Kiss & Tell - 4.rész
Sziasztok!
Az újév első része. No persze itt még karácsony sincs - de hamar túlesünk rajta. :) Jó olvasást! Nagyon kérlek: ÍRJATOK!! ^^
IV.fejezet: Egy hétvége álma valóra válik
Örömöm végül akkor lett teljes mikor túlestem az első hetemen. Hála a magasságos egeknek nem volt gixer! Lett egy csomó új barátom, és néhány "rajongóm". Pl. csütörtökön egy elsős lány köszönt oda nekem és aztán elhíresztelte a barátainak, hogy mi mennyire jó barátok vagyunk. Hát persze. De legalább tudom mit él át Bill nap, mint nap! Tehát visszatérve: a tegnapom (péntek) után olyannyira nem akartam se haza menni, se a nagyiékhoz, hogy megfűztem Dimitrijt, hogy mennyünk el egy forrócsokira a Wonderland Kávézóba. Csodálatos ízvarázsnak örvendett ez a forró csokiáról híres kávézó, és nem csalódtam benne... volt étcsokoládés, tejcsokoládés és fehércsokoládés is! Mondjuk Milly nagyié sem rossz, de ez valami mennyei! Út alatt összefutottunk Christinenel és Mayával is, de Maya rohant a buszához, így még így is csak hárman maradtunk. De jó volt! Ott végeztünk fél 4-re és én elkísértem Christinet a könyvtárba. Na! Ott este 7re végeztünk. Hazaérve azt vártam, hogy anyámék majd jól beugatnak, hogy merre jártam, de utánna Lilin közölte velem, hogy 24be (gyengébbek kedvéért: egész napos munka) vannak. Ennyit az aggodalomról! És az este a kanapén aludtam el, feltehetőleg olvasás közben, mert kivettem egy vámpíros-zombis trailert és azt nyúztam végig, de csak arra emkékszem, hogy a vámpír bekopog a lány ablakán, aki a TVE (titkos vámpír erő) hatása alatt kinyitotta neki - de onnan már igazán írói homály fedi a sztorit, hogy: "és ekkor beleméjesztette hegyes szemfogait a lány bársonypuha bőrébe..." - nos: kb. a csaj reagjánál jöttek a rózsaszín elefántok és a teljes köd! Aztán most itt vagyok hála Danielnek, mert biztosra veszem, hogy nem Lilin hozott fel... aztán mikor épp eszembe jutott a nevem ebben a reggeli idillben egy gyors lökettel pattantam ki az ágyból. Mostmár biztos, hogy a gyér napsugárra keltem fel, mert Daniel arra már nem volt képes, hogy leengedje a redőnyt. De jó! Selymes napsugááár, süt rááánk legyél vidááám... - uhh.
A lépcsőn lerobogva kósza tincseim az arcomba másztak - de kiszedtem őket -és pólómat rendezgetve eszembe jutott a délutáni Talk Show, amit még Lilinnel nézhettem valahol hét közepén... mert utánna jött a délutáni mese. Jobb dolgom nem igen volt, és így inkább kimentem az udvarra Dimitrijjel szópárbajozni (ez valahogy több izgalmat rejtett, mint az Én kicsi pónim). Persze most is én nyertem...
A délelőttnek még nincs vége, de már most tudom, hogy délután hol leszek: majd Milly nagyiéknál alszom! Megint.
***
- Nem hiszem el, hogy megetted a sütimet, Gustav!
- Te hagytad elől, idióta...
- Utálom! Utállak! És annyira nem töröm a franciát, hogy rendeljek még egyet...
- Nincs is rá szükség! Mert két óra és indulunk.
- De nekem kell az a süti!
- Majd eszel otthon.
- Te most reffes vagy, szóval kuss!
- Én ezt még mindig nem értem... nem úgy volt, hogy hétvégén, vagyis na: vasárnap megyünk?
- De úgy volt, de vasárnap Sakinak haza kell mennie, mert a lányának szülinapja van.
- Ja értem. Akkor oké! Nekem végülis ez az ötlet kedvezőbb, mintha még egy napig itt güriztünk volna... de legalább annyit megtanultam, hogy: Je Mapeol (rem jól írtam... xD) Georg!
- Csúcs. Na! Szedelődzködjünk.
