Ami egyszer úgyis eljön
Mi az, amitől minden ember fél? A megöregedéstől, és a haláltól. Pedig az idő telik és egyre közelebb jön mind a két félelmünk. Csak nem tudni, melyik előbb, s melyik utóbb... viszont a halál az bizonyos! Csak az ideje bizonytalan...
- Jó reggelt Savanna! Merre felé mész ilyen sietősen?
- Ó, csáó Brendy... a kishúgomért megyek az állomásra! Tudod: ma nálam alszik.
- Keiko nálad alszik? Dehát még csak három éves!
- Az ne legyen probléma. Emett hozza kocsival! Azért alszik nálam, mert apa és a bátyám Franciaországba utaznak ma valami fogadásra!
- Ja vágom... elbírsz a kis roszcsonttal?
- Hogyne bírnék! Tündéri kislány....
- Te tudod. De egy telefon és már ott is vagyok!
- Te csak inkább menj és csavarogj a csajoddal! - böktem oldalba, mire ő felnevetett. Búcsút intettünk egymásnak aztán ő erre, én arra...
A húgomat gyorsan lepasszolták - elég jó. Már ott tartunk, hogy itt van velem a kicsi.
- Na mit akarsz csinálni? Elmehetünk fagyizni, moziba, strandra és ha gondolod még a parkba is elmehetünk kutyát sétáltatni!
- Nem lehetne mindet?
- Igen Savanna! Szerintem lehetne mindet is!
- Rajtam ne múljék. Gyertek! Vedd a cipődet, Keiko! Aztán mehetünk is...
- Okés.
A városi fagyizónál kötöttünk ki, aztán Keiko begyűrt négy gombóc fagyit, Dora meg hármat - míg én kettőt is alig bírtam - és ő még egy csokit is kért! A fagyizást végignevetgéltük. Dora véletlenül kikente az orrát! Fagyizás után megnéztünk egy 3D-s rajzfilmet. Ennyi popcornt enni! Ráadásul 2 liter kóla? Széééép... aztán jött a nap fénypontja a strandolás! Mivel hétköznap volt így nem volt épp sok ember - ezért is kerülhetett elő a négy barátocskánk!
- Savanna! Sziasztok!
- Csövi Bill. Tomot és Gustavot ott felejtettétek a büfénél?
- Az igazat megvallva: ők már kb. 5 órája ki nem jöttek a vízből - míg én azzal csesztem el a napot, hogy becsaljam ezt a kis hülyét...
- Hm...
- Miért Bill? Nem akartál bejönni a vízbe?
- Nem ,mert...
- Mert egy szégyenlős pöcs vagy!
- Akadj le rólam!
- Ez az igazság...
- Nem értem mit szégyenlesz magadon... tökéletes vagy!
- Azt mondod? Hát én nem veszem észre...
- Majd lecsaplak oszt' észreveszed magad, te állat!
- Georg!
- Abbahagytam...
El tartott egy kisebb ideig míg Billnek megmagyaráztam, hogy semmi baj nincs vele, de megérte a szenvedést! Egyszer az életben mindenkinek kijár a boldogság - főlleg, ha az az élet ilyen rövid! Egyszer úgyis eljön a halál szomorú pillanata... addig meg: jó lenne élvezni az életet!
Miután leápoltam Bill kicsi szívét és Dorára rábíztam Keikot átlebegtem Tomékhoz. Hátulról a nyakába ugrottam mire Gustav felsikított - akár egy lány!
- Áá! Bazd már meg Savanna...
- Gustav?? xD Ez mi volt ez a "áá"??
- Hagyjál már.... a szívroham megkerült engem mire észbekaptam, hogy ez csak a szukád.
- Szuka? o.o
- Anyád úgy van ahogy az este hagytam?
- Fordulj fel!
- Köszikeee... xD
- Jézusom. Nem ismerlek titeket! - azzal a lökettel ahogy idejöttem ehhez a két hülyéhez ugyanúgy mentem vissza is.... vagyis akartam, de Tom elkapta az alkaromat és igyekezett visszahúzni. Mit sem törődve fogvatartómmal mentem tovább a medenve felé, és őneki felemelkedtek a lábai - innen következtetnék arra, hogy már nem bír fogságban tartani fizikai állapota végett. A kezemet úgy húztam ki az ő tartásából, mint egy rabul ejtett halacska a gonosz horgász puszta kezeiből. Ő csak sipákolt:
- Cicaaaa!!!
