My Love You Are - 4. fejezet
Most ide tudtam sompolyogni egy résszel, de ezt is csak suttyomba.... jó olvasást!
Hé! Nem szimpi a barátnőd!
Ami azt illeti tegnap nagyon egy érdekes napom volt. Sokminden történt és én is sokminden olyat csináltam, aminek valójában meg sem kellett volna történnie. De továbbra sem hagytam magam Neki! Ugyanis Ő minden erejével azon a bizonyos "békülős szexen" volt - de én átvágtam! Aztán végül feladta. Csak addig jutott el, hogy leszedte rólam a szoknyát, meg a toppot. Eskü csak eddig! De kb. lehetett olyan 1-2 óra is, mikor végleg felkerült a fehér zászló a bástya tetejére. Igen, érthetitek akár "úgy" is. De annyira nem kell elkalandozni! Visszatérve eredeti témánkra: szóval nem sikerült Neki. Pedig még én is meglepődtem, hogy nem lett semmi belőle. Lehet titkon akartam - de én sajna nem egy olyan típusú akárki vagyok. Aztán ma reggel meg: na ez érdekes volt... más azt várná, hogyha együtt alszik valakivel, arra kel fel, hogy az a valaki az arcát vagy a kezét simogatja - na, de mi nagyon egy érdekes páros vagyunk! Páros? Legalábbis hasonló, mert én azt végképp kikötöm, hogy még csak együtt sem vagyunk! Az együttjárást az első csóktól kell számolni - na! Nálunk még az sem volt meg, ami meglepő, merthogy leszedte rólam a fél felszerelésemet! Úgy értve: póló, szoknya. Ennyi volt! De Ő inkább mindenhol csak puszilgatott - a számat nagy ívben elkerülve! Kíváncsi is vagyok, miért?
Na, de! Megint kitértem a témánk elől: miután többé - kevésbé felébredtem azon kapcsoltam, hogy Ő a vállam bögdösi. Nemhogy inkább simogatna! Nyehh.... benned is csalódtam Szívem! Nos: miközben Ő teljes lelki világával beleélte magát a bögdösős - felkeltős módszerbe, nekem megszólalt az ébresztőórám, amire Ő megijedt, és frankón leverte nekem. Az pedig - kínai révén - piciny elemeire hullott, pontosítok: tört! Szóval ezen reggeli eseménysorokat egybecsapva: most itt vagyok Vele az egyik közeli Elektrisch boltban. Az eladónő meg éppen a kávéját kevergeti a pénztár mögött, miközben hatalmas, megszakíthatatlan kommunikációt létesít egyik kollégájával. Mi meg két ébresztő között vacilálunk, mert valahogy nem lehet tudni melyik az ideálisabb, tavaszi szín: a narancs, vagy a rózsaszín? Tom váltig azt állítja, hogy a rózsaszín. Én meg a narancssárga mellett állok! Teljes mértékben a narancssárga kell! Azt akarom és kész.
- Mi bajod van a narancsal?
- Nekem semmi! Csak a rózsaszín olcsóbb.
- Ja, hogy ez áll a háttérben. De! Mivel Te voltál az,aki kinyírta szegény 07:00-át, Neked is kell megvenned azt amelyik az én elvárásaimnak megfelel!
- Jahaaajj.... akkor vigyük a narancsot! Csak gyorsan kéne dönteni, mert nekem kb. egy óra múlva próba, és, ha a próbára nem is nagyon akarok odaérni, az ebédre igencsak, mivel ma Georg hozza a kaját, és, ha Georg hozza a kaját, akkor nekem kell az elsőnek lenni, aki teszteli, mert Georg bitang jó kaját tud csinálni!
- Értem a logikát. Akkor igyekezzünk, mert a drága, szöszi muffancs éppen most akarja kitenni az "Ebédelni mentem" táblát!
- Hogyan? De még fél óra van délig!
- Ezt ne nekem magyarázd, hanem Neki!
