XII. fejezet: Aki nem hiszi járjon utánna
Sziasztok!
Én mindíg is az a fajta ember voltam, aki nem szereti ha egy történetnek boldog a vége. De igyekszem nem elszúrni ezt a történetet! Remélem tetszeni fog. BYE!
"A mi történetünknek csak egyikőnk lesz a részese, mert a másik elmegy. Elmegy valahova, ahol senki sem érheti el, egyedül lesz, de... de csak egyenlőre! Addig szövögeti véget nem érő fonalát, de ha más is követi: ketten talán előbb végeznek a szövéssel, mint az örökkévalóság!"
A pillanatnak hatalmas döntő ereje van. Mert egy röpke másodperc eldöntheti az életed jövőjét. Így jártam ezzel én is.
Mendy az úttestre lépve is csak magyarázott valamit, de nem volt figyelmes a dudáló halálra.
Egy kamion igyekezett kikerülni a szerencsétlen lányt. Nem sok sikerrel. Egy hatalmas sikítás és a kamion egy 90 ° - os fordulatot követve eltakarta előlünk Mendyt, aki nyilván telibe kapta. A söfőr kiszált, de amikor megszólalt a szívem hihetetlen gyorsaságban folytatta a dobogást.
- Uram isten! Jól vannak?
A fiúkkal egymásra néztünk, de én egy percet se várva odafutottam. Mendy hevert a földön. Leguggoltam mellé, de hála a jóságosnak semmi baja nem volt csak elvesztette eszméletét, de még vert a szíve. Megnéztem! Viszont a sofőr mással volt elfoglalva...
- Hello! Kishölgy! Jól tetszik lenni? HAHÓ??
Még háttal voltam a hangforrásnak, szemem kitágult, a levegőt gyorsabban és hangosabban vettem. Mendyt tartottam a kezemben. Lassan felemelkedtem és átadtam Georgnak. Bill elkezdte pofozgatni, de a lány csak nyögött egyet. Odamentem a kamionoshoz, de bár ne tettem volna...
Az aszfalt véres. Nolee vörös, drága vérétől! Félrelöktem a megrémült utast és szerelmemhez igyekeztem. Köhögött. Vagyis életben van!
- Nolee! Nolee! Gyere gyorsan. Beviszlek a kórházba.
Fordultam volna meg, hogy odahívjam Billt, de ő elkapta a kezem. Ránéztem, de csak vért köhögött. Viszont ezt sem sokáig.
- Tom! Hagyd el. Felesleges!
- De...!
- Nem kell semmiféle "de".
- Na, de.. !
- Te teljesen hülye vagy? Mondtam, hogy nem. A de vagy háttal kezdődő mondatoknak általában semmi értelme.
- Nem olyan biztos az.
Felvettem és odasétáltam a többiekhez. Mendy már teljesen éber volt, csak a homlokán volt egy apró repedés. Valamiért rosszabbul éreztem magam, mint amikor azon gondolkoztam, hogy Nolee e az, akire a sofőr azt mondta: kisasszony. Rosszabbul persze, hiszen nem tudtam mi lesz így!
- A kórház hála az istennek itt van egy jókora köpésre.
- Igen. Mehetünk!
Ránéztem Noleera, aki immár teljesen összevérezte a felsőmet. De nem érdekelt! Csak élje túl és együtt veszünk egy új pólót.
- Sajnálom.
- Mit?
- A pólód...
- Kit érdekel a hülyer póló? Majd veszünk együtt egy újat!
Most csak mosolygott és behunyta a szemét. Kezdtem megijedni, de amikor újra kinyitotta én is elmosolyodtam. Elindultunk a kocsi felé, de ő újra megállított bennünket:
- Elgondolkoztál már azon, hogy az élet kb. olyan mint egy film? Hosszú, de egyszer vége lesz.
- Most miért mondasz nekem ilyeneket?
- Mert tudom, hogy az én filmem véget ért.
- Te teljesen megőrültél! Dehogy ért véget!
- Hidd el. Itt a vége. Mint a mesékben: aki nem hiszi járjon utánna. Hehe...
Bill megfogta a vállam és megcirógatta Nolee arcát, aztán intett a többieknek és elmentek. Mondta, hogy megvárnak a kocsinál.
- Jaj Nolee. A mi mesénk még nem ért véget! Te butus...
- Hát. Kétlem. - újra mosolygott és a következő mondandóját is mosollyal mondta.
- Sajnálom, hogy a mi történetünknek csak egyikőnk lesz a részese, mert a másik elmegy. Elmegy valahova, ahol senki sem érheti el, egyedül lesz, de... de csak egyenlőre! Addig szövögeti véget nem érő fonalát, de ha más is követi: ketten talán előbb végeznek a szövéssel, mint az örökkévalóság!
