Szerencsémre a tanításnak - vagy minek - gyorsabban vége lett, mint gondoltam volna. Már itthon is vagyok!

Csalódást nem okozva: megmaradt a tegnapi hó. Mondjuk reggel is esett, de nem sok. Ez még tegnapi! De minden esetre örülök, hogy így alakult. A hó az volt a bizonytalan kellékek egyike, mert azt nem mi döntjük el, hogy lesz e. És most van! Szóval legalább ez összejött.

Az udvarunkon Natasha és Wendy hóembert építenek. Lehet is, mert, mint ahogy azt említettem: sok hó esett. Nem csak szerintem! Tom is így gondolja. Itt ül mellettem és éppen az időjárásról beszélgettünk mikor fura mód témát váltott:

- Lia! Kérdeznék valamit.

- Éspedig?

- Boldognak érzed magad?

- Mi-micsoda?

- Jaj te szőke. Kérdezem: boldog vagy?

- Hát hogyne lennék boldog! Miért érdekel ez téged?

- Csak kérdeztem. Vagyis: nem kifejezetten ezt akartam kérdezni. Hanem azt, hogy: boldog vagy Billel?

- Ööö.. nem is vagyok vele!

- Valóban nem, de akkor így: boldog lennél vele?

- Én nem tudom. Számomra ő minden álom, minden megvalósult kívánság és minden... minden boldogság! De! Amíg nem tudom mennyire komolyak a szándékai csak azt tudom megállapítani, hogy... hogy nem élem bele magam!

- Úgy viselkedsz, mintha nem is tetszene igaziból.

- Figyelj: nálam ő már akkor elszúrta ezt az egészet, mikor Deilával szakított és utánna rögtön rám mászott volna.

- hhh...

- Na most min nevetsz?

- Azon, hogy "rád mászott volna"! Mert szerintem nem akart rád mászni csak... csak egyszerűen rájött arra mekkora dög ez a Deila és pont mikor rájött, abban a percben rájött valami másra is.

- Na, de mire?

- Höhh. Erre már neked kell rájönnöd kedvesem!

- Kedvesem? Hm. Most kérdezek tőled valamit: miért vagy mostanában ilyen.... ilyen teljesen másmilyen?

- Te hülye vagy?

- Én kérdeztem előbb.

Felnevetett. Eléggé cinikusan - meg kell hagyni. Mintha hülyének nézne! De pedig nem is vagyok az! Csak egy kicsit bolond... de most ilyen minden embernél van! Mindenkire rájön olykor-olykor az a bizonyos "5 perc", amikor minden hülyeséget összehord! De ezt Tom nem tudja?

- Ne nevess!

- Jó, de most nem tudok mást csinálni. Miben jössz a Christmas Party-ra?

Témát váltott. Jellemző! Ha szorul az a bizonyos hurok a nyaka körül akkor is megkíséreli megúszni a helyzetet! De vajon miért nem szeretne beszélni róla? Előttem nem szokott szégyenlősködni soha! Náááá!! Mind egy is... majd ha akar beszél róla!

- Ruhában.

- Ne bazd már! Azt hittem hálóingben.

- Mert? Az nem ruha?

A fejére csapott majd rázta a buciját. Mi a halál? Nem hiszem el... már megint hülyének néz!!! >.<

- Nem vagyok hülye!

- Azt kétlem, de legalább gondolatban tudsz olvasni.

- He? O.O

Felnyögött és közben végighúzta kezeit az arcán, majd felállt.

- Istenem. Soha az életbe ne hozz össze több szőkével. Ez már sok-k.

Felidegesített. Fogtam magam, lelöktem a padról és ráültem a hasára, majd a képébe nyomtam egy hatalmas hógolyót. Ő bezzeg hiába próbált védekezni... ez ellen nem tudott! Erősebb voltam! X3 Hamarosan húgaim is társultak és természetesen ők már Tom oldalán álltak!

- Hé! Ti kinek az oldalán álltok??

- Tommyén! - na igen: a lányok szeretik Tomot "Tommynak" nevezni. Viszont ő ezt kevésbé díjazza! ^^

- Milyen Tommy??! -_-"

- Az te vagy! - hangos hahotázásba kezdett. Elmulattuk az időt! Anya úgy ért haza, hogy közölte velünk: két óra és menni kell! Tommal egyszerre kiáltottunk fel:

- KETTŐ?!

- Igen kettő. Na, jó! Már csak 115 perc!! Láányok! Miért bántalmazzátok Tomot?

- Igazából ők ketten velem vannak, de szerintem erről még senki sem tud. xD

- Szuper... csak azért szóltam, mert Lia, neked még a hajad is meg kell csinálni!

- Tudom anya. Mindjárt megyek csak... felviszed a lányokat? Elkísérem Tomot.

- Sasa! Wendy! Gyertek szépen. Apa mondta, hogy majd felhív titeket!

- És Lia?

- Vele most ne törődj... dolga van!

