Irány Maui!
[Bill szemszög]
A testvérek közötti konfliktusok sokkal jobban el tudnak mérgesedni, mint a baráti kapcsolatok. Ugyanakkor a legdurvább sérelmeket is könnyebben megbocsátják egymásnak, és hamarabb elfelejtik, elvégre a vér nem válik vízzé. Az egy családból, egy vérből született gyerekeknek, akik osztoznak első benyomásaikban és élményeikben, van valamiféle sajátos örömforrásuk, amelyet semmilyen későbbi kapcsolat nem pótolhat; s csak hosszas és természetellenes elidegenedés, semmilyen későbbi kapcsolattal nem igazolható szétválás lehet az oka, ha a legkorábbi vonzalom drága maradványai végképp kivesznek belőlük. Sajnos, nagyon is gyakran így történik. A testvéri szeretet, amely néha szinte mindennél többet jelent, máskor a semminél is rosszabb. - ebben a pillanatban villant belém, mit érezhetnek a testvérek egymás iránt. Életüktől elválaszthatatlan ez az érzés, semmilyen érzelmi megrázkódtatás nem tudja gyökerestül kiszaggatni, a civakodások megtaposhatják egy pillanatra, hogy utána annál elevenebb legyen. Ezt az érzést semmiféle szenvedély nem sem fojthatja el véglegesen, még az erős, igaz szerelem is legfeljebb csak versenyre kelhet vele. De mi van akkor ha az a bizonyos igaz szerelem nem más, mint a saját húgod, a saját testvéred?
- Bill! Indulni kéne, mert Dav mostanában elég harapós kedvében van...
- Oké, igazad van, csak... elgondolkoztam pár dolgon...
Elindultunk bátyámmal lefelé a lépcsőn, mire a hosszú fokokon való monoton lépdelést az ő hangja törte meg:
- Te Bill... kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Mostanában gyakran láttalak bemenni hugi szobájába és... nem azért, de mit tudtok ti csinálni egész este?
Hirtelen valami fulldoklás szerű hang tört fel a torkomból, amire Tom felvonta a szemöldökét. Éppen igyekeztem megtalálni az egyensúlyt, ami most elvészni látszott, mert a hosszú lépcsősorok mintha hullámoztak volna előttem. Nem találtam a megfelelő hazugságot erre a kérdésre... régóta éreztem, hogy Tom gyanút fogott, de elmondani nem mondhatom neki, hogy mi van Scharlott és köztem... rémületem kiült az arcomra és dadogni kezdtem:
- Hát ö... izé... nos... nos mi csak... mi csak... hát izé: próbálunk öüm... közelebb kerülni egymáshoz! Eddig nem voltunk épp minta testvérek és most így igyekszünk közelebb kerülni a másikhoz, megismerni azt. Tudod: közös programok! Speciel társas játék, TV nézés, duma - meg minden. Semmi több! Még véletlenül se csinálunk hülyeséget...
- Szóval hülyeséget csináltok.
- Utálom mikor a fejemben turkálsz!
- Nagy dolog... elvileg mi ikertesók vagyunk... a gondolataidat kívülről fújom, már akkor mikor neked még eszedbe sem jutott!
- Tudom. - néztem rá némi ingerültséggel tekintetemben. Örültem, hogy megúsztam ezt a vallatást. Nem hinném, hogy kedves lenne, ha elmondanám a hugi és a köztem lévő köteléket. Talán meg is utálna! Fogalmam sincs... de biztos nem örülne neki!
Hamarosan megérkeztünk a stúdióba. A próba eleinte zökkenés mentesen ment, de aztán... szinte elfelejtettem minden sort abból a nyamvatt dalból! Dav észrevette zavartságomat és bejött hozzám.
- Mi a helyzet Bill? Nem vagy formában.
- Tudom...
- Elmondod mi a gond?
- Hát... nem! Inkább kihagynám...
- Pedig úgy ha elmondod lehet könnyebb lesz!
- Nos... nem hinném! Hagyjuk ezt Dav, kérlek...
- Oké. De azért remélem tudod, hogy bármi baj van nekem elmondhatod!
- Kösz.
- Ne köszönd, mert ezt teszi egy barát! Nem csak a menedzsered vagyok, hanem a barátod is! Ahogy a srácoknak is. De ha lejáratsz minket jövőhét végén én megöllek esküszöm!
- Várj! Jövőhét végén? Az nekem nem jó!
- Nyugi, tudok a húgod meccséről. A koncert amúgy is egy rendezvényen lenne, délután 3-tól kb. fél 5-ig.
- Fél öt? Hála a magasságosnak! Nekem 5-re kell odaérnem.
- Na látod...
David megveregette a vállam és elment. Aztán megint neki estünk a próbának, de már jobban ment. Ezután a kocsiban:
- Hú gyerekek! Esküszöm nagyon jók voltunk.
- Hááát... beszélj csak a magad nevében. Bill ma sem volt épp formában!