- Ne nyavajogjál már! Eskü idegesítőbb vagy, mint a három éves kishúgom.
- Kicsodád? o.o
- Keikoooo!!
- Tessék? - olyan hirtelen jelent meg mellettem, hogy el nem tudtam képzelni mi lehet az. Miután tudatosult bennem, hogy maga az említett lenne az látványos ugrásom után megsimogattam hollófekete haját, és kedvesen ezt mondtam:
- Semmi csak... mindegy! Gyere prünytikém: bemutatlak valakinek!
Most elvállik, hogy Tom mennyire szereti a gyerekeket. Odavezettem elé az alig 120 centis törpillát és bemutattam neki:
- Tom! Ő itt Keiko.
- Szia!
- Á! Szia Keiko. Én Tom vagyok, a nővéred barátja! Mi a helyzet?
- Semmi. Aiyako (Ajakó) még nem is mondta, hogy van fiúja!
- Aiyako?
- Igen. Ez a nevem japánul!
- Váó... akkor téged igaziból nem is Savannának hívnak?
- Dehogynem! Anyakönyvileg is Savanna Winklär a nevem, de ha kiutaznál Japánba mindenki az Aiyakot használná.
- Ez tök király! *.*
- Csütt má' ! Neked mi nem király?
- Jogos a kérdés...
- Keiko, tudsz úszni?
- Hogyne tudnék!
- Megmutatod?
- Igen.
Tom felállt, megfogta Keiko kezét és elindultak a medence felé. Én ügyes pincsi módjára követtem őket és én is megfogtam Keiko kezét. Elmentünk a medencéig, leültem a szélére és belecsúsztattam a lábam a kellemesen hűsítő vízbe. A klórtól szép kék víz kecses hullámokat lejtett előttem és közben azt figyeltem, hogy Tom miként játszik a kishúgommal. Lehet csak a kedvemért csinálja, lehet csak azért, hogy bevágódjon, de az is lehet, hogy Keiko miatt. Nem tudom. Dora leült mellém:
- Mi az csajekám?
- Semmi... tudod azon filózok, hogy Tom valóban így szeretné a gyerekeket?
- Nem hinném... - csatlakozott a szópárbajba Bill is.
- Hát?
- Szerintem csak azért csinálja, hogy bevágódjon nálad.
- Hm. Ez is elképzelhető!
- Szerintem meg... BOOOOOOOOOOOMBAA!!!!! - lökött Georg Billen egyet, mire az a szerencsétlen ráplaccsant a vízre. Nagyot csattant, nem lehetett kellemes. De később Georg is követte. Egyenesen ráugrott! A víz akkorát csobbant, hogy mi sem úsztuk meg szárazon. Talán több víz volt rajtunk, mint a fiúkon és Keikon egyszerre! Még hallottuk Bill ideges - de titkon mégis boldog - szidkózódását Georg részére:
- Te állat! Hát hülye vagy te? Ember, te nem vagy normális!
- Tudom... - és lenyomta Bill fejét a víz alá... így ment ez egész nap, este 6-ig. A kutyasétára már nem volt lelki erőm, de Keiko akaratos volt. Szerencsére Tom elkísért! - és amíg Keiko kis kezében szorongatva Joker pórázát (róla már volt szó - ő Nika>>Savanna egyik ismerőse... 36-os papucs nagyságú jorkshir terrier-e) futkosott a kutyussal ide - oda mi Tommal elég komoly beszélgetésbe kezdtünk leülve egy padra.
- Király volt ez a nap!
- Ühüm.
- Jobban vagy már a tegnapi miatt?
- Hát... fogjuk rá! De én nem értem miért csinálta. Soha egy rossz szót nem szóltam hozzá! Na jó... talán egy párszor! De talán akkor sem volt olyan nagy dolog...
- Figyelj Savanna: a szerelem az egyetlen dolog, ami képes kihozni az emberből a legnagyobb állatot is! Ezért is volt az, hogy mikor mindezt elmesélted én is simán megöltem volna Floriant - pedig azt sem tudom kicsoda.