Gyorsan fizettünk, majd kiérve az Elektrisch - das ist die "Bester" boltból bevágódtunk Tom kocsijába, és mentünk is a stúdióba. Én még a stúdió előtt kiugrottam és elindultam a suliba - főlleg, hogy még tegnap megfogadtam, hogy ma nem jövök be, de semmi baj! Már mindegy. Elleszek a könyvtárba, aztán fogok egy taxit és lépek haza. Csak győzzem kivárni az egy órát! Hogy miért pont az egy órát?
Mert akkor már mindenki visszajött az ebéd szünetről, és ha úgy alakul, hogy még mindig nagyon nincs kedvem haza menni beugrok egy gyors shoppingra valami közeli álruházba. Apa úgyis küldte a zsebpénzemet, na meg a szoctám is a zsebben van. Ebből bőven kijön kb. három farmer, vagy négy - öt póló (attól függ milyen boltba megyek), egy új topán, vagy tornacipő - vagy mindkettő? Plussz egy elkésett ebéd Dorának valami helyi gyrososnál. Na? Ugye milyen klassz a felfogásom, és a matek tudásom? Főlleg, hogy áltban mindig bukásra álltam belőle, és gimiben meg csak a hármasig tudtam felhúzni azt a majdnem egyest. Ahhoz képest: nem is rossz. Ugye?
Délután, 13:30
- Nem is tudtam, hogy a Pizza Di Marco-ban ilyen jó gyrost csinálnak...
- Véleményem szerint is meglehetősen fincsi... csak vagy egy tizessel több, mint a Lady Pocakban.
- A Pocakban? Mondjuk az tényleg jobb. Abban nem ilyen zsíros a hús!
- Hát. És nagyobb adagot adnak!
- Tényleg! Na neeeee... eskü visszakövetelem azt a kimaradt kalóriát!
- Jó csak ne rajtam...
- Jó, hát nem is rajtad akartam... tényleg! Még nem is kértem bocsánatot, hogy ma csak a plázában tudtunk összefutni!
- Jaj semmi baj. Amúgy is: Tom nálunk aludt szóval nem voltam egyedül.
- Miket beszélsz? Te felengedtél egy pasit a lakásba??
- Igen, csak nem baj?
- Neeeem csak tőled egy kicsit meglepő...
- Már miért lenne meglepő?
- Mert téged egy köcsög diszkóba sem lehet elcsalni!
- Nem igaz! Amúgy még egyszer sem hívtál...
- Akkor most hívlak! Jól berúgunk, bepasizunk és kiszívjuk az összes energiánkat!
- Pont ma? o.o
- Aha. Na látod erről beszélek! Mondom neked és te erre biztos ki fogsz találni valamit: pl. be kell menned a suliba vagy hasonló...
- Suliban már voltam. És képzeld! Igenis el fogok menni arra a kibaszott partira!
- Nekem tetszik az ötlet - és a hozzáállásod is. Hehe! "Kibaszott partira"... nagyon ott van! Akkor menjünk nézzünk valami kis tuti cuccot! ^^
- Hát jól van.
Szóval bementünk a plázába. Megint! Aztán ott egy kis frankó butikba vetődtünk be és kb. két és fél órán át csak ott voltunk és válogattunk. Aztán végre találtam megfelelő ruhát! Egy nagyon csinos kis topp szerűség és egy kockás, rövid naci, valamint egy tornacsuka, amire ráment az összes szoctám... :( megérte: főlleg, hogy csak erre a hülye egy alkalomra akarom felvenni! Wáááhh!! -.-
Este, 19:34
Furcsa egy érzés kerített most hatalmába: mintha valaminek történnie kellene, ami nem biztos, hogy jó, de az sem valószínű, hogy rossz.
Most itt ülök egy széken a fürdőszobánkba, a tükör előtt, mindenhol egy csat kecmereg ki sűrű, barna dzsungelem alól és Dora épp most ért vissza a szobából, mert neki muszály végignéznie a Marichuy - A szerelem diadala ismétléseket. Sosem szerettem az efféle romantikus, argentín sorozatokat. Ígyhát én inkább itt maradtam a fürdőbe, kettesben a tükörképemmel. De mivel újabban Dora is ideért: már semmi magányt nem érzek, se én, sem pedig a tükörbeli lány.
