semmi nem jutott az eszébe, amivel kimászna ebből. Már bánta, hogy megkérdezte. De épp a megbánása elején Jenny bátorságot merített, és válaszolt:
- Ami azt illeti... vagyis a választ a kérdéseidre... nos: minden bizonnyal van benned valami, ami nagyon tetszetős...
- Micsoda? A külsőm? Az inkább figyelem felkeltő, mint tetszetős.
- Nekem pedig ponthogy a stílusod tetszik a legjobban!
- Micsoda?
Tekintete hirtelen a szőkeségre rebbent, mire az még jobban beijedt és már a nevét is elfelejtette. De hamar megnyugtatta lelkiismeretét azzal, hogy a srác csak kíváncsiskodik... meg így belegondolva: ha a helyében lenne őt is érdekelné mindez.
- Ih... igen! A... a... a stílusod! M-m-meg meg a... meg-meg a... ahz... ahz... ahh... az-az-az-az-az ahogy látom, miként bánsz másokkal. Kedvesnek tűnsz és szi-szi-szimpatíkusnak!
- Szimpatikusnak? Hm. Na ezt a verziót még senkitől sem hallottam. Na jó: a szimpatikust azt igen, de azt, hogy az tetszik ahogy másokkal... nos: köszönöm, hogy elmondtad!
Tovább hajtott és a szíve ritmusa is normalizálódott. Jennyé kevésbé, mert most másik kérdés foglalkoztatta:
- De figyelj már... mégis honnan gondolod... vagyis miből jöttél rá arra, hogy nekem tetszel?
- Hát... mindig dadogsz mikor velem beszélsz, elpirulsz ha elmegyek melletted, ha hozzád szólok elszaladsz. Nem épp a megszokott körítése annak, ha bejön valaki, de ez is egy a sok "bejösz nekem, csak meg ne tudd" álca közül.
- Álca? Kérlek: inkább függesszük a témát... itt jó lenne kiszállni! Scarlette a parkban vár rám.
Bill megint megállt, de lenyomta a kocsi zárat. Így persze Jen se tudott kijutni, de gyorsan megkérdezte:
- Mit csinálsz? Engedj ki!
- Hehe... na nyugi már! Csak teszteltelek. Tényleg bejövök neked, ugye? Nem várok választ. Ez innen egyértelmű! Siessetek.
Jenny gyorsan kiszállt - volna - a kocsiból, de beakadt a lába az ajtónál valamibe, így természetesen megint elesett. Bill először kinevette, de aztán megkérdezte:
- Hé, minden okés?
- Aha, persze! Csak... épp hozom a formám!
- Értem. Sok sikert!
- Mi? Annyira nem vagyok béna, hogy ne tudjak átmenni az út egyik feléről a másikra!
- Nem is erre mondtam...
- Akkor?
- Ha Scarlette-t elhívtad, és nem mondtad neki, hogy velem mentek koncertre, akkor érhetnek még meglepetések, ugyanis: most utálja a bátyámat. Ergo: engem is!
- Mi? Hülyeség! Ne aggodalmaskodjál már! Téged nem fog azért utálni, mert Tomot utálja. Meg: téged nem is lehet utálni!
Már el is rohant. Hm... kösz! -vigyorgott Bill a gondolatától és az előbbi percek emlékétől. Alá lehet írni: ahogy az emberek viszonyulnak tehozzád, úgy viszonyulsz te is hozzájuk! Ha valaki gyűlöl, azt te sem kedveled, ha valaki haragszik rád, azt te is megveted, ha valaki kedvel, azt te is szereted... ha valakinek bejössz... nos... - mosolygott tovább, majd leállította a motort.