II.fejezet: Tükörkép
Látod ugyan, de mégis mi az, amit látsz? Sok ember nézhet ki már hogy nem tökéletesnek, de az előnyös külső ritka, ha érintetlenül szép bensőt takar. Fordítva viszont: lehet egy ember torz és visszataszító, ha legbelül mégis érző szívet takar.
Tom éppen a testnevelés órájára rohant, mikor beleütközött öccsébe, aki épp az ellenkező irányba igyekezett.
- Hé Bill! Erre van a tornaterem.
- Azt tudom! Éppen ezért megyek erre.
- Ne már! Még csak ma kezdődött a suli. Nem lóghatsz rögtön első nap!
- Ó, dehogy is nem! Csak nézd...
Már éppen menekülőre fogta mikor bátyja ismét elkapta, és kilökte a falnak.
- Engem nem tudsz átbaszni! Ki elől menekülsz?
- Kettőt találhatsz!
- Derick Whibly? Vagy Donatella Müller? Esetleg Simon Khimbly? Vagy Scarlett?
- Ez több volt, mint kettő, de elsőre kitaláltad!
- Vagyis Derick...
- Igen.
- Miért?
- Mert mustárt tettem az edzőcipőjébe!
Tom egy fél perc erejéig ledöbbenten szemlélte öccsét, majd rövid idő múlásával megveregette a válát.
- Végülis... az én testvérem vagy!
És elengedte. Bill már rohant is tovább. Tom kuncogott egy sort, majd tovább haladt az öltöző felé. Még az ajtóban lekapta pólóját, mire az összes lány elkezdte stírölni felső teste szépségeit. A fiú mindig is élvezte az efféle helyzeteket. Elég, ha csettint egyet és máris válogathat a szebbnél szebb hölgyemények közül. Tomot mindebben még az sem hátráltatta meg, hogy most van barátnője. Fura mód felsőbb rendűnek találta magát - és ezt nem titkolta a külvilág elől sem. Bár álításai szerint ő sem tökéletes, és nem is tartotta magát beképzeltnek, csak spontán lazának, és jófejnek. Emellett ugyan tudta, hogy nem egy földre szált angyal - SŐTT! Távol álljon tőle a glória. De tudván tudta, hogy rosszasága az előnyös tulajdonságai közé tartozik. Épp ezért szereti őt annyi mindenki!
- Hé Tom! Már vártunk. Mehet a meccslabda?
Szólt oda Georg Tomnak. Hiába egy évvel fölötte jár, de testnevelés óra ugyanakkor volt mind a négy fiúnak. Direkt így vették fel az óráikat!
- Hogyne mehetne! Csak Bill már ma kezdi a lógósdit tesiről. Idegesít!
- Nem vagy vele egyedül, de Gustav sincs sehol.
- Jellemző... és még nekem szokott panaszkodni, hogy olyan amilyen. Most mit kell ezen meglepődeni?
- Fogalmam sincs. Na! Gyerünk.
***
- Mondj búcsút a műkörmeidnek, szivi!
Közölte Scarlett az új áldozatával, egy kitanult főribanc növendékkel - miután bemosott neki egy kisebbet. A mini műcsaj pont ebben a percben vett búcsút az élettől, de láthatólag élt az utolsó szó jogával:
- Még ha most meg is ütsz, attól még Te maradsz a Sátán puruttyája, Goth Lady!
- Még mindig jobb, mint átmenni lotyóba.
A csata lezajlását Suzette szótlanul nézte, rezzenéstelen arccal, egyre csak arra gondolva, hogy mikor kell menekülőre fognia a helyzetet, ugyanis tartott attól, hogy húga le fogja járatni őt is a fél iskola előtt, ugyanis ennyien figyelték az eseményeket.
- Mi folyik itt?
Kérdezte az éppen e percben érkező Tom Gustavtól, aki minden bizonnyal már régebb óta itt tartózkodik, mint Ő.
- A sógornőd adja a formáját, és Ennie Baum is.
- Az ott Ennie?
- Ja, csak épp tegnap festette be a haját, és átplasztizta az orrát.
- Woow.
- Na ja.
Ekközben Scarlett felkente Enniet a falra.
- Akadj le rólam Frau Lucifet, mert olyat teszek, amit nem élt még ez a teátrális iskola!
- He? Bocs, nem beszélek ribancul!
És elcsattant egy újabb pofon. Suzette mélyet sóhajtott és hamar észrevette a közönségben párját. Gyors, határozott lépések közepedte érkezett el kedveséhez és belekapaszkodott a kezébe:
- A húgodnak most mi baja?
- Annak sosem volt más baja, csak az, hogy élve született! Hagyjuk is. Milyen órád lesz?
- Matek. És neked, cica?
- Hát... matek... micsoda véletlen!
- Ó, na igen... de előtte: most hétvégén lesz a szülinapod, ugye?
