Béke, vagy örök harag?

[Bill szemszög]

Miután ilyen csúnyán összebalhéztunk szinte a semmin: folytogatott a bűntudat, és utánna mentem. Fel az emeleten, a folyosó végére, ahol is, Scharlott szobája van. Végülis: jogosan haragszik, mert teljesen megbolondultam. Fogalmam sincs miért támadtam le szegényt, holott tudom, mennyire érzékeny, és mennyire könnyű felhúzni az idegeit. Minden esetre bepróbálkozhatnék nála egy bocsánat kéréssel... a következő emlékem: felkapcsoltam a folyosón a villanyt, és benyitottam húgom szobájába. Ő már az ágyban feküdt - az is lehet, hogy már rég alszik. Minden esetre közelebb merészkedtem hozzá, és megálltam felette, az ágyától kb. egy fél méterre. A redőnyt sosem húzza le koppanásig, szóval a fényes pöttyök, amik a redőny mintáját jelentették, tökéletesen megvilágították arcát. A szeme sarkában ott csillogott az a valami, amit sosem akartam tőle látni: egy könnycsepp. Mostmár teljesen felemésztett a bűntudat és letelepedtem mellé az ágyra. Kinyitotta a szemét, majd - gondolom azt hitte nem veszem észre - újra becsukta. De én átláttam rajta!

- Scharlott. Énöö... ne haragudj rám kérlek! Jól van: lehet ezzel már elkéstem, de kérlek szépen, próbáld meg! Próbáld meg elnézni nekem, hogy ekkora disznó voltam. Kérlek szépen! Ha már téged is elveszítelek a régi életemből, akkor eskü felakasztom magam... - megint kikukucskált sűrű, fekete szempillái alól, és olyan gyorsan ülésbe lendült, hogy követni sem tudtam az eseményeket. Pofán vágott. Ez megmaradt bennem!

- Semmi szükség arra, hogy felakaszd magad! Ami pedig a régi életedet illeti... nos... egy időben úgy hittem: direkt nem törődsz velem. De ne hidd: azóta már számtalanszor végiggondoltam! Tudom, hogy erről te nem nagyon tehetsz, mert az idődet nem te osztod be... de! Amikor rád jön az a bizonyos 5 perc, hogy veszekedsz, nyavajogsz, minden bajod van, azt hiszed a világ is ellened fordult, és minderről te nem is tehetsz: hát valamivel muszály visszarángatni a valóságba. Ezért szoktam felhozni azt, hogy te nem is törődsz velem!

- De ez nem így van!

- Azt hiszed nem tudom?

- Jól van... ebbe nem voltam kifejezetten biztos, de semmi gáz!

- Gonosz.

- Kicsoda? :)

A következő percben nevettünk és megöleltük egymást. Ekkor bejött Tom:

- Eskü rajtatok kimenni... hát valami hihetetlenek vagytok! Előbb ordibáltok, most meg puszi-puszi és ölelés... hozzátok már eskü valami használati utasítás kéne!

- Hát. Nézd csak Tom! Ott van a szekrényem. Ha kinyitod az ajtót, és belépsz rajta a kabátok mögött átjutsz Narniába. Na, ott lesz egy könyvesbolt, ahol megtalálod a használati útmutatónkat!

- Sirály. *.*

Jókedvünknek úgy látszik semmi sem vethet véget. Tom is társut hozzánk: leült ő is az ágyra és csak nevetett. Sokáig még csak a röhögést hallattuk, aztán egy ajtócsapódás.

- Ezek most?

- Anyuék!

- Jaj! Gyorsan! Gyorsan! Futik! Gyere Bill.

- Máris.

Tom kiszelelt a szobából. Beletúrtam Scharlott dús, szőke hajába, amire ő átölelt. Aztán adtam egy puszit a homlokára és kimentem, bár ennyit még mondtam neki:

- Jóéjt Scharlott!

- Jó éjt Bill! Aludj jól!

