Hello!
Bocsánat, hogy mégsem sikerült az ígért alkalomra hoznom a részt, de akadt egy kis technikai hiba! ^^" De most ugye nincs harag? Nincs? MÉG nincs! Majd lesz ha elmondom az új felállást. Mivel most hétfőn már nekem is elkezdődött a suli így csak hetente egy rész max 2 kerül fel a blogra. Kérlek ne haragudjatok, de 6-kor kelek, du. lecke írás, tanulás és azután még legyen kedvem írni? Ez nem fog menni.... sajnálom!
Viszont: minden részre teszek fel egy képet! Esetenként többet, de ezt sem kell készpénznek venni... ^^ na akk majd jövök talán szombaton: addig is... sziiiasztok! > Béke és szeretet: Meloddy voltam... ♥♥
München. Váó! Már mióta nem voltam itt! Ahoz képest, hogy egy német sztár vagyok nem sűrűn járkálok München-be...
Beérve a városba éreztem, hogy a kötél egyre szorul a nyakam körül, mert Mendy egész úton Nolee-val beszélgetett. Most csak nekem van rossz előérzetem?
Gustav megint alszik... ez mormota volt előző életében? Nagyon valószínű... Georg megint vezet. Úgy tűnik szeret a kormánynál ülni! Bill anyuval beszél telefonon... én is beszélhettem volna vele, de amikor Bill megkérdezte, hogy akarok éé anyuval beszélni, azt válaszoltam neki, hogy nem... majd máskor! Pedig nem szoktam ilyen gyökér lenni... na jó! ANYUVAL nem szoktam ilyen gyökér lenni... de most valahogy semmi kedvem nincs jópofizni!
Itt valami készülőben van és én vagyok, aki elkúrta az utolsó esélyt... végülis én indítottam be Mendyt.... ha nem feküdtem volna le vele nem ez lett volna a vége!
Nolee... ő csodálatos! És teljesen más, mint az eddigi hálótársaim... ő az, aki szembesített a való világ tényeivel és miatta érzem magam rózsaszín ködben... szörnyen érzem magam, hogy lehet miattam minden álmát félre kell tennie!
Ez a szerelem veszélyesen idegesítő dolog... pedig Billt már számtalanszor láttam a fellegekben járni, de ezt magammal sosem tudtam volna elképzelni...
Ez a sok ember... mind imád engem! És még egy érintéstől vagy egy aláírástól is képesek a világ legboldogabb embereinek érezni magukat... a lányok... mind abban reménykednek, hogy majd valamejikünkel élheti le az életét... ezen a helyen... furcsa hangulat uralkodik, ami egy cseppet sem nyomasztó! Szende mosolyok, fogós, félreérthetetlen kérdések, álmok, amikben hinni tudsz... ez mind értünk van? Mi a külömbség egy átlagos ember és egy kevésbé átlagos ember élete között? Semmi. Ugyanúgy élünk, halunk, álmodozunk, mint bárki más, de ez itt... mégis mind értünk van! Pedig: ... én sem vagyok több, mint te! Én is... épp úgy érezhetek, mint te!
Elgondolkoztál már azon, mi lenne veled ha összejönnél például velem? Persze... hiszen: szeretsz engem, imádsz, istenítesz, de mégis tudod legbelül, hogy mi ketten két külömböző világban élünk, két külömböző életet! S mégis: mersz hinni! Mered remélni, hogy egyszer az én karjaimban alszol el, az én mellkasomon. És ha megtörténne? Mit vennél észre? Szívdobogást... ami érted verdes vagy ezerszer...
- Föld jelentkezik Tom Kaulitznak! Itt vagy?
- Öcsém... te teljesen hülye vagy!
- Öcsém! De hiszen te lebegsz két kilométerre a földtől!
- Öcsém... hagyd már abba!
- Oké.
A hirtelen csöndet Nolee csilingelő hangja törte meg:
- Hey! Kaulitzék kölykei! Higgadjatok le! Már nem a buszban vagyunk...
- Tudjuk... csak Tom olyan furcsán nézett szerencsétlen emberekre itt előttünk!
- Mert? Mi a baj Tom?
- Jaj semmi csak... elgondolkodtam az élet nagy dolgain!
Nolee csak értetlenül nézett a szemembe... ha tudná, hogy mennyi minden kavarog most a fejembe! Nem is tudom... talán beleőrülne! Azt pedig senki sem akarja (csak Mendy, de tán még ő se), ezért hát poénra vettem a formát:
- Csak azon gondolkoztam mikor legyen az esküvőnk?!
- Akkor ha már nem leszel hülye.
- Akkor az még hátra van! Mert én abszolút idióta vagyok!
Megint nem ért semmit. De nincs egyedül! Felálltam a székből és elindultam a sok ember közé. Vagyis jobban csak a sok lány közé! Majd amilyen hangosan csak tudtam, középre érve elkiálltottam magam:
- Remélem mindenkinek van kam a telefonján, mert a kedves kolléga: Nolee kisasszony elvállalta, hogy csinál mindegyikőtökkel egy közös képet a kedvencéről! ^^
Megőrültem! Ezek vannak vagy 100-an és én meg bevállaltam, hogy csinálhatnak velünk képet! Nolee csillogó ajkait egy halvány "micsodaa?" hagyta el, de bevállalta...
Eme hirtelen jött ötletem végett este 11-ig fényképezkedtünk... de legalább valóra váltottam vagy több ezer álmot, amiben mi vagyunk a főszereplők az ismeretlenek mellett. Minden fénykép úgy készült, ahogy a rajongók kérték... egy-két emberrel több képet is készítettünk.
Most... a képek, amik elkészültek nyilván többségüknek az ágy felett fog lógni kinyomtatva egy csomó szerkesztéssel... mint pl. szívecske, csillag vagy hasonló... ez az érzés: talán büszkeség? Ami most eltölti idebent az űrt... már értem! Nem csak a szex jelenti az örömet hanem... az álmok is, amik valóra válnak! Ezek az álmok megszűntetik a két külömböző élet számtalan külömböző lehetetlenségét... a két külön világ közti ellentétet is eltűnteti és hamuvá porlassza...
Ilyen drámai dolgokon eddigi életem során nem foglalkoztam, mert nem értettem... idáig az egyetlen dolog, ami ment, hogy hogyan kell kivarázsolni a bugyiból egy szemrevaló cica-babát. Ez aljas dolog ezért úgy gondolom: ideje lenne belegondolnom abba, mit éreznek azok a nők, akiket így átvertem... megdugtam őket és azt hittem ez így jó lesz... téves riasztás! Ez így nagyon nincs jól...
Nolee az aki ráébresztett eme súlyos cselekedeteimre, mert ő... pont ugyanolyan mint én!
Mivel későn végeztünk hirtelen támadt veszélyes ötletem miatt: kénytelenek vagyunk Münchenben tölteni az éjszakát... már mindenki alszik! Kivéve aki nem...
Nolee szobája
- Nolee!
- Te jó isten! Mendy! Te mit keresel a szobámba?!
- *ráteszi a mutató ujját Nolee ajkára* Cssss! Nyugodj meg! Hiába nincs nálam a fehér zászló, békével jöttem...
- Hm... *leakassza magáról a szőke ujját* Mi kéne ha volna?
- Nekem semmi. Csak! Egy figyelmeztetés: vigyázz! Az érzelmeknek nem lehet parancsolni, amíg nem derül ki az igazság!
- Jó ég... teneked mi bajod van? Felolvastál a Bibliából?
- Nem csak... mesélnem kell neked valamit!