Tudatlanul haragudni

[Scharlott szemszög]

Legszebb álmaimból egy furcsa, papír illatú valami ugrasztott fel: hát az alkonyatos poszterem! Az arcomon landolt minek után Tom rossz papírboltba ment be nekem tegnap, mikor Berlinben jártak a többiekkel. Mégha csak rossz boltot választott volna! De a cellux is, amit hozott... biztos kínai! Pföjj... és emiatt ugrasztott engem fel? Pedig annyira jó álmom volt... ilyen Taylor Lautner és Ian Somerhalder ötvözetű, szőke herceggel huncutkodtam volna valahol Hawaii környékén - de erre Belláék felkeltenek! Hát hova vetemedik ez a mai média? Nem elég, hogy a bátyáimat is állandóan zaklatják, de még engem is - pedig nekem aztán az ég adta világon egy kávéskanálnyi közöm sincs a Tokio Hotelhez! Nyeh. Ez is BRAVOs poszter! Látszik rajta.

Mivel mostmár akaratlanul is kikényszerültem a puha ágyikómból kénytelen vagyok lebattyogni a konyhába, és meginni a reggeli kakaó adagomat!

Felvettem a lila mamuszom, amin sok-sok színes szívecske van (ami végett meg kell hagyni: szörnyen hasonlít apa egyik tombolán nyert alsónadrágjához), aztán a rózsaszín köntösömet, amin ezek a cuki kis mosolygós virágok vannak, és mindenek előtt összefogtam dús, szőke hajam. Most jön a "kedvenc" részem: kimenni az ajtón - ki a sötét szobámból a napsütötte "külvilágba" - és szembenézni az UV sugárzással. Hurrá! Ha a kedvenc álmomnak vége szakadt akkor már szembesülhetek is a legvadabb rémálmommal.

A nap fénye miatt könny szökött szemem sarkába és rakoncátlanul végigfolyt az arcomon. Törölgethetem, de semmi nem állítja meg! Biztos átállt a "Sötét Oldalra". Bár én mindig is Darth Vader fan voltam! De ez most hol számít? A lényeg, hogy bőgök és passz - benső konfliktusomból az rángatott ki, hogy leérve a konyhába szembetalálkoztam Billel, aki az ablaknál állt és csak nézett kifelé. A bal karját maga köré fonta, míg a jobbal a hajával játszott. Az ablak tükrében halávnyan ugyan, de látszott szórakozottsága. Remélem sikerül megijesztenem! Már éppen vettem a levegőt a hangos "Jó reggelt!" bekiáltásához, de ő már észre vett:

- Reggelt. Hogyhogy ilyen korán lent lehet látni téged, kisasszony?

- Nyááá! Pedig meg akatalak ijeszteni. Neked is jó reggelt! Tudod: kb. két napja vagyunk csak nyári szüneten, így a szervezetem még nem állt át a normális rendre.

- Normális rend alatt a 11 órai kelést érted?

- Hmmm... igen! Azt.

Nevetett. Furcsa! Ma valahogy felettébb jó a kedve! Ennek csak örülni tudok. Mostanság nem sűrűn láttam felhevülten, mindent elfeledve nevetni. Sőtt! Ha belegondolok: még egyáltalán nem is láttam! Legalábbis rám biztos, hogy nem nevetett még úgy igaziból. Tehát díjaztam neki egy visszanevetéssel - ami elég bénára sikeredett, merthogy még nem vagyok egészen magamnál. Testben ugyan itt vagyok Billel szemben, de lélekben még Hawaiion, a Jakob hasonmással.

- Amúgy miért kérdeztél rá arra, hogy "ilyen korán" keltem?

- Mert most lesz 7 óra.

- MENNYI? o.o Ez szörnyű.

- Szerintem inkább ijesztő. Téged? 7-kor? A konyhában? Na, ne. Biztos ébren vagyok?

- Haha! -.- Nagyon vicces. - fancsali képpel kinyitottam a hűtőajtót - Bill akkor már a pultnál volt, mögöttem, de volt egy fura érzésem. Nem tudom! De nagyon azt érzem, hogy a fenekemet bámulja. Na, jó! Tomnál már megszoktam, de Billnél nem. Hogy megbizonyosodjak arról, hogy nem csak beképzelem magamnak hátrasandítottam, mire Bill kábult tekintetével találtam szembe magam - aztán hirtelen elfordult. Jó! Akkor tényleg a hátsó féltájomat stírölte. Nem baj. Legalább tudni lehet, hogy pasiból van!

- Sziasztok fiúk, lányok!

