IV.fejezet: Szeret - nem szeret
A hétköznapok monoton zuhatagában Tom folyton csak unatkozott. Mindig is igyekezett valamivel feldobni ezt a snassz hangulatot, ami örökké csak az egymást követő cselekvések hálójából állt. Nem szeretett unatkozni! Sosem tartozott azon emberek körébe, akik úgy élték az életüket, mint holmi robotok. Mindig csak ugyanaz? Szó sem lehet róla!
Az éjszaka folyamán nem nagyon volt ideje elgondolkoznia azon, mivel is dobhatná fel a hangulatát, mert Suzette elvonta az összes figyelmét! Érdekes, hogy amióta először lefeküdt vele a lány folyton csak többet akar, és a dolog végén úgy pörög, mint a beszívott zenészek az utcákon! Tom ettől csak jobban lefáradt... dehát ma este is a lánnyal lesz - bár most Suzettenél fognak éjszakázni - már várja a dolog végkifejletét, bár tudja mennyi izgalmat fog ez a megint ismétlődő razuli rejteni.
- Anyámék elutaznak az este folyamán. Szóval ne parázz! Szabad a pálya.
- Ha a barátnőmmel vagyok nem szokásom parázgatni.
- Viszont az ostoba húgom otthon lesz! De ő nem fogja befolyásolni az éjszakánkat! Megnéz valami sablon szerű, extra vagáns, depressziós hangvitelű filmet, vagy egy morbid mesét és neki ennyi lesz az éjszaka. De mondjuk ezt tudhatod!
- Hogyne tudnám. A húgodat nálatok még nem nagyon volt alkalmam látni!
- Hát mert a wodoo babáit mészárolja. Nem is kell rá figyelmet fordítani!
Ó, hát már meg is van! Tom végre rájött miként vessen véget a hétköznapi unalmaknak... nem épp egy kedves, hős szerelmes gesztus - dehát Tom sosem tartozott ebbe a kasztba! Szóval még probléma sincs. Csak lehet megint szakítás lesz a következménye! Dehát ez mennyiben érdeke Tomnak? Úgyis talál mást... ha tehetné mind a tíz ujjára húsz nőt aggathatna! Mindig is tudta... de akkor miért pont ezt az egyet fogta ki? Talán már maga sem tudja, de jelen pillanatban ez nem is foglalkoztatja...
- Értem. Jól hangzik. Akkor majd este!
- Jól hangzik??! A wodoo babás gyilkos dolog?
Nem te szőke! - futott át Tom agyában, mintegy fényújság ként, de hamar elhessegette ezt a gondolat menetet mielőtt kiejtette volna a száján. Helyette csak angyal mód elmosolyodott és megcsókolta ideiglenes választottját. Aztán elindult a fizika fakti órájára.
***
Scarlett kapcsolt egyet az iPOD-ján, majd tovább meredt sokat nem mondó tekintettel maga elé. Irodalom órán ült éppen, és a Hamlettet nézték. Scarlett szerint ezek a színészek meglehetősen tehetségesek, mert olyan jól adják a hattú halálát, pedig mindenük megvan ami csak kell! Lehet neki is színésznőnek kéne lennie? Ha tehetné elmehetne egy horror filmbe főgyilkos szereplőnek, de ez a valóságban már betöltött poszt. Szóval ezt még játszania sem kell, elegendő ha csak magát adja!
Ebben a nagy elmélkedésben csak egy zavaró tényező jelent meg hirtelenjében: a tanárnő!
- Scarlett! Megmondja mégis mit csinál?
- Jelentem: zenét hallgatok!
- Valóban? És mi lesz Hamlettel?
- Nos... lenni, vagy nem lenni, élni, vagy halni, zenét hallgatni, vagy nem hallgatni, figyelni, vagy nem figyelni: TÖK MINDEGY! Mert már kismilliószor láttam ezt a filmet. Holnapra hozzak kiselőadást?
- Nem lesz rá szükség. Csak tegye el azt az izét!
- Fogtam.