- Azta mindenit! Juan Miguel megcsókolta Marichuyt!!
- Én pont, hogy leszarom. Nem csinálod inkább a hajam?
- Jaj, de gonosz vagy! Még egy ilyen elszólás és én eskü odaégetem a frizkódat!
- Megpróbálod...!!!
- Akkor mi lesz? Akkor már nagyon tök mind egy, hogy megölsz e vagy sem...
- Milyen igazad van... xD akkor kivasalod a hajam?
- Már el is kezdtem.
- És te miben jössz?
- Fú... még nem tudom! Talán... nem! Inkább... neeeeem! Hát... valami egyberuhába akarok menni. Szóval: amit találok a szekrényemben.
Mivel még Dora is begöndörítette általában egyenes haját így kereken 8-ra végeztünk. Nekem gyakorta göndör a frizurám ezért, most szerepet cseréltünk.
A városi diszkóban, este, 21:02
Hát azért városi disco révén kicsivel többre vártam. De a zene jó és már mi is nekifogtunk táncolni. Eddig még csak ketten nyomjuk, de szerintem idő kérdése és mások is felkérnek. ^^ Hagy legyen már egy kis önbizalmam...
Hamarosan feltűnt egy párocska. Kendy és Tylor! Gimiben osztálytársaim voltak.
- Savanna! Te vagy az?
- Kendy! :) Hát ti?
- Mi csak beugrottunk Micivel. Annyira uncsi volt otthon - ígyhát rávettem, hogy ugorjon be velem.
- Hát igen. És: jó a buli, igaz srácok?
- Persze, hogy az! Berlin legjobb discoja! Gyere Kendy! Menjünk táncolni.
- Úh. Én egy kicsit még szomjas vagyok! Vidd addig Savannát. Iszol velem Dora?
- hát miért ne.
Még mielőtt megkérdezi valaki, hogy Kendy és Dora honnan ismerik egymást: onnan, hogy általánosban osztálytársak voltak. Igaz, jó régen volt, de ettől még emlékeznek egymásra. És mivel gimi után még tartottam a kapcsolatot ottani legjobb barátnőmmel, Kendy Stewartal így nem véletlen, hogy ezek ketten egymásra találtak. De már Kendyvel sem beszéltem legalább november óta... és most itt van! Nagyszerű!
A táncolás sosem volt az erősségem. De szerintem egy discoba senki sem a másikat nézi! Azt sem tudom minek csípte így ki magát Dora. Bezzeg én... én tökéletes vagyok így is! X) *EGO 4 ever*
Már éppen leülni készültem mikor valaki odalépett hozzám. Furcsa fazon! Magas, napszemüveges, maffia alkat. Fekete haj, all star cípő, bőrdzseki. Atya úr isten! Ki a halál?
- Szia Savanna! Nem jössz táncolni?
- Már bocsánat, de te ismersz engem?
A napszemüveges fiú lekapta a szemüvegét és akkor már kapcsoltam.
- Bill! Te mit keresel itt?
- Egyenlőre Tomot, de sehol sem találom.
- Nyeehh! Biztos meglépett valami csajjal...
- Nem tudom. Akarsz táncolni?
- Nagyon erőszakos vagy. Na, jó! Nem bánom.
Billel elmentünk ugyan táncolni, de a kérdések amiket feltett... nos... elég tolakodó feelingel töltöttek el. Mint pl. hány pasid volt? Hányban csalódtál? Hányan csalódtak benned? Szűz vagy még? Biztos, hogy igen? Milyen a családod? Van e tesód, milyen kaliberű testvér... anyám! Mintha az öreganyámat hallanám ahogy a volt barátaimtól kérdezgetett...
- Bill! Mondd csak: mi ez a hirtelen kérdés zápor? Csak nincs valami baj?
