Enelis elég erőszakos: lehet valóban baj történt? Minden esetre valamire rájöttem: magassarkúban kellemetlen a futás! Bár erre már előbb is ráébredhettem volna...

Ahogy átszeljük a folyosót arra leszek figyelmes, hogy senki nincs itt. Mindenki a tornateremben van! Ennek örülnöm kéne - de most legszívesebben kiabálnék, hogy "segítség! Ez a ribanc biztos meg fog ölni..." - de nem tudok, mert egyedül vagyunk Enelisel. Vagy mégsem? Megint tévednék? Hiszen a lány mozsdó előtt ott van Deila és Lolita is! Hamar odaértem:

- Na? Mi van már megint? - érdeklődtem - legalábbis próbáltam némi érdeklődést mutatni. Biztos valami bogár van a WC-ben! -.-

Enelis rálökött Deilára, Deila megragadta a két csuklóm és ennyit mondott nekem:

- Nos, azt hiszem, te ebben a buliban már nem fogsz részt venni. Vagy megfulladsz, vagy csak akkor jutsz ki, mikor legközelebb kinyitják az iskolát. Sajnos ez utóbbi valószínűbb - de legalább a ruhádat nem kell kimosni! - felnevetett. Az a sátáni, vérfagyasztó kacaj! Meg tudnám folytani... viszont most nem értem mire célzott ezzel az egésszel... de tartok tőle, hogy hamar megtudom: belökött a mozsdóba és megfogta az ajtó kilincsét, elállva a kifelé vezető utat, majd az arcomba röhögve ezt mondta:

- Pá pici lány! ^^ - becsapta az ajtót és utóljára még hallottam, ahogy mind a három kígyó kárörvendő nevetést lejt. Az ajtót meg rángathatnám! Tudom, hogy bezárt, mert láttam, ahogy a portánál felveszi az emeleti lánymozsdó ajtaját. Emeleti! Még ha a földszinti mozsdóba lennék, ami a tornateremnél van. De itt senki nem fog meghallani! A rendezvény is odalent van...

Felmérve a terepet kiszúrtam, hogy az egyik csapnak le lett ütve a feje... mondjuk inkább az, mint az enyém. De ebből ömlik a víz! Büdös is van, mert befolyt a lefolyóba... ezek a kultúr barbárok sem találhattak ki jobb csapdát! Na, most mihez kezdesz Liana Bauersmidth?

Lent a tornateremben: (Mivel Lia épp súlyos körülmények között leledzik egy igazán érdekes állapotban kénytelen vagyok Tom szemszögéből írni a tornateremben ez alatt történt eseménysorokat!)

- Később még visszajövünk! ;) *lemegy a színpadról*

- Nagyon jók vagyunk!

- Ahogy mondod, Georg...

- Hehe. Most én is meg vagyok elégedve!

- NA! Megszólalt az Ész...

- Höhöhöö... jogos Gustav! Jogos.

- Mi az Tom? Érzem, hogy valami nyomaszt téged.

- Engem? Semmi. Csak... zavar, hogy Deila és a pincsik olyan jól el vannak és Lia nincs sehol...

- Most, hogy mondod...

- Á! Felejtsd el cimbi... az Bill csaja! Majd ő tudja mikor van vele dolga...

- Az attól függ mit értesz "dolog" alatt... :Đ

- Jaj hagyál már... Lia most nincs velem valami jóban...

- Viccelsz? Kézenfogva jöttetek be!

- GYEREKEEK! Tom hova tűnt?

- Az előbb még itt volt...

- Nem tudom mit csináltál, de biztos, hogy közöd van ahhoz, hogy Lia most nincs itt!

- Jaj Tom. Ne már! Olyan szánalmas vagy, ember.. ha Liácska drága eltűnik akkor már rögtön csak én jöhetek a képbe? Fogalmam sincs hol van...

"Deilában csak egy dolog nagyon előnyös a külseje mellett: az, hogy rendkívül jól tud hazudni! Most az lehet, hogy itt kérdezgetem, de többet ettől nem fog mondani... jobb lesz, ha magam járok a helyzet után! Meg kell keresnem Karolt... mert ha valaki - ő biztos tudja mit kéne csinálni!"

- Karol!

- NA? Mit tehetek érted?

- Nem tudod merre van Lia?

- Jaj... folyton érte nyavajogsz! Legutóbb Enelisel ment valahova.

- Enelisel? O.O

- Igen. Jaj neee!

- Jó válasz. Keressük meg!

"Amikor kimentünk a tornateremből, Karollal átfésültük az egész földszintet! Aztán jöhetnek az emeletek: I.,II.,III.,IV. stb.... az elsőt bevállaltam, míg a másodikon Karol furikázott...

Ilyesztő ez a folyosó ilyen sötétben! Most valahol kb. a 164-es terem előtt járhatok... és tök olyan mintha jönne valaki velem szembe, de a sötétben semmit sem látok! Jaj, vajon ki az? Már nem mintha félnék... nekem a "félelem" elnevezés nem is létezik a szótáramban! Nem kamu! - De vajon tényleg jön valaki előttem, vaaaaagy... mögöttem? o.o"

- BAZD MEG! - valami megfogta a vállam.

- Nyugi bátyus, csak én vagyok.

- Bill?! CSEZD MÁR MEG! A szívroham megkerült miattad...

- Félsz? -_-

- Ki? Én? Neeeem! Dehoogy... amúgy mit keresel te itt? A buli lent van!

- És? Én meg nem.

- Na, ez az te szőke!