És eltette. Frau Küscholl megforgatta szemgolyóit és visszaült helyére. Elmerengett Scarleten. Még csak egy hónapja járnak iskolába - lassan kettő - de ő már most kezdi a tanár idegroncsolást. Meglehetősen jó ebben a - már-már - szakmának nevezhető témában... a témazáró dolgozatait mindig kiszinezi zöld vagy sárga szövegkiemelővel, a röpdolgozataira a neve helyett mindig a "Nem értem!!" feliratot vési kis millió felkiáltó jellel, ha felel akkor rágózik, vagy hülyeséget beszél - és mindig jót szórakozik rajta az osztály! Pedig emellett utálják... Frau Küscholl már rég tudta miért! Így különösebb figyelmet sosem fordított a lányra, csak magába roskadva képzelgette milyen kötéllel folytaná meg...
Hülye cafka! - futott át Scarlett agyán és már épp azon jártatta az agyacskáját, hogy hogyan és milyen módon csesszen ki a tanárával - ISMÉT. Némi elképzelése volt, de végül a leghatékonyabbat választotta: felállt, és kisétált az óráról.
Frau Küscholl csak bánatosan hajtotta le a fejét. Tekintetében a csalódottság köszönt vissza. Ezt már elég régen csinálta a kisasszony!
***
A nap végén Tom hazafuvarozta a barátnőjét, annak a húgát és saját, tulajdon öccsét. A két egyén hátul ült és Scarlett iPOD-ját hallgatták, míg Suzette azon dühöngött méllyen magában, hogy Tom miért ragaszkodott ahhoz, hogy ma ők vigyék haza Scarlettet. Pedig kedvese erre már korábban választ is adott: "Mert így legalább nem a hülye haverjaival zúz az utcán és nem tesz rossz fát a tűzre." - Suzette tudta, hogy Tomnak igaza van, de szívében mégis az a sötét vágy volt hatalmon, ami teljes valójában ki akarta nyírni Scarlettet. Édestetstvérek... csak mind ketten letagadják a másikat!
- Ez most mi?
- E Nomine! Mitternacht...
- Te miért is rajongsz ennyire az ilyen zenékért? Ezt nem mondanám ritmusnak.
- Tudod is te mi az a ritmus!
- Már hogyne tudnám?! Énekes vagyok, Scarlett!
Suzette szeme kipattant testvére neve hallatán és már épp azon fundálkozott, hogy kiugrik a kocsiból, mert nem bírja sokáig ezzel a vámpír-zombi-élőhalottal!
Tom érezte ahogy barátnője kicsit erősebben szorítja a combját, de nem különösebben érdekelte... abban reménykedett, hogy minnél előbb hazaviheti az öccsét és elmehet Suzetteékhez, hogy egy jót aludjon. Hosszú egy nap volt ez! És még csak hét közepe van... hmmmm! Izgalmas... de legalább megteheti az első lépést terve beváltásához!
- Csitt!
Csattant fel hirtelenjében Suzette hangja. Mindenki rátekintett, és a lány kifejtette mondandóját:
- Scarlett, irritál a hangod. Nem tudod befogni csak addig, amíg haza nem érünk?
- Már miért fognám be?! Nem vagy az anyám.
- Tök mindegy, hisz arra sem hallgatsz!
- Lányoooook! Kérlek...
- Igaza van Tomnak, maradjatok nyugton. Én itt kiszállok! Már nincs sok hazáig... kitartást! Jóéjt Scarlett! Szia Tom! Suzette neked is pá!
- Szia...
Bill kiszállt és magában hálát adott a jó égnek, hogy itthon van. Alig várta, hogy áthívja Blairt és elpanaszolhassa neki a nap történteit... igen, Blair lenne Bill barátnője! Már közel egy éve együtt vannak, de még semmi komolyabb nem történt köztük. Csókolózás - oké - de hogy tapi vagy szex? Ááá... Bill még álmodni sem mert volna róla!
Beérve ledobta táskáját, köszönt a szüleinek és feluhant a szobájába, ahol azonnal telefont ragadott és tárcsázott...
***
Végre itthon! - ékelődött be Scarlett agyába és levette a csizmáját, valamint a kabátját felakasztotta. Szívesebben akasztotta volna fel a nővérét, de az már rég Tommal volt fenn a szobájában. Megerázta a fejét, majd lassú léptekkel elérkezett a nappali ablakáig. Félre húzta a függönyt és kinézett rajta: az idén gyorsan beköszöntött az ősz, már szeptember vége felé, pedig általában csak október közepén kezd didergősebbé válni az idő. De Scarlett most nem az időjárás miatt néz ki az ablakon! Megmarkolta a függönyt és hirtelen jött haragot érzett lelkében... talán nem is harag volt, mert ezt az érzést egy könnycsepp követte, ami szeme sarkából távozott az imént. Hát valóban nem harag lett volna? Így igaz. Ez egy komolyabb dolog. A neve: BÁNAT.
Elengedte a függönyt... hamar leült a földre, nekidőlt a falnak ott az ablak alatt és sírt tovább. Való igaz: mások előtt keménynek, stabilnak mutatja magát, akibe senki sem tud belekötni, és ő is mindenkire tesz magasról - de szemtelen tinédzser testében ott bolyong az a háborgó, gyermek kori én. Ez már talán örök időkig benne fog lenni - és ezzel meg kell tanulnia együtt élni. Már közel 17 év nem volt elegendő rá, de még nem élte le az életének a felét. Szóval erre talán lesz még alkalma.
Hát most itt sír - egyedül, magányosan. Hiszen miért is lenne vele ott bárki is? Mindig egyedül volt, és örökké egyedül is lesz, mert őt nem érti meg senki. A könnycseppei kisebb áradatot formáltak, és tengerré álltak össze, de a lány ez ellen nem tudott mit tenni. Sokszor nehéz megtartania a "szívtelen jéghercegnő" énjét, mert igen gyakran jut eszébe, hogy mennyire egyedül van, és hogy egy darab barátja sincsen. Haverok ugyan akadnak, de azok is csak amiatt vannak együtt vele, hogy tudjanak a nővéréről. Sokra bizony nem jutnak vele, mert míg Suzette és Scarlett egy házban élnek, de soha semmit nem tudnak a másikról - de nem is akarnak. Ez van!
***
Az éjszaka beborította az egész házat, mikor Tom szeméből egy eltévedt pillanat közepedte az összes álom elillant. Tétova percek múlásával elszánta magát, hogy akkor felkel, bár még csak fél egy magaslatában járhat az idő: majdnem! Mert egy óra elmúlt két perccel. Fél órányi tévedés - ez nem vall rám! - ötlött Tom fejébe, majd maga mellé tekintett és csodálatos barátnőjét vélte felfedezni maga mellett anyaszült meztelenül. Nem rég aludhattak el, mert éjfél után még javában ébren voltak, ha lehet ezt mondani...
Gondolatmenetei után hamarosan felkelt, felvette magára a boxerét, és betakarta Suzette meztelen vállát. Ennyi jó szándék talán még benne is van! Ezt követően kiment a szobából, hogy a konyhába érve egy pohár víz elfogyasztása után ismét Suzette puha, baldachinos ágyába vesse magát, betakargassa izmos felsőtestét azzal a párduc mintás pléddel és hozzábújhasson az iskola kis királynőjéhez megint. Ám a folyosóra érve - kilépve Suzette szobájából - valami megmagyarázhatatlan okból Scarlett szobája felé vette az irányt, de azt csak Tom tudja miért. Beljebb lökte a drága üveges, fakeretes ajtót és rápillantott a lány ágyára. Az ajtó előtt volt elhelyezve. Scarlett békésen szunyókált, bár egy kissé megviseltnek tűnhetett az arca... nem kifejezetten foglalta le a gitárost miért, de hát azért valami nemű kíváncsiság benne is lappangott, így lábujhegyre állt és még jobban szemügyre vette az alvó vöröskét. Jó: talán kissé beleélte magát, mert Scarlettel ugyan semmi furcsa dolog nincs... hát sarkon fordult és kiment! A víz elfogyasztása után meg visszapenderült a szobába. Lassan leült a matrac szélére, és ekkor Suzette elkapta a karját:
- El akartál menni?
Hangja meglehetősen rekedt és fáradt volt. Tom csak elmosolyodott rajta:
- Ssshh... itt vagyok! Aludj tovább...
Csókot lehelt barátnője homlokára és ismét álomföldre repült vele együtt.