- Nincsen semmi. Csak azért kíváncsi vagyok a bátyám barátnőjére...
- Nézd: én nem vagyok a barátnője. Szóval felesleges ilyen hülyeségeket kérdezgetned... Tom nekem nem jelent sokat. Tudod: még nem ismerem eléggé ahhoz, hogy jelentsen valamit egy nagyszájú rikkancson kívül.
- Szóval neked nem jelent semmit?
- Mert nem ismerem!
- Értem én.
- Hát örülök neki. Most mennem kell, bocsi. A barátaim várnak!
Éppen menni készültem mikor hirtelen egy puffanás és egy zuhanás szerű hangra ütöttem fel a fejem. Aztán a zene leállt, mindenki csöndben maradt és egyenesen előre nézett. Aztán pisztoly dördülés és egy újabb puffanás. Mintha egy cementes zsákot dobtak volna a földre. Aztán vagy hárman felsikítottak és egy újabb dördülés. Aztán egy férfi ugrott fel az ital pultra. A feje vörös volt és szorgalmasan csuklott, emellett előre-hátra dülöngélt. Már biztos, hogy részeg! A pultos mozdulatlanná dermedt, mert a fegyveres előtte hadonászott a megtöltött pisztollyal.
- Szar az élet, de meghalni félek, mert van pár haver akiért élek!
Énekelt, aztán Tom jelent meg mögötte: ekkor Bill valami "Úr Isten" szerűt nyögött ki és igyekezett közelebb menni, de én elkaptam a kezét:
- Savanna! Hagyjál békén. A testvérem!
- Nem kéne akkor sem odamenned. A fegyveres ürge nem lövi le Tomot, de téged lehet lelőne! Szerintem azok ketten ismerik egymást.
- Akkor meg főlleg oda kell mennem!
- Ne! Ne menj oda!
- Akkor menj Te oda!
- Engem is lelőhet.
- Akkor meg nem tök mindegy? Ha én megyek engem lő le, ha te mész téged, ha Tom egyedül marad esetenként őt.
- De nem mindegy, hogy egy embert lő le vagy kettőt! Az kétszer annyi papírmunka és balhé.
- Úgy: szóval téged csak az érdekel, hogy ne keljen jelentést tenni a rendőrökne, mivel mi voltunk a szemtanúk! Szép. És még Te tetszel Neki!
- Bill! Én csak azt mondom, hogy fölösleges két embernek meghalnia, mikor egy is épp elég baj!
- De Tom a testvérem!
- Nem érdekel! Ne menj oda, hé! Meg fog ölni! Bill!
Ezalatt a pultnál olyan még számomra is érdekes dolgok történtek, hogy az hihetetlen: Tom röhögött a csávón, aki közben fenyegető szavakkal bombázta és a fegyvert lóbálta előtte. Tom továbbra is palira vette:
- Bruno, te nem vagy normális.
- Te ne mondd nekem, hogy nem vagyok normális, mert lelövöm a fejedet!
- Próbálkozni lehet.
Nem is tudom miért, de úgy veszem észre, ez a Bruno tart Tomtól. Ha nem tartana tőle, akkor szerintem már rég lelőtte volna. De így nagyon furcsa... viszont attól félek, ha Bill odaesne akkor őt gondolkozás nélkül fejbelőné. Nem tudom: megérzés. Valahol bent úgy érzem: nem szabad odaengednem. De szívem szerint én magam szaladnék oda, mert Tom még bajba is kerülhet a nagy pofája miatt. Nem szeretném, hogy baja essen! Hogy miért? Nem tudom, csak úgy érzem: Tomnak nem szabad, hogy bántódása essék, mert abba beledöglöm. Furi ez az érzés. Viszont ezt Bill nem tudja, hogy ez az érzés kavarog bennem! Nyilván ezért van minden lelki energiájával azon, hogy odajusson ahhoz a kibaszott pulthoz... már kezd felidegesíteni. Sőtt! Már fel is idegesített. Torkom szakadtából ordítottam a nevét, amire a fegyveres és Tom is felkapták fejüket.