- Ez rendes tőled, de szerintem se a verés, se a gyilkosság nem old meg semmit.
- Nos: van aki ezt nem így gondolja!
- Igazad van, de... jó lenne ha ezeket a témákat inkább mellőznénk.
- ahogy akarod. KEIKO! A KÖZELBEN LEGYETEK! ODA MÁR NEM SZABAD MENNI!
- Hm.
- Mi az?
- Semmi csak... tökéletes óvóbácsi lehetnél!
- Mármint én? xĐ
- Persze. Szerintem nagyon elvagy Keikoval! Akkor a többivel sem lehet problémád...
- Talán igazad van. De egyenlőre megmaradok én gitárosnak! Tényleg! Hétvégén fellépünk a belvárosi koncert csarnokban. Nincs kedved ... ??
- Áááá... én nem bírnám ki! Túl sok a ribanc.
Erre mindketten felnevettünk, aztán tekintetemmel Keikot kerestem - Tom mindeközben felhelyezte mögém a kezét a pad háttámlájára. Keiko Jokerrel kb. egy 10 méterre lehetett tőlünk - és ekkor Florian tűnt fel a színen! Nem volt egyedül, mert az utca végében pár srácot véltem felfedezni az újságírói szakról. Florian egyenesen hozzájuk ment... leguggolt kishúgom mellé és megkérdezte, hogy: emlékszel még rám? - erre én rázni kezdtem a fejem és magam elé suttogva vagy hatvanszor elismételtem, hogy: jaj ne, csak azt ne! Nem tudom miért, milyen okból kifolyólag, de nem mertem odamenni, csak akkor mikor Florian megsimogatta a fejét rögtön felálltam és odafutottam hozzájuk. Kiáltottam Florian nevét... erre ő felegyenesedett és rám nézve így szólt:
- Bezzeg neki hagyod magad. Elég szép vagy mondhatom!
- Florian! Engedd el a húgom kezét!
- Parancsolj...
Tom már régen mellettem lehetett, de csak most vettem észre. Ingerült arckifejezéssel, karba font kézzel állt tőlem alig egy 40 centire... Florian bevigyorgott az arcába, de Tom meg sem rezzent. Mire ez a nagy bátorság? Hiszen ezek vannak vagy hatan míg mi csak ketten plussz itt a kutya és a kislány.
- Nyugalom Miszter Nagy Ő! Nem fogom bántani a kicsikét... csak egy üzenetem van mindkettőtöknek...
- Hallgatlak, de aztán hord el magad...
- Nyugi már! Vettem... nincs gáz... csak ennyi lenne: ugye mindketten tisztába vagytok a képességeimmel? Nálam jobb lesifotóst keresve sem találhatnátok!
- Ezzel mire akarsz kilyukadni?
- Csak annyira, hogy láttam mit csináltatok az elmúlt pár nap alatt. De! Addig jó még csak én látom... bár ez nem rajtam múlik!
- Florian! Te dög!
- Igazad van angyalom... de gondolom Te sem akarod viszont látni azokat az intimebb fotókat mondjuk egy heti lapban... vagy sorozat ként egy napilapban?
- Te nyomorult!
Tomnak ez talán egy feltétlen reflex volt, vagy merő meggondolatlanság, de orrba vágta Floriant, mire az elzuhant és a következő percben mikor felállt elfutott. A következőket minden bizonnyal nekem mondta:
- Még találkozhatnánk szerelmem! Mondjuk holnap a metróállomáson? Apuci és bátyuska úgyis azon jönnek, nem?
- Kocsival!
Tom utánna vágott egy fadarabot, amire Keiko elnevette magát - ugyanis a fa pont szájba csapta Floriant, aki röhögve elszaladt a haverjaival. Mi ott maradtunk és jobb híján csak álltunk. Néztük az elsötétedő eget...
Nem tudom mi lesz holnap, de nem is érdekel. Nem akarok egy újabb balhéba csöppeni, de... ötletem sincs mit kéne tennünk. Lehet szólni kéne a rendőrségnek? Lehet össze kéne hívni egy csapatot és megveretni őket velük? Lehet számtalan ötletem, de Florian ravasz, megfontolt és rendkívül gonosz! Mi lesz még ebből?? A rettegés ismét hatalmába kerített.