Másé se

Minnél közelebb sodródtunk a metró állomáshoz lépteim annál jobban elnehezedtek. Elveszett kisgyermek módjára kapaszkodtam Tomba, aki láthatóan nyugodtabb lelki állapottal bírt nálam.

A mai napom elég jól indult a mostani percekhez képest... Keikot apu és Emett elvitte haza, nagyon jól érezte velem magát, és adott Tomnak egy puszit. Tom nem tudta különös képp kezelni a helyzetet, de mégis elmosolyodott, és némi pír szökött arcára. Még sosem láttam őt elpirulni... talán így életem végén sem láthattam volna, ha nincsen egy húgom!

Emett továbbra sem mondott le Billről. Láthatóan megviselte a dolog, hogy Ő való igaz: pasiból van. Szerintem egy világ omlott össze benne!

Apa kezelésre jár, valami gyógypedagógiai intézménybe - mint kiderült. Remélem kikezelik az alkoholizmusból! Vagy abból nem lehet?

Dora és Liam két hónap múlva összeházasodnak, és kiderült, hogy drága lakótársam terhes! Nem hízott meg, hanem egy kicsike parazitát rejteget magában! Elvileg kislány lesz... Dora mindig is lányt akart! A neve pedig... hát! Ezen még én is meglepődtem... Savanna lesz! Irtó kedves tőle...

Naoko visszaköltözik Japánba és nyit egy tea házat! Ez sem egy rossz dolog...

Nos: nekünk Tommal még nincsenek jövőbeli terveink, de ő azt mondta: bármi is lesz, mindig velem marad. Érdekes! Hol marad a macsó, kegyetlen, gitáros csávó, akiről annyit pletykáltak? Fogalmam sincs... de nekem tetszik ez a változás!

- Ideges vagy?

- Á, csak a szívem kiugrik a helyéről...

- Wooow! Az se rossz... ne félj már Savanna! Itt vagyok veled... semmi bajod nem lesz!

- Úgy szeretnék neked hinni, de a titkos 7. érzékem azt sugallja: ez a nap sem lesz probléma mentes!

Sokszor kerít a félelem érzése a hatalmába, de mégis: igyekszem erős maradni! Számtalan alkalom volt már, hogy elfutottam a feladatom elől, mert úgy éreztem: nem, én ezt nem fogom tudni megcsinálni, bele fogok pusztulni! - de még élek és virulok. Nem egy olyan eset volt már, hogy fejjel mentem a falnak, de naiv mód még azt sem vettem észre melyik a jobb oldal, s melyik a bal. De ott volt mindig az a valaki, aki megfogta a kezem és elvezetett egyenesen előre és már tisztábban láttam a helyzetet! Immáron előre haladok...

- Annyira sajnálom...

- Hehh... te? Mit sajnálsz Te? Nem te tehetsz erről...

- De, mert... én akartam és az nem is érdekelt, hogy Te mit szeretnél! Legalább a redönyt lehúzhattam volna...

- Figyelj már! Te tényleg hülye vagy? A szexhez két ember kell... ha mondjuk Te nem akarod és Én meg igen akkor...

- Hé! Ez fordítva szokott lenni...

- Meghallgatnál? Szóval: ha én akarom és te nem akkor nem fog menni, mert nem hinném, hogy hagyod magad!

- Nemi erőszak?

- Ehh... eskü itt hagylak a faszomba!

- Heheheh... nem tennél ilyet!

- Nem e??

Elindultam, de ő nevetve utánnam kapott. Visszarántott maga mellé, mire nekem kiesett az igazolványom a zsebemből. Leguggoltam és felvettem, de egy képecske kiesett belőle... azt Tom vette föl!

- Hé!

- Woow! Ez ki?

- Én, te hülye! Itt még 10-es voltam gimiben...

- De cuki! *.* Most elképzeltem ahogy a kicsi Savanna leszáll a buszról, ott van rajta a fain iskola táska, megáll az osztály közepén és elszólja magát: jöttem tanulni!

- SEEEE!!! Na add ide...

- Hé! Nem adod inkább nekem?

- Micsoda? Hát vigyed...