- Szia Tom!! [amit egyszerre mondanak a szereplők azt a színek keverésével igyekszem jelölni]

Tom nem csak nézte a fenekem, hanem rá is csapott. Szemétláda! Még fáj is... T.T

- Aú bazd ki! :@ Ez fájt.

- tudom. Azért csináltam.

- Hülye állat!

- Kösz az elismerést, hugi.

Annyira felidegelt ezzel a tettével, hogy tej helyett apa estére tartogatott Gösserét vettem ki. Persze mikor észrevettem már késő volt: becsuktam a hűtőt, és csak a fiúk röhögésére tértem magamhoz. Jól belepirultam! Aztán végtére is sikerült tejre cserélnem apa sörét. De ők akkor is csak nevettek!

- Jól van! Könnyű a kisebbet kinevetni...

- Kisebbet? De a segged neked nagyobb!

- Kell egy nagy pofon vagy esetleg két kisebb?

- Attól még nem lesz kisebb a hátsód!

- Lehet, hogy nekem a seggem nagyobb, de neked meg a pofád extra large méretű!! Akadj le rólam, Kutya!

Amikor ideges vagyok gyakran használok ilyen hülye beceneveket. Nagy dolog! Attól nem kéne tovább húzni a határokat azzal, hogy tovább röhög. Ezt neki is tudnia kéne - szóval: hogy észre vetessem Tommal saját magát finoman hátbavágtam, minek után ő előre zuhant egy kisebbet. Már csak Bill nevetett. Én őt is meglöktem, de akkor már ráfordult a pultra, hogy meg tudjon támaszkodni, mert olyan szinten nevetett, hogy majdnem összeesett. Szép kis tesók!

Kinyújtottam a nyelvem, de akkor már én sem bírtam tovább: nevettem velük együtt. Aztán anya haraggal fűszerezett tekintetével, és éjféli tincseivel, valamint hófehér, selyemköntösével találtam szembe magam.

- Hihi... szia... hahah! Szia anya... hehehehe! ^^

- Mi a nevetés tárgya gyerekek?

- Scharlott ki akarta lopni apa Gösserét!

- Nem igaz! Csak véletlen volt.

- jól van. Én meg éjszakára megyek dolgozni szóval jó lenne, ha kicsit csöndbe lennétek! Menni fog?

- Igyekszünk anya...

- Köszönöm.

Miután anya ellépett csillapodtak a kedéjek. Mi is szépen megnyugodtunk és én felrohantam a szobámba. A fiúk meg... nos fogalmam sincs mit csináltak! De most ez nem is foglalkoztatott. Csak felöltözni és lerohanni az udvarra - ez a terv lebegett már eleven pilláim előtt. Jeremy, Kevin és Kitty már biztos lent vannak! Ők a legjobb barátaim. Rajtuk kívül még van egy csomó, de ők különlegesek! Mondjuk sokan furcsálják azt, hogy mi Kittyvel inkább a fiúk társaságát keressük - de van, amit ettől is furábbnak tartanak, hogy mi ketten Kittyvel állandóan focizunk, és a fiúkkal vagyunk. Miért olyan furcsa ez? A foci az életem, de ettől nem leszek pasis!

Este van. Anya lelécelt, apa pedig Gustavéknál van. Kíváncsi vagyok, hogy mi olyat csinálhatnak, ami még most is tart, holott már régen elvan 10 óra. Nem is tudok aludni! Na, persze, mert mostanában hajnalig sms-ezek Kittyvel és mellette netezek. Kellett Billnek megvennie ezt a laptopot a 13. születésnapomra! Nyeh. Most meg szomjas vagyok!

Lementem a konyhába és ittam egy nagy pohár narancslét, aztán már éppen készültem vissza, mikor Billbe ütköztem. De szó szerint nekimentem!

- Jaj, Bill! Ne, haragudj!

- He? - szerintem még nincs magánál. Eddig aludt volna? Mikor aludt el?

- Semmi, csak bocsánatot kértem, mert neked mentem.

- Ja. Bocs. Vagyis! Semmi baj.

- Ööö... mi van veled? Tök fura vagy!

- Semmi. Akarsz beszélgetni?

A konyhapultig eltolt, majd elkezdte mondani, amit minden bizonnyal már régebb óta meg akart kérdezni:

- Scharlott. Van egy kérdés, amit már nagyon rég fel szerettem volna tenni neked...

- Hallgatlak.