A hó megint elkezdett szálldogálni. Hideg van, de mi Tommal még maradtunk beszélgetni. Ez az idő is csak azt jelzi: tél. Karácsony, újév - aztán kitudja... hamarosan tavasz és aztán a nyár! Már csak két évem lesz a suliban... két év... ennyi kellett ahhoz, hogy beleszeressek egy fiúba, akiről gimiig még a létezéséről sem tudtam? Ennyi... Bill még Gólyatáborba sem jött! Bezzeg Tom igen... ott ismerkedtünk meg! És most tessék: itt ül mellettem, itt beszél hozzám és segít mindenben amiben csak tud! És nagyon szeretem... s biztos vagyok benne, hogy ő is hasonló képen érez irántam! Biztos-vagyok-benne...

- Figyelj Lia. Az eredeti témánkhoz... azaz: a Bill és Te témához még ennyit szeretnék hozzáfűzni: ez a Te életed. És kérlek: ne hátrálj meg semmi elől! Legyen az egy ribanc, aki nem hagy békén; egy csávó - vagy esetemben szex.

- Na igen. Kövessem a te életviteledet: sosem hátráljak meg a szextől... xD ez életem célja!

- Hát na jó... nem épp a legjobb tipp, de ez van. Amúgy nem hiszlek el: próbálok veled jó fej lenni, bölcs tanácsokat adni - erre te kiforgatod a szavaimat... xD

- Elég jófej vagy már így is! Nem kell ettől jobban - nos, hogy is fejezzem ki magam - jó fejebbnek lenni, mert épp elég ez nekem! Sokat segítettél... köszönöm!

A nyakába ugrottam és ő megint átkarolta a derekamat. A hajamat az ujja köré csavargatva egyre jobban húzott magához... az illata szerintem ugyanaz, mint Billnek. Ezt nem hiszem el! Megint ő jutott az eszembe...

Miután Tomot lekísértem a buszhoz - mivel kicsit messze lakik tőlem (ja: két megállónyira)- egyből nekifoghattam a készülődésnek.

A ruha, a haj és az ékszerek: mind-mind külsőségek! Fontos a megjelenés... nagyon fontos! De az is számít, hogy a bájos külső milyen sötét bensőt takar. Hála Tom közreműködésének: tiszta lelkiismerettel kezdtem el a készülődést. Anya segítségével besütöm a hajam, aztán kisminkelem magam és előkeresem a ruhámat! JAAAJJ!! Olyan széép ruhácskám van! Igaz: az ára is szép volt. Apa a szívroham leküzdésével rendes harcot vívott, mikor a kassza kidobta a blokkot! Látványosan szenvedett meg kell hagyni... de engem nem tudott lebeszélni róla! Ha már én vagyok a rendező akkor muszáj a jó megjelenés!! Nincs igazam? Mondjuk arról nem tudott, hogy a ruha mellé becsusszantottam egy nyakláncot meg egy fülbevalót. Ha tudta volna akkor még a végén visszatetette volna a helyére és hozva a szívtelen apát: leordította volna a fejem a vásárlók és az eladók szeme láttára! Brutális egy alak. De nem fogott ki rajtam! És most itt állok a tükör előtt ebbe a csodálatos selyem ruhába. Anya lépett be a hátam mögé és átölelt:

- Gyönyörű vagy kislányom! Ha az a paraszt külyök még így sem fog felfigyelni rád énszerintem elmehetne a .... a húgaid előtt inkább nem!

A nyakláncomat birizgálva hátrahajtottam a fejem anyu felé - már nem mintha a tükörbe nem láttam volna, de így hatásosabb a megjelenés!

- Anya. Nem az ő kedvéért öltöztem így ki, hanem...

- Hanem?

- Hanem Tom kedvéért. Megkért rá, hogy legyek nagyon csinos!

- Hm. Szerintem ezerszer jobban jártunk volna, ha inkább...

- Nem! Anya! Tom számomra olyan, mint egy testvér! Még álmomban sem lennék képes az ő barátnője lenni.

- Oké! Oké! Nem kell azért rögtön a torkomnak támadni... azt mondtam: "ha"!!

Megpördültem és így szembe voltam anyummal, aki valójában a tükörképem is lehetne! Szörnyű, hogy mennyire hasonlítok rá... most is egyedül az a különbség, hogy míg neki szőke hajában ezüst tincseket vélek felfedezni, addig az enyém rikító szöszi - szinte sárga... a szeme nem csillog annyira, mint az enyém, ebből is lehet tudni, hogy jóval több mindent ismer és kevesebb az ami meglepetést okoz számára. A magasság is különbség, mert majd egy fejjel kisebb vagyok tőle...

- Mennem kell. Tom már itt van...

- Okés! Érezd jól magad! :)

- Köszi.

- Kicsim!

- Hm?

- Nagyon vigyázz magadra...

- Anya!

- Jól van! Csak menj!

Becsaptam az ajtót, lerobogtam a lépcsőfokokon azokat kettesével szelve és hamarosan az ajtóhoz érkeztem. Tom kocsijának a lámpáján be volt kapcsolva a fényszóró. Nem nagyon láttam, de biztos ő is kicsípte magát.... igen! Biztos vagyok benne, mert Karol is ma jön haza! Vége a Travel of Londonnak. Már hiányzott!

Itt állok az ajtóban és az üvegbe nézem magam. Megint ez az érzés... tudom, hogy valami történni fog, valami eget rengető, valami váratlan! De, hogy mi az arról egyenlőre fogalmam sincs. De a megérzéseim nem csalnak! És tartok tőle, hogy most sem fognak, mert beültem abba a bizonyos autóba.