- Te meg színvak! Ez hol szőke? Kérlek: ez piros...

- Jaa - olyan hupi - piros... jó az feketének is!

- Ne bazd' már? FEKETEE?? Utálom a feketét... xD

- Kb. annyira utálod, mint amennyire az én kedvenc színem a rózsaszín...

"Ez amúgy bolond? Megmondja nekem valaki??! xD

Körbelestünk a folyosón, majd megint egymást fürkésztük. A csöndet végtére is Bill - a piros hajú Bill - törte meg:"

- Megvan már Lia?

- Szerinted, ha meglenne most is őt keresném?? -.-

- Jól van. Nem nézzük meg arra??

A II. emeleti WC-nél

Jaj Istenem - mit vétettem én neked, hogy ez a büntetésem? Egy félig - meddig eláztatott WC-ben tipegek ide-oda, a ruhám bár még száraz, de a cipőm kezd elázni, az elrontott csapból meg csak ömlik a sok H2O!! Bár most mintha hallanék valamit...

- Lia! Lia! Lia, itt vagy?

Karol? Jaj, de jóó! A megmentőm! :)

- Karol! Itt vagyok!

- Lia! Hát te minek vagy a budiban?

- Beköltöztem hallod... mától itt fogok élni!

- Na! De most komolyan!

- Bezártak, Karol! Deiláék...

- A kis ribanc... de megverem egyszer! Na várj meg itt! Mindjárt hozok segítséget...

- hát hova mennék szerinted, bazd meg?

Erre már nem kaptam választ. Amúgy, hogy lehet valakinek ekkora esze? Noha' ez most elment szólni, akkor kb. egy óra múlva itt is a segítség. De szerintem jobb lenne, ha magam cselekednék!

Elindultam az ablak felé és széttártam a szárnyait, majd lenéztem az udvarra - meg kell hagyni kicsit megszédített a magasság! Vissza is léptem egy aprót, de a hűvös téli szél továbbra is az arcomba fújta göndör fürtjeimet, amik már így is kesze-kuszán álltak.Egy tétova mozdulatsort véghezvíve az ablakpárkányra léptem magassarkúmmal (ami biztos nem volt épp egy okos ötlet), és a kis keskeny peremet néztem, ami az iskolánk díszletéhez tartozik. Hátul annyira nincs beüvegezve, mint elől, így ide tették a cicomát. Az ablak szélében kapaszkodtam, mert a szél meg kell hagyni elég keményen adta az ívet... lassú, kimért, nőies mozdulattal hátat fordítottam a mélységnek és oldalazni kezdtem: most lepergett előttem eddigi életem az már 7 szentség! A szemem is becsuktam és szorosan húztam testemet a falnak. Nagyon fáztam, nagyon fújt a szél is. Lassan elértem egy ablakot, de későn vettem észre és majdnem hátrazuhantam, mikor azon kaptam magam, hogy nem hátra, hanem előre estem: és ez most a tanári iroda.... minden tanár engem néz!!

- Hehe!! :D Csókoloom! ^^ - mindent el kellett nekik mondanom, majd az lett a vége, hogy együtt lementünk a tornaterembe és frau Krahmer mutogatott össze - vissza, hogy "itt keressék" "ott nézzék meg". Igen! Deilára gondoltak... mert megrongálta az iskola tulajdonát, valamint majdnem veszélybe sodort egy diákot - vagyis jómagamat. Kíváncsi vagyok mi lesz ebből a végkifejlet! De ennyiért még sajnos nem fogják kicsapni... :(

- Lia! Ezek engem keresnek?

- Deila! Hát itt vagy. Igen! Téged!

- Te kis szuka! Ha valami bajom esik ki foglak nyiratni!

- Deila kisasszony!

- Igen, herr Kohl?

- Beszédem van önnel és a szüleivel!

A tanár úr megfogta a vállát és elkezdte magával húzni, de Deila még visszaordított nekem:

- Ezt még csúnyán meg fogod sínyleni! Nehogy azt hidd, hogy ennyivel végeztem! GYŰLÖLLEK TE RIBANC! TELJES SZÍVEMBŐL!!!

- Az érzés kölcsönös, szívem... - megjegyzésemet már csak én hallottam, mert Deilával egyetemben elmentek a tanárok is. Kivéve az osztályfőnököm! Na, ő részegen táncol a színpadon... még szerencse, hogy nem kirívóan!

Egy ideig még az ajtót néztem, amin az előbb legnagyobb ellenségemet távozni kényszerítették, majd valaki megszólított. A hang a hátam mögül jött.

- Nahát, te is tudod, hogy kell az emberre a szívrohamot ráhozni! Mi történt? - megpördültem és Billel találtam szemben magam.

- Áh! Semmi említésre méltó... van akinek mára már véget ért a Christmas Party! Megyünk táncolni?

- Gondolatban olvasol. :)

Az este hátralévő részében csak táncoltam Vele. Annyira élmény volt! Emellett, hogy csillapodjanak a kedéjek és tényleg minden a rendjén mehessen tovább - mára már én is elbúcsúzom.

December 23.

A tegnapi nap fáradalmait ma még nem sikerülhet kipihennem - pedig ma már az első napja van a Téli Szünetnek! Anyu és az ikrek otthon sütnek-főznek, én meg ebből már elég sokszor kivettem a részem, szóval inkább eljöttem sétálni. Már megint az a furcsa érzés! Mintha ma is történnie kéne valaminek... én ugyan kijöttem sétálni, de vajon jól tettem e?