- Savanna? Te mit keresel itt?
- Szerinted mit keresnék. Táncolni jöttem Dorával.
- Nagyon csinos vagy.
- Köszi.
- Hé! Nem zavar, hogy én is itt vagyok?
- Engem nem.
A fegyveres megint Tomra fogta a fegyvert, aki teljes lelki nyugalommal tanulmányozta a nagy, fekete lyukat, ami egyeseknek az élet végét jelentheti. Szinte már zavaró a nyugalma!
- Csak nem le akarsz lőni, cimbi?
Átugrott a pulton és a fegyveres elé ugrott, aki erre megrezzent és lőtt egyet. Ha Tom nem üti ki a kezéből a pisztolyt: őt találja el!
- Rossz húzás volt, pajtás...
Aztán orrbavágta, amire én elengedtem Billt.
- Na mi van? Már elengedsz?
- Persze. Már nem tudnak megölni, csak max agyonütni. Az meg engem nem érint...
Aztán én is odamentem, de különösebben nem akartam belekeveredni. Tom meg elég profin kezelte a helyzetet. Lekevert egyet- kettőt a részeg Brunonak és az meg a földön termett. Na én kaptam magam és odatrappoltam hozzájuk:
- A szívrohamot hoztad rám! Azt hittem lelő téged.
- Te aggódtál értem?
- Igen, de nem csak én, hanem Bill is.
- Tom! Ilyet még egyszer ne csinálj! Le is lőhetett volna!
- Tudom, de nem lőtt le.
Dora közben odafutott hozzám, megölelt és álréb léptünk, mialatt minden szempár a testvérpárosra vetődött. Aztán a közönségből felszólalt valaki:
- Hé! Ti nem Tom és Bill Kaulitz vagytok?
- Nem.
- Azok vagyunk. De mi is idejárunk bulizni.
Páran odarohantak és autogrammot kértek, mialatt mi odamentünk a földön fetrengő Brunohoz:
- Szerinted ez él még?
- Persze, hogy él. Tom csak behúzott neki vagy kettőt.
- Nem kéne elszedni előle a fegyvert?
- De.
Leguggoltam, hogy felvegyem a fegyvert a részeg csávó mellől. De az épp kezdett magához térni és megelőzött. Szinte az orrom előtt húzta el a fegyvert, amit azt követően rám szegezett, következőleg meg magához húzott, amire én guggoló pózomból ülőbe helyezkedtem - más választásom nem is volt, merthogy magához húzott, és alkarját szorosan a nyakamhoz dörgölte, azt hittem megfolyt, de helyette csak hadonászott mindenkire:
- Hé! Kérem ide az összes pénzt, valamint két üveg pezsgőt! Most, vagy fejbelövöm a drágát!
Furcsa egy halál közeli élmény volt ez. Ám biztos örökre bevésődött a fejembe! Az a rettegés minden porcikámban körülírhatatlan volt. Viszont nem csak én voltam kellemetlen helyzetben, hanem mindenki más is. Érdekes mennyire el tudja rontani az ital az embert!
- Hé haver! Senki sem akar balhét! Azt mondom engedd el a kislányt!
- Milyen kislány, te állat?
- Fogjad má be kiscsibém, mert kapásból két golyót repítek a bucikádba!
Alig mondta ezt ki és valaki simán, egy mozdulattal kivette a pisztolyt a kezéből. Georg, Te életmentő! Belenézett a tárba:
- Bazd már meg ez üres!
- Igen? o.o
- Üres??!!
Most elkezdtem rángatódzani és mikor olyan pózba helyezkedtem, hogy tervem létesíthető legyen - frankón hasba vágtam! Ő persze összerogyott és mindennek elmondott, de engem nem zavart - ám Tomot eléggé!
- Te görény!!
- Tom ,nyugi!
- Te se ugassá, mert neked is bemosok egyet öcskös!
