Tudom, hogy, aki elment az nem jön már vissza, de nekem akkor is hiányzik! Ő volt itt az egyetlen komolyabb barátnőm, mert ugyan Karol és tom irtó jó fejek, meg figyelmesek, de egyikük sem egy Franziska Hartman. Őt senki sem tudja pótolni... számomra olyan, mint egy testvér, akit tényleg nem lehet nélkülözni! Muszály, hogy veled legyen, muszály, hogy hallhasd a hangját, érezd a közelségét, s nevess a humorán! Nem akarom elhinni, hogy az a kis fekete hajú, ártatlanul ragyogó szemű lány nem lehet velem. Remélem vissza jön. Remélem? Úgy hangzik, mint egy kívánság! Ami sosem vállhat valóra...

- Mi az bébi? Nem nagyon ettél eddig az ebédedből... talán nem szereted a rántott húsos, salátás szendvicset?

- Nem erről van szó, csak én... eszembe jutott valaki... aki fontos nekem.

- Franziska?

Bólintottam. Neki is lefittyedt a szája. Egy ideig csönd volt, majd azon kaptam magam, hogy kivette a kezemből a szenyát!

- Héé!

Hatalmasat harapott bele közben rám nézett, ezzel jelezvén: már késő... kicsit ideges voltam rá, de a mérgemet hamarosan a nevetés váltotta fel. Miután lenyelte a jókora falatot ő is nevetni kezdett. Ahogy így nevettünk hamarosan Karol is hozzánk csapódott. Ott ültünk a büfénél, immáron hármasban.

- Na! Mi olyan nevetséges? Engem is avassatok má' be!!

- Semmi. - ezután újabbat harapott az ÉN szendvicsembe!

- Semmi. Mi lenne?

- Jajjmááár! Engem nem versz át! Mi az?

Erre úgy tettem, mint aki vérig meg van sértve és tettetett durcasággal rámutattam az éppen falatozó Tomra:

- Megette a szenyámat!

- Woow! Vágom már... ejnye már tom! Hogy tehettél ilyet??

- Én? Most komolyan én tehetek róla? Nem az én hibám. Már mikor megvette én elkezdtem szemezni a rántotthússal!

Annyira jót nevettünk! Hihetetlen, hogy velük állandó szinten jól érzem magam. Hihetetlen, hogy ők ketten mindíg meg tudnak engem nevettetni. Pedig mindig is én voltam a két lábon járó humorzsák, de ők sem piskóták azért! Esküszöm, ha a hülyeség fájna mi itt fetrengenénk a földön súlyos "boldogság mérgezéssel".

A vidámság csak egy dolog, de ezután jött az, ami engem még vidámabbá tett! Bill és Deila veszekedtek. Mindenki őket leste!

- Azt hitted nem fogok rájönni? Ennyire még te sem lehetsz hülye!

- Fogalmam sincs miről beszélsz, te idióta!

-Úgy! Szóval már idióta is vagyok... és akkor ezután ha kinézel magadnak megint valaki mást, akkor Karlos is idióta lesz? És Darius (Dáriusz) is?

- Kezdjük ott, hogy Karlossal nem is történt semmi különös!

- Na ja... pedig ő maga mondta, hogy smároltatok a múlt héten! És ez még semmi... Darius maga tanusította, hogy miután összejöttél velem hozzá rohantál és lefeküdtetek!

Deila feje egyre inkább Karol piros pólójára emlékeztetett. Eddig Deila alázott meg másokat nyíltan, most meg őt alázzák meg! Ez tetszik... és ami a legjobb, hogy pont Bill! ^^ Ezek után ne kérje senki, hogy ne lendüljek akcióba... *sunyi mosoly*

- Hűha. A szerelmesek összekaptak? - mondta Tom némi szarkazmussal a hangjában, és jobban csak nekünk.

- Úgy tünci! ^^

- Hallod ezt Lia... neked erről mi a véleményed?

Dühösen végigmértem az immár röhögő Tomot majd határozottan bokán rúgtam! Ezek után ő feljajdult és én belekortyoltam a kólámba.