- Hát jó.
- De nekem most azonnal kell valami édes!
- Miért nem hívod fel Jaklint, az információs csajt? Tegnap este úgyis neki mondtad, hogy "édes"...
Erre felhevülten nevettek, majd mindenki elment pakolni. Bill kiszámolta: szerinte estére otthon lesznek... vagy előbb?
***
- Halihó!
- Szia Kate! Jöttél?
- Ööö igen... itt is alszom! De... nagypapi? Mama merre?
- A kertben van. Diózik! Én meg nézem a sorozatom.
- Öüüm: jó. Én meg megyek, segítek maminak!
Hatalmas kert, nyáron tele van minden szutyokkal. Így télen elnézve nagyon gyér és kopár, dehát még nem esett a hó, hogy befedje ezt a nagy semmit. Itt aztán tényleg minden van! Szerintem még halott háborús hős is...
- Nagyi! Jöttem segíteni!
- Oké! Ezt a vödör diót, vidd előre, és etesd meg a malacot!
- Uhh. Oké.
Miután Milly mamával mindent megcsináltunk, én a vendégszobába mentem fagyoskodni és olvasni a Vámpírok és Zombik - Az ásott sír kriptája c. könyvet, hisz nem hagyhatom annyiban... kíváncsi vagyok megmarad e Jennifer Brightness a sztori végére! Ő a főszereplő csaj. Az apját megharapta a zombi és megette az anyját és az öccsét, Jenny meg egyedül maradt és ekközben rácuppant Drake, aki igazából Drakula gróf maga... jaj, hagyjuk is!
Egészen este 8-ig olvastam, majd labdáztam Pookieval. Aztán gondoltam egyet: mindjárt (jó mindjárt) itt a karácsony és már olyan rég láttam Gordont. Érdeklődeni kéne, hogy összefutunk e az ünnepek során...
A verandára rohanva fülemhez emeltem a telefon kagylót és tárcsázni kezdtem. Hamarosan fel is vette valaki! De mikor beleszólt...
~ Hallo, ki az?
~ Ööö... Gordon unokahúga vagyok, Kate. És én kivel beszélek?
~ KATE?? Jaj, de jó... Istenem! Ez is a szerencse műve lehet... Bill vagyok!
Na most - lefagytam. Ez elég jó! Bill? Rémületemet ismét elhessegettem és összeszedve a bátorságomat kommunikálni kezdtem a vonal túlsó felén lévő személlyel.
~ Hűha! Ez... ez király!
~ Ahogy mondod. Annyira örülök!
~ Persze, én is, de... már itthon is vagytok?
~ Hát, hála a jó égnek. Tulajdon képpen már kemény fél órája!
~ Pfűha. Az tényleg kemény!
Már éreztem, hogy ez a telefon beszélgetés életem egyik leggázabb fél órája lesz, de bele kellett törődenem, mert nem rakhattam le ennyivel: "bocs, gáz vagyok... le kell tennem!" - na, ez lett volna életem eddigi pályafutásának legméllyebb pontja.
~ Ha nem haragszol meg most nem fogom neked Gordont adni! Én akarok veled beszélgetni.
A szavaira zakatolni kezdett a szívem. Hát azért mégis csak egy hazai híresség. Már mióta vártam arra, hogy megismerjem... persze nem ezért! A leveleiből olyan kedves és rendes gyereknek tűnik...
~ Öüm, oké... beszélgessünk! Am: megkaptam a leveled, és írtam is vissza rá! Amúgy az összes képeslapot amit küldtél kitettem az új szobám falára!
~ hehe... ez kedves tőled!
~ Igazán? Nekem csak nagyon tetszenek...
~ Hallod: szerintem az ünnepek alatt biztos, hogy összefutunk, talán előbb is...
~ Basszus az nagyon jó lenne!
~ Bízd ide...
~ Na és: most, hogy végre beszélünk, és hallod a hangom... olyan jófej vagyok mint a levelezésben?
~ Hehehe!! Biztos. De majd ezt ha személyesen beszélünk megtudjuk!
A beszélgetés 1 órát, 9 percet és 46 másodpercet vett igénybe. Mégsem fél óra! Sztárok, mi? Höhö. Észre sem venni! Csak győzzem kivárni azt a napot Bill Kaulitz...