Bill ledöbbenten hátrált. Tom eközben félre lökött engem és nekiugrott a részeg csávónak. Az már annyira be volt álva, hogy védekezni se tudott! Tom meg csak sorozta: ütte, vágta ahol csak érte.
- Remélem legközelebb kétszer is meggondolod kinek szólsz be, te állat!
- Tom! Nyugi már! Lehet beszólt, de túl éltem. Ne bántsad, mert a végén megölöd!
- És téged ez érdekel?
- Igen, mert ő is egy ember!
Bruno szerencsétlenül lógott Tom kezébe, aki a pólójának a nyakánál szorította meg a kb. 25 éves fiatal embert. Miközben a gitáros rámmeredt én már csak azon kaptam magam, hogy könnyezem... már csak arra kellene rájönni, hogy miért!
- Mára már... jó lenne ha ma már több erőszakba nem lenne részünk! Kérlek Tom!
Tom leejtette a szőke hajú csávót a földre és még futólag belerúgott egyet, aztán odament Billhez, aki még mindig meg volt illetődve bátyja előbbi dialógja végett:
- Bill én...
- Csúnyán leugattál. És nem szimpi a barátnőd!
Bill kiviharzott a teremből, és mindenki utánna nézett. Volt néhány szánakozó tekintet Tomon, de ez őt nem zavarta. Odajött hozzám, felsegített a földről, és rám rakta a pulóverjét, majd átkarolt és elindultunk kifelé. Dora is csatlakozott! Tom az ajtóból még visszahajolt és rászólt az ott maradt emberekre:
- Vége a műsornak. Ja! És nem kell kombinálni...
Az éjszaka hidegében úgy ölelt magához, mintha én lennék az egyetlen melegség forrása. Zavartan pirultam el, és azon gondolkoztam: hogy fogalmazzam meg a kérdésemet? De aztán rájöttem...
- Bill most haragszik rád?
- Rám nem. Rád haragszik!
- Ráááám? o.o Miért?
- Azt mondta nem vagy neki szimpi. Hát te nem hallottad? Amúgy ne is haragudjál, de egy ilyen este után én sem gondolnék rád máshogy...
- Szóval neked se vagyok szimpi?
- Nem erről van szó, Savanna...
- Srácok! Ott van Liam. Én megyek ha nem baj! Ezt pedig majd Ti megbeszélitek... pápi!
- Szia Dora.
- Szia...
Dora Liam nyakába ugrott és beültek a kocsiba. Mi is ezt tettük, de mi Tom autójába ültünk be. Vajon Billnek van saját kocsija, amivel most elment?
- Azt mondod "nem erről van szó". Akkor miről?
- He?
- Jahajjmááár Tom! Ne add nekem a hülyét... szeretném ha kifejtenéd mi baja van az öcsédnek velem, és utánna azt is, hogy Neked mi bajod van Velem!
- Nekem annyira semmi, csak nem szeretem ha beleavatkoznak a dolgomba. Tudtam mit csinálok Brunoval! És az égre mondom: dehogy akartam megölni! Ő akart téged, Savanna! Nem tűnt fel? Aztán meg Billnek fogalmam sincs mi baja van veled, de ő... nos ő jó ember ismerő!
- Király, szóval valóban nem vagyok egy szimpatikus egyéniség!
- Nem ezt mondtam.
- Mind egy. Vigyél haza!
- Jaj nehogy már ennyin megharagudj te idióta!
- Á! Szóval már idióta is vagyok...
- Savanna! Fejezd már be!
Az út hátra lévő részén nem szóltunk egymáshoz. Aztán otthon, a lakásunkon találtam egy kis cetlit:
Kedves Savanna!
Ma sokmindenen mentem keresztül. Kellene Liam társasága! Nála alszom. Majd holnap jövök...
puszi: Dora
Jókor tudsz te is lelépni! Minden esetre Tommal az ajtóban is folytattam a vitámat kisebb - nagyobb szünetekkel...
- Dora gyakran hagy egyedül?
