XI. fejezet: Gyermekszemmel a világ
Ahoj!
Megint jól felraktam a múlt héten a részt. xD Ugye?? De nem gond... most bepótolom! Csak gondoltam még hozzá tennék valamit: mindjárt vége a sztorinak! xD De ne aggódjatok van másik! =) Abból már egy csomó fejezet készen van, mivel párhuzamban írtam ezzel.
Lényegében ez a történet arra volt jó, hogy írjak Tom másik oldaláról. Nehogy azt higgyétek, hogy tudom én tisztán ismerem Tom személyét. Ez kamu! Csak kitaláltam és kész-passz-600!! Okéés? Na és vasárnap (amit szintén nem kell készpénznek venni...) hozom a kövi részt... =D
Jó olvasást! És ne feledjétek: ez csak mese (vagy mi a rák)!
A tegnapi incidens után rájöttem valamire, amire talán már korábban is rá kellett volna jönnöm. Megbecsülni ami van, és tudni, hogy hiába vagy megasztár, nincs a világ a kezedben. Sokmindenre rájöttem így Nolee kapcsán. Eleinte csak gyermekként tekintettem erre a sötét világra, és játszottam az életem. Aztán arra eszméltem fel, hogy ez a világ gonosz és álnok és nincs belőle kiút. Ebben tévedtem. Kiút az van: nem is egy. Amikor látod a fényt az alagút végén arra gondolsz: ha kimész nem lesz visszaút, s hátrahagyva mindazon szörnyűséget, amit eddig átéltél, megismertél belépsz egy szebb és jobb légkörbe. De egyedül leszel. Nem lesz ott senki! Csak a nagy semmi és te.
Eddigi életem során nem gondolkoztam soha ilyen "dolgokon", de ráébredtem: nyitott szemmel kell járnom! És, hogy pont veled ismertetem meg azt, miként jöttem rá az élet lényegére nem nagy dolog, mert valakinek tudnia kell, éreznie kell mindazt, amit én érezhetek. A nevemet olvasva, vagy hallva erre gondolsz: Tom Kaulitz! Na, az a majom... ő az aki csak így játszik a lányokkal! A kis köcsög minden ribancot megdönt, aki az útjában áll. - de ez nem igaz! Nekem is vannak komolyabb gondolataim, elméleteim, ötleteim. Főleg mostanában...
Amióta az eszemet tudom, arra tanítottak: védd meg magad és a családod! Védd meg a becsületed! Állj ki magad mellett! Fontold meg a döntésed! - és egyéb... de, mint ahogy más férfi is tudja: ezt szinte lehetetlen mindet egyszerre elsajátítani.
Most itt állok veled szemben drága Nolee! Arra várok, hogy szólalj meg, beszélj hozzám, mert akkor tudom: itt vagy mellettem. És mindíg is itt leszel! De ez is lehetetlen... az ember addig játszik, ront el dolgokat míg azt figyeli meg: mindenki eltűnik mellőle! ...
Reggel, 7 óra
Amint kinyitottam a szemem beazonosítottam azt a helyet ahol vagyok, de ez nem Mendy háza. Nolee mellettem szuszog egy száll... semmiben?!! Na tessék... már megint a farkamban hordtam az agyam! xD De leszarom... a lényeg, hogy itt vagy mellettem te drága, életem értelme... (de milyen menő vagyok, hogy tegnap békültem ki vele és már megint megdöntöttem? xD)
Lassan kitárul könnytől csillogó pupillája és boldogan rámnézve ennyit mond:
- Jó reggelt édes!
Édes... ennek a szónak különleges ereje van, mert ki kell érdemelni. Csak az érdemli ki, akit szeretnek. És a szeretet sem mindennapos kifejezés, pláne nem az én életemben.
Felálltam és felvettem a boxert meg a farmergatyámat.
És, hogy jobb legyen az összhatás egy fejkendőt is tettem a fejemre! Meleg van a szobában. Pólót egyenlőre nem veszek. Ismét Nolee felé fordultam, aki tangában és pólóban ült az ágy szélén. Kihúztam a széket, amely Nolee író asztalánál állt. Leültem. Rámosolyogtam kedvesemre, de a mosoly gyorsan lelankadt az arcomról...- Most mi lesz? Mi lesz Mendyvel?
Eltöpprengve a padlószőnyegre vetettem barna tekintetem. Kis gondolkozás után arra jutottam, hogy... mire is? Semmire. De összeraktam egy mondatot:
- Nem tudom.
Most mi van? Többre nem jutottam... -.-" ne nézzétek le a kisebbet! (khm)
- Szerinted?
- Nekem még reggel van ehhez.
Azzal hátravágta magát és már aludt is volna tovább, de megszólalt a mobilja, ami a földön hevert... egy rekedtes ám mégis erőteljes, s mindenek előtt ideges hangnemben morgott egyet. Felkapta és beleszólt:
- Mi van Alexa?
Alexa a nővére. Nem tudom mit akar tőle, ha már elköltözött... de biztos semmi extra vagánsat...
- Jó majd anyunak megmondom. Alo...