- IMÁDLAAAK! *.*

Belecuppantott a nyakamba, mire megtorpantunk a metró állomás lépcsői előtt. Lentről huzat jött fel, ami hátrafésülte barna hajamat és Tom sötét tincseit. Mintha az alvilág kapuja előtt állnánk. Hirtelen zavaró érzés kerített hatalmába - nem tudom micsoda, ne is kérdezd... de lassan végigmasíroztam a lépcsőkön és azt követően a folyosón, egyenesen a 4-es vágányig. Tommal ott folytattuk beszélgetésünket. Én egy oszlopnak dőlve, ő pedig előttem tornyosulva, engem ölelgetve.

- Ne féljél már, úgysem tehet veled semmit!

- Uhh. Te nem ismered Floriant...

- Lehet, hogy nem ismerem, de attól még agyon tudom verni...

- Jaaajj! Neked állandóan a bunyón jár az agyad?

- Nem! A bunyón, a szexen és a zenén...

- Ehh... -.- tipikus...

- Köszi szépen!

Hamarosan a távolból két alak tűnt fel és egyenesen ránk néztek:

- Csáó! Ti vagytok Tom és Savanna?

- Igen.

A két férfi összenézett és biccentettek, majd ránéztek az órájukra, aztán sóhajtva belevágtak Tom gyomrába.

- HÉ! Ez mi volt?

- Engem ezért fizetnek.

- Engem meg ezért nem, de mégis megteszem, mert őt csak én bánthatom!!

Ismét a meggondolatlanság hibája: az ingerültség beszélt belőlem... ököllel orrba csaptam az egyiket, mire hátulról a másik elkapott. Felemelt. A lábam és a talaj között kb. 30 cm lehetett. Valami ilyesmire számítottam Floriantol, ezért készültem fel rá. A farzsebemből kirántottam egy spray-t és szembe fújtam vele fogva tartóm társát.

- Ribanc!

- Anyád a ribanc!

Tom kigáncsolta, mire az a sínekre zuhant. Ekkor egy nagy fénnyaláb tűnt fel az alagút szélén. Úr Isten! Míg a maffia cimbora a spray-t próbálta eltávolítani a szeméből az eseményekre nem is tudott figyelni. De Tom kézbe vette a helyzetet. Letérdelt a sín szélére és rákérdezett a csávóra:

- Ha most kiszedlek onnan, és megmentem a mocskos bőrödet a haláltól eltűnsz innen a picsába?

- Igen! IGEN! Csak szedj ki gyorsan!!!

Tom kihúzta és rálökte a másik csávóra, aki továbbra is a szemével szenvedett. Ekkor az egyik felkiáltott:

- Hé, Florian! Arról nem volt szó, hogy a csaj teljes body guardal jön!

- Pedig én említettem, hogy lehet: a zenésznövendék is vele jön...

Most figyeltem: Florian eddig is itt volt! A következő oszlop mögött rejtőzködött. - a metró hamarosan érkezett... Florian ekkor elénk lépett és egy pisztolyt szedett elő valahonnan. Ó, ne!

- Florian, szerintem ezt nem kéne...

- Hidd el: szerelemben és háborúban mindent szabad! Itt a kurva képed...

Ledobott elénk egy pakkot, megnéztük, hogy valóban azok a képek voltak e benne, összenéztünk és mosolyogtunk - közben elfeledkezve Florianról...

- Látom megvan az öröm. De semmi sincsen ingyen! Zsebeket üríteni!

Nem hittem volna, hogy Tom tud még több meglepetést okozni, de okozott: halál nyugodt arckifejezéssel odaadott pár papírpénzt Floriannak, aztán rám nézett: én a kis táskámat adtam oda. Szerencsémre csak a pénztárca volt benne! A telefont és a papírjaimat mindig farzsebbe hordom. Most a személyi papírjaim speciel otthon vannak... - a metró megállt, és Florian a haverjaival beszállt. Az ajtó bezárult... már éppen felsóhajtottan borultam Tom nyakába mikor hangot hallottam a metró ajtaja felől - ami ismét nyitva volt...

- Hé, Savanna! Még mindig nem leszel az enyém?

- Ez költői kérdés volt?

- Rossz válasz! Mert ha az enyém nem leszel akkor másé se!!

A pisztolyát egyenesen rám szegezte. Szerencsére Tom előtt álltam - milyen furcsa! Ez volt az első gondolatom a halál közeli élményben... aztán egy kiálltás, ami inkább sikításnak tetszett:

- NEEE!!!

#PUFF# - a metró ajtaja bezárult...

MÉG MINDIG NINCS VÉGE! - hogy mi lesz Savannával az az elkövetkezendő időkben fog kiderülni... amint lesz időm írni! xDxD