Sírt. Megfogta izgalomtól égő arcom és megcsókolt. De ez a csók más volt, mint a többi! Hideg volt. Hideg és reménytelen! Nem akarom elhinni, hogy ez volt az utolsó csókja. A karjaimban halt meg, lassan kihűlő orcáján egy utolsó mosolyt véltem felfedezni. Utolsót! De legalább visszakerült oda, ahova való...
Mendy az úttestre lépve is csak magyarázott valamit, de nem volt figyelmes a dudáló halálra.
Egy kamion igyekezett kikerülni a szerencsétlen lányt. Nem sok sikerrel. Egy hatalmas sikítás és a kamion egy 90 ° - os fordulatot követve eltakarta előlünk Mendyt, aki nyilván telibe kapta. A söfőr kiszált, de amikor megszólalt a szívem hihetetlen gyorsaságban folytatta a dobogást.- Uram isten! Jól vannak?
A fiúkkal egymásra néztünk, de én egy percet se várva odafutottam. Mendy hevert a földön. Leguggoltam mellé, de hála a jóságosnak semmi baja nem volt csak elvesztette eszméletét, de még vert a szíve. Megnéztem! Viszont a sofőr mással volt elfoglalva...
- Hello! Kishölgy! Jól tetszik lenni? HAHÓ??
Még háttal voltam a hangforrásnak, szemem kitágult, a levegőt gyorsabban és hangosabban vettem. Mendyt tartottam a kezemben. Lassan felemelkedtem és átadtam Georgnak. Bill elkezdte pofozgatni, de a lány csak nyögött egyet. Odamentem a kamionoshoz, de bár ne tettem volna...
Az aszfalt véres. Nolee vörös, drága vérétől! Félrelöktem a megrémült utast és szerelmemhez igyekeztem. Köhögött. Vagyis életben van!
- Nolee! Nolee! Gyere gyorsan. Beviszlek a kórházba.
Fordultam volna meg, hogy odahívjam Billt, de ő elkapta a kezem. Ránéztem, de csak vért köhögött. Viszont ezt sem sokáig.
- Tom! Hagyd el. Felesleges!
- De...!
- Nem kell semmiféle "de".
- Na, de.. !
- Te teljesen hülye vagy? Mondtam, hogy nem. A de vagy háttal kezdődő mondatoknak általában semmi értelme.
- Nem olyan biztos az.
Felvettem és odasétáltam a többiekhez. Mendy már teljesen éber volt, csak a homlokán volt egy apró repedés. Valamiért rosszabbul éreztem magam, mint amikor azon gondolkoztam, hogy Nolee e az, akire a sofőr azt mondta: kisasszony. Rosszabbul persze, hiszen nem tudtam mi lesz így!
- A kórház hála az istennek itt van egy jókora köpésre.
- Igen. Mehetünk!
Ránéztem Noleera, aki immár teljesen összevérezte a felsőmet. De nem érdekelt! Csak élje túl és együtt veszünk egy új pólót.
- Sajnálom.
- Mit?
- A pólód...
- Kit érdekel a hülyer póló? Majd veszünk együtt egy újat!
Most csak mosolygott és behunyta a szemét. Kezdtem megijedni, de amikor újra kinyitotta én is elmosolyodtam. Elindultunk a kocsi felé, de ő újra megállított bennünket:
- Elgondolkoztál már azon, hogy az élet kb. olyan mint egy film? Hosszú, de egyszer vége lesz.
- Most miért mondasz nekem ilyeneket?
- Mert tudom, hogy az én filmem véget ért.
- Te teljesen megőrültél! Dehogy ért véget!
- Hidd el. Itt a vége. Mint a mesékben: aki nem hiszi járjon utánna. Hehe...
Bill megfogta a vállam és megcirógatta Nolee arcát, aztán intett a többieknek és elmentek. Mondta, hogy megvárnak a kocsinál.
- Jaj Nolee. A mi mesénk még nem ért véget! Te butus...
- Hát. Kétlem. - újra mosolygott és a következő mondandóját is mosollyal mondta.
- Sajnálom, hogy a mi történetünknek csak egyikőnk lesz a részese, mert a másik elmegy. Elmegy valahova, ahol senki sem érheti el, egyedül lesz, de... de csak egyenlőre! Addig szövögeti véget nem érő fonalát, de ha más is követi: ketten talán előbb végeznek a szövéssel, mint az örökkévalóság!
Sírt. Megfogta izgalomtól égő arcom és megcsókolt. De ez a csók más volt, mint a többi! Hideg volt. Hideg és reménytelen! Nem akarom elhinni, hogy ez volt az utolsó csókja. A karjaimban halt meg, lassan kihűlő orcáján egy utolsó mosolyt véltem felfedezni. Utolsót! De legalább visszakerült oda, ahova való...