- Nos. Mit tettem, vagyis: mi az, amit úgy elszúrtam az életemben, hogy semmit nem beszélsz meg velem, hogy sosem kéred ki a véleményem semmibe, hogy sosem érek úgy haza, hogy a kedvenc kishugom rögtön a nyakamba ugorjon?

- Bill: én nem vagyok a csajod. Lehet, hogy egy barátnőtől ezt elvárod, de én még mindig a tesód vagyok. Mármint a nyakba ugrós, segítség kéréses cuccot illetően! Viszont egy percig sem mondanám, hogy haragudok - vagyis: én nem tudok róla.

- Nem. Úgy látom nem érted! Szóval: amikor Gustav nővére, Franziska, hazamegy, azaz első neki, hogy megölelje Gustavot. Egy-egy próba után Tom is átölel engem, vagy ha mást nem, megveregeti a hátam és közli: jó voltam! De te... már nem is tudom mióta nem csinálsz ilyet.

- Nem tudom mit vársz tőlem, hiszen itthon sem vagy, szinte nem is törődsz velem... és...

- Nem törődök??! De szeretnék csak te nem hagyod!

- Most meg mi a bajod már megint? Semmi olyat nem mondtam, hogy így felkapd a vizet!

Beszélgetésünk hamarosan veszekedéssé vált: csoda, hogy Tom nem is kelt fel rá... te jó isten! Bill mikor lesz hajlandó észrevenni, hogy a semmin veszekedik velem?

- Nem kaptam fel a vizet! Csak egyszerűen idegesít, hogy nem veszed észre magad!

- Én??! Én vagyok az, aki nem veszi észre magát? Te most hülye vagy, vagy csak spontán árad belőled a hülyeség?

- NEM VAGYOK HÜLYE! Látom veled sem lehet nyugodtan megbeszélni semmit...

- Hát akkor basszus minek beszélsz, ha úgyis olyan idióta vagyok, hogy nem tudok veled szótérteni?

- Most ki mondta, hogy idióta vagy?

- Nem mondtad, de gondoltad!

- Szuper: már a fejemben is turkálsz?

- Akkor elismered, hogy idiótának gondolsz?

- El, mert az vagy!

- Én? Te meg gyerekes vagy! Semmi olyat nem mondtam, hogy így felhúzd magad!

Amiket következőleg mondott az már kicsapta a biztosítékot: szinte nem is értettem mit mondd, összefolytak a szavai, azok, amiket csak úgy pusztán ok nélkül vágott hozzám... elegem van!

Idegemben levertem a narancslés poharam a csempére, ami hangos csörrenéssel darabokra tört - de ezt addig észre sem vettem, amíg bele nem léptem a nagy veszekedés közepedte.

- Nem vagyok kíváncsi rád! Áú!! - felemeltem a talpam. Volt rajtam zokni, mert szokásom, hogy ameddig fent vagyok van rajtam zokni, de ez most fehér volt és szép színe lett, miután a szilánkok beálltak a lábamba. Nagyon fájt. Még a könnyem is kicsordult!

- Scharlott te... összevérezted a csempét!

- Hol érdekel? Majd Te feltakarítod! Úgyis minden a Te hibád...

- Az enyém??! - folytatta volna, de elszaladtam, ami meg kell hagyni: nagyon nagy fájdalmakkal járt. - SCHARLOTT! Várj már!

A lépcsőről kiabáltam neki:

- Nem vagyok hajlandó tovább hallgatni téged! Hagy békén. És felejts el! Ó! És még valami: ha azt hiszed, hogy haragszom rád, azt jól hiszed! GYŰLÖLLEK! Lassan 8 éve!

Meg sem hallgattam további közleni valóját, felmentem a szobába és a fehérneműim között feltúrtam egy fáslit, valamint némi sebtapaszt, és fertőtlenítőt. Viszont a sebtapasz az túl kevés volt, ezért feltúrtam a másik szekrényem, és előkutattam azt a kevéske ködszert, ami a legutóbbi gördeszka balesetemből maradt.

Letelepedtem az ágyam végébe és bekötöttem a lábam, ami körülírhatatlanul bizsergett a fájdalomtól, mivel nem bírtam kiszedni mindd az összes szilánkot. A kötés után még sírtam és aztán bebújtam a takaróm alá, és ott szipogtam tovább, zenehallgatás közben. Esetleg egy picit elbóbiskolhattam, de nem sokat, mert a folyosón feloltódott a lámpa és az ajtóm is kinyitódott. Valaki bejött rajta. Tippem az lenne, hogy ki - de ha azaz, akit gondolok: kirúgdosom a szobámból, esküszöm!