Florian

Bevásárló lista:

· tejszínhab

· kávé

· 9 db újféle burgonya

· 2 l tej

· 3 dkg párizsi

· fél kilós kenyér

· Dorának gyanta - lehetőleg veet fenyőgyanta

· ceruzaelem (a konyhába - vagy patkánylyuk??)

A vásárlással még nincs különösebben problémám, de kicsit kellemetlenül éreztem magam a sok ember között - mintha mindenki tudná mi történt az este! Jó, tudom: ezt most csak én érzem így, de számomra akkor is cinkes... ráadásul nekem is pont az Europa Centerbe kellett jönnöm, a tegnapi póló végett, ami a nem régen kinyitott jeans clubba van. A Jeans Club pedig köztudottan a legoltsóbb, de mégis szinte a leghíresebb márka: a Philip Russel! Imádom. És a napokban egy olyan imádnivaló kis pólót néztem ki, hogy azt nem lehet ott hagyni! Nagyooooon széééép! - jaj te úr isten! Most tök pláza cicás voltam. Weeeh! -.- Éppen beléptem a butikba, amikor hirtelen egy szöszi ugrott nekem:

- Szép jó napot hölgyem! Segíthetek valamiben? Mit keres? Pólót? Szoknyát? Esetleg egy divatos farmert?? Segítek szíves örömest a vásárlásban!

- Öö... én igazából a napokban kinéztem magamnak egy pó...

- Ahaaaaa! Szóval egy pólót? Jöjjön csak kedvesem! Megmutatom merre találja a jó árban lévő pólókat...

Igazából csak egy 5 percre jöttem volna be, de úgy látom ez lehetetlen egy ötlet volt. Tehát fél óra múlva végeztem! Most pedig rohanhatok az élelmiszerboltba. Miután ez is megvolt mehettem a kasszához, ahol egy ugyanolyan szőkét láttam, mint a butikban - csak az arca volt más, még a szeme is kék volt. És ugyanolyan fárasztó is, mint az a csaj volt!

- Kuponokat? Most ön elérte a 4 órán ként megtörténő ingyenes kuponvásárlást! Gratulálok!

- Milyen kuponok?

- Amiket a kisasszony az Europa Centerben bárhol felhasználhat, hiszen ez mindenhova 20%-os kedvezményt ad!

- Remek...

Mikor már végre elhihettem, hogy leszáltak rólam akkor kanyarodhattam be a házam előtti sikátorba, ahol is egy csöves öregember fetrengett a kutyájával. Lábujjhegyen mentem el mellette, de az felkelt:

- Winklär kisasszony! Szép napunk van nem, de?

- Öhöm... de!

- Csak egy percet kérek!

- Otto! Nem veszek magától semmi féle újságot!

- Pedig úgy gondolom érdekelné, hiszen a kis szupersztár barátja van benne...

- Tom?

- Minden bizonnyal...

- Remek. Akkor meg végképp nem érdekel!

- Biztos? Hiszen egy elég csinos ifjúhölgyel van benne...

Akkor fordítottam hátat, majd mikor a "csinos ifjúhölgy" résznél jártunk megtorpantam és remegő ajkakkal visszafordultam: az nem lehet... lehet ez a cikk régebbi, nem?

De nagy unszolás után végtére is megvettem a drága Ottotól. Csak 3 € volt. Szerintem ebből lesz a reggelije... de az újság tényleg érdekesnek számított. Kb. két napos lehet és ez is napilap. Kinyitottam és elkezdtem művelődeni:

Mindig is tudtuk, hogy a Tokio Hotel szereti a Japán Témákat.

De, hogy ennyire? A csapat gitárosa: Tom TH-t a napokban látták vásárolgatni egy ázsiai hölgyeménnyel.

Vajon ki lehet ez a titokzatos lány? A napokban biztos fény derül rá!

Csapatommal a Shark of the Media-val igyekszünk kideríteni!

Majd még jelentkezünk eme fontos tényekről. De lányok! Csak nyugi.

Ez a lány sem lehet több egy szimpla menetnél!

xoxo: The Shark Of The Media

Florian Früsli sosem kedvelt engem, mert mindig jobb cikkeket írtam, mint ő, és egyszer mikor járni akart velem visszautasítottam. És most ezért csinálja ezt? Ez a cikk csak a kezdet - egy fenyegetés, egy titkolt felhívás, figyelmeztetés, amit Florian is tud, hogy egyszer az életben el fog jutni hozzám - és akkor megkeresem és oldalba könyökölöm. Erre felkészült! Minden bizonnyal több képe is van, amit majd úgy kell kikönyörögnöm tőle... hát... a mai napom sem lesz épp egy lájtos nap. És méghogy nem lehetek több egy szimpla menetnél! Hát kösz, hogy emlékeztetsz rá...

Miután feldobtam a cuccokat rohantam is vissza, bár Dora utánnam szólt két ecsetvonás között, hogy merre megyek, de csak azt mondtam neki: nyugodtan lakkozd a körmöd! Nekem még el kell intéznem pár dolgot a városban. - már nem tudom mit mondott rá. Elértem a Linie 12-t (metró, linie=vonal) és azzal mentem a városba - aztán villamossal az egyetemig. Szerencsémre Florian kint ült a haverjaival a megállóba.

- Florian!

- Nahát! Szia Savanna. Mi járatban?

Bár Florian kétszer akkora, mint én most mégis kikaptam a helyéről. A haverjai nyerítettek, mint a lovak - ja bocs, ez nevetés volt. És én szúrós tekintettel rángattam meg Florian pólóját, miközben kérdőre vontam:

- Miért??

- Te tudhatnád a legjobban. De ez szerintem nem ide való téma. Ezt inkább négy szem között kéne megbeszélni!

- Ohóó... szóval négy szem közt? Adok én neked olyan négy szem közt megbeszélendő dolgot!

És ököllel orbanyomtam. Először csak egy szimpla fülesben gondolkoztam, de aztán eszembe jutott a cikk... nesze neked önkontroll! Már éppen vissza ütött volna, de én gyorsabb voltam és sípcsonton rúgtam, mire ő öszegörnyedt. Aztán még ököllel rávágtam a hátára - erre már lefeküdt a földre és simogatta fájó tagjait. Én egy könnyed mozdulattal kimerítettem a farzsebében veszülő borítékot, átnéztem a képeket: amik számomra nem voltak fontosak azt odadobtam a haverjai elé, akik csak szorongtak és hol a földre hulló képeket skuberálták, hol engem, hol a földön elenyésző Floriant. Végre megtaláltam amit akartam és azokat szépen betettem a táskámba, aztán kivettem belőle 5 €-t és ráeresztettem Florianra. A könnyed papírpénz a homlokán megállapodott, mire én peckesen elsétáltam.

- Hé, cimbi? Jól vagy?

- Tökéletesen, haver. De ha egyszer elkapom ezt a szukát akkor az egyszer biztos, hogy még azt is megbánja, hogy élve született!!