- Ugyan skacok! Tudjátok Bill milyen... nyilván egy csaj van a dologban!
Szemeimet kikerekítettem. Mi van már? Mindenki összefogott ellenem? Még Gustav és Georg is! Mi van itt? De most komolyan: mintha mindenki tudná, de arra várnak, hogy én személyesen valljam be. Nem értem...
Ma a skacokkal az egész délutánt együtt akarjuk tölteni. Nyár van, de eddig folyton csak munka-munka-munka... időnk sem volt magunkra! Tehát arra vetemedtünk, hogy otthon, nálunk majd megbeszéljük mit csinálunk a nap hátra lévő részében.
- És mi lenne ha strandra mennénk?
- Strand? És a rajongók? Levegőnk sem lesz tőlük!
- Na és mi lenne ha este mennénk, mikor már mindenki megy haza.
- Akkor minket is haza kül... de várj! Hiszen mi vagyunk a Tokio Hotel! Majd lefizetjük őket és akkor csak a miénk lesz!
- Na, de Tom! A pénz nem old meg mindent...
- Hát... nekem igen...
- Ehh... nem hiszem el! Anya, ugye az kamu, hogy mi tesók vagyunk? - kiáltottam ki a konyhába, mire anyum csengő hangját ismertem fel valahonnan a távolból.
- Ne reménykedj!
- Ahh... ez nem igaz.
- Amúgy nekem tetszik Tom ötlete! Benne vagyok. Nekünk is kijár a pihenés!
- Nocsak mit hallok! Csak nem strandolni készültök?
Scharlott olyan hirtelen jelent meg, hogy a szívem egy bő perc erejéig nem kapott vért. Lefagytam mikor felfeedeztem a mögöttem - vagyis a fotel mögött - támaszkodó húgomat. Rákönyökölt a fotelre és ellenállhatatlanul mosolygott. Kék szeme ismét ravasz csillogásba fogott. Erre észrevettem Kittyt is, aki leült Georg mellé a kanapé szélére. Kivette a kezéből a tálnyi pop cornt és azt eszegette szaporán. Végül is: azért nem zavartatja magát, mert Georgal unokatesók.
- De, képzeld! Strandra készülök a barátaimmal és a legkirályabb tesómmal! Nem kell még egy lány is közénk.
- Hát kettő?
- Neeeeeem! Főlleg.
- Ne már!
- Scharlott, nem foglak elvinni. Ne is álmodj róla! Pihenni megyek, nem bébiszitterkedni.
- Na ne csináld. Kittyvel láthatatlanok leszünk!
- Nem veszed rá, hagyjad.
- Akkor téged?
Az a rafinált nézés... nem hiszem el! Még a szemem is be kell hunnyam, mert nem bírok neki ellenállni. És még csukott szemmel sem!
- Tom figyelj... szerintem nem fognak ők ott zavarni! Engem legalábbis nem... hát titeket?
- Kitty amúgy is rám van ma bízva, mert a szülei nincsenek otthon... nekem mindegy!
- Tulajdon képpen nekem sincs vele semmi nemű problémám.
- De nekem van! Ne csináljátok már...
Scharlott akár egy szöcske, úgy ugrott be Tom ölébe, amire az fájdalmasan felszisszent és egy "bazd ki" hagyta el a száját. Scharlott átkarolta a nyakát és nevetve ezt mondta neki:
- Öt az egy ellen. Egy null ide! Háhá!
- Kinyírlak csak essünk túl ezen a napon...
- Ha ezen a napon átestek akkor jó lesz ha a csomagolásnak is nekifogtok, mert megyünk Mauiba!
- Úr Isten! Az Hawaii!
- Pontosan. Kicsit összerázzuk a családot! Gustav és Georg, reméljük ti is velünk tartotok!
- Á, nem akarunk zavarni... meg én amúgy is inkább síelni megyek!
- Nos, ez nekem sem jött ösze, mert mi meg a családdal és Kittyvel St. Martinba megyünk nyaralni.
- Ó, hát ezt sajnálattal hallom...
- Ezek szerint most egy X ideig megint nem lesz együtt a banda.
- Anya! Kitty nem jöhetne inkább velünk?
- Bocs Scharlott. A jegyek ki vannak fizetve!
- Ajj... de nem baj! Legalább nem csak itthon punnyadunk.
A nyaralás részemről is okés, bár mi jobban a Maldív - szigeteken szeretünk nyaralni. Mauiban még csak egyszer voltam. Tomnak nagyon tetszett a sok fűszoknyás, napbarnított szépség... én akkor is csak írtam a dalokat! Egy lánnyal én is összejöttem... Cathara a neve, de azóta már férjhez ment ő is... így mindezt végig gondolva - főlleg, hogy a srácokkal pont most akartunk együtt lenni - elég kényelmetlen. De nem tudok vele mit csinálni. De a strandra elmentünk! Feledhetetlen élmény volt. Még így utoljára is... viszlát Németország! Üdv Hawaii.