- Nem igazán vágom miről beszélsz...

- Én is ezt mondanám!

- Na és most mi lesz? Szakítani akarsz? Nálam jobb nőd sosem lesz!

- Chh... ne hidd! Mondjuk igazad van: nálad csak rosszabbak vannak, mert ők nem ribancoskodnak állandó szinten...

- Akkor igen? Szakítunk? Nem! Nekem jobb ötletem van: én szakítok veled!

- Na végre már, hogy imáim meghallgatásra tértek...

- Argh....

Deila a következő percben katona mód jobbra tért és elindult egyenesen előre, ahogy elviharzott az asztalunk mellett, akár az orkán még a hajunk is meglengett. Alig fordult be a folyosónál a barátnőivel: Lolitaval és Enelissel (Lolíta, Eneliz) már mindenki felnevetett. Pár srác lepacsizott Billel, néhányan csak megdicsérték, hogy: "jó volt öregem!" - és megveregették a vállát. Látszólag Billt tényleg megkönnyebbülés érte miután Deila lelépett. Mi lesz még ebből?

Odalépett Tomhoz és várta az elismerést, de helyette:

- Olyan hülye vagy, hogy ez idáig eszedbe sem jutott!

- Mondasz valamit. És sajnálom, hogy nem hittem neked!

- Én a helyedbe csak magamat sajnálnám... eddig nem jöttél rá mind erre? Pedig egyszer még láttad is ahogy Dariussal ölelkezett a folyosón.

- Hát nem, mert elvakított a szerelem.

- De végre rájöttél...

Most érkezett Georg és Gustav is. Látszott rajtuk milyen büszkék a frontemberükre... széles mosollyal beálltak Bill mellé, akiről sugárzott milyen boldog és szomorú egyszerre...

- Nyugi Bill! Találsz te ettől külömbet is!

- Remélem...

Most miért rám nézett? Csodálkozva vettem figyelembe amint engem kémlelt. Hátra is néztem, de mögöttem nem volt senki... Tom erre elmosolyodott, s én komorul rásandítottam egy "haelmondodnekimegöllek" pillantással.

- Például lehetne ez a valaki Liana... nézz rá milyen szép lány!

Mivel mellette ültem simán belevágtam a körmeimet szabadon lévő karjába, és közben elpirultam. Bill nevetett egyet és így szólt:

- Na nekünk mennünk kell próbálni! Jösz Tom?

- Aha... - lefogta a kezem amit ezúton gyilkos eszközként alkalmaztam és olyan gyorsan ahogy csak lehetett felállt.

- Mire próbáltok?

- Karácsony. Tudod: mi leszünk a fellépők. Ezért: nehogy elszúrd nekem a díszletet! ;) - rám kacsintott, mire én sóhajtva bólogattam neki. Miután eltűntek tovább szürcsöltem a kólámat, de Karol igazán sejtelmes pillantásokat küldözgetett felém:

- Tudtam én, hogy ez lesz a reakciód. Olyan tündéri vagy, amikor zavarban vagy!

- Fogd be Karol...

Ezennel hősiesen felálltam és elindultam a 85-ös terem felé. Ott lesz angolom. Ami sajnos nem Billel lesz...

Miután sikeresen megérkeztem láttam, hogy Deila sír. Nagyon utálom őt, de ez még számomra is szívlágyító volt, tehát odamentem hozzá:

- Szia. Láttalak ma a büfénél...

- Ugye milyen szörnyű? Szipszip... olyan egy... szip... szemét!

- Nyugi Deila! Nem ő az egyetlen srác a földön... és... úgy tudom, hogy a végzős Liam (Liem) szingli és nagyon bejössz nála...

- Hát... nekem most egy ideig még biztos, hogy Bill fog kelleni! És ami nekem kell: ... azt én meg is szerzem magamnak!

Aj-jaj... ahogy én Billt ismerem gyorsan megbocsájtana neki, mert ennek a csajnak olyan fortéjai vannak, hogy az ijesztő... gyorsan kell cselekednem!