Istenem, de rég is mondott már nekem ilyet... szinte el is felejtettem, hogy ez ilyen jó érzés! Pedig testvérek révén ez ilyen minimum kategória lehetne... de nekünk nem az! Bár Tommal igen - de Scharlottal valami miatt nem tudok normális tesó lenni. Mondjuk véleményem szerint nem az a kifejezett "rossz tesó" viszony áll fent köztünk. Egyáltalán nem! Hiszen nem is vagyunk rossz tesók. Scharlott sosem rossz a szemembe! Bár vannak hülyeségei - de azok nem akkora nagy durranások. Ámde mintha mostanában megint változott volna! Lehet a futball teszi? Tényleg! Vajon milyen dolog ez, hogy 16 éves, majdnem felnőtt nő -ként (és itt a hangsúly a NŐ-n van!!) az ilyen durva dolgok kötik le, mint pl. a foci, vagy a kosárlabda, esetleg a... na jó! A kézilabdát utálja, de szerintem ott is csak egy hajszál választja el a szabályokat a fociétól. Bár én nem tudhatom! Sosem voltam jó sportoló. A tesi órák alatt mindig lógtunk Gustavval... Scharlott-tól meg ha valaki megkérdezi: mi a kedvenc tantárgyad? Simán rávágja, hogy a tesi... mondjuk attól, hogy szeret sportolni, és vannak elég fiús megmozdulásai - attól ugyanott lányos is, mert pl. sminkeli magát, szereti a rózsaszín ruhákat, meg a pillangókat. Ezek pedig köztudottan taszítanak egy fiút! Viszont, ha egy lányon látnak pl. egy rózsaszín, pillangós mintájú, csillogós, strasszköves vagy flitterekkel telenyomott pólót - az már nem is olyan rossz. Sőtt! Ez az ami tetszik benne... benne? Miket beszélek! Ez most, de hülyén jött le... nos: ez az ami tetszik egy fiúnak egy lányban. Az, hogy lányos, de emellett el is lehet vele hülyülni - márpedig Scharlottal ellehet... lehet ezért is van neki barátja! Mondjuk nekem ez a Chris már a kezdettől fogva nem szimpi. És elég érdekes dolgokat hallottam róla - de Scharlottnak aztán beszélhetek. Ő nagyon egy realista típus: ilyen "hiszem ha látom" beállítottságú. Pedig de boldog lennék, ha már észrevenné, hogy ez a Chris mekkora egy paraszt! Viszont az a "rózsaszín köd" amiben napok óta lebeg (igen, kb. a járásuk első napja óta) teljesen megvakítja! - belső viszályomból Tom hangja szakított ki:

- Bill! Gustavékkal mikor találkoztunk utoljára?

- Ööö... nem tudom. Kb. három - négy napja?

- Értem. Mi lenne, ha átcsusszannánk hozzájuk holnap?

- Nekem jó.

- Biztos?

- Aha, deee... mi legyen Scharlottal?

- Mi lenne? Majd ellesz magával!

- Most hagyjuk egyedül? Anyuék holnap dolgoznak!

- Persze. Nagylány már! Tudtommal elmúlt 16 éves.

- Persze csaak... kicsit zavar, hogy egyedül kell hagynom. Megint.

- Mit megint? Kb. voltál vele egy egész hetet együtt!

- Nagy dolog... jaj Tom! Te nem tudod mit érzek...

- Mert? Te tudod?

- Hm?

- Csak kérdeztem. Na mindegy! Akkor ezt megbeszéltük. Holnap megyünk a skacokhoz! Scharlott meg... majd ellesz Scottyval! *Scotty a történetben Billék kutyája* Neki is kell egy kis kikapcsolódás, ahogy neked is!

Aztán kiment. Furcsa mód meghökkentett ez a kérdése: "Te tudod?" - hát hogyne tudnám mit érzek! Azt érzem, hogy édes kevés az az idő, amit én a húgommal eltöltök. Lehet megvan a hat év korkülönbség, de attól még lehetek vele, nem? Mit számít az a hat év... hat év az testvérek között is 6x360 nap, és mi pedig: nagyon is, hogy testvérek vagyunk.