- Aha!
Tom magához vonta a szőke hölgyeményt és két csók között feltette a következő kérdést:
- És mit kérsz rá?
Suzette macska mód vigyorodott el és közelebb csúszott Tomhoz. Hátra tévedt a keze és megfogta Tom irigylésre méltó hátsó domborulatát és hátra hajtotta a nyakát, hogy a fiú szabadon belecsókolhasson. A hatás megvolt: felszisszent, ami a fiú számára ugyancsak izgató hatást keltett.
- Téged...
Suttogta Suzette és hamar szembe fordult a gitárossal, aki végigsimított barátnője derekán - fenekén - és combján. Ajkaira tapadt és már eljátszott a gondolattal, hogy mi lesz az esti program, ugyanis a lány nála alszik. Szinte lelki szemei előtt tárult fel minden egyes szó, póz és érintés, amit csak el tudott képzelni ebben a pillanatban, miközben próbált megálljt parancsolni nadrágjában mocorgó büszkeségének.
- Ez nem lesz probléma, mivel Bill is a barátnőjénél alszik... a szüleim elutaztak. Csak ketten leszünk baby. Te és én!
- Hm... ez nagyon tetszik!
Gustav próbálta figyelmén kívül hagyni a turbékoló párt, akik már szinte egy aktust létesítettek egymás között. Gustav szerette Suzettet, meg Tomot is, de ez már számára is kibírhatatlan volt.
Suzette és Scarlett Tomékhoz hasonlóan kisnemeseknek érezhették magukat, hiszen újgazdag német családból származtak. A házuk is modern volt a szobákkal együtt. Például Suzette szobájában simán lehetne rendezni egy Britney Spears koncertet is. Ami pedig Scarlettét illeti egy komplett foci pálya is lehetne ha volna a padlón gyep. Napi szinten járhattak műkörmöshöz vagy fodrászhoz és a szüleik szinte sosem voltak otthon így szabadon bulizhattak, cigizhettek, szívhattak és hempereghettek is - gyakran egymással... a fiúk körében messze híres volt a Winheuer familía háza, hiszen minden pénteken vagy szombaton ott tartózkodhattak és kedvükre szexelhettek az iskola elit hölgyeivel, ugyanis Suzette imádta a hétvégi partykat és szerette részegre inni magát - ám emellett jól tanult és sosem szegült ellen az iskola szabájzatának. Scarlett épp az ellenkezője volt: nem igazán tartotta számon ezeket az ötletes partykat, hanem inkább a szobájában kuporgott iPODja társaságában, amin kedvenc dalait hallgathatta. Az iskolában meglehetősen rossz tanulmányi eredményt ért el és gyakran állt bukásra is. Kettejük között kétség sem fér hozzá: ő a rossz kislány. Ezért is verekedhet most!
- Á! Kérlek csak az orromat ne!
- Nekem nyolc. Már kiéltem magam! Mehetsz szabad vagy.
Ennie gyorsan tiprire váltott és már fel is szívódott a látótávból. Scarlett mélyet sóhajtott: "megint egy elcseszett nap". És már jöttek is a pedagógusok! Na nem számít. Az igazgatói irodában már amúgy is törzsvendég ként számított. Egyel több vagy kevesebb látogatás már nem jelent problémár számára! Hátradobta lángvörös haját és épp átfutott elmélyén, hogy mennie kéne festetni... aztán a következő kanyar már az igazgatói irodába vezetett, ahol Herr Küschol már szeretettel várta... kopasz fején megcsillant a lámpa fénye és pápaszemével minden mozdulatát végigkísérte a lánynak: aki teljes lelki nyugalommal foglalt helyet az asztallal szembeni széken.
- Ez ma már a második alkalom, hogy találkozunk.
- A harmadik, ha a reggeli üdvözlést is beleszámoljuk!
- PLÁNE!! Hogy akar maga tovább tanulni, ha már a második évfolyamon problémái vannak a diáktársaival? Nézze kérem... a nővére már idén végez ...
- Hála a jó égnek!
- És ő minta tanulónak számít. Sosem verekszik és abszolút jól nevelt!
- Pff... egy emberre gondolunk?
- Kérem ne pofátlankodjon! Ha holnap is lesz valami probléma akkor 8. órában találkozunk!
- Remek. Vettem tanár úr! Azt nem ígérem, hogy makulátlan megjelenésem lesz a kényszermunkán...
- Büntető óra!
- Nem tök mindegy??! Kényszermunka - büntetó óra... egy kutya! Így is úgy is WC-t pucolok.
- Pontosan! Hát viszlát holnap...
- Viszon' láció...
A lány felemelkedett és hamarosan kisétált az irodából. Még egy ilyen napot! Mindig ő jön ki rosszul mindenből... pedig most is Ennie szólt be neki, ő csak kiált maga mellett. Miért baj az ha az embernek van tartása?