Sosem leszek más?
Eljött ez a nap is, hogy végre betölthetem a
15. életévemet, de valójában nem érzem magam másnak... egyesek szerint rengeteget változtam, de mások szerint nem eleget... ez vajon jót jelent vagy rosszat? Bár 15 éves lettem, de sokan nem ünnepelhetnek velem, mert nagyon távol vannak tőlem... Annyi a kérdésem! Ilyen például az, hogy: miért? Miért van az, hogy ilyen sokan gondolnak rám? Ilyen ember lennék? Megérdemlem egyáltalán? Vajon mi azaz ok, hogy még olyanok is odajönnek - és igen: fel is köszöntenek és össze is puszilgatnak, meg kedves szavakkal halmoznak el - olyanok, akikkel amúgy nem is olyan erős a kapocs, mint pl. kedves padtársammal, Lotteval, aki az egyik nagyon fontos szerepet tölti be az életemben? Nélküle nem tudom hol lennék... Vagy a kis szőke barátnőmmel, Dorinával, aki még talán túl gyorsan akar felnőlni, de nem megy neki - pedig egy évvel idősebb tőlem! Vagy esetleg Zsófival, aki már fel is nőtt, de mégis tud gyermek ként gondolkozni? Na és Editkém? Akinek olybár tűnik sötét haja, ragyogó kék szeme van - de mégis: felém nincsenek sötét, negatív gondolatai - és azt
mondja nekem: cicaaaa... na, de mi van azzal a kis vékonykával, Melanieval (igen: az "e" betű nem félregépelés), aki azt állítja: nagyon jófej vagyok, s aranyos? És neki a legfontosabb barátja: a fekete hajú, szép, barna szemű, alacsony csajszi, Vali - aki annyira imádja a vámpírokat, mint engem? Mi van velük? Mindnek van egy jó gondolata rólam - de megérdemlem egyáltalán? De ők: akik szinte nem is ismernek! Miért szeretnek mégis? Miért boronálnak el engem is az aranyos kategóriába? Rengeteg a kérdésem...
De nem csak ők vannak! Két lány is van, akik mindeddig számomra teljesen ismeretlenek voltak - sokáig a létezésükről sem tudtam... és most mégis! Egyik egy nagyon aranyos sms-el lepett meg engem (aminek tán jobban örültem, mint egy habos tortának), a másik pedig a facebook-on lepett meg... ez Eva Kaulitz és Csey! De nem csak ők vannak, akiknek sokáig még a létükről sem sejthettem semmit! Ott van pl. Nika és Zsani. Őket másfél éve ismerem! Vagy megvan az három teljes év is... ők is imádnak - és én is őket! :) De: nem is értem, hogy lettünk mi ilyen jóba?
Vannak még talán számotokra is ismert arcok: Angel és TH-Girl. Ők mindig mellettem vannak - de már a többiek is. Vajon miért? Mit tehettem, hogy megérdemeltem?
15 éve vagyok itt az emberek között - de ezalatt a 15 év alatt annyi a kérdésem, amire még talán Lotte sem tudja a válaszokat (pedig ő sok mindenre tudja!) - nem még ő! Anyu sem és Encsi sem... Alex sem! - pedig mind az életem részei...
Fogalmam sincs mi történt ma! De még a rég nem látott unokabátyám, Viktor is írt nekem facebookon - pedig vele állandóan megkeserítettük a másik életét! És erre megkérdezi tőlem: mi a helyzet? Hogy vagy? - és annyira elbeszélgettem vele. Pedig mondom: U-TÁL-TAM!! És az érzés kölcsönös volt. Most mégis mi lelte?
Annyi - de annyi kérdés kavarog a fejembe... nem tudom mit csináljak velük. Felejtsem el? Gondoljak másra? Ez nem megy... elég sok mindent tudok - de még több, amit nem.
EGYSZER KAPOK VÁLASZT A KÉRDÉSEIMRE???