Alo Noleenál annyit tesz: hello, ideges vagyok nem akarok jópofizni... jobb kezében tartotta a telefont és bal kezével beletúrt kusza, barnás tincseibe... eredeti hajszíne a fekete, de neki muszály volt a barna melír...
Most felült és rámmeredt, nem a legszebb nézésével:
- Mi van?
- Dicsak: elkezdi... mi van? Nahát Tom... veled oszt' rohadt jó beszélgetni!
- Most neked mi bajod van?
- Semmi. Álmos vagyok! T.T
Lecsúszott az ágyról és a földön térdelt. Én meg: nem hogy odamentem volna hozzá: drágám! Gyere menjünk... - nagy faszt! Én is kómás vagyok... csak pislogni tudtam...
Reggel, 9 óra
Bent vagyunk a "fegyházban". Nolee már javában dolgozik, mi meg pakolunk össze. Megvan a lemez! Mi a francnak maradjunk itt? Isten őrizz... épp elég volt ennyi idő... mikor már csak én maradtam a szobában egy élősködő megjelent köreimben... -_-
- Mit akarsz Mendy?
- Bocsánatot szeretnék kérni.
- He? O.O
- Jól hallottad. Elborította az agyamat ez a féltékenység... de semmi baj! Tudom, hogy te megbocsájtasz nekem... =)
- Lófaszt! Takarodj is ki a szobából, mert nincs hozzád türelmem. Majdnem szakítottunk miattad te Nyugati Boszorkány! d=
- Ez fájt. Most viszont tényleg hagylak, mert megyünk a koncertre!
- TUDOM! Csak menj...
Hátradobta a haját (szokásához híven) és távozott. Ez igen! Ilyen gyorsan még sosem adta fel... xD na mind egy! Én csak jól jártam...
Este, 10 óra, A koncert után bent az öltözőben
Már éppen zuhanyozni készültem, mikor valami kopogást hallottam az ajtóból. Hát mittudom én ki lehet? Még van rajtam ruha. Nem lesz gond ha kinyitom!
Alig, hogy kinyitottam: sikítás.
- Jajj! Tom! Te vagy a kedvencem!
Egy szőke csaj az, göndör hajú és zöld szemű. Ki a rák...??
- Figyelj! Figyelj! Figyelj! Te... akárkicsoda... (xD) én nem tudom, hogy hogyan jutottál be, vagy minek jöttél be, de megkérhetnélek, hogy...
Ekkor eszembe jutott a múltkori elméletem... ezt nem hinném, hogy megérdemelné! Elő kell vezetnek a kedvesebbik énemet és igyekszem nem... ágyba kényszeríteni! xDxD
- Na... hallgatlak: mit szeretnél?
- A nevem Angeli Stüzkenmaier (Andzseli Stücckenmájer). Három hónapja szeretem a Tokio Hotelt és közben rájöttem: te és én valami különleges kapcsolatban állhatunk egymással...
Na most vágtam egy fejet. Leültem közben a kanapéra és összefogtam a kezem, majd hátradőlve így feleltem:
- Igen? Nos, szerintem is van egy különleges kapcsolat közted és köztem!
Persze a lány szeme rögvest felcsillant és közelebb lépett hozzám... de én:
- Csak én rohadtul nem tudom mi... (xD) figyelj: lehet van benne valami, de mondd ezt majd hét év múlva, jó? =)
Már rögtön a sírás kerülgette... Felálltam és magamhoz szorítottam...
- Nézd: nincs olyan dolog az életben ami tökéletes, ergo: én sem vagyok az. Meg sem érdemelnék egy ilyen angyalt mint TE! Hidd el... jobb lesz ha normális sráccal kezdel, nem pedig egy rock sztárral....
Most elmosolyodott. Úgy bírom az ilyen hangulat változásokat! X3 Aztán kikísértem és elment. Viszont, amit utólag mondott:
- Köszi Tom, hogy felébresztettél az álomvilágból! Mert eddig gyermek szemmel néztem a világra, de te végre bevezettél a valóságba. Tényleg egy gyökér vagy!
Azzal elment és én meg akaratom ellenére is röhögni kezdtem...
Este, 10.30
Már hazafelé tartunk. Ez a koncert sokmindenre ráébresztett engem! Pláne az életre.... viszont az úton nem ment valami fényesen a beszélgetés... sétálni kellett mert nem állhattunk meg a csarnok előtt a SAJÁT KOCSINKKAL! Mendy ismételten hozta a formáját...
- Hát szerintem gyalázatosak voltatok...
- Ez fájt....
- Köszi Mendy...
- De majd lesz jobb is!
- Hát az lehet, de engem nem fogtok ismét megszégyeníteni ennyi ember előtt... - azzal előre szaladt és épp a zebrához ért, mikor olyan történt, amire senki sem gondolt volna...
A nevem Tom Kaulitz. 17 éves világsztár, az emberek imádnak. Nem vagyok beképzelt csak spontán tudom! Amikor elindultam öcsémmel és két barátommal Berlinbe, nem is sejtettem mennyire megváltozik az életem...