- Elég gyakran. De ez még nem jelenti azt, hogy magányos vagyok!
- Pedig szerintem az lehetsz.
- Nem vagyok.
- Szerintem meg DE!
- Megpofozzalak?
- És én téged?
- Nem teheted! Én lány vagyok! Egy fiú nem üthet meg egy lányt - legyen az a fiú akármennyire is bolond.
- Bolond vagyok??! Te színvak! Hol vagyok én bolond?
- Ez mitől színvakság Te elmegyógyos?
- Savanna! Ne feszítsd túl a húrt!
- Mert ki vagy te, hogy hallgatnom kéne rád?? Hülye gyerek!
#CSATT!!# - jött a Tom által beigért pofon. Jézusom! Én tényleg azt hittem, hogy nem teszi meg! De ez nagyon fáj... - ám az még semmi hogy fáj! Akkora lökettel adta a pofont, hogy hátrazuhantam és vittem az ajtót magammal. Igen, kinyitódott, annyira nekizuhantam. Most itt fetrengek a földön. A lában félig kint van félig bent a lakásba - és Tom dühös tekintete szörnyen ijesztő! Nem hogy lehajolna és a nyakamba ugorva ezt mondaná: "sajnálom Savanna! Nem akartam..." - nem! Mérgesen a fejemhez vágta:
- Tessék! Kellett ez neked?
- T-Tom... é-én...
- Hagyjuk, oké?
Most leguggolt mellém a földre, és méllyen a szemembe nézett. Tekintete olyan gyönyörűen belémfúrta magát, mint a kis szú a fába apró testecskéjét. És suttogva válaszolt minden eddigi kérdésemre:
- Ha tudni akarod miért haragudott Bill meg rád, azt csak ő mondhatja meg. Ha arra vagy kíváncsi Én miért haragudtam meg rád, hát hallgass végig! Aggódom érted. Igaz, most ismertelek meg, de már tudom, hogy köztünk nem feltétlen lenne gyűlölet, ha te hagynád magad. De olyan önfejű vagy, Savanna, hogy az elrettentő. Mindent megteszel, hogy neked adják az igazat, mindent elérsz a céljaid megvalósítása érdekében. Talán csodállak - de ez még régen kevés ahhoz, hogy szeresselek!
Mi van? Ki mondta, hogy én azt akarom, hogy szeressen? Minden esetre Ő felállt mellőlem - és elment. Ott hagyva engem a hideg földön. Hogy lehet valaki illy' módon beképzelt? Honnan hiszi ő azt, hogy én azt akarom, hogy szeressen? Hát normális ez?? Vagy én volnék vak, hogy még a saját érzéseimmel sem vagyok tisztában?
Lassan feltápászkodtam és csak akkor tudatosult bennem, hogy Tom pulcsija rajtam maradt. Biztos visszajön érte! Remélem visszajön... - miket beszélek már megint? Normális vagyok én? Jaj hát mit érzek iránta? Annyira jól esne ha tudnám! Ez viszont a szerelemtől jóval több... ez véleményem szerint tiszta gyűlöletből született teljes elismerés, ártalmatlan imádás, fanatikus vonzódás. De én? És Tom? Miért? Miért kellett így itt hagynia? S mégis: mi volt ez a mai? Bill miért nem szimpatizál velem? És ez engem miért zavar? Az, hogy rosszul esett, hogy Tom megütött - megint csak miért döntötte össze bennem a világot? Ó, bárcsak elnyelne egy feneketlen szakadék! Ott megpusztulnék és többé nem zavarhatnak a "miértek"... nincs igazam?
Ez a név: Tom Kaulitz. Örökre lehorgonyozott bennem, és türelmem szelíd kikötőjében. Persze a viharról inkább szót sem ejtenék - mert lehet ez a vihar oly' erős volt, hogy beleszakított a Tom nevű hajó horgonyának kötelébe. Kellene egy pillanat ragasztó, hogy ismét rögzíthessem a cölöpökhöz!