III.fejezet: Váratlanul nem meglepő dolgok

Scarlett a nap első arany sugarával kelt, szinte egyszerre. De tudta, hogyha már kint világos van, akkor már el van 7 óra! És a busza 7-kor indul. Riadtan ugrott fel ágyában és tekintete a telefonja kijelzőjére tévedt, amin az idő 7.05-öt mutatott. Tudta, hogy ezt már lekéste és legkésőbb 5 perc múlva lenne busza - de azt sem érné el, hiszen eleve az öt percet vesz igénybe, hogy felöltözzön. Tehát a lemondás keserű varázsával egyetemben dőlt vissza az ágyára és közben végigfutott elméjében a busz menetrendje: 7.00 - 7.10 - 7.50 - Ez az! A 7.50el fog bemenni, bár az első óra felét lecsússza - de ez nem probléma! Az idei évben ez lesz az első igazolatlanja.

Álmos pilláit törölgetve most agya a mai ruhatáron kattogott és, ha már ennyi ideje van akkor még válogathat is. Felült ismét az ágyán, hátradobta lángvörös haját és nyújtózkogott. Majd megint visszadőlt... hát így nem jut egyről a kettőre, szóval egy 1 perces vacilálást követően inkább mégis kikelt és akkor már 7.11 volt. Sóhajtva vont válat és ruhaszekrényéhez lépett: elővett egy fekete toppot, egy hozzáillő fekete szoknyát, lila harisnyát és egy pink kardigánt. Szekrénye aljában a bakancsáért kutatott, de nem nagyon találta így unottan egy tornacipőt vett ki. Kényelmesen felöltötte magára újdonsült ruhakölteményét és elindult a laptopja felé, ami egész hamar bekapcsolt. Megnyitotta a 'My Musics' mappáját és az iPOD-ja USB-jéért nyúlt. Az Evanesence egyik újabb/régi albumát kezdte el rápakolni kicsi zenekütyüjére, miközben ő elindult némi élelmiszer kutatásért a konyhába. Lora, a szobalány már mosolyogva várta.

- Szia Kisasszony! Jól aludtál?

- Hát... jól, de most ment el a buszom.

Leült a konyhapulthoz tolt székre és fáradt szemeit a barna ifjúhölgyre vetette. Elmosolyodott. Lora viszonozta. És eléje tolt egy qruassint (nem tudom, hogy kell írni, de keine probleme xDxD) valamint egy pohár tejes kávét. Scarlett hűen nekiesett és közben elmélázva meredt ki a konyha tetőablakán.

- A Kisasszony nővére merre van?

- A hapsijával kefél.

- Értem. Mostanában meglehetősen sokat alszik nála.

- Hahh. Mert nem bírja elviselni a jelenlétem!

- Miért? Hiszen testvérek.

- Hát mert én talán nem egy született kurva vagyok. Hanem a Sátán lánya! Tegnap legalábbis az voltam...

- Komolyan? Ezek a mai fiatalok.

- Mintha Te olyan öreg lennél, Lora... mennyi is vagy? Huszon ... ?

- Huszonhat!

- Na látod. Tehát ez van! Na, de én megyek. Nem akarom ezt is lekésni!

- Oké.

Scarlett felrohant az iPOD-jáért majd vissza a földszintre, és ki az ajtón. Végig a hatalmas udvaron, el a kistavuk mellett, hamarosan a kapunál lévő szökőkúthoz érve. Ott kinyitotta az über drága kovácsolt vas, fekete kaput és elindult a buszmegálló felé.

***

Nem kell 5 perc az embernek és máris elege van a barátnőjéből - futott át Tom agyán miközben unatkozva meredt az előtte vihorászó Suzettere. Már javában szemeit forgatta és elcsépelt hanglejtéssel felnyögött, amire Suzette rögvest rászegezte zöld tekintetét párjára, aki mosolyogva megrázta a fejét és végigsimított kedvese hátán. Egy hanyag lépéssel álrébb csusszant a szőke szépségtől és hamarosan a néhány méterrel alrább álló öccséhez lépett - hiszen jól tudta, hogy Bill nem épp Suzette kedvence. A lány erre is csak biccentett és Tom fülébe súgta: "Majd később találkozunk..." - és tovább ment. Tom lepacsizott öccsével és a vállára borult.

- Miért ilyen irritáló mostanában??!

- Mert már kemény két hónapja együtt vagytok!

- Remek. Ennyi ideig! Lehet szakítani kéne...

- Lehet! De akkor kivel szórakoznál esténként?

- Erre szoktam gondolni! Szerintem ezért vagyok még most is vele.

- Hát...

- Vagy nem is tudom... Suzette ilyen nagyon sznob és jó kislány. Hosszú távon untató! Tudod, hogy kaland szerető vagyok.

- Persze. Na, de nem baj! Nyugodj meg Tom. Majd lesz ez még ígyse! Figyelj: én most megyek.

- Jó, menj. Cső.

- Szia.

Azzal Bill továbbállt és Tom magára maradt a gondolataival. Éppen azon töprengett mit csináljon az első órában, hisz az neki lyukas - és már rég becsöngettek. Hát úgy döntött, hogy inkább leül a kinti padra, de alig indult kifelé, mikor szembe jött vele sógornője ritka nyugodt, lassú, kimért léptekkel.

- Scarlett! Neked nem órád van?

- De csak elaludtam és nekem nincs milliomos pasim, hogy behozzon a tombolán nyert jogsijával.

Ezzel Scarlett tovább is ment volna, de Tomnak most szórakozni volt kedve, tehát követte... tudta, hogy Scarlett gyűlöli a legjobban a Winheuer famíliából, ezért szinte már hagyományává vált, hogy kikészíti - vagy őt a lány. Elindultak a folyosón, mikor Scarlett lestoppolt a szekrényénél. Tom laza pózban nekidőlt a Scarlett melletti szekrénynek és árgus szemeit a lányra szögezte, aki láthatólag levegőnek nézte. Ám Tom mégis beszélgetni akart ezért inkább szóvá tette az első eszébe jutott kérdést:

- Be fogsz menni még az órádra?

- Erre a 20 percre? Hülye vagyok én? Dehogy megyek.

- Igazolatlan.

- Azt hiszed, hogy nem szarom le?

- Hát... egy jó kislány sosem szarja le az óráit!

- Hehh. Egy jó kislány nem akarja zavarni az órát! Hát most gondold el: bemegyek és teljesen megzavarok mindenkit.

Tomnak mindig is tetszett Scarlett felfogása. Jól látható volt az arcmimikájáról milyen véleménnyel van sógornőjéről. Összefonta karjait és úgy figyelt tovább Scarlettre, aki rá sem nézett a gitárosra. Megfogta a könyveit és elindult a következő órájára - hátra hagyva nővére pasiját.

Nem nagyon törődött eddig sem Tommal - hát ez most sem lesz máshogy. Kénytelen kelletlen volt elkerülni azt a körzetet, ahol a gitáros tartózkodott, mert mindig kellemetlenül érezte magát a közelében. Nem tudta mi válthatta ki valaha is ezt a reakciót belőle, de ez azóta nem változott. Scrarlett mindig is azon emberek közé tartozott, akik véleménye szerint jobb megelőzni a bajt, mintha közben emóznánk, amikor már megtörtént. Tehát megelőzi, mert az érzés, ami szorong benne gyakran olyan helyzetbe keríti, hogy sírni is tudna!

- Héj Scarlett! Megint lemaradtál?

- Tudod drága Eric, nekem ez már az imidzsem része!

- Gondolom. Fáradtnak tűnsz! Gyere, meghívlak egy kávéra.

- Jól van!

- Gyorsan belementél.

Hát most nincs kedve kéretni magát. Ezért is csak biccentett és már mentek is az útjukra.

Mindeközben Tom még mindig Scarlett szekrényénél lézengett és nem tudta eldönteni, miért nem képes tovább állni. De az a valami ami most az eszében jár nem más, mint Scarlett! Ez a lány... fantasztikus! Mindig pörög és szinte lehetetlen lenyűgözni. Tomnak most az jutott az eszébe, hogy mi lenne ha ezzel szórakoztatná magát? Addig nem fog nyugodni, amíg le nem tudja nyűgözni valamivel a sógornőjét! - ezzel az elhatározással egyetemben indult a következő órája színterére. Útja a suli büfé mellett vezetett és szeme ismételten megakadt Scarletten és a vele ücsörgő, nevetgélő Ericen. Tomban valami lobbant és sietős léptekkel odament a két személyhez - megzavarva ezzel azok felhőtlen nyugalmát.

- Csáó! Mit csináltok?

- Iszunk, te színvak!

- Jól van... most próbáltam kedves lenni! Tényleg Eric. Veled vagyunk együtt tesin, ugye?

- Öhh... ja.

- Marhára sajnálom a mai esetet...

- A mai esetet? Mi történt?

- Hát ő...

- Semmi különös, csak Eric volt olyan béna, szerencsétlen és ostoba, hogy bedőlt egy diákcsínynek.

- Tom! Ne akarj lejáratni.

- Csak az igazat mondom. Eric a mai tesi órán kicsit beakadt a bordásfalba és lecsúszott a gatyája... teljesen véletlenül! És kiderült, hogy nem visel alsó nadrágot...

Eric fülig pirult és Scarlett meg jó ízűen felkacagott barátja szerencsétlenségén. Vissza is kérdezett: "tényleg nem hordasz alsógatyát?"- de meg sem várta a választ és tovább nevetett. Tomban meg most valami sikerélmény tombolt. Nem tudta miért esett jól neki Scarlett előtt lejáratnia Ericet, de abban biztos volt, hogy nagyon kellemes érzéssel töltötte el! Eric persze fülig pirulva tovább állt. Scarlett eddigre lenyugodott és visszafordult a büféhez. Szürcsölgette az italát és ismét semmibe vette Tomot. A gitáros leült mellé és magának is vett egy kávét.

- Hány órád lesz ma, Scarlett?

- Hm. Miért érdekel?

- Csak beszélgetni akarok.

- Velem? Velem inkább ne akarj beszélgetni.

Ezzel a mozdulattal Scarlett bedobta a kukába a műanyag poharat és felkapta lehelyezett könyveit, majd megint tovább állt.

Tom még megitta békésen a kávéját, majd ő is Scarlett útját követte. A büszkeség és a sikerélmény egyszerre tört rá és széles mosoly húzódott angyal festett arcára. Már tudta, hogy